18.rész-"Barátnőm"

Sziasztok! 

Dobpergésééés! :D

Megérkezett a következő rész nagy nehezen sikerült megírnom a történetet...

Ebben a részben ismét fordulatok jönnek...de a lényeg mindig a megbocsájtás főleg ha a szerelemről és a boldogságról van szó :)

Jó olvasást és további szép napot nektek! :)

Hamarosan újabb résszel jelentkezem :)

Neymar Jr. szemszöge

Reggel amikor apámmal beszélgettem a kertben megjelent a menedzserem Paul aki egyben a barátom is.Kezdetben örültem neki de miután közölte velem a döntést amit karrierem érdekében hozott a szívem tőrt össze egyből.

-Nem akarok egyszerre két fontos személyt elveszteni az életemből...-jelentettem ki az asztaltól felállva.Apám rögtön visszaültettet.

-Más menedzser is ezt mondaná..-magyarázta erre-De én mint barátod sajnálom a dolgot..meg kell hoznod a döntést..-fogta meg a vállam.Fájt bevallani de végül beleegyeztem a dologba valamiért rám erőltették a dolgot.Ezért meg fogom magam utálni de túl nagy a befolyásolás.

-A lényeg az..hogy ma este jelenj meg ebben a klubban..teli lesz a hely firkászokkal mivel egy híres tervező rendezi a partit..várni fog ott egy lány..Tamo-mondta sóhajtva..-Annyi lenne a dolgod hogy flörtölsz vele-mondta az első lépést-Tapogatod és lesmárolod..-folytatta nyugodt hangon-A csaj engedni fogja hogy ezt csináld vele..-állt fel a táskáját megfogva-A döntés a te kezedben van barátom..-fogtunk kezet.Ha ezt teszem megpecsételem a jövőmet.Apám helyeselt hogy jól fogok dönteni.A testvéreim ezért tuti meg fognak vetni és édesanyám nem éppen büszke szemmel fog rám nézni.De mondjam azt neki majd hogy "Ő erőltette rám!"-apámra mutogatva..nem ezt tanította nekem.A hiba elkövetésére köteleztek a karrierem és a jövőm szempontjából.Mondhatta volna azt Paul hogy "Szakíts a terhes barátnőddel mert a karriered fontosabb bármilyen lánynál.."-a gondolatmenetembe beleborzongtam..A hibát hivatalosan is elkövettem amiért nem tudom hogy jár-e a megbocsájtás a jövőben.

Maya Countinho szemszöge

A repülőgépem délben landolt Barcelonában..apám pedig a terminál előtt állt.Furcsán viselkedett amit nem is igazán értek.A házhoz érve bekapcsolta a tévét amiben a hírek mentek állítása szerint az időjárás érdekelte.Megpillantottam egy érdekes címet.

-Maya...-jött lefelé Silva én pedig lefagyva bámultam a képernyőt.Olyan esemény sorozatot pillantottam meg ami fájt de már meg sem rendültem rajta túl sok ilyen alkalom volt már az életembe és a kapcsolatunkban.Hozzászoktam az efféle helyzetekhez rájöttem hogy ezt egyedül kell végig csinálnom nélküle nem akar velem lenni.
-Nem érdekel..-jelentettem ki felfelé menve a szobámba.Elhatároztam hogy az újévet a négy fal között fogom tölteni ahogy a további hónapjaimat is.Nem hagytam el magam napról napra egyre erősebb lettem lelkileg és testi változásokon is átmentem főleg a pocakom növekedett ahogy a fiam is.A dietetikus meg a speciális orvosok a testemre rendkívül odafigyelnek és az egészségemre is a fiam a mindenem.A stylistomra Magdalenara mindig számíthatok olyan ruhákat választ nekem amelyek eltakarják a pocakom és ezáltal a külvilág előtt titokba tudom tartani a dolgot egyszerűen muszáj..én lennék a legboldogabb ember ha kikiabálhatnám a világban hogy gyermeket várok elmondhatnám az összes ismerősömnek és barátomnak de nekem sajnos ez jutott.Békésen nyugodt légkörben lakok Barcelonába a menekülés nem az én stílusom, nem nekem kell előle menekülni nem az én szégyenem és engem már nem is érdekel.
Apám biztatott arra hogy menjek el a Barca hazai meccsére.Nem tudom hogy kinek a kérésére de beleegyeztem.Egyáltalán nem érdekelt semmi túlságosan elengedtem magam a stadionban ülve a székemen is.Természetesen úgy mint egy független személy csak egy atléta van rajtam a fejemen pedig egy sapka. Silva egyedül az a személy az életemben aki minden pillanatban boldoggá tud tenni.Időközben összejött Munirral amiért én féltékeny lettem hiszen a nap 24 órájából így csak 12-t van velem.Ekkor megjelent Papitó az ásványvizemmel és a kezembe nyomta.Ezután nyugodtan ültem továbbra is. Papitó a második félidőben magamra hagyott mivel apám cégénél munkát vállalt és hívta a kötelessége.A meccs végén végül a Barca nyert és boldogan ballagtak a játékosok az öltözőbe én pedig magamra húzva a pulcsim és a fejemre téve a sapkám ballagtam kifelé fél órával később a terminálon. Shakira ült a társalgóban Milannal.Ne kommunikálok senkivel a heatsetem bedugtam a fülembe.Az ajtón kilépve néztem hátra és pillantottam meg hogy ki jön utánam a szívem dobogásba kezdett de hevesen.Felvettem a napszemüvegem és a tempómon gyorsítottam.A napszemüveg csak a kint várakozó paparazzik miatt kellet hogy ne ismerjenek fel.Hangosabb léptekkel és talán gyorsabban jött mögöttem.A táska szerűségemből amit a stylist választott előhúztam az ásványvizem és bőszen inni kezdtem sétálás közben.A Spanyolországi idő rendkívül rossz hatással van a közérzetemre Brazíliában most a nap hét ágra süt.

Két hét múlva hazafele indultam..amikor reggel landolt a gépem a terminálnál Papitó várt.

-Örülök hogy meggondoltad magad-kacsintott a bőröndöm húzását átvéve

-De neki remélem nem szóltál..nem akarom hogy tudja hogy hazajöttem-néztem rá

-Nem senki sem tud róla..-hezitált és ezzel le is bukott rögtön tudtam hogy eljárt a szája.
-Mindegy is..-vontam vállat beülve az autóba.Hazavitt a saját házamba letette a csomagjaim majd a lelkemre kötötte hogy az esti vacsorán jelenjek meg apámnál természetesen belementem végül is ráérek.A szobám melletti szobában tevékenykedtem mivel eldöntöttem hogy itt rendezem be a gyerekszobát.Később amikor már sötétedni kezdett lefürödtem és felöltöztem egy virágos szoknyát vettem magamra és egy olyan szandál szerűséget amibe még belemegy a lábam.A naplemente zavarta a szemem vezetés közben így csatlakozott a szerelésemhez még egy napszemüveg is.Jó újra itthon lenni de hiányozik Barcelona is.A lehúzott kocsi ablakon a szél csak úgy kócolta a hajam,.A ház elé beparkírozva semmi szokatlant nem vettem észre a ház ugyanolyan mint volt .De amikor megláttam a mellettem álló fekete BMW sportkocsit meglepődtem ezt az autót eddig még a családi körben nem is láttam.Nem foglalkoztam az autó jelenlétével.Kiszálltam a kezemben a telefonommal és befelé ballagtam nyugodt módon.A szoknyámba a langyos szél belekapott és ez olyasfajta érzést keltett bennem mintha még mindig a légkondis szobában feküdnék nyugodtan a tévét bámulva.A hátulról a kertből nagy hangzavar és nevetgélés hallatszott.A lépéseim biztossá váltak egészen addig míg meg nem láttam hogy Papitó kiket is nevezett és apám kiket is hívott meg a "családi" vacsorára.
-Sziasztok-köszöntem ők az átlagosnál is jobban üdvözöltek.Erika Phil és Papitó van jelen és Neymar a nővérével na meg persze Alves.Be kell vallanom üdvözlés közben jól esett az hogy ő is itt van de őt kihagytam az üdvözlő pusziból.Nem eshetek bele ismét abba a hibába Silva szerint ha még egyszer elkövetem a megbocsájtást a következő esetnél még jobban beletörhetek a dologba főleg a lelkem a megcsalásba.
-Silvat nem hoztad?-kérdezte rám nézve Phil miután leültem apám és Erika közé az üres helyre
-Barcelonába a terminálig kísért..nem tudott eljönni mert a válogatottba még jelenése van..-feleltem neki nyugodtan-Mit akarsz tőle amúgy?-hitetlenkedtem ránézve
-Semmit..-mosolygott kajánul felemelve a kezét
-Hova lett a tetoválásod?-akadt ki Alves a kezemre bökve
-Hosszú és fájdalmas történet..-szívtam a fogam az égő érzésekre visszagondolva amikor eltávolították a jobb karomon lévő "Sport is my life" feliratot.
-Fájdalmasabb mint Marco balesete?-kérdezte rám nézve apám-Gondolom halottad..-jelentette ki
-Annyira nem..-rázott ki a hideg visszagondolva a baleset jeleneteire-Ő alkohol befolyása alatt állt és senki nem tudta rávenni arra hogy maradjon még vagy aludjon ott mert nem tiszta volt a feje aznap este.-vontam vállat
-Ennyire lazán veszed...-suttogta Erika csak én

hallhattam a kijelentést.

-Maya te is itt alszol ma?-kérdezte Papitó rám nézve ezután tekintete Erika felé tévedt mintha összebeszéltek volna azért hogy itt maradjak.

-Nem-néztem rá a szemöldököm ráncolva nem értettem a marasztalását hirtelen

-Visszatérve Marcora..ha te ott voltál a buliba miért nem láttalak?-akadt ki rám nézve Phil ekkor apám tálalni kezdett

-Mert talán nem voltam ott?!-mosolyogtam ránézve

-De Marco a buli után szenvedte a balesetet..-ráncolta a homlokát Alves

-Pontosan..-bólintottam..-Csak átjött hozzánk..-magyaráztam-Piásan ráhajtott Silvara aztán az elutasítást nem bírta elfogadni még ittasan sem és beülve a kocsijába elhajtott..-vontam vállat

-Megkukkant miután Maya megjelent Barcelonába-jelentette ki Phil

-Dráma...-emeltem égnek  a szemeim.Phil ezen csak mosolygott tudta hogy mire értem a dolgot......

Neymar Jr.

-Itt ült előtted...-magyarázta Rafa-Hagytad hogy elmeneküljön..-motyogta felállva és nem láttam tisztán de talán könnyes szemmel köszönt el és indult hazafelé.Én mindent elhibáztam a két hónappal ezelőtti döntésem hozatala után.A menedzserem kidobtam és ujjat fogadtam de ez nem segít semmin ha őt nem kapom már lehet soha többé vissza.
-Nehezen bocsájt meg...-biztatott Felipe a mellettem lévő széken.
-Végül is ő is egy Countinho..-vont vállat a később megjelent  Kaká mellettem-Érzékeny..-motyogta miután a felesége meglökte a kezével
-Kevés esélyed van barátom..-szólt be Phil
-Úgy sem nyugszok addig..-komolykodtam ránézve
-Segíteni fogunk nyugodj meg..-mondta Felipe biztató hangon.Később elköszöntem majd beülve autómba haza fele hajtottam.Jöhetnek a szokásos szidalmazások.A szüleim az unokájuk miatt szidnak főleg, Rafaella pedig azért mert elhagytam Mayát egyedül a bátyám véd meg az efféle családi veszekedésekben.A gyerekemre nekem is szükségem lenne és az anyjára is.
-Még mindig nincs késő-biztattam magam az ágyamon keresztbe feküdve..Az emlékek ringattak álomba.Reggel a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Phil Countinho neve állt a kijelzőn.
-Jó reggelt..-köszöntött furcsán jókedvűen
-Mi van?-kérdeztem kissé kedvetlenül
-Tudom hogy korán reggel van meg minden de közölni akartam veled hogy ma elrángatom magammal Mayát a válogatott edzésünkre..-jelentette ki boldogan a tegnapi beszólása után ez már egy kicsit jobban hangzott.
-A részleteket majd az öltözőbe haver..-tette le a telefont.Pár percig eltelt még feleszméltem majd nagy nehezen összeszedtem magam és letusoltam felhúztam magamra valami ruhát és elindultam az edzésre.
Phil ahogy megígérte elhozta Mayát magával aki társaságra talált Alves gyerekeivel a néző közönség soraiban.
-Ez most komoly?-örült Alves rám ugorva
-Ne őrülj nem miattam van itt...-mondtam erre a vigyor eltűnt az arcáról
-Mert hülye vagy..-vágott fejbe
-Innentől a tiéd..-motyogta Phil.A szokásos edző mozdulatokat végeztük a tekintetem a legtöbbször felé terelődött.Tetszett ahogy játszik a gyerekekkel és szórakoztatja őket.A tekintetünk többször találkozott amit ő is és én is furcsán kezeltünk.Majd az edzés vége előtt 10 perccel eltűnt Alves lányával és fiával együtt. Alves egyáltalán nem aggódott boldogan nevetgélt továbbra is.Visszatérve az öltözőbe megpillantottam a társalgóba ülni a két gyerekkel akik bőszen nyalták a fagylaltot.Phil az
öltözőbe ismertette velem tervét miszerint  elmegy előbb Maya észrevétele nélkül.Én pedig vigyem haza.De mire kiértem az öltözőből a lány eltűnt ami kissé furcsa szívrohamot keltett bennem.Ilyen érzéseket mint most sosem éreztem.A parkolóba kiérve körültekintően nézelődtem hátha észreveszem valahol.

