Sziasztok! Bocsi hogy ilyen későn jött a kövi rész!
De sajnos megkezdődött a suli sok a tanulni valóm :/
De igyekszem megírni a történetet minél hamarabb :D
Általában péntek és vasárnap között mindig meg fog jelenni egy egy következő rész!
Jó olvasást! :D
Be is értem túlságosan előbb mint ahogy azt gondoltam volna.De a kép nem állt össze egyáltalán mit keresek én itt?
Reggel egy elgondolkodtató emailt kaptam az egyik firkásztól.Amihez egy kép is volt csatolva.Nem értettem a lényegét és nem is nagyon érdekelt.Olyan érzések gyötörtek belülről mintha depressziós lennék.Hirtelen váltam azzá egy nap alatt.A kispadhoz közel ülve nyújtottam és hallgattam apám kioktatását.
-Mivel a szabályokat ki tudjuk cselezni így nem kell mindig játszanod-jelentette ki-Például a kezdő csapatban nem leszel benn csak a cserében-jegyezte meg-Keményebb edzésben részesülsz mint a férfi csapattársaid és nem kapsz megkülönböztetést-jelentette ki nyugodtan felhúzva a szemöldökét
-Engem nem érdekel-jelentettem ki nyugodtan
-A csillogást felejtsd el...csak Neymar a lényeg..ha látod úgy kell gondolkoznod mint ő és vele kell összhangban lenni csak neki passzolj-mondta ki kissé idegesen..Furcsa érzés hogy most nem az én dolgaimat tartja előtérben hanem a koncentrációja Neymaron van...Végül is ő a csapat agya...
-A múltkor még azt mondtad hogy kerüljem el most meg legyek vele összhangban?-kérdeztem ránézve félmosollyal.
-Ne szemtelenkedj-mutatott rám és belefújt a sípjába
-Feladom-tettem fel a kezem megadásként...Leültem kényelmesen a kispadra és vártam ekkor megjelent David Luiz aki leült mellém.
-Örülök hogy te vagy az a játékos-jelentette ki nyugodtan
-Köszönöm hogy rám gondoltatok-néztem rá
-A Real meccseden szó szerint felőrölted a Barca csapatát-mosolygott
-Debütáló meccshez képest nem is rossz ugye?-kérdeztem rá nézve
-Nem...sőt túlságosan is jó-mosolygott-De miért nem mondtad hogy sportágat váltasz?-kérdezte rám nézve az arcomat fürkészve
-Nem régibben döntöttem el...-feleltem a kérdésére-A foci az amit szeretnék csinálni...a Real pedig nem játszhatta volna a BL döntő meccset ha engem nem igazolnak le hiszen ember hátrányban voltak...szóval csak mázli az egész...-vontam vállat a szemébe nézve többen is érkeztek közben és a mi beszélgetésünket figyelték
-Mennyire vagy strapabíró?-kérdezte gondolkodva-Mármint úgy értem hogy a sérüléseket és a nagyobb ütközéseket kibírod nem?-bontotta ki jobban a kérdést
-Persze-feleltem komolyan
-És te tudsz egy hím ellen szabálytalankodni?-nevetett
-Sima ügy...akkor úgy is az adrenalin túltengésem miatt elszáll az agyam és képes vagyok bármire-magyaráztam félmosollyal az arcomon
-És a másik sport?-kérdezte Alves hirtelen mellettem ülve
-Ideiglenesen eltiltott a szövetség-jelentettem ki nyugodtan...David Luiz valakinek magyarázott mögöttem valószínű Neymarnak a hangokból kivéve.
Az edzés elkezdődött túlságosan izzadtam de az edzés nem volt annyira nehéz.Míg a többiek izzadtak mint a lovak.Az edzés röpke két órás volt.A végét egy meccsel zártuk és a végén a mi csapatunk nyert majd lekezdtünk ballagni a pályáról. Shakira szőke haját pillantottam meg Milan pedig felém futott valószínűleg felismert vagy nem is tudom.Kitártam a kezem és a kis srác a karomba ugrott.Jó volt velük találkozni és beszélgetni is imádom Shakirat és a fiát is túlságosan is.
A spanyolok edzése következik ezért vannak ők is jelen.