-Kitalálom engem keresel..-szólalt meg mögöttem a padon ülve

-Phil azt mondta hogy vigyelek haza szóval igen..-magyarázkodtam ránézve kissé kellemetlenül éreztem magam megpillantva mögött.Az egyik kezével a hasát fogta.

-Nekem mindegy-mondta a kezét nyújtva-Húzz fel innen kérlek..-magyarázta rámnézve én pedig eleget téve kérésének felhúztam.-Sajnos a pad túl mélyen van..-vont vállat majd mellettem jőve elindult meg tudom érteni mondjuk

-Tudom hogy mi ez..ez az egész-szólalt meg mellettem

-Ők segítenek nekem én pedig elbaltázom mindig-néztem rá 

-Mindig...-erősítette meg a kijelentésem

-Annyira nem lehetek rossz..-gondolkoztam hangosan

-Nem is vagy..-biztatott hirtelen ami kissé meglepett-Csak elhamarkodottan hozol rossz döntéseket..-folytatta ez már nem hangzott annyira biztatóan

-De én tényleg sajnálom...-magyaráztam ránézve megtorpanva a kocsi csomagtartójánál kitört belőlem egy hatalmas bocsánatkérő vihar

-És ez is meg van bocsájtva..-jelentette ki rám nézve az ajkait beharapva amitől rögtön felizgultam..amikor egy nő megharapja az ajkát az ösztöneim előjönnek.Visszatérve a jelenbe az arcán láttam hogy a válaszomra vár.

-Miért érdemeltem ezt ki?-kérdeztem letéve az edzőtáskám

-Volt időm gondolkozni a dolgokon...-sóhajtott-Végül is nem te vagy a hibás a dolgokért hanem én...-vállalta hirtelen magára az én hibámat..Mivan?Nem értem amit nekem akar mondani.

-Tessék?-hitetlenkedtem közelebb lépve felé

-A megbocsájtás az én részemről annyival ér fel számodra hogy szabad vagy...-mondta és ezzel hirtelen meglepett nem tudtam se köpni se nyelni meglepett a kijelentése.Látszott rajta hogy fájt kimondani ezeket a szavakat.

-De...-akadtam meg hirtelen

-Csak vigyél haza...-kért meg a vállam megfogva majd beült az autóba míg én bedobtam a csomagtartóba az edzőtáskát a leggyorsabb tempóban.Rájöttem hogy ezzel a kijelentésével elengedett szakított velem pontosabban.

-Rendben...de nem értelek...-magyaráztam beülve az autóba a szemüvegem a műszerfalra dobva.Kissé ideges lettem én nem azt akarom hogy szakítson velem hanem hogy újra együtt legyen.

-Miért jó neked ez így?-bírtam szóra nagy nehezen

-Nekem  jó ez így...-motyogta..-Mert én azt akarom hogy neked jobb legyen-folytatta a hangja a végén megcsuklot

-Ezt fejezd be..-intettem le hirtelen-Ez hülyeség..-akadtam ki-Mond azt hogy már nem szeretsz akkor elfogadom amiket mondtál-magyaráztam ránézve.De nem szólalt meg.A szeretet és a szerelem amit irántam érez még mindig él.

-Csak vigyél haza..-szólalt meg az ablakon kibámulva.Nem nézett a szemembe továbbra sem.Kifelé kanyarodva vettem észre hogy egy firkász autó állt a hátunk mögött.

-Nem engedlek el akkor sem..-fogtam meg a combját egy heves mozdulattal ami ugyanolyan formás mint régen volt.A szokásos útvonalon haladtam a saját házamhoz tudta illetve szerintem sejtette hogy  a haza szón az én saját házamat értem.Megszokhatta már tőlem.

-Üdv itthon-mosolyogtam ránézve kajánul

-Nem is te lennél-válaszolt egy mosollyal majd kiszállt az autóból nagy nehezen.A firkász kocsi közvetlenül a ház előtti fa mellett állt meg jól látható szögben a kapu felé.

-Visszatérve..most hogy bevallottad ismét hogy szeretsz...kijelentem hogy a barátnőm vagy és az én saját tulajdonom a babámmal együtt..-karoltam át a hátát hirtelen

-Aláírom rendben..-bólintott..-A babád egyelőre az enyém de ha úgy állsz a dolgokhoz később osztozhatunk rajta-nézett a szemembe kaján mosollyal

-Aláírom-bólintottam nevetve.Hihetetlen hogy ennek a lánynak a gondolata 360°-ot képes fordulni és az is hogy képes nekem mindig megbocsájtani egyszerűen túlságosan szeretem még magamnál is.

-De tényleg köszönöm neked...-fordítottam magam felé..A rajta lévő egybe szoknya szerűség megpördült rajta.-Nélküled ez a kapcsolat véget ért volna...-érintettem az orrom az övéhez.Éreztem ahogy akadozva veszi a levegőt és ezt akartam pont elérni ezt az érzést izgalmat hezitálást kiváltani belőle az ajkaim lassan érintettem az övéihez szépen óvatosan a vége pedig az lett hogy ő gyors reagálással megcsókolt hevesen szenvedélyesen valószínűleg régóta várt erre a pillanatra pont ahogy én ajkai a leggyorsabb tempóban falták az enyémet pont ahogy az enyém az övét.

-Szeretlek még mindig-sóhajtotta suttogva a fülembe megölelve az ajtó előtt..Jól esett ez a szép szó...de én valahogy nem tudtam újra kibökni ezt a számon inkább megöleltem szorosan továbbra is ami feltöltött energiával.

-Ezt a mindentudó Philnek köszönhetem-jelentettem ki ledobva a táskám a nappaliba.

-Ma itt alszol velem...-jelentettem ki ránézve-Ez parancs szóval nem menekülhetsz-jelentettem ki ránézve

-Rendben...-bólintott megadva magát 

-Voltál valamikor Barca meccsen?-kérdeztem leülve mellé kint a hintába

-Két hete-nézett rám nyugodt hangon beszélt

-Szerinted hogy játszottam?-kérdeztem ránézve a reakciójából ítélve a kérdésem meglepte

-Kritikusan nézzek a játékodra?-kérdezte felvont szemöldökkel

-Meg van engedve...-bólintottam 

-A kapura lövéseid nem pontosak minden esetben....de az szeretem látni ahogy a védőket szívatod...-mosolygott a vállamra téve a fejét

-Mindenki hibázhat-vontam vállat a haját piszkálva

-Ahogy mondod..én például imádom Silvat a pályán..ahogy ő is engem-egyezett bele a kijelentésembe
-Hogy érted hogy imádod?-kérdeztem ránézve-Jobban mint engem..?-akadtam ki kissé
-Ő olyan nekem mint egy testvér..-vont vállat
-Szóval még mindig engem imádsz..-jelentettem ki nagyképűen erre inkább nem válaszolt.A nap lement és sötétedni kezdett..nem beszélgettünk csak ültünk kint a levegőn hallgattam ahogy mély levegőt vesz velem együtt.Majd amikor este a fürdésre került a sor a szokásos módon választott magának a pólóim közül egyet és egy alsógatyát.De mielőtt besurrant volna a fürdőszobába az ajtó elé beállva bírtam szóra.
-Fürdünk együtt?-húztam fel a szemöldököm ránézve majd szokásomhoz híven kajánul elmosolyodtam
-Persze-bólintott a szemeimbe nézve majd kinyitottam az ajtót és beengedtem a fürdőszobába.Szereti játszani a macska egér játékot sokáig az egyszer biztos.Leültem a kád szélére és vizet engedtem ő addig a tükörnél felkötötte a haját a feje tetejére valamiféle konty szerűségbe, majd vetkőzni kezdett.Minden mozdulatát követtem a szememmel tekintetünk rendkívül sokszor találkozott majd miután beszállt a kádba a leggyorsabb tempóban levetkőztem és beültem a háta mögé.Megmostam a hátát ahogy ő az enyém majd ahogy kiszálltunk egymást töröltük meg.Az ágyban félig betakarózva bámulta a plafont.
-Ha nem úgy néznél a játékomra mint egy focista hogyan értékelnéd a teljesítményem..-bírtam szóra.Erre a fejét felém fordította.
-Úgy mint egy rajongó vagy mint a..-ekkor megakadt a nyelve nem merte kimondani a szót.
-...barátnő?-nevettem hangosan úgy hogy az egész szobában visszhangzott a kacagásom.Igazat mondtam azzal hogy a barátnőm de a reakciójából véve a nevetésem zokon vette.
-Erre a kérdésre nem válaszolok..-jelentette ki és háttal fordult nekem..Megint hozhatom rendbe..logikusan hiszen ha egy terhes nővel van dolgunk akkor az érzelmei fel vannak fokozódva és nagy valószínűséggel ez most rosszul esett neki én pedig hibáztam.Magamhoz húztam a kezemmel és a fülébe súgtam "Ha a rajongód lennék istenítenélek...de mint a barátod kijelentem hogy az enyém vagy...."-súgtam a fülébe ezeket a megnyugtató szavakat..Ekkor a fejét felém fordította én pedig megcsókoltam ahogy ő is engem.

Majd a fejét a vállamra helyezte.Ekkor éreztem egyfajta késztetést arra hogy megfogjam a a gömbölyödő hasát.
-Kérhetek engedélyt?-kérdeztem megpuszilva a homlokát
-Mire?-ült fel hirtelen de ezután a kezem elindult és a hasához ért.
-Ezért nem kell engedélyt..kérni-mosolygott visszadőlve a párnájára
-Nem tudtam..-kuncogtam és a kezem továbbra is a hasán tartottam.Megfogta a kezem és elmagyarázta hogy hogyan helyezkedik el benne a baba..Talán még két órát beszélgettünk minden fél le fajta dologról eldöntöttük hogy csak akkor közöljük a világgal ha a szüleink is beleegyeznek......

17.rész-Fordulatok az életből....

Megérkezett az új rész!

Jó olvasást hozzá!

A következő rész is hamarosan érkezni fog ha minden jól megy! :)

Túltettem magam a dolgon igazságot valltam és megkönnyebbültem. Neymar időkérése viszont furcsán érintett..két napot kért hogy átgondolja az egészet.Én pedig nem akarom megvárni hogy eldöntse mit is akar.Azt akarom hogy küzdjön értem.Furcsa ez tőlem..de a szavaiért meg kell fizetnie.Apám Spanyolországba utazott karácsony estéjén így Papitóval maradtunk ketten.

-Rossz ez a várakozás..nincs is rá szükségem..-állapítottam meg felhúzva a cipőm az előtérbe

-Most hova mész karácsony este van?-akadt ki

-Oda ahol sosem bántanak meg..-válaszoltam beülve az autóba..Gumi csikorgatás közepette fordultam ki majd ugyanígy álltam meg a stadion előtt.Bemenve az előtérbe megnyugodtam ahogy a többiek arca is ezt sugallta felém, Jessu  Stell arcával találtam szembe magam.

-Tudtuk hogy a trio harmadik tagja is megjelenik..-öleltek meg mindketten.Dakota ült a nézősorban.

-A stadion őrjöng..-üvöltötte Jessu erre Dakota tapsolni kezdett.Elfeküdtem a pálya közepén és élveztem annak a furcsa büdös illatát.Jól eset minden minden ami eddig nem.

-Normális vagy Maya?-röhögött Stell felém állva és az arcomba mosolyogva egy labdával a kezében

-Meleg a padló..-állapítottam meg

-Ha valaki terhes minden jó neki...a régi helyekre vágy vissza..-magyarázta Jessu suttogva..-Képzelem milyen jó lehet állapotosnak lenni..-nyújtotta a kezét röhögve

-Itt szeretnék pihenni...legalább két percet adj..-magyaráztam becsukva a szemem

-Lányom kelj fel..még azt hiszik kivégeztünk..-mosolygott Dakota.Jött Stell és Jessu majd felhúztak

-Én jelenleg fiú vagyok-ültem le mellé feltéve a lábaim

-Neked van családod..miért nem velük vagy?-hitetlenkedett Dakota-Karácsony van az isten szerelmére-akadt ki

-Családom..-röhögtem-Apu ismét tojik rám a nagynénémnek pedig megvan a maga élete Philel együtt..Papitó tart ki mellettem-magyaráztam kényelembe helyezve a fejem az öreg néni ölében

-Mayának mi vagyunk a családja.-üvöltötte Stell és felém dobott egy labdát

-Testvérek örökké-dobott még egy labdát

-Még a reflexem meg van..-kaptam el a labdákat és dobáltam őket vissza.Az estét Stellnél töltöttem Jessuval és vele egész este nosztalgiáztunk.Nem kellett sportolnom ahhoz hogy feltöltődjek energiával a csarnok maga a szentély számomra,mint a hívőknek a templom.Elfelejteni a jelent s visszatérni a múltba túlságosan könnyen ment.Reggel túlságosan időben érkeztem haza.Beparkoltam a garázsba és befelé ballagtam a legnyugodtabb tempóban lassan.

-Maya Countinho hol a fenébe voltál?-kérdezte Papitó a háttérből a tévé zaja hallatszott

-Szia-köszöntem nyugodt hangon

Most kamuzzak vagy ne? kérdeztem magamban de aztán rájöttem hogy kajás vagyok kivettem a gyümölcsös dobozt a hűtőből..A megvetés jogos az én részemről mindenki felé.Sárgadinnyét és görögdinnyét csomagolt nekem Erika még tegnap és túlságosan folyt érte a nyálam pont mint egy kutyának.A dobozt kivéve bekapcsoltam a tévét a konyhaasztal felett és bámulni kezdtem nyugodtan.

-Karácsony van egyél valami normálisat..-akadt ki Erika bejőve az ajtón egy csomó táskával-

-Apád mondta hogy hozzak neked kaját-kezdet pakolni

-Nem engedte hogy utána mennyek Spanyolországba..-akadtam ki

-Neked jelen pillanatban itthon a legjobb Neymar közelében.-szólalt meg Papitó. Hozzá nem szóltam főleg hogy felhozta az áruló nevét.Aki fél attól hogy apa legyen.

-A két ünnep között mész az orvoshoz?-kérdezte rám nézve Erika

-Kinek szeretnéd tovább adni?-mosolyogtam önelégülten hátradőlve a székben.Valamit magyarázott közben de a figyelmem elterelte a telefonom sms érkezett és megvillant a képernyő.

Erika pár perc pampogás után elment én pedig relaxálni indultam a szobámba.

-Ma hova tervezel menni?-kiáltott utánam Papitó

-Az ágyamba..nem tudtam a horkolástól aludni az este-vontam vállat felfelé haladva

-Tudhattam volna hogy oda mész-csapott a fejére amikor leeset neki a dolog

-Neymar téged várt egész este-kiáltotta utánam de nem nagyon érdekelt a kijelentése a szobám felé haladtam.Reggel letusoltam és eszembe jutott hogy a karácsonyfa alja teli van ajándékkal de egy sincs kibontva.Felkötöttem a hajam copfba egy laza atlétát vettem magamra rövid gatyával majd lefelé indultam.Meglátva Papitó tekintetét el is ment a kedvem az ajándék bontástól.

-Miért alszol ennyit?-akadt ki a konyhában ülve Papitó.Én a hűtőben turkálva vettem elő a gyümölcslevet és valami szendvics félét csináltam. Papitó közben a kertbe ment a focin kívül ért a kertészkedéshez is így gondolom lefoglalja magát az ünnepi unalmában.

Az Instagramon böngészve Neymar oldalára tévedtem miközben az étkező asztalnál falatoztam.Karácsony alkalmából egy hatalmas bulit rendezett ahova az összes barátját meghívta.Másnapos is lehet rendesen gondoltam magamban.Megint elő jött a törődő ösztönöm pedig jelenleg mérges vagyok rá eléggé.

-Szeretem a sok hülyét körülöttem-állapítottam meg az utolsó falatot bevéve a számba.

-Én vagyok a legnagyobb-tapsolt Papitó bejőve egy metsző ollóval a kezében-Láttam a posztokat a neten és gyártsunk mi is divatos képeket.-mosolygott-Lemegyünk a partra fürdünk a negyven fokban a strandon és élvezzük a karácsonyt-röhögött.Nekem több sem kellet összedobáltam pár cuccot egy sporttáskába és lefelé indultunk a hátsó úton a tenger felé.Egy nyugodt helyen terítettem le a törölközöm majd levetkőztem bikinire.

-Az egyszer biztos jól áll neked ez az állapot-mosolygott Papitó.-Kissé olyan mintha fel lennél fújódva-röhögött hangosan még szerencse hogy nincsenek itt olyan sokan

-Labdázzunk-állt fel majd rugdalni kezdtük egymásnak a labdát.Kissé elszálltam és nekiálltam szólóba dekázni majd izomból megküldtem a labdát Papitó felé.De hamar el is fáradtam amit meg is értek már a végére nem is tudtam mozogni.

-A kapus hárít-éljenzett Papitó majd megölelt.A páratartalom magas és a hajam fürtökbe göndörödött a szemüveg mögül kémleltem a tengert és az eget.Délután 6 óra van a brazil nép nagy része furcsa módon elvonult lehet hogy válogatott meccs lesz a tévében és az jobb mint a meleg levegő. Papitó feküdt a homokban én pedig produkáltam magam.Fél órával később egy fiatalokból álló csoport jelent meg  Papitó vette köztük észre Neymart és testvéreit de nem nagyon érdekelt.Nagy valószínűséggel a lányok akik körül veszik lefoglalják.

-Maya nézz a tenger felé-mutatta Papitó-Karácsonyi ajándék.-kiáltott tapsolva a halász sapkájában felülve a törölközöm.

-Az egy nőnek öltözött férfi-állapítottam meg majd utána kaptam a fejemhez és sikítani kezdtem enyhe módon Silva sprintelt felém.

-Boldogsághormon-mosolyogtam a vízbe sprintelve.Felugortam Silva nyakába.

-Tudtam hogy hiányoztam-röhögött én pedig bőgni kezdtem.

-Sajnálom-komolykodtam a könnyeim törölgetve

-Én még mindig szeretlek-komolykodott cipelve kifelé a vízből

-Mi a fene átúsztad az atlanti óceánt lányom?-állt fel Papitó 

-Egy öreg segítséget kért és hát jöttem ahogy tudtam-pacsizott Papitóval majd afféle furcsa módon beletúrt a hajába mint valami férfi

-Ne sírj..nem vagyunk rád mérgesek..-ölelt tovább Silva-Várunk vissza amint letelik a boldogság szabid-kacsintott Papitó összepakolta a cuccokat és hazafele indult meg.

-Most felveszlek a nyakamba és úgy viszlek haza..-röhögött és a szavait tettek is követték két méter magasból élveztem a kilátást de hamar letett.

-Nehéz vagy-alapította meg.Pont úgy sétálunk hogy a partra csapódó hullámokból érkezett a lábunkra  víz is.A kert felől érkeztünk meg a házhoz ahol furcsa módon bent világítottak a lámpák.
-Én is vénülök..ojtva hagyom a villanyt..--kapott a fejéhez Papitó és leojtotta
Alig leültünk a nappaliba rögtön megszólalt a kapu csengő.
-Ugye nem veled kell aludnom?-akadt ki Silva elfeküdve a kanapén
-Külön szobád lesz..-kacsintottam a fotelbe feküdve kényelmesen.De gyorsan felálltam mert megkordult a gyomrom és nekiláttam a maradék gyümölcsömnek.
-Folyton kajálsz?-akadt ki bekapcsolva a tévét..a folyosó felől ekkor emberek érkeztek ahogy hallottam.
-Én mindig..-haraptam bele a görögdinnyébe ekkor jutott eszembe hogy még mindig a bikini bugyiba és a pulcsimba flangálok.
-Legalább teli lesz a ház..eddig csak ketten voltunk..-magyarázta Papitó a folyosón valakinek
-Vendégeink vannak emberek..-csapta össze a kezét Papitó
-A tökély testvérek..de régen láttalak titeket.-ült fel Silva és üdvözölte vendégeinket. Alvest Neymart és két testvérét pillantottam meg.Tovább toltam magamba a dinnyét nem zavartatva magam már csak egy darab volt a dobozban azt már csak nem hagyom a dobozban.
-Maya merre van?-kérdezte Neymar
-Még mindig kajál..-jelentette ki Silva felém mutogatva a pult felől én kényelmesen bámultam a tévét intve az érkező embereknek.
-Shhh..-tettem az ujjam a számra imitáltam hogy érdekelnek az esti hírek
Én meg azt nem hogy miért vannak ők itt már megint...magamban elgondolkodtam de nem akartam rájönni az igazságra hogy miért mászkálnak ezek a nyakamra mindig.Na megjött a harmadik érzékem is tudok sírni boldog lenni és most azt érzem hogy utálom ezeket az embereket pedig túlságosan is szeretem mindegyiket.Ekkor a sporthírekben apám arca jelent meg ahogy riportot ad Spanyolországban a Real Madrid elnöksége előtt.
"Countinhonak amint véget ér a betegségi időszaka..rögtön újra harcba száll madridi színekben...a tehetségeket nem akarjuk magukra hagyni..főleg egy olyan kivételest mint ő"-mondta Luchó
Ekkor megszólalt a kommentátor is a hangfestés és a képek alatt rólam "Szép és jó hogy visszatér a brazil játékos de egy a kérdés mi az oka ennek a hatalmas kihagyásnak a szóvívő és az edző sem kívánt ere a kérdésre válaszolni."

-Kivételeznek veled..fúúújjj...-hurrogott Silva megölelve..-El is vártam tőlük..-röhögött lehuppanva mellém.
-Kivételes vagyok..ezt mondta a kínai..ez valami új csel vagy támadási forma?-hitetlenkedtem komolykodva
-Az is vagy..-erősítette meg az állítást Silva ezután kijelentette hogy elmennek inni valahova a megérkező négy vendéggel.Nem nagyon érdekelt felfelé vánszorogtam a szobámba nagy nehezen.Silvara jellemző nő létére is hogy túlságosan sokat vedel mondjuk rám is jellemző volt régen gondolkoztam el magamban.Letusoltam felvettem egy  bugyit majd egy hatalmas Nike pólót ami a térdemig leér elfeküdtem az ágyon és bekapcsoltam a tévét.

Rám jött egy olyan fuvallat hogy ha Neymar elutasította először a gyerekét akkor most miért van itt?A megbocsájtást nehezen tudja majd megszerezni..Magamra húztam a takarót és a hasam simogattam.Majd bealudtam eléggé jól.Reggel arra keltem fel hogy megszólal a telefonomon pontosabban az emlékeztető.Rájöttem hogy reggel 8-ra időpontom van vizsgálatokra és szűrésekre.Letusoltam rendbe tettem a fejem felvettem magamra valami elfogadhatót.Majd csendben arrább álltam beülve a fekete audiba. Nyugodtsággal ám fáradt fejjel hajtottam a magánkórház felé sokat aludtam és még is fáradt vagyok kissé furcsa.Az a legjobb ebbe a magán kórház dologban hogy diszkréten kezelik az állapotom vagy is titokban tartják a sajtó és a tévé előtt.

-A reggeli kimaradt kismama ugye?-jött felém mosolyogva Maria.Ő volt anyám nőgyógyásza amikor velem volt várandós ahogy most is.

-Nehezen de igen-biztattam felállva.-Akkor jöjjön velem-indult meg én pedig követtem.Kezdetben vért vettek tőlem majd vizelet mintát.Illetve a köldököm tájékáról is egy kevés vért.Két órát kellet pihennem a vérvétel után fekve hogy nehogy elájuljak és az nekem se és a babámnak se tenne jót. Maria visszatérve behívott ultrahangra.Az ultrahang ismerős számomra 

-Lássuk a kis egészséges magzat nemét-mosolygott..Az ultrahang képen megjelent egy apró teremtés..mely rögtön elbűvölt bájával és szépségével.

-Kisfiú ahogy látom-mondta a nő mosolyogva a nemét hallván még boldogabb lettem..-A 20.hétben járunk..a magzat egészséges a vizsgálatok alapján-jelentette ki..mosolyogva az eredményeket egy borítékba tette és az ultrahang képeket is melyeket készített az előbbi pillanatokban.

-A klinikán van egy kismama aki vagy ma vagy holnap megszül.-mondta a törlőkendőt felém adva-Hozzá kell sietnem..ha nem haragszol meg-állt fel majd én is miután letöröltem a krémet a hasamról.Megköszöntem neki a vizsgálatokat.A recepción kifizettem a számlát és a kezelések árát.Felvettem a napszemüvegem és az eredményekkel együtt beültem a kocsimba.Hihetetlen hogy fiam lesz...egyszerűen hihetetlen örültem a kocsiba és ülve öröm táncot jártam.

-Szeretlek-suttogtam a hasam megsimítva.Megálltam a bevásárló központ előtt és bementem.Megkívántam a fagyit és szükségem volt egy kis nyüzsgésre.Szeretem bámulni az embereket ahogy mászkálnak és bámulják a kirakatokat.Leültem egy padra és a csokis vaníliás csavart fagyimat nyalogattam nyugodtan.Amikor már a nyüzsgő nép sem kötött le hazafele indultam.A kocsimba jöttem rá hogy már délután két óra van és a telefonom nincs nálam amiért valószínűleg otthon kapni fogok.Szépen lassan vettem be a kanyart és nehézkesen sikerült megnyomnom a garázs nyitóját majd a motor felbőgött és szépen lassan beálltam Papitó autója mellé.A garázs felőli ajtón közelítettem meg a beltért a borítékot bele tettem a táskámba.

-Sziasztok-köszöntem ledobva a kulcsot a polcra. Silva és Papitó ült a nappaliba.

-Te aztán vendég szerető egy ember vagy..-magyarázta Silva nagy szájjal

-Ne rontsd el a jó kedvem-komolykodtam leülve egy üres helyre vagy is inkább félig elfeküdtem.A lábam a karfán lógott.

-Miért nem mondtad hogy ma vannak a vizsgálatok elmentünk volna veled-szólalt meg Papitó

-Engem is a telefonom emlékeztetett-hitetlenkedtem ránézve.Nem értették meg hogy mit akartam nekik mondani azzal hogy egyszer az életben egyedül akarok lenni .Papitó később elment,Silvaval feküdtünk a kanapén ő az egyiken én pedig a másikon lazább ruhában.A rövid ujjúba látszódott a ragtapasz melyet a nővérke tett a kezemre.

-Rohadt jó kedvem van...-álltam fel mosolyogva..