-Bírom azt a kis kölyköt-magyarázta apám amikor beértem őt a folyóson
-Én pedig szerelmes vagyok a boci barna szemeibe-komolykodtam
-A Barna szemeibe?-kérdezte apám félmosollyal..Ekkor egy ismerős arc jött velem szemben a folyosón.Megöleltem a férfias nő alakot aki nem más mint Silva.
-Imádlak-suttogta a fülembe erre én csak mosolyogtam
-Ahogy én is-mosolyogtam és még szorosabban öleltem de nem volt idő beszélni hiszen sietnie kellett ahogy nekem is fogalmam sincsen hová.Ráérősen ballagtam az egyik szárnyból a másikba míg el nem értem az egy személyes öltözőm.A leglassabb tempóban öltöztem fel és indultam ki.Bedugtam a fülem és a zenére összpontosítottam.A napszemüveg megakadályozta azt hogy a nap belesüssön a szemembe.A fülemben továbbra is üvöltött a zene.A vállamon az edzőtáskám lógót.Az épületből kiérve csak az autómra összpontosítottam na meg persze arra hogy nehogy elüssenek az autókkal amik hajtanak kifelé a parkolóból,ezt feloldotta a látvány ami elém tárulkozott és hirtelen megkönnyebbültem.Talán páran voltak a parkolóban ismerősök, előttem viszont megpillantottam a nagynéném és a kislányát a kezében.
-Te hogy hogy itt vagy?-kérdeztem ránézve miközben megöleltem
-Jöttem az unokahúgom debütálását megnézni...ha már az elsőről lemaradtam-magyarázta egy kissé leszidva
-Bocsánat-néztem rá boci szemekkel
-A szemeidnek nem tudok ellen állni-jelentette ki-Megbocsájtok ha vigyázol Evanra-nézett a kislányra
-Persze-vettem át a kezembe végül is egy kétévessel nem lehet komoly gondom
-Köszönöm-nyugodt meg-Majd délután elmegyek érte-vett egy mély levegőt és nyomott egy puszit a kislány arcára majd befelé indult.Valószínűleg kellett már neki a szabad tevékenység a lánya nélkül hiszen nap mint nap vele van.Most valószínűleg azért megy be hogy leszidja apám vagy hogy beszéljen a szövetséggel a visszatéréséről ő is brazil sportoló a tenisz szektorban játszik.
-Hova megy?-nézett rám a kislány a tenger kék szemeivel
-Hamarosan jön-mosolyogtam ránézve és letettem a lábára majd megfogtam a kezét és úgy sétáltunk
-Tudod apa engem nagyon szeret-magyarázta a kis csaj felnézve rám
-Tényleg?-kérdeztem kedvesen-Az én apukám is szeret engem-kacsintottam ő erre csak megpróbált kacsintani.Annyira szeretem a gyönyörű barna fürtjeit és a kék szemét hogy legszívesebben a sajátomnak nyilvánítanám a törpét.
-Mi leszel ha nagy leszel?-kérdeztem felvéve a kezeimbe
-Olyan mint te...-mondta kissé pöszén a fülembe súgva majd megölelte a nyakam
-Imádlak-pusziltam arcon-De anyának ne említsd meg ezt-mosolyogtam erre elnevette magát túlságosan is édesen.A vállamra dőlt és majdnem elaludt akkor kelt fel amikor betettem az ülésre.
A csomagtartóba bedobtam a táskám és a saját házamhoz indultam.Hazaérve az edző cuccomat bent hagytam a kocsiba és úgy ballagtam be a házba.Letettem a földre és ő felfelé kezdett futni a lépcsőn én pedig felmentem utána.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem ránézve miután levettem a cipőm és a nappaliban lévő kislányra néztem
-De-csak ennyit mondott-Hallgassunk zenét-mutogatott a tévére..A legelső zene csatornára tettem ahol éppen a VB dala ment.A kis csaj felállt a kanapéra és ott táncolt ami eléggé viccesen állt neki.Én is bolondoztam vele egy kicsit.Amin nevetett és elesett miközben hátradőlt és a plafont nézte.
-Ennyi vége a bulinak?-kérdeztem tőle miközben belefújtam a nyakába
-Vége-jelentette ki sóhajtva..Felvettem és a konyhába vittem.