-Mi tőrt rád?-röhögött..

-We are the champions..-énekeltük egyszerre egymás mellé állva. Silvanak eszébe jutott hogy videózón és az is hogy eljátssza a hülyét a videóban neki láttunk rappelni spanyolul én meg aláfestettem brazilul.Majd röhögőgörcsöt kaptam elfeküdtem a nappaliban a szőnyegen és csak röhögtem.
-Be fogok pisilni...-álltam fel majd a vécébe siettem elvégezve a dolgom...ismét kimentem megszomjazva ittam egy pohár vizet.Leültem Silva mellé ezután a nappaliba.Az eredményeket gondosan elraktam a szobámba biztonságos helyre.Egyenlőre nem szeretném el mondani senkinek.

-Ma gyümölcsparti lesz...kell a vitamin kúra a szervezeteinknek..-kacsintottam megfogva három.narancsot és zsonglőrködni kezdtem. Papitó elhúzott a pénteki sörözgető estéjére egy bárba a haverjaival Silvaval túlságosan jól szórakozok így itt hagyott vele.A nappali közepén kezdtem dobálni a gyümölcsöket.

-Olyan majom vagy..-állapította meg Silva ekkor a hátsó ajtó felől két árnyékot pillantottam meg de nem foglalkoztam vele.

-Tudod mit mondott nekem az öreg néni a kórházban?-kérdeztem tőle mosolyogva

-Halljuk..úgy is elmondod-komolykodott a kanapén elterülve

-Úgy szeretne meghalni a férjével mint Rómeó és Júlia..-komolykodtam

-Ez annyira édes-állapította meg kissé nyálasan

-Édes?-akadtam ki túlságosan is..-Nem bírom a hozzáállásod..Silva..-dobáltam meg a kezemben lévő gyümölcsöket.Ezután vettem észre hogy az attrakcióm alatt végig jelen volt Neymar és Rafaella.

-Ha nem fogsz tudni focizni elmehetsz bohócnak..-komolykodott Silva felállva-Vegyél fel magadra valami ruhát egy szó nélkül..vacsorázni megyünk-jelentette mint valami parancsnok és én engedelmeskedtem neki.

Neymar Jr szemszöge

-Miért van ilyen jó kedve?-kérdeztem a kanapéra leülve Raffaella rögtön mellém ült..

-Biztos nem mert téged meglátott-fogta meg a vállam Rafa nyugtatásként

-Nagyon vicces vagy-emeltem égbe a szemem. Rafa neheztel rám azért amiért visszautasítottam Mayát amikor elmondta hogy a gyerekünket várja és meg is értem túlságosan hülye voltam..

-Nem mondta el...mióta hazajött az orvostól hülye történeteket magyaráz egy öreg nőről meg a férjéről..meg hogy gyümölcsestét tartunk hogy teli legyünk vitaminnal-magyarázta nyugodtan a férfiasan öltöző csaj a haja hasonlít Piqé stylehoz. Ekkor megjelent Maya tornacipőt háromnegyedes farmer nadrágot viselt egy laza pólóval illetve egy farmerkabát árnyékolta felső testét.

-Meg se szólalj..-magyarázta neki Silva  furcsa arcot vágott de a szeme csillogott a lánynak

-Gyere menjünk...jó lesz újra veled kajálni-fogta meg húgom Maya karját majd kiindult vele én pedig követtem őket.Azt nem tudom hogy hogy lehettem olyan hülye hogy visszautasítottam pont egy  epik pillanatban.

-Mit mondtak ma az orvosok?-kérdezte húgom túlságosan kíváncsian a hátsó ülésen ülő lánytól aki túlságosan kifelé bámult az ablakon.Nagy valószínűséggel azt remélte hogy Silva is velünk jön vagy nem tudom hogy mit gondoljak már nem látok át rajta.

-Amit eddig is tudtam csak kicsit többet-mondta kissé megzagyválva.A keze a hasán volt végig..de szeretném én is megérinteni a hasát sóhajtottam hangosan a gondolat végén.De ahhoz újra az kell hogy bizalmasok legyünk egymással én bízok benne de ő a múltkori miatt bennem nem hiszem mindig átverem és ez a legrosszabb dolog.

-Nyugodtan légy a régi...legyél olyan mint az a lány aki az őrült hajú csajnak beszélt a romantikáról..-mosolygott Raffa mellettem.

-Rendben..-sóhajtott-Kétszer vettek vért..azt hittem hogy erősebb leszek de miután végeztek úgy éreztem hogy a föld egy mozgólabda-tekerte a fejét kezdett feloldódni ahogy észre vettem.Én pedig leparkoltam az étterem parkolója előtt nyugodtan majd pedig kiszálltunk.Nyugodtan ballagtunk befelé leültünk a foglalt asztalunkhoz az emeletre és jöhetett az a taktika hogy béküljek ki az előttem ülő lánnyal és legyünk újra boldogok.Ablak mellé kerültünk és a tengerre pont rá lehetett látni.

-Mit szeretnétek tőlem?-kérdezett rá Maya a lényegre miután a pincér kihozta az italunkat.Nagy valószínűséggel kezdte unni ezt a helyzetet.

-Helyrehozni amit a tuskó bátyám elcseszett-mutatott rám Rafa majd felállt és angolosan lelépett..én pedig grimaszt vágtam.Nem erről volt szó hogy lelép hanem hogy segít Mayát megpuhítani.

-Sajnálom amint elmondtad rám tőrt a félelem-néztem rá biztató tekintettel

-Azt hiszed rám nem?-kérdezte kissé erőteljes hangon-Több esetben is..de sikerült túllépnem rajta és megtalálni a boldogságot a félelemben is..-bámult ki az ablakon megint

-Akkor segíts nekem megtalálni-fogtam meg az asztalon lévő kezét amit rögtön elhúzott visszautasította az érintésemet.

-Az segítene rajtad-sóhajtott a szemembe nézve-Ha ma láttad és hallottad volna a szívdobogását...akkor megértenéd..-mondta és a gondosan felterített evőeszközöket piszkálta idegességében majd meghozták a rendelt ételeket.

-Szeretném ha megbocsájtanál a hibámért...kezdjük az elején..-biztattam a szokásos hódító mosolyommal.-Töröljünk el mindent...kezdjük tiszta lappal..-magyaráztam nyugodtan hátradőlve a székemben majd a kezem nyújtottam felé amit nem nagyon értett..-Szia..Neymar da Santos Junior vagyok..a Brazil válogatott 10-ese és a Barcelona klub 11-játékosa...ismerkedjünk-mondtam a végén megvonva a vállam és kacsintva-Természetesen hajtott az apai ösztönöm ami azt sem tudom hogy mi és az is hajtott ráadásként hogy ő az egyetlen női személy akit a világon a legjobban szeretek..szerelemből én a nagy nőcsábász focista..360° fordultam mióta vele vagyok és ami a legjobb jó irányba családtagjaim és játékos társaim állítása szerint.Visszatértem a gondolataimból és egy boldogan kacagó lány ült előttem akinek kifolytak a könnyei az alakításom miatt.Még szerencse hogy egy elkülönített asztalnál ülünk a luxus étterembe melyet Raffaella választott hogy kirángasson engem a világomból és arra ösztönözön hogy a barátnőmmel foglalkozzak vagy is inkább hogy visszaszerezem magamnak.

-Üdvözlöm..Maya Countinho vagyok..a brazil kézilabda válogatott volt 10-ese a férfi foci válogatott 22-e és volt női játékosa és a Real Madrid női foci csapatának 11-se..jelenleg szünetel a karrierem..mert szerelembe estem egy focistába akitől jelenleg gyereket várok..-mondta nyugodt hanggal és kezet fogott velem..A szerelem szótól meghökkentem és meglepődtem azon hogy ezt nyugodtan elmerte nekem mondani úgy hogy harmadik személyben beszél rólam.

-Tudtam hogy még mindig szeretsz..-mosolyogtam önelégülten mielőtt nekiláttam volna a vacsorának.A kijelentésemre kinyújtotta rám a nyelvét majd tovább ette a gyümölcs salátát amit rendelt.

-Miért mindig gyümölcsöt kajálsz?-akadtam ki ránézve és érdeklődtem a táplálkozás változásairól egyben..

-Mert azt kívánom...-nyelt egyet-Valamikor meg ramtőr a csoki fagyi iránti szerelem és megeszek egy egész dobozzal..-vont vállat és tovább folytatta a falatozást nyugodtan.

-Mit mondott ma az orvos?-kérdeztem reméltem hogy a bizalmába fogadott annyira hogy elmondja nekem

-Csupa jó hírt-mondta túlságosan boldogan a szeme pedig csillogni kezdett..-Az eredmény és a kép otthon van..ha akarod megnézheted-mondta nyugodtan kortyolva a vízéből.Természetes hogy akarom látni a magzatot és az eredményeket bár a sok orvosi leírásból nem nagyon szoktam érteni semmit..Az evésében is volt valami elragadó amit csodáltam.Én is bámultam őt ahogy ő engem szokásunkhoz híven.

-Most nem a nagynénémmel..hanem Silvaval szövetkeztél ugye?-kérdezte letéve az evőeszközöket

-Muszáj volt...nem akarlak elveszíteni és azt se hogy elmenj-fogtam meg az asztalon lévő kezét.A szemében megjelent a régi fény és tudtam hogy már majdnem megbocsájtott.

-Silva pedig tudta hogy neki szót fogadsz és kivételesen most nem utált..sőt-komolykodtam a kézfejét simogatva-Azt mondta hogy ma haza megy úgy is..-vontam vállat elhúzta a kezét ismét az érintésemtől.

-Ő az a személy aki minden pillanatban valami hülyeséggel rukkol elő .-mondta kissé szomorú hangon..

-Majd leszek a helyettese. -kacsintottam biztatva végül is nem értem hogy miért tőri le annyira ha visszautazik.

Később este hét óra fele az autóba ültünk be és az én házam felé hajtottunk amiről Maya nem tud de gondolom szokás szerint sejti.

-Most jön a régi trükk gondolom a te házadba megyünk..-szólalt meg mellettem ránézve

-Ennyire ismersz?!-nevettem bekanyarodva a ház elé majd bejártam a garázsba.Felfelé menet megfogtam a kezét..Kivételesen nem rántotta el.Ledobtam a kabátom a kanapéra...

-Miért kötődsz ennyire Silvahoz.?-kérdeztem ránézve..leült a kanapéra és nyugodtan hátradőlt.

-Ő volt az első aki elfogadott focistaként..és a kezdő pillanattól megértettük egymást..-mondta ásítva..látszott rajta hogy fáradt mondjuk meg is értem kimeríthette a nap.

-Fáradt vagy?-kérdeztem a hátam ropogtatva

-Egy kicsit-mutatta a kezével felém

-Akkor menjünk és feküdjünk le aludni-húztam fel.Leült az ágyamra és engem bámult..

-Akarod kezdeni a fürdést?-néztem rá levéve a pólóm

-Persze..-mondta-Kaphatnék valami pizsama szerűséget..?-kérdezte az ajkába beleharapva

-A szokásost?-mosolyogtam a gardrób felől kiabálva

-Aham..-hallatszód-ott a hangja..A szokásoson egy boxer alsót és egy nagyobb pólót értettem.Amint oda adtam neki rögtön elment fürödni...jobban örültem volna neki ha együtt fürdünk.

-Fürödhetek veled?-mentem be kis idő múlva anyaszült meztelenül a fürdőbe..de már a fogát mosta a boxerbe és a pólóba állva a csapnál a régi fogkeféjével amit ezer éve hagyott nálam.Haja a fürdőszobai pára miatt begöndörödött...és a ruhámban egyszerűen gyönyörűen nézett ki.A kérdésemre nem tudott válaszolni hiszen a szája teli volt fogkrémmel miután kiöblítette megtörölve azt megfordult és az én szúrós tekintetemmel találta szembe magát.

-Hogy vagy ilyen gyors?-akadtam ki suttogva-Veled akartam fürödni-húztam végig a kezem az oldalán hirtelen zihálva kezdte a levegőt venni.

-Holnap nem jó?-kacsintott kajánul a szemembe majdnem ahogy én szoktam.

-Akkor maradj itt és mosd meg a hátam..-húztam magamhoz közel éreztem a leheletétaz arcomon annyira közel volt a szánk a szemkontaktust végig tartottam majdnem megcsókoltam amikor feleszmélt és válaszolt olyan mintha direkt húzná az időt és engem.

-Legyen..-egyezett bele..Beleültem a kádba ő pedig leült a szélére és engem nézett.

-Mióta fürdesz ülve mindig zuhanyozni szoktál-állapította meg a haját egy gumival összekötve

-Azért mert szerettem volna veled fürdeni-fújtam bele a habba..majd egy hirtelen mozdulattal óvatosan a felső testét megfogva belehúztam a vízbe amely puha testemen landolt..kicsit fájt de elviselhetően hiszen róla van szó.Éreztem a hasát ahogy a felsőtestemre érkezett érintkezett az enyémmel nem a megszokott lapos hanem a gömbölyödő formát vette fel.

-Nem vagy normális..-akadt ki kezdetben de aztán belenézve a szemembe elnevette magát..A fejét nagy valószínűségben kínjában a tette a vállamra és úgy-nevetett továbbra is.

-Imádom ahogy próbálkozol-állapította meg a szemembe nézve

-Bejött?-kérdeztem félmosollyal a vizes kezemmel a haját kisimítva az arcból.

-Nagyon is-mosolygott a szemembe én rögtön megragadtam az alkalmat és érzelmesen csókolózni majd erőteljesen smárolni kezdtünk.De tudtam hogy hol van a stop elkapott a hév túlságosan is de..nem szabad és jól tudom mindennél jobban kívánom de várnom kell.

-Megbocsájtottál..-állapítottam meg..-Miért?-kérdeztem simogatva a hátát a vízben..

-A szívem és az eszem is ezt súgja..és ez ritka dolog egy ember életében..-magyarázta a vállamon feküdve

-A szíved tudom mit mond de az eszed?-kérdeztem ránézve

-Hogy a fiamnak szüksége van az apjára ahogy nekem is-súgta a fülembe én pedig rögtön megcsókoltam

-Ezt eddig miért nem mondtad?-kérdeztem miután az újabb csókcsatát befejeztük

-Szerintem ez a legjobb alkalom nem?-kérdezte félmosollyal kacsintva.Én pedig bólintva beleegyeztem a kijelentésébe hiszen a pillanatot jól elkapta.Nekem pedig teljesül az álmom fiam fog születni amit mindig is szerettem volna...

Maya szemszöge

Megbocsájtani az életben bármennyit lehet akkor ha a személy megérdemli és ez most kivételesen az az eset.Magamnak sem akarok rosszat és a másoknak sem főleg Neymarnak szeretem még mindig túlságosan is.Köszönettel tartozok Silvanak amiért rám parancsolt hogy öltözzek és menjek el vacsorázni vele.A megbocsájtás kezdetben nehéz de ha átgondolod a helyzetet akkor könnyű.

Szépen lassan férkőzött a bizalmamba és tőrt be mint valami lovat.

Megkért hogy mossam meg a hátát és szépen belehúzott maga mellé a vízbe.Kicsit kényelmetlen a bőrömre tapadt ruhával a vízben de ezért a pillanatért megéri.A szemei szokásosan elvarázsoltak és csókolózásba estem vele...mely túl szenvedélyesre sikerült.

Később megtörölköztem és egy újabb száraz ruhát vettem magamra.Elfeküdtem az ágy rám eső részén.Túlságosan fáradt vagyok ahhoz hogy megmozduljak bármilyen irányba.Becsuktam a szemem.

-Betakarjalak?-állt fejem fölé Neymar csak a sötét szobában világító fehér fogsorát láttam csak úgy tudtam azonosítani hogy hol van

-Kérlek...-mondtam kissé elnyelő hangon.Győztes kacaj tőrt fel a mellkasából miközben befeküdt mellém.Én még mindig a hátamon fekve feküdtem mint egy élő halott.

-Reggel ne lepődj meg...-szólalt meg befeküdve mellém és gondosan betakargatott

-Miért?-motyogtam félig elaludva

-Én fogok melletted feküdni...-súgta a fülembe magához húzva.Elégedetten mosolyogtam magamban majd beájultam rabul ejtett a saját álom világom pedig akartam volna vele még beszélgetni mindenről de nem sikerült.Lehet hogy még magyarázott valamit de azt nem hallottam.

Arra keltem fel hogy Neymar kezei szorítanak erősen magához oly annyira hogy az arcom melléhez van simulva.A levegőt a bőréből szívtam be és meg kell állapítani hogy jó illata van a testének még mindig.

-Nem kapok levegőt..-ziháltam eltolva és kifelé fordultam..Visszacsuktam a szemeim és már majdnem visszaaludtam amikor egy kéz csúszott felfelé a hátamon a póló alatt a bőrömön szépen lassan majd az oldalamnál megállva belecsikizett az oldalamba.
-Ne aludj...-komolykodott Neymar. Én pedig hangos nevetésbe és rugdalásba kezdtem a takaró alatt..nem bírom ha nevetettnek.
-Jó reggelt...-csókolt meg miután abbahagyta a kínzást.
-Ezt miért kellett?-kérdeztem felhúzva a szemöldököm
-Este beszéltem hozzád és kiderült hogy alszol..-hitetlenkedett..-Most reggel van és...-harapta be az ajkait.
-Értem..-mosolyogtam a fejemre húzva a takarót.Gyerekké váltam és elbújtam előle.
-Most mit csinálsz?-emelte fel a takarót
-Úgy nézel ki mint egy szellem..-hülyéskedtem továbbra is.Majd a fejünkre húzta a takarót és megcsókolt a puha takaró alatt a sötétbe.Majd amikor már elfogyott az oxigén kitakarta a fejünket és a kezeivel szorosan maga mellett tartva néztük a plafont és a jelenről társalogtunk az elkövetkezendő nagy eseményekről.
Délre haza értem Neymar ruhájában mentem be a nappaliba..azt mondta az enyém lehet.

-Milyen ruha van rajtad?-kérdezte Papitó

-Laza..-komolykodtam megrántva a pólót majd elfeküdtem az üres helyre..

-Silva hazament..kemény egy napot volt itt-szólalt meg én pedig a plafont bámultam valamiért amikor Silva nincs a közelembe furcsa érzés kap el.

-Tudom..és ezért kapni fog..-vettem ki a zsebemből a telefonom nyomkodni kezdtem. Éhesek lettünk és beülve az autóba egy gyorsétterem mellett döntöttünk.

A választás egy McDonald’s-ra esett. Papitó révén elvitelre az autósban vette meg a hamburgert a pitét és a dupla epres öntetes fagyit pohárba.Muszáj volt képet csinálnom Instagramra ahogy koccintunk szemüvegbe a fagyival a kocsiban Ránk is dudáltak mert nem ment a sor mi csak nevettünk a magunk módján szokásunkhoz híven...Hazafele nekiláttam a fagyaimnak..még hazaérve a konyhában is azzal élvezkedtem az asztalnál ülve..Papitó pedig tolta magába a hamburgereket.

-Megeheted az enyém..ha odaadod a fagyid-mosolyogtam azért nyúlva

-Legyen-egyezett bele magához húzva a neki ajándékozott hamburgert.Fél perc sem telt el de valaki benyomkodta az ajtó zár kódokat és belépet a konyhából kitűnően hallottuk az egészet. Phil jött és a hülyeségeivel akart szórakoztatni egyedül hagytam Papitóval a konyhában.Kiültem a teraszra elfeküdtem a függőágyon és a lábam lógattam hintáztatva magam.Talán sikerült volna elaludnom ha Erika nem dudál amikor megérkezik..annyira rossz volt a látásom hogy nem tudtam eldönteni a félhomályban hogy ki érkezett de nem is nagyon érdekelt..jelen pillanatban egy egyszemélyű magányos nőstény farkas vagyok.A pocakom simogattam és gondolkoztam mostanában túl sokat csinálom és ez már kezd rendszeressé válni.

Az első jó dolog ebben a karácsonyban hogy Silva itt volt de egy estét sem töltött velem..nem beszélgetünk egy afféle értelmetlen dolgokról és nem énekeltünk közösen.Becsuktam a szemem a gondolataimban elkalandoztam Madridba az edzőpályára..July előttem áll és a lábaimról tesz megjegyzést. Clau és mindenki mást magam elé virtualizáltam nagyjából akit szeretek.

-Maya sötét van és megesznek a szúnyogok...-üvöltötte Phil

-Épp megzavartad a szuggerálásom-akadtam ki nagy nehezen felálltam és becammogtam..

-Most olyan cuki vagy mint egy mackó-állapította meg amikor beléptem a lakásba..

-Mióta szerepel a szótáradban a cuki?-kérdeztem

-Mióta van egy lányom..-ráncolta a homlokát

-Brumm brumm kínos-ásítottam..

-Nem..-nevetett hezitálva..A konyhába mentem egy pohár vizet inni majd a gardrób felé indultam levettem a cipőm és a helyére tettem.A zoknim lepasszoltam a mosókonyhába.

-Ma mész valahova?-kérdezte támaszkodva a falnak

-Persze a másodszerelmemhez..-csavartam meg a mondatom

-Mehetek én is?-vágta rá a kérdést gondolkozás nélkül

-Velem nem alszol-röhögtem..felfelé indulva a lépcsőn

-Én hülye-kapott a fejéhez majd angolosan távozott biztos valami az eszébe jutott szokásához híven. Papitó is elment legalább elmondta volna hogy hova.A lenti plazma tévé bekapcsolása mellett döntöttem és egy romantikus dráma filmen kötöttem le a figyelmem.A betegségről és a szerelemről szólt.Végig sírtam az egészet..annyira jól csinálták meg.Éjfél lehetett amikor felfele indultam a szobámba elterültem az ágyon pisilés után és reggel is ugyanúgy keltem fel csak betakarózva.

Felöltöztem és lefelé indultam reggelizni.Végül egy tea mellett döntöttem kiültem a kertbe a napozószékre és a csendben csobogó tengert hallgattam miközben a teát kortyoltam.A harmóniámból a telefonom zökkentett ki.Apám előszeretettel zavarta meg a békés reggelim.De legalább halhatom a hangját így az év utolsó napjaiban.
-Jó reggelt kislányom..-üdvözölt.Jól tudom hogy Spanyolországban most éjfél lehet az időeltolódás miatt.
-Neked is..-mosolyogtam a tengert nézve.Eszembe jutott hogy mióta ebbe az állapotba kerültem apám sokkal többet foglalkozik velem és ez boldogság.
-Azt szeretném ha azonnal idejönnél Spanyolországba-jelentette ki komoly hangon
-De miért?-kérdeztem akadozó hangon
-Szeretném ha a közelembe lennél...-nyugtatott-Szeretném veled ünnepelni az újévet..-biztatott nyugodt hangon.Sejtettem hogy miért hív magához de arra inkább nem is mertem gondolni.
-Az első géppel elindulok..-egyeztem bele végül
-Papitó miatt ne aggódj..ő hazament Nanitához az Amazonas vidékre..a felesége megbetegedett..-magyarázta sóhajtva a lélegzete kissé akadozó volt mintha izgult volna a beszélgetés közepette-Neymarnak ne szólj hogy eljössz..jobb ha nem tudja még egyenlőre-parancsolta kissé erőteljes hangon a hangja most védelmezővé vált..Nem tetszett hogy nem árulta el hogy miért ne szóljak neki hogy elutazok végül is jelenleg egy párt alkotunk.

-Jó éjt neked...-nyugtattam meg biztató hangon  mire reggel felkel a másik kontinensen leszek vele együtt nagy valószínűséggel.
A repülőgépre felszállva tudtam hogy valami készül...talán egy botrány fog kitörni vagy nem tudom..de furcsa előérzetem van a holnappal kapcsolatban és nem nagyon értem ezt az elővigyázatos helyzetet.A repülőgép felszállt és elhagytam az országot..Féltem ebben a pillanatban mi lesz akkor ha soha nem fogok visszatérni a hazámba? Apám hangja túlságosan megijesztett ahányszor visszagondoltam  a beszélgetésünkre egyre jobban kezdtem paranoiássá válni...

16.rész-Érzelmek

Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! :/

A 16.rész késési oka az ihlet hiányom és a sűrű napi programom a sok tanulás és még sorolhatnám...

Bocsánat amiért hosszú két hónap szünet után hozom az új részt..Sorry!

Ebben a részben érzelmek kavarodása jelenik meg és a történet meglepő fordulatot vesz!

Még egyszer bocsánat...Remélem tetszeni fog az új rész! Jó olvasást hozzá!

Pihenésben sok tavaszi szünetet kívánok nektek és Kellemes Húsvéti Ünnepeket! :D

(U,I:a következő rész nem fog ilyen sokat késni)

Reggel arra keltem fel hogy a szobába hét-ágra süt be a nap.Mellettem egy békésen szuszogó focista pihen hason fekve pont úgy ahogy én csak annyi különbséggel hogy a keze szorosan simul a hátamhoz és erősen maga mellett tart úgy hogy a bőrünk érintkezzen.Számomra is megnyugvás érezni a kis érintésből hogy mellettem van.Egy pillanatban amikor kifelé fordult elengedett én pedig magamra húztam a köntösöm és kiindultam az erkélyre.Levegőre volt szükségem.Pár erkélyen ismerős arcok üldögéltek.Például Shakira és Piqè teázgatott ha jól néztem Rafinha és Alves pedig kártyáztak.A korláton támaszkodva figyeltem a fürdőző embereket és a boldogan nevetgélő gyerekeket és a tenger csillogását ahogy rásüt a nap.Elmélkedésbe estem és akkor kaptam magamhoz amikor Neymar arcon puszilt.
-Min gondolkodsz?-kérdezte átkarolva hátulról a derekam
-Miért?-kérdeztem ránézve de nem fordultam meg élveztem  tovább az érintését szeretem amikor hátulról ölelget és a nyakamat puszilgassa
-Ismerem ezt a nézést..-sóhajtva..-Sokszor én is ezt teszem..-folytatta elmélkedve
-Én mostanában túl sokszor..teszem ezt..-feleltem a kérdésére enyhe mosollyal..Megláttam a bohóckodó Rafinhat és Alvest...ahogy éppen Neymar alá adják a lovat biztosan megvannak róla bizonyosodva hogy én nem látom őket és valamiféle oszlop vagyok ami beleolvad a környezetbe.Dani kuncogva mutogatott Rafinha pedig tátogott valamit.
-Azt hiszik én nem látom őket?-kérdeztem mosolyogva
-Szerintem igen....Alvesnek szokása párkapcsolati tanácsokat adni ahogy Rafinhanak is ,de egyiknek sincs jelenleg csaja..-komolykodott. Ahogy észre vettem edzőcuccban üldögéltek a Brazilok.
-Ma edzésetek lesz?-kérdeztem megfordulva
-Elvileg igen..11-kor-felelte laza mosollyal a végén majd megcsókolt..hosszadalmasan és szenvedélyesen
-Letusolok..-mondta miközben befelé indult a fürdőszobába.Én visszafeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tévét.Elmerengtem egy filmen aminek a lényegét nem nagyon értem még így a vége fele sem.Furcsán érzem magam túlságosan lelkizős vagyok és puha gyenge de persze a jó értelemben. Ekkor Neymar kijött anyaszült meztelenül a fürdőből.Én pedig a fejemet a párnába temettem.
-Tegnap este még nem ez volt a reakciód amikor így láttál.-nevetett eléggé hangosan
-Az tegnap volt..-dobtam neki a párnát..Erre még hangosan kezdett nevetni.