-Mit szeretnél enni?-kérdeztem ránézve
-Darát...tejjel-jelentette ki nyugodtan....Levettem belőle hogy tejbe papit akar baba nyelven beszélve.
-De azt nem vacsorára szokás enni?-kérdeztem ránézve
-Nem...-rázta a fejét..Felültettem a pultra és tejet búzadarát tettem az edénybe majd kevergetni kezdtem.Ő szórakoztatott a beszédével.Majd egy mini tányérba kiöntöttem azt és kakaót szórtam a tetejére egy műanyag rózsaszín kanalat adtam a kezébe.Felvettem a kezembe és a kanapéhoz vittem ahol leültettem velem szembe a pólójára egy törlőkendőt erősítettem.Amit furcsállt is.Majd a kanaállon megfújva a falatokat a szájába adtam.
-Finom?-kérdeztem ránézve miután már pár kanállal megevett
-Aha-mosolygott és hirtelen megfogva a tányért a fejébe húzta egy huncut mosolyt csatolt a cselekvéséhez..A göndör fürtjei totálisan darás és kakaósak lettek amit még szét is tranccsolt és az én arcomba törölt.
-Ez most komoly? Kikapunk Erikatól-néztem rá ő pedig boldogan tapsolt a mini kezeivel
-Kikapunk..kikapunk-ismételgette....A haja ragadt ahogy az én arcom is...Elővettem a telefont és lefotóztam a jelenetet amelyet a közösségi oldalamon meg is osztottam "Egy jól sikerült ebéd a drága Evannal".Látszódik rajta az én arcom és az ő haja is ami torzon borzként égnek áll és mosolyog a kék szemeivel..Muszáj volt lefürdetnem.De még mindig nem fáradt el...A lépcsőn levittem és letettem a földre mezítláb futkározott a fűtött padlón pakolt mindenhol és rámolt .Letakarítottam a kajás kanapét ami szerencsére könnyen lejött hiszen a bőr anyagról könnyen letöröltem a tejes darabokat..
-Egy kissé rossz vagy-dőltem le a fotelba...Már egy edény volt a fején és a Nike csukám az egyik lábán úgy baktatott a folyosón.Egyszer csak valaki csengetett..
-Ki az?-kérdezte felnézve rám a földről
-A monitor mutatja-böktem a képernyőre az ujjammal apa és a nagynéném jöttek befelé...
-Van labdád?-kérdezte rám nézve
-Persze-mosolyogtam..Letettem és ő tovább baktatott a 20-szor nagyobb cipőben..Bementem a lenti gardróbba és kihoztam az egyik kézilabdát. Rugdalni kezdte azt a folyosón.Ekkor benyitottak az ajtón.
-Itt meg mi történt?-kérdezte rám nézve a nagynéném
-Bomba robbant-jelentettem ki nyugodtan és befelé sétáltam.A mosogatógép mosta az edényeket úgyhogy a konyha tiszta volt a nappali is csak egy fél pár cipő volt a földön.Szóval a helyzet nem annyira elviselhetetlen.Sót boldog vagyok hogy vigyázhattam az unokahúgomra aki egy évben kétszer látok..
Apámék délután mentek haza kis fejmosást kaptam tőlük.Kivettem a kocsiból az edző táskám és bedobáltam a ruhákat a mosógépbe.Nagy valószínűséggel reggelre megszáradnak.
A mai edzés délután lesz.Arra még van időm hogy elmenjek a Nike fotózásra amire meghívtak.Mit értek a fotózás szó alatt? A képemmel lesz kitapétázva az egész város.Csak azért mert én vagyok az egy brazil aki nőként a férfi válogatott tagja.
A fotós elmagyarázott mindent azt hogy mit csináljak és hogyan nézzek.A kedvenc képeimhez azok tartoznak amin például megcsókolóm a mezemen lévő brazil címert vagy éppen az amikor a hátamat fotózták de a legfőbb kedvenc az az amin felhúzom a pólóm és hódító szerű nézéssel nézek a hasamra.Ezzel el is ment az egész délelőttöm.
Kint szakadt az eső amikor kiértem és a nap ezerrel sütött.Szivárvány jelent meg az égen.Az esőcseppek melyek a bőrömön landoltak langyosak voltak.