-Ma már nem tetszik a látvány?-mosolygott felhúzva boxer alsóját.Szeretem nézni kidolgozott izmos testét sokáig és minden egyes porcikáját szeretem bámulni.A mozdulatait a reakcióit is egyszerűen mindent.De nem tudom hogy vajon ő is így van-e vele?..de nézése ahogy rám néz sokszor a gyönyörű szemeivel elvarázsol és rabul-ejt. Kezdek..Kezdek megörülni azt hiszem vagy csak egyszerűen nem merem bevallani magamnak hogy szerelmes vagyok belé és jelenleg ő tölti be nálam azt a személyt aki a világon legfontosabb.

-Hahó..-nézett velem szemben Neymar az ágyon térdelve rájöttem hogy sok ideig elkalandoztam és rajta már az edző cucca rikítós színe villogott.

-Hmm?-kérdeztem a szemébe nézve miközben ajkaimat beharaptam

-Sosem voltál ilyen sokáig csendben-puszilta meg a homlokom-Még mindig azon a dolgon gondolkozol amin az erkélyen?-kérdezte rám nézve. Megráztam a fejem tagadás képen és kérdőn nézett rám.

-Nem lényeges dolog..-csókoltam meg hogy eltereljem a figyelmét ami sikerült is vadul kezdett csókolni és olyan erővel hogy hátradőltem az ágyon ő pedig falta az ajkaim ahogy én az ővét.

-Szeretlek...-mondta ki a bizonyos bűvös szót

-De nem jobban mint én..-nyomtam meg az orrát erre mosolyogni kezdett.

-Délután jövök-fogta meg a kezem biztatás képen.-Este pedig lemegyünk a partra..-fogta meg a táskáját majd nyomott egy puszit az arcomra és az ajtót becsukva kiment az ajtón..Én pedig felöltözve fél órával később lefelé indultam kajálni mivel folyton a nutellás palacsinta jár az eszembe...

Neymar Jr. szemszöge

Hihetelen volt az éjszaka...és vele sokkal jobb együtt lenni mint bármely másik nővel.Valamiért kiegészítjük egymást és szükségem van a szavaira a nézésére a mosolyára.Ilyet még sosem éreztem az egyszer biztos..A gondolat menetemből Alves kérdése rántott ki miközben felé passzoltam a labdát.

-Mi van öcskös..túl sokat gondolkozol mostanság?-nevetett önelégülten

-Szerintem szerelmes..-szólalt meg Messi pár lépéssel arrébb..

-Áá-tagadtam hirtelen de tudtam hogy igaz az amit a barátom mond.Az edzés végeztével miközben lefelé ballagtunk az öltözőbe Messi csatlakozott hozzám.

-Nyugodtan kimondhatod..hogy szereted..-komolykodott..-Régebben Antonellával kezdetben mi is barátok voltunk de sokat változott a viszonyunk az évek alatt és most egy párt alkotunk és van egy gyerekünk is..-magyarázta..-Nem szégyen vagy titok ha van egy olyan ember az életedben aki boldoggá tesz a puszta jelenlétével..-mosolygott meglökve a könyökével..

-Nehéz kimondani ezt a szót..mert szerintem túl nyálas..de közben igaz is..-vontam vállat

-Nyugodtan mond ki-kacsintott amikor az öltözőbe beértünk

-Szeretem-mosolyogtam lehúzva a csukámat a lábamról

-Na végre-tapsolt Dani..

-Megjött a hódítások mestere..-röhögött Piqè a sarokban 

-Ahogy mondod-nevet hangosan Alves..Róla tudni illik hogy eddig két csaja volt de mindkettőtől van egy-egy gyerek egy fiú és egy lány.Ilyen téren mázlista hogy van neki gyereke de majd nekem is lesz időv.

Levetkőztem és normális civil ruhát húztam magamra.Siettem visszafele a szállodába ahol Maya már nagy valószínűséggel vár.

Beültem a kocsimba Alvessel és teljes gázzal a szálloda felé kezdtem hajtani.Felfelé a lépcsőn futólépésben haladtam csak azért hogy lássam őt.Túlságosan hiányzik nekem pedig délelőtt már láttam.Már nagy valószínűséggel az ágyban fekszik és tévét néz túlságosan sokáig tartott a taktikai megbeszélés és az edzés is.

-Ha nem tévedek téged ez a lány teljesen megváltoztatott...a jó irányba barátom-magyarázta 

-Nem mindegy-lazáskodtam nem akartam kimutatni azt hogy igaza van vagy esetleg máshogy reagálni

-Egy biztos jobb..-mosolygott de a mondatát nem fejezte be

-Mi az?-kérdeztem idegesen ránézve

-Az hogy mióta vele vagy együtt nem kel megjegyeznem az egynapos ribancaid nevét-röhögött hangosan

-Ez nem vicces-komolykodtam de tudtam hogy igaza van

-Nem hiányoznak a régi lányok..mindig egy lánnyal smárolni és lefeküdni?-kérdezte pontosan tudtam hogy mi ez a kérdezősködés..

-Mond el nagy kutya hányszor-mosolygott

-Nem számolom a testi együttléteinket-magyaráztam felhajtva az autópályára

-Olyan vagy mint egy lány...-komolykodott

-Akkor mikor lesz gyereked?-folytatta a szekálást amikor leállítottam a motort a parkolóba-Maya egy normális lány de szerintem a karrierjét építené nem pedig gyereket szülne-magyarázta hirtelen

-Ezt a dolgot a sorsra bírom..és ha isten tőle szán nekem gyereket legyen...-magyaráztam neki kivéve a slusszkulcsot az indítóból..

-Elmehetnél papnak is..amilyen bölcs vagy..-szállt ki a kocsiból.

Amint elváltam Alvestől a folyosón felfele sprinteltem egy emeletet majd beletúrva a hajamba nyitottam be a szobába.A tévé fénye világította be a szobát egy békésen szundikáló lány pedig nyugodtan aludt, haja az arcát eltakarta ezzel buktam a romantikus sétát vele a parton.Teste úgy mozgott ahogy levegőt vett Bementem a fürdőbe a leggyorsabb tempóban letusoltam majd befeküdtem mellé.Magamhoz húztam és a testemhez szorítottam az övét.Én csak egy alsó gatyában voltam míg rajta szokásosan egy atléta és egy bő gatya van.Nekem jobban bejönne ha csak úgy aludna mint én.A tévé bámulása elragadta a figyelmem később vettem észre hogy szemei nyitva vannak és a nyakamon lévő tetoválás körvonalát rajzolgatja.

-Felkeltettelek?-kérdeztem ránézve a haját kisimítva az arcából

-Nem..-felelte mély levegőt véve-Elaludtam a romantikusnak nevezett filmen-suttogta becsukva a szemét.A hátát simogattam a takaró alatt néha letévedt a kezem a segge tájékához is mélyebb levegőt vett sokszor ezekben a pillanatokban végül is férfi ösztöneimet nem tudom féken tartani.

-Azt mondták nekem a mai nap folyamán hogy megváltoztál..és hogy ez az én hibám..-mondta a szemembe nézve és ezzel a kijelentésével kissé megijesztett
-Mindenki azt mondja hogy megváltoztam..-vontam vállat.Ő pedig boci szemekkel bámult rám továbbra is amitől kezdtem megijedni mert soha nem nézett még így rám.
-De ez nem gond...épp hogy jó..-biztattam-Kérdezd meg Rafát és Alvest meg az összes csapat társam..örülnek hogy nem kell megjegyezniük a csajaim nevét.-mosolyogtam homlokon puszilva..Megnyugodott a kijelentésem hallatán és kivételesen ő kezdeményezte a csókolózást amin meglepődtem.

------------2 hónappal később-------------
***Maya Countinho szemszöge***

 Nem léphetek pályára ebben az állapotban..Egyedül maradtam hirtelen...pontosabban egyedül maradtunk.Magam sem tudom felfogni a dolgot de azt tudom ha isten ezt szánta nekem..akkor csak jó lehet.Apámmal tudattam és jobban fogadta a hírt mint gondoltam.Rögtön a segítségemre lett. Neymart elszidta párszor amiért  megalázott egy baráti összejövetelen,de ezt is túl fogom élni valahogyan ahogy a többi dolgot is ami eddig történt az életembe.Már nem leszek egyedül de egy szót még nehezemre esik kiejteni a számon.

- Spanyolországba ha rájönnek hogy az ideiglenes szerződésed felmondod a Realnal,fel fog falni a sajtó-kezdett bele a tervbe apám az asztalnál ülve mindketten a késői uzsonnánkat ettük gyümölcs salátát.

-Itt van ez a repülőjegy-tolta elém az asztalon félre tolva a kajáját is tudtam hogy a helyzet komolyra vált.-A nagyszüleid várnak Magyarországon...-mosolygott biztatás képen-Legalább egy hónapig legyél ott...amíg lecsillapodnak a kedélyek..-folytatta a beszédét továbbra 

-Rendben-bólintottam

-Karácsonyra pedig gyere haza és együtt ünnepelünk. Neymar ha kérdezi az edzésen hogy hol vagy  akkor majd kitalálok valami mesét...-legyintett a levegőbe ismét mosolyogva

-Rendben-sóhajtottam az asztal szélét kaparva az egyik pillanatban bőgnék a másikban pedig nevetnék hogy elmehetek innen.Túl nagyok a hangulat ingadozásaim.

-Nincs okod arra hogy szégyelld azt hogy állapotos lettél...és én sem haragszok rád  öreg papa vagyok és rám fér egy unoka-állapította meg felállva majd megölelve.

Másnap felszálltam a gépre és amikor leszálltam a gépről ideiglenes hazámba az egyik sportújság címlapján már az én fejem villogott aminek kevésbé örültem és ott helyben felgyújtottam volna a standot.

Egy fess úriember várt May felirattal amin csak mosolyogtam.Beültem a telepjáróba ami egx hullaszállítóhoz hasonlított és a sofőrrel beszélgettem akit értem küldött a nagymamám..hihetetlen hogy 15 év után láthatom édesanyám szüleit.Apám nem engedte sűrűn hogy lássam őket és miután betöltöttem a negyedik életévem valahogy nem hozott el hozzájuk..és-e hosszú idő alatt elfelejtettem őket kissé nem emlékszem rájuk az arcukra semmi emlékre ami hozzájuk köthet.

Meglepetés bulival vártak..ami teli volt muffin okkal csokissal amiből elég sokat megettem de emésztésre nem volt ideje a szervezetemben az adott ételeknek hiszen azok le fekvés előtt azonnal kijöttek belőlem.
Rengeteg képet láttam édesanyámról és meséltek nekem arról hogy milyen volt..milyen szép nő és mennyire kiváló sportoló.

-És az a fiú akitől várod a gyereket ha jól tudom Neymarnak hívják vele mi van drágám?-kérdezte mosolyogva a nagyim az ágyam szélén ülve

-A legelbűvölőbb férfi a világon-mosolyogtam-De eléggé megbántott nagyon csúnyán..pont amikor közölni akartam vele az állapotom-vontam vállat

-Még mindig szereted látszik a tekintetedből amikor kiejtettem a nevét megcsillant a szemed-állapította meg megcsípve az arcom

-A szívem egyik fele azt mondja hogy szeressem de a másik meg azt hogy maradjak távol tőle..-potyogott ki a könnyem

-Én a helyedben bevágtam volna neki egyet akkor amikor megalázott az ismerőseid előtt-nevetettet,  hirtelen a kezével felpofozott a levegőbe egy képzeletbeli Neymar arcot..Hangos röhögőgörcsbe kezdtem.A nagymamám a világon a legjobb arc..egyszerűen imádom imádok vele lenni.-De minél előbb elmondanám neki ezt a fontos hírt..-simította meg a kezem..erre én csak sóhajtottam.Tudom hogy el kell mondanom hiszen egy ilyen nagy dolgot nem lehet sokáig titkolni egy idő után látszódik is és ebben az örömben osztozni kell a másik féllel is.
Amikor a nagyszüleim  mosolyognak és veszekednek egy-egy tévéműsor alatt illetve amikor duruzsolnak mint a madarak annyira kimutatják hogy szeretik egymást.Annyira mások és furcsák számomra.Nem lett volna szabad elengednem őket. Az egy hónap Spanyolország és Brazília mentes szünet nagyon hamar eltelt é legszívesebben nem mennék vissza de apám muszáj-á tette.