Mivel az edzés háromkor kezdődik benézek az elkészült stadionba ahol valószínűleg hatalmas edzés folyamatok zajlanak az olimpiai visszavágóra.Lehet hogy nagyképűség vagy nem tudom hogy rossz néven veszik-e vagy sem de a szívem szakadna meg ha nem ezt tenném.
Belépvén az ajtón ismerős arc fogadott bólintva köszöntem majd befelé haladtam az edzőterem felé.
-Lám-lám-mondta Jessu kissé rosszallóan a pályáról rám nézve.A túlsó pálya szélen az ülőhelyeken ha jól elnéztem férfiak ültek.
-Kuss-lökte meg Stell kissé erősen és engem megölelt...Jóféle hát pacsikat kaptam megnyugodtam mert ebből levettem hogy nem haragszanak rám.Az edző mosolygott és megölelt túlságosan erősen is.
-Te meg mit keresel itt Countinho?-kérdezte Genf mosolyogva
-Jöttem nézni az edzést-néztem rá félmosollyal
-Csak nézni?-kacsintott az edző erre a válaszom egy bólintás volt
-Nemár......legalább játssz egy meccset velünk-lökött meg Jessu kivételesen erőből
-Először fejezzétek be a feladottakat...addig átöltözik-magyarázta rájuk nézve és visszatessékelte a csapatot a pályára.Elfoglalták a helyüket.
-Ezzel erőt adtál nekik a holnapi meccsre-jelentette ki nyugodtan az edző-Köszönöm-mosolygott
-Véletlenszerű döntés volt ez-jelentettem ki nyugodtan...
-Megengedem hogy játsszál ezzel segíted őket-jelentette ki nyugodtan a hátamat kissé megütve...Leültem a kispadra és néztem ahogy az edző gyakorlatokat végzik.Még a kilátást nem zavarta meg Genf kis termetű teste.
-A mezed és többi-adta a kezembe a cipőt a 10 mezem a rövid gatyát és a többit.
-Egy gond van-jelentettem ki nyugodtan
-Mi az?-kérdezte az edző rám nézve
-Az hogy nekem a szövetség azt parancsolta felejtsem el ezt a sportágat-magyaráztam az edzőre nézve
-Amit nem tudnak nem fáj nekik nem?-kérdezte rám nézve
-Mondjuk jah-vakartam a nyakam
-Azokkal meg ne foglalkozz folyton beülnek hogy a szemükkel pásztázzák a lányok seggét-magyarázta kuncogva az öreg zsémbes..Erre röhögőgörcsöt kaptam eléggé.Átöltöztem a leggyorsabb tempóban mire kiértem az öltözőből már az embereket válogatták.
Stell és Jessu válogatott az emberek közül.
-Countinho-bökött a hátamra...
-Vesztesek vagyunk-mondta Joel erre a kijelentésre a másik csapatban....
-Innentől átadom neked az irányítást-súgta a fülembe Stell a kezdésnél.
-A-a-böktem a vállára-A te csapatod...neked kell irányítanod-mondtam kissé drámaian...Beálltam a szokásos középső védő kontra támadó helyemre.A játékomat lelassítottam és kissé letompultan játszottam.Most voltam úgy hogy féltem a testi épségem hiszen makk egészségesnek kell lennem ha játszani akarok a pénteki VB nyitányon.Bár még az is kérdéses hogy be-e tesznek a kezdőbe..
De amikor már öt góllal vezettek az adrenalin szintem hirtelen felszökött a magasba.
-Nemár-néztem a kapusra
-Hozd fel-kacsintott rám
-De az csúnya lesz-magyarázta rám nézve
-Akkor legyen az-lökött meg July...Erre gonosz mosoly jelent meg az arcomon.....
Könnyű eladott labdákból nyertünk 40-30-ra....
-Mehet?-kérdezte Stell Jessura na meg persze rám nézve
-Oké-mondtam és a kispad felé fordultunk és a győzelmi táncunkat elráztuk.
(a tánc kinézete)
A mai edzés délután lesz.Arra még van időm hogy elmenjek a Nike fotózásra amire meghívtak.Mit értek a fotózás szó alatt? A képemmel lesz kitapétázva az egész város.Csak azért mert én vagyok az egy brazil aki nőként a férfi válogatott tagja.
A fotós elmagyarázott mindent azt hogy mit csináljak és hogyan nézzek.A kedvenc képeimhez azok tartoznak amin például megcsókolóm a mezemen lévő brazil címert vagy éppen az amikor a hátamat fotózták de a legfőbb kedvenc az az amin felhúzom a pólóm és hódító szerű nézéssel nézek a hasamra.Ezzel el is ment az egész délelőttöm.
Kint szakadt az eső amikor kiértem és a nap ezerrel sütött.Szivárvány jelent meg az égen.Az esőcseppek melyek a bőrömön landoltak langyosak voltak.
Mivel az edzés háromkor kezdődik benézek az elkészült stadionba ahol valószínűleg hatalmas edzés folyamatok zajlanak az olimpiai visszavágóra.Lehet hogy nagyképűség vagy nem tudom hogy rossz néven veszik-e vagy sem de a szívem szakadna meg ha nem ezt tenném.
Belépvén az ajtón ismerős arc fogadott bólintva köszöntem majd befelé haladtam az edzőterem felé.
-Lám-lám-mondta Jessu kissé rosszallóan a pályáról rám nézve.A túlsó pálya szélen az ülőhelyeken ha jól elnéztem férfiak ültek.
-Kuss-lökte meg Stell kissé erősen és engem megölelt...Jóféle hát pacsikat kaptam megnyugodtam mert ebből levettem hogy nem haragszanak rám.Az edző mosolygott és megölelt túlságosan erősen is.
-Te meg mit keresel itt Countinho?-kérdezte Genf mosolyogva
-Jöttem nézni az edzést-néztem rá félmosollyal
-Csak nézni?-kacsintott az edző erre a válaszom egy bólintás volt
-Nemár......legalább játssz egy meccset velünk-lökött meg Jessu kivételesen erőből
-Először fejezzétek be a feladottakat...addig átöltözik-magyarázta rájuk nézve és visszatessékelte a csapatot a pályára.Elfoglalták a helyüket.
-Ezzel erőt adtál nekik a holnapi meccsre-jelentette ki nyugodtan az edző-Köszönöm-mosolygott
-Véletlenszerű döntés volt ez-jelentettem ki nyugodtan...
-Megengedem hogy játsszál ezzel segíted őket-jelentette ki nyugodtan a hátamat kissé megütve...Leültem a kispadra és néztem ahogy az edző gyakorlatokat végzik.Még a kilátást nem zavarta meg Genf kis termetű teste.
-A mezed és többi-adta a kezembe a cipőt a 10 mezem a rövid gatyát és a többit.
-Egy gond van-jelentettem ki nyugodtan
-Mi az?-kérdezte az edző rám nézve
-Az hogy nekem a szövetség azt parancsolta felejtsem el ezt a sportágat-magyaráztam az edzőre nézve
-Amit nem tudnak nem fáj nekik nem?-kérdezte rám nézve
-Mondjuk jah-vakartam a nyakam
-Azokkal meg ne foglalkozz folyton beülnek hogy a szemükkel pásztázzák a lányok seggét-magyarázta kuncogva az öreg zsémbes..Erre röhögőgörcsöt kaptam eléggé.Átöltöztem a leggyorsabb tempóban mire kiértem az öltözőből már az embereket válogatták.
Stell és Jessu válogatott az emberek közül.
-Countinho-bökött a hátamra...
-Vesztesek vagyunk-mondta Joel erre a kijelentésre a másik csapatban....
-Innentől átadom neked az irányítást-súgta a fülembe Stell a kezdésnél.
-A-a-böktem a vállára-A te csapatod...neked kell irányítanod-mondtam kissé drámaian...Beálltam a szokásos középső védő kontra támadó helyemre.A játékomat lelassítottam és kissé letompultan játszottam.Most voltam úgy hogy féltem a testi épségem hiszen makk egészségesnek kell lennem ha játszani akarok a pénteki VB nyitányon.Bár még az is kérdéses hogy be-e tesznek a kezdőbe..
De amikor már öt góllal vezettek az adrenalin szintem hirtelen felszökött a magasba.