Hazaérve a perzselő nap és Papitó kedves mosolya fogadott a terminál előtt.A hasam az egy hónap alatt csak egy kicsit gömbölyödött kevésbé látszódik az állapotom.A Brazília telefonom aktiválva a kocsiba millió üzenet érkezett főleg Raffaellától Alvestól és Neymar anyjától.

Nem maradhatok egyedül apám állítása szerint így vele kell egy házba laknom..Papitó lesz a felügyelő rám és Phil néha napján ha ráér.Az egész család üdvözölt apám házában.

Este jelenésem volt Stell szülinapi partiján ahol óvakodnom kell a piától egy kortyot is tilos meginnom..Nagy reményt nem táplálok abba hogy Neymar nem lesz ott..A leglazább ruhát vettem magamra rövid farmer gatya és egy nagyobb atléta felső szerűség Nike sapkával pluszba szemüveggel  megkörítve.Beültem az autóba az ajándékkal együtt és Stell házához hajtottam.A ház előtt rengeteg autó állt beleértve a hatalmas hangazavart.Az idő túlságosan jó a legtöbb fiatal fürdőruhában van én meg beállítok ilyen kemény szerelésben.Röhögtem magamon megfogva az ajándék táskám és befelé haladtam a kapun..Senki nem ismert meg kezdetben.De ahogy egyre inkább tovább haladtam feltűnt az egyik sarokban Rafinha természetesen kivel mással mint Neymarral és Alvessel körülvéve csajokkal. Stell sehol sem láttam hiába jártam körbe az egész kertet.A teraszon hintában ülve pillantottam meg Jessu barátommal.
-Elnézést hölgyeim...-tűrtem fel a szemüvegemet..
-Megjelent a nagyképű is..-röhögött Jessu Stell pedig ölelgetni kezdett abban a pillanatban amikor megszólaltam.
-Tudod hogy még mindig szeretlek ugye?-súgtam a fülébe oda adva az ajándékom.
-Persze..-mosolygott majd tovább haladt a többi vendéggel foglalkozni.Egyszerűen lerázott.
-Furcsa vagy..-állapította meg Jessu amikor leültem mellé és felvettem a napszemüvegem ismét
-Talán mióta megszülettem...-hitetlenkedtem
-Hallom abbahagytad a focit..-mosolygott.-Végre meg jött az eszed..-vágott hátba
-Tudom tudom..-kacsintottam.-A focit jobb nézni mint játszani maradok a lelátón...-kacsintottam hátradőlve
-Engem nem érdekel a foci..sokkal inkább az azt játszó férfiak..-ült le mellénk egy csaj
-Hibbant lunnya..-jelentette ki Jessu majd felállva befelé húzott.Ülj le és egyél fagyit.Tett elém egy doboz jégkrémet.
-Hibbant lunnya??-fakadtam ki..-Ezt meg honnan szetted?-röhögtem hangosan kanalazva a csoki fagyim
-Minden fajta szőke fejű nő irritál..-röhögött leülve mellém
-Oh ne Donhuant elszerették tőled?-kérdeztem ránézve erre elröhögte magát..Valaki bejött a kerti ajtón amikor ezt a szót kimondtam.
-Milyen jó színész lettél Madridba ezt is tanítsák?-röhögött leborítva a fejem ásványvízzel-Amúgy Donhuan egy mexikói sorozat szereplője nem?-röhögött elterelve a figyelmem és a hátam mögé pillantott.

-Kapd be Jessu-mutattam be neki letörölve az arcom

-Olyan vagy mint valami időzített bomba. -mosolygott önelégülten a fagyiba bele edve

-Ezt nem engedtem meg.-szorítottam magamhoz a fagyis dobozt.Ekkor bekapcsolódott a nappaliba a tévé és videojátékozni kezdett két srác.

-Amúgy most mit csinálsz magaddal?-suttogta

-Kezdek valamit..-mosolyogtam 

-De jössz vissza kézilabdázni nem?-hitetlenkedett kissé hangosan

-Persze..-bólogattam bőszen.-Meg focizni is egyszerre-feleltem..-Amint letettem az állampolgárságot 36.000 kilométerrel arrébb-mosolyogtam önelégülten

-Nélküled is nyerünk-állapította meg

-Mindenki nyer nélkülem..-mosolyogtam felállva és kidobva a dobozt

-Most megsértődtél?-fakadt ki ismét suttogva

-Nem..-erőltettem egy mosolyt-Mond meg Stellnek hogy hazamentem..-intettem a levegőbe kifelé indulva..Másnap Erika felajánlotta nekem hogy eljön velem és edzünk.Az edzőterembe alig voltak.A lábamra és a kezemre erősítek így az ünnepek előtt mivel a hasamra nem szabad 

-Szeretném ha elmondanád neki hogy állapotos vagy tőle-súgta felém miközben a labdával szórakoztam a lábammal a padlón ülve nem válaszoltam a kérésére.Végszóra pedig megjelent Neymar és a húga Raffaella

-Ha nem mondod el újévig nekem kell-erőltetett egy mosolyt elfojtva a szavait

-Karácsonyi ajándéknak megteszi nem?Örülj de utállak..-röhögtem felülve a padra elő vettem a telefonom a zsebemből és képet csináltam magunkról ahogy pofát vágunk Erikával.

-Amúgy követlek ezen az insta valamin de mostanában nem tettél fel magadról képet-mosolygott

-Négy Iphonet törtem össze az utóbbi hónapban..-jelentettem ki nyugodtan de egyre inkább zaklatott lett a hangulatom a közelembe lévő testvérektől Rafella túlságosan sokszor néz felénk.

-Meghívlak egy gyümölcs turmixra..gyere-hívott én pedig győzelmi táncot jártam utána menve

-Olyan vagy mint valami gyerek..-állapította meg felülve a bárszékre  kért két darab turmixot.
Valaki leült mellém de nem nagyon törődtem vele.
-Ma este üzleti vacsorán veszünk részt amin neked is meg kell jelenned..-magyarázta
-Szerintem elég lenne hogyha annak örülnétek hogy itthon vagyok karácsonykor..-fakadtam ki halk üzemmódba a kijelentésem után csendbe maradt.
-Visszamennél oda?-kérdezte pár perc csend után
-Nem...a családom a mindenem..-magyaráztam mosolyogva
-Ezt a választ vártam..-mondta lehúzva az italát
-Visszamegyek még egy körre..addig várj meg itt..-szólalt meg a futógépek felé indulva.Inni kezdtem az én turmixom is.
-Láttalak tegnap a bulin..-szólalt meg mellettem Neymar megijedtem
-Nem beszélek veled..-mondtam gyerekesen remegő hangon
-De még is megszólaltál..-komolykodott
-Mit akarsz?-kérdeztem kissé bunkón
-Esélyt..-fogta meg a pulton lévő kezem-Még mindig szeretlek..-komolykodott megsimogatva a kézfejem
-Oly annyira hogy felkerested a nagynéném hogy valahogy boronáljon veled össze..-magyaráztam a szemébe nézve-Nem is szeretsz..-komolykodtam kortyolva a turmixomba
-Nem engedted hogy elmagyarázzam a helyzetet...rögtön elmentél..-suttogta kissé érdes hangon
-Te sem engedted hogy elmondjam azt amit szerettem volna...-sóhajtottam-Egyszerűen leojtottál és ordibáltál velem..-rázott ki a hideg hirtelen vissza emlékezve arra az estére a szívroham keringet.
-Ezt szeretném veled megbeszélni..-mondta lágy hangon-Alkohol befolyása alatt álltam akkor-suttogta..-Mond el nekem amit szerettél volna..-mosolygott biztatóan-Gyere el velem..megvacsorázunk nálam..-kacsintott az arcán megjelent valami gyerekies játékos mosoly
-Szeretném..de nem tudok..a nagynéném..-néztem a futógépek felé és sehol sem találtam..Pár öreg néni szálkásított gyalogolva a futógépeken.
-Ő mondta hogy eltudsz jönni hiszen ráérsz..-komolykodott majd leszállt a bárszékről..Nyújtotta ugyan a kezét de nem akartam megfogni hogy segítsen leszállni gőgösen leszálltam a székről.
-Itt találkozunk negyed óra múlva..-mondta elindulva az öltöző felé..Túlságosan megbámultam hátulról ahogy elindult a férfi öltöző felé.A formás seggeit pontosabban, majd felébresztettem magam az ábrándozásból és bementem az öltözőbe átöltözni.Gondolkodtam rajta hogy el kellene szöknöm de ezen a dolgon így is úgy is át kell esni.Nyugodtan ballagtam kifelé ő már ott várt.Beülve az autójába furcsa érzés kapott el. Beugrott egy kép a világbajnokságról és a megvetéséről amit a pályán mutatott felém nem tudom mi okból.
-Minden rendben?-kérdezte mikor felhajtott az autópályára..-Nem szoktál ilyen csendben lenni..-vette fel a szemüvegét.
-Elgondolkoztam egy dolgon...-vontam vállat
-Szabad tudnom hogy min?-kérdezte kissé nyálasan.
-Miért pont én kellek neked?-hitetlenkedtem..-Ott az a modell a felhőkarcoló szélén ő sokkal jobban illik hozzád..-akadtam ki kissé az épület felé mutogatva
-De ide fele van még egy modellnek beállított női focista aki nekem bejön..-mosolygott
-Már többé nem focista. az a lány...-nyeltem egy nagyot fájó szívvel
-Miért?-kérdezte a szemöldökét ráncolva
-Annyira jóban még nem vagyunk hogy elmondjam..-nyújtottam ki a nyelvem rá
-Feladom..-mondta lányos hangon-Mennyire akarsz jóba lenni velem?-kérdezte a szemüvegét letolva az orrára és hódító szemekkel bámult.Zavarba jöttem ettől a nézéstől és inkább kibámultam az ablakon nem válaszolva a kérdésére.A kezeimet tördeltem furcsa idegesség tőrt rám megint.Nem akartam látni utálom akkor is ha szeretem és most még is itt ülök vele egy autóba és az ő házához tartunk.Megállva a háza előtt kiszálltam az autóból és befelé indultam utána .Beérve a házba ismerős illat csapott meg és étel illat.
-Éhes vagy?-kérdezte mosolyogva amikor beértünk.A lakás üres volt de a szakácsnője gondoskodott a finom ételekről..az étkező asztal végig volt rakva étellel és süteménnyel.
-Nagyon..-mondtam kissé túlságosan lelkesen leültünk egymással szemben.Boldogan bámulta kis idő elteltével ahogy már csak én eszem a desszertet egyedül ami túrótorta volt.
-Mióta eszel ennyit?-kérdezte szalvétát nyújtva felém
-A nagyszüleim megtanítottak enni az egy hónap alatt..-komolykodtam letörölve a számat.Felállt és pezsgőt hozott a konyhából.Majd átültünk a nappaliba.
-Igyunk arra hogy újra beszélgetünk egymással..-tette le az asztal szélére a pezsgőt.Kiöntötte azt és koccintás után megitta az övét gyorsan lehúzva.
-Megiszod az enyém is?-kérdeztem beharapva az ajkaim
-Pedig szeretted a pezsgőt-mondta sejtelmesen elvéve a poharam
-Fogadjunk hogy elmondta neked..-néztem vele farkasszemet remegő hangon beszélve
-Mit?-kérdezte a szemében ismét megjelent az a csillogás
-Nem mondhatom el neked..-takartam el az arcom a kezemmel a bőgés határán álltak az érzelmeim-Szemét voltál velem..-magyaráztam erőt véve magamon később és levettem az arcomról a kezem.Ekkor megfogta a kezeim és összefonta az ujjainkat.
-Mond el nyugodtan..-nyugtatott meg szemeimbe nézve..Ekkor jöttem rá hogy túlságosan szeretem ahhoz hogy ne mondjam el neki ezt a dolgot megérdemli..és így legalább magam sem kínzom mindenki ezt szeretné a családomban is..
-Ha nem mondanám el akkor én is szemét lennék veled..az én természetem pedig nem olyan elvileg..-gondolkoztam el
-Már kíváncsivá tettél úgy hogy mond el....-testtartása hirtelen merev lett amely a kíváncsiságát is tükrözte.Mély levegőt vettem és erőt magamon végül is csak két szót kell kiejtenem a számon..mély levegőt vettem.
-Terhes vagyok..-mondtam lassan artikulálva  remegő hangon a szemébe mondva.Féltem a reakciójától féltem attól hogy mit mond erre.
Arckifejezése kíváncsiból hirtelen boldoggá vált..

15.rész-Egyezkedés

Sziasztok itt a kövi rész

Bocsi a késésért :D

De sikerült megírnom a következő részt.

Jó olvasást!