-Nemár-néztem a kapusra
-Hozd fel-kacsintott rám
-De az csúnya lesz-magyarázta rám nézve
-Akkor legyen az-lökött meg July...Erre gonosz mosoly jelent meg az arcomon.....
Könnyű eladott labdákból nyertünk 40-30-ra....
-Mehet?-kérdezte Stell Jessura na meg persze rám nézve
-Oké-mondtam és a kispad felé fordultunk és a győzelmi táncunkat elráztuk.
(a tánc kinézete)
Az eredmény tapsolás lett és egy utolsó csapat ölelés.A végén rájöttem hogy a játékot néző ülő férfiak a kézilabda csapat tagjai.Az ő kíváncsi tekintetük nem is érdekel annyira.
Rendbe hoztam a kinézetem nagyjából valami olyasmire amiből nem látszódott hogy az előbb halálra futottam magam.Közös fotókat készítettek velem amit a közösségi oldalakon pár percen bévül megosztottak a csapattársaim.Fél órám van arra hogy a leglassabb tempóban átballagjak a szomszéd hatalmas stadionba.A neten böngészve nézegettem a képeket amelyeket megosztottak az interneten.
A legjobb kép amit eddig én feltöltöttem az a tegnapi kakaós búza darás kép.Bár néhány komment moderálásra szorult volna...
***Neymar szemszöge***
Az edzések eléggé jól mennek a VB-re még így is hogy egy nő játszik a válogatottunkba.Nehéz megállni azt hogy oda menjek hozzá és megöleljem vagy épp megcsókoljam.De ilyenkor tudom hogy nem lehet vagy is lehetne de nem szabad.Mindenki rá szállna kettőnkre és szabályoznának vagy szét szednének a címlapokon.Jobb ha edzéseken és a meccseken távol tartom magma tőle, és tisztes távolságból figyelem ahogy bűvöli a labdát mint a férfiak.Nehézségek vannak azoknak a dolgoknak az elviselésével is mint például amikor a csapattársaim megölelik őt.Furcsa érzés tőr rám amit még nem ismertem eddig.
Ma reggel szokásosan fekszem az ágyamban.A lány akit este hazahoztam már rég elment így ismét csak a szobámnak a plafonját bámulom.Elmélkedni kezdtem azokon a dolgokon hogy mi számít megcsalásnak és csalásnak.Végül is nem vagyok még együtt vele se így se úgy csak csókolóztunk ennyi az egész.De valahogy igényt tartok arra is hogy többet adjon nekem a kelleténél.Rosszkor jött az hogy őt is beválasztották, meglepődni nem lepődtem meg hiszen ő lett volna az első ember akit én is mondok a játék szempontjából.
Az edzés előtt egy órával méltattam felkelni az ágyamból.Miután a közösségi oldalamra posztoltam egy pár képet ahogy az ágyban fekszek.Felhúztam magamra egy háromnegyedes farmert és egy fekete Nike atlétát egy fulcappel meg egy tornacipőt.Napszemüveget felvéve beültem a kocsiba elhajtottam a stadion felé. Rendet raknom nem kell hiszen a bejáró takarító nő összepakol..
Amikor megálltam a parkolóban, ő ballagott át azon furcsa irányból.Kiszálltam és a lehető legnyugodtabb tempóban ballagtam befelé.
Oscar és Dani Alves csatlakozott hozzám ahogy befelé kullogtam.Egy spanyol színekben pompázó melegítőben jött ki egy lány vagy talán férfi az ajtón.
-Véged van-mutatott Countinhora akinek az arckifejezésén látszott hogy nem érti a dolgot
-Tessék?-kérdezte ránézve
-Minden taktikád ismerem és holnap véged-magyarázta mosollyal az arcán...
-A taktikáimat ismered na de a saját trükkjeim?-kérdezte ránézve.Ez volt az utolsó mondat amit hallottam.Utána mellettem lévő beszélgetésbe becsatlakoztam.A család és a gyerekek voltak a legfőbb beszélgetési témák amíg be nem értünk az öltözőbe.
Szokásos módon átöltöztem és viccelődtem a társakkal.Majd felmentünk a stadion hatalmas zöld pályájára....