Puszi nektek :D

A tévében a kedvenc filmem ment ő ragaszkodott hozzá hogy megnézzük.Letelepedtünk a kanapéra és megint egymásba bújva bámultuk a tévét.Sokszor a tekintetük találkozott nem a tévét hanem inkább egymást néztük.Ez az utolsó nap amikor vele lehetek itt két nap múlva kezdődnek neki az edzések és Spanyolországba utazik.A tévét bámultam és spekulálásba kezdtem éppen a két főhős majdnem megcsókolta egymást...de aztán visszatérnem a merengésbe.Neki az edzések szeptemberbe kezdődnek..nekem meg októberbe.Szóval nem veszett az úgy hiszen szeptember végéig még találkozhatok vele és elmehetek a mérkőzéseire. Úgy érzem kissé a megszállottja lettem neki ahogy ő is nekem.Valamiért mintha nem tudnák nélküle élni..ha külön vagyunk furcsa érzéseim vannak..mintha a szívem egyik fele ideiglenesen nem létezne.Azt hiszem hogy ez a szerelem...a szerelem melyet soha nem akartam érezni és most még is..olyan mintha meg lennék őrülve és csak ő létezne számomra.Mindig az illatát akarom érezni és azt hogy a kezével magához szorít az édes csókjait és nem is beszélve a hangjáról.Imádom amikor becéz pedig más esetben ezt utálnám.Az első komoly kapcsolatom és nem akarom hogy vége legyen.
-Szeretném ha eljönnél az első szezon meccsre..-szólalt meg amikor vége lett a filmnek...a gondolkozás menetem megszakította.
-Minden szándékom az volt...-feleltem a kijelentésére enyhén mosolyogva
-Ha gólt rúgok akkor  le ne ess nekem az ülésről-nevette el magát
-Vicces vagy...-bokszoltam a hasába enyhén..Az Xbox meccsre akart emlékeztetni amikor Barca Vs Barca meccset játszottunk egymás ellen.Én amikor gólt rúgtam az őt megszemélyesítő játékossal akkor annyira őrültem hogy kikap tőlem 2-1-re hogy leestem az ágyról.Be kell vallani jól játszik a konzollal is..(azt viszont meg kell említenem hogy előtte kikaptam tőle legalább hatszor és ezért volt ekkora az öröm)
-És utána természetesen maradhatnál velem....-folytatta a kérlelést-Ha jól tudom nektek...Októberbe lesz az első meccsetek és hát tudod...kellenél lelki támasznak...-mosolygott..-Na meg persze szeretőnek is-csókolt meg hirtelen hosszan és szenvedélyesen szokásához híven.Majd kérdőn nézett rám.
-Persze...amúgy is ez lett volna a szándékom..ha megkérdezed ha nem..-magyaráztam nyugodtan..
-A tudtom nélkül lennél az árnyékom?-mosolygott
-Valami olyasmi..-kacsintottam továbbra is hozzá bújva
-Szerintem aludni kéne...-ült föl hirtelen..
-Mehetünk...-álltam fel
-A-a-mutatta a kezével..-Ülj vissza-húzta le a kezem erre én leültem engedelmeskedve..
-Csimpaszkodj...a hátamra mint egy kis majom..és felviszlek..-nevetett..Nevetve de engedelmeskedtem és felvitt a lépcsőn a szobába úgy hogy én a hátán csimpaszkodtam....
Másnap reggel korán indult..felkeltem és kiindultunk a reptérre.Nekem haza kellett mennem Brazíliába Edan második születésnapjára.Szóval külön géppel utaztunk.A reptéren egy túlságosan hosszadalmas csókkal búcsúztunk ami szemet szúrt a körülöttünk lévő embereknek és a paparazzicnak és a vakuk csak úgy kattogtak.
-Szeretlek...-súgtam a fülébe másodszor mióta együtt vagyunk. Ezt is számolom tényleg megőrültem.
-Nem jobban mint én..-súgta vissza majd belecsókolt a nyakamba a fülem alatti résznél majd még egyszer hosszadalmasan megcsókolt.Kezeink elváltak ő a hármas terminálhoz én pedig az elsőhöz álltam be.A VIP részlegen foglaltam magamnak helyet.Helyet foglaltam az ülésembe és a fülhallgatót dugtam a fülembe és zenét kezdtem hallgatni a legnyugodtabb tempóban.Az Instagramon nézegettem Neymar posztjait...főleg amiken velem van például amikor lefotózott elöszőr az ágyban majd amikor a tengerparton Raffaella ragaszkodott ahhoz hogy megörökítsen minket ahogy a naplementében álltunk.A legfrissebb kép pedig az amit körülbelül 3 perce posztol ahogy csókolózunk.Nem tudom eldönteni hogy ő is úgy ragaszkodik hozzám mint én hozzá és hogy mennyire..nagy valószínűséggel ő is annyira szeret mint én őt.Mivel ma szerda van és a meccse vasárnap lesz, pénteken nagy valószínűséggel Spanyolországba kell utaznom végül is boldoggá tesz ez a dolog.Sokszor túlságosan is.16 óra utazás vár rám így a gondolataimat le kell kötnöm valamivel.Az unokahúgom születésnapja elhalaszthatatlan számomra. Raffaella pedig szeptembertől egyetemre fog járni. Neymar apja tovább folytassa a menedzseredést..anyja pedig ahogy beszélgettem vele kivettem a szavaiból  hogy őt legjobban a jótékonyság érdekli.
Este nyolc órakor landolt a gépem Brazíliába.A nagynéném várt az előcsarnok szerűségben Papitóval.
-Megérkezett a hős szerelemesünk..-ölelt meg Papitó
-Köszönöm a jelzőket..-kacsintottam és megöleltem a nagynéném.
-Edannak meglepetés lesz hogy hazaérsz..-komolykodott miközben beültünk az autóba..-És a mesélésről se feledkezz meg..-mosolygott meglökve. Papitó pedig "Uuuuu"-ni kezdett rámaian..
-Nem fogok...-komolykodtam.Jó itthon lenni..a háztömbön még mindig rajta van az önarcképem és a szép hasam amire még mindig imádok.
Beérve a házba megcsapott az ismerős levegő és az illat kavalkád.
-Megjött...-ugort a nyakamba Edan és puszilta meg az arcom
-Ennyire hiányoztam..-mosolyogtam
-Nanáá...-csapott háton Papitó röhögve
-Anya azt mondta hogy addig nem sütünk palacsintát amíg te nem érsz ide..-mosolygott
-Aha értem..-komolykodtam nevetve a hasára hajt mivel nagy valószínűséggel kajás..Leültem a kanapéra a kis csaj pedig az anyját kezdte nyaggatni.
-Segítsek?-mosolyogtam felállva
A vége pedig mocskolás lett minden tiszta liszt és tészta volt a konyhába.
-Akkor figyeljétek a profit..-magyaráztam a nagynénémnek aki videózott.Nagy valószínűséggel jobban ért az internethez mint én...Feldobtam a levegőbe és az vissza esett a serpenyőbe.
-Maya tud palacsintát sütni..-tapsolt Papitó röhögve..Majd átadtam a helyem a nagynénémnek.Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk mindenről.Az átigazolásokról a családban történtekről.
-Gondolom pénteken már utazol vissza..-mosolygott Erika miután letette Edant aludni
-Igen...-bólintottam és hirtelen eszembe jutott a személy és rögtön a hiány érzet is..Elbambultam és Erika meglökött.
-Hallod amit..mondok?-fakadt ki
-Tessék?-tértem vissza a jelenbe
-Nekünk is bemutathattad volna...hivatalosan..-komolykodott mosolyogva
-Jobban ismerem azt a gyereket mint a tenyerem..-nevetett Papitó
-Azt elhiszem..-felelte Erika
-A családja akart megismerni..és hát ez így jött össze..-vontam vállat
-Jaaa...-vitte le a hangját Erika
-Nekem mindegy...van egy jó hírünk..-terült el mellettem Papitó a kanapén-Apád szakított a ribanccal..-nevetett
-Miféle jelző ez?-fakadt ki Erika de ő is nevetett továbbra is
-Jut eszembe...a lányok este tízre várnak a stadionba-nézett az órára Papitó amely háromnegyed tizet mutatott

-Elviheted az audit-adta oda a kocsi kulcsot Erika..A fáradságom hirtelen eltűnt sietve indultam a kocsihoz beszálltam és elhajtottam.Bemenve az öltőzöbe a stadionba kikészítve várt a mezem és a felszerelésem.Magamra húztam és a telefonommal kifelé indultam.

-Ez az utolsó meccsünk együtt-ölelt meg Jessu és Stell...A stadion teli volt nézőkkel.Ez a meccs a búcsú, egy korszak lezárása.Két csapat volt a keretből.A csapat nevek pedig Santos Coubtinho és Santos Jessu a két csapatnév nagyban tükrözi hogy ki a kapitány.A nézők tomboltak.A végén pedig 45-38-ra nyertünk.-

Majd felemeltek a magasba.Közös képet készítettek velem.Egyet énis feltöltöttem az oldalamra.

"Meglepetés játék és egy korszak vége"-aláírással nehogy félre értsék egyesek..Éjfél van és még egyáltalán nem vagyok fáradt.Bementünk az öltözőbe.
-Ilyenkor mit szoktunk csinálni?-húzott fel Silva és táncolni kezdtünk természetesen ezt is videózták pluszba még ráénekeltünk..
-Tudom hogy hamis vagyok..-énekeltem egy oktávval feljebb.....Körülbelül hajnali négyre értem a nagynéném házába és a vendég szobában elfeküdtem az ágyon és délben arra keltem fel hogy Edan rá ugrik a hátamra.
Felkeltem és levánszorogtam a nappaliba majd leültem a tévéhez és a tévé képernyőt kezdtem bámulni.
"Maya Countinho tegnap visszatért Brazíliába...a csapattársai végleg elbúcsúztatták a sportágtól egy fergeteges meccs keretében melyet Maya csapata nyert meg...."-magyarázta a nő és a meccs képeit bejátszotta...-A foci több mértékben fontosabb lett számára...így a győztes Brazil akit a Világbajnokságon felemeltek Messi és Neymar szintjére..a focival folytatja..-magyarázta a nő továbbra is
-Nem lehetne kikapcsolni?-kortyoltam bele a kávémba
-Mi az nem szereted az önéletrajzokat nézegetni?-nevetett Papitó kikapcsolva a tévét..Erika elment a tortáért mi pedig ketten vigyázunk Mayára..nálunk a vigyázás az hogy Papitó az ügyelő én pedig a melékes.Edan rászedte hogy menjenek bele ketten a medencében.Én csak kívül állóként néztem őket az egyik labdával szórakozva.A kertben mászkáltam a pázsiton mezítláb és dekázgattam.A torta felbontására és az ajándékok felbontására este került szó. Edan el is fáradt és túlságosan korán le kellett feküdnie...

Felültem a repülőre és a Barca első szezoni meccsére utaztam.Az út hosszú lesz és a meccs előtt három órával fogok oda érni.A fejemen a füles volt.A sztyuárdesz keltett fel hogy egy és fél óra késéssel érkeztünk meg.Felkeltem és leszállva a gépről a szállodába mentem.Egy hosszú farmer gatyát egy Converse tornacipőt és egy Neymae Jr. feliratú mezt húztam magamra.Majd a stadionhoz mentem gyalog.Elfoglaltam a helyem a VIP szektorban Shak mellett aki öleléssel köszöntött mosolyogva.

-Ez tényleg igaz?-kérdezte hitetlenkedve-Hogy együtt vagytok..-helyesbített-A hírekben láttam meg a pletyka lapokban is...Gerard is mondta de a te szádból szeretném hallani-kezdett bele a fecsegésbe amit imádok benne

-Igen-bólintottam...

-A mezedre is az ő neve van írva dúl a l amur-énekelte nevetve

-Ragaszkodott hozzá hogy ebbe szurkoljak...és én is.-mosolyogtam

-Ez csak természetes..-mosolygott...Majd a meccs kezdetét vette.A győzelem nem kérdezhető meg az Elche ellen így augusztus végén az eredmény 6-0 lett.Shakiraval lementünk a várakozóba ahol ő várta Piquét én pedig Neymart...De itt van Munir is..ő jött ki előbb biccentett felém a fejével majd egy szőke hajú magas kevés izomzatú csajjal elment.Furcsa dolog hogy a nőkben az izomzatot nézem de inkább azt mint mást.Megjelent Neymar és felém igyekezett a sporttáskájával a hátán elmosolyodott majd a legtöbb csapattársa előtt megcsókolt majd megölelt.

-Gyerekek mi a francért húztátok egymást majdnem egy évig???...-fakadt ki Alves..Mindketten nevetésbe kezdtünk ezen a kijelentésén.Elköszöntünk tőlük és kifelé indultunk.

Kifelé menet a sötétben még mindig rengetek vaku villogott..Istenem hogy ezek a firkászok nem alszanak. Neymar nyugodtan megfogta a kezem és ki sétáltunk az autójához beültünk és a szálloda -felé hajtottunk.Lefürödtünk és elfeküdtünk az ágyon.
-Ma megmondtam neki hogy te az enyém vagy...-nevetett az arcomba
-Eddig is tudta..-feleltem mosolyogva..
-De így jobb..-tűrte ki a hajam az arcomból majd megcsókolt...
-A beszélgetésbe visszatérve...milyen volt a szülinapi party?-kérdezett rá

-Hangos-jelentettem ki egy szóval..-Edan egymaga kikészít de a többi 2-éves..-magyaráztam

-Piqè mondta hogy téged Milan is bír..-mosolygott

-Kifejezettem imádom a kis srác barna boci szemeit..-mosolyogtam

-Barna szem...érdekes..-mosolygott..Fejemre húztam a takarót a kijelentése hallatán aszt hiszem zavarba jöttem túlságosan is..

-Visszatérve Milanra..együtt megyünk a szülinapjára?-húzta le a takarót a fejemről

-Ühm..-feleltem-De az még három hónap múlva lesz..-hitetlenkedtem ránézve
-Ezt honnan tudod?-kérdezte felkapva a fejét
-Onnan hogy én is jelen voltam a kórházban csak én voltam a csendes társ...-kacsintottam erre ő kuncogni kezdett...
-Mindegy...csak lényeg hogy elgyere velem..-kacsintott
-Elmegyek veled nyugi.-nyugtattam meg az arcát megfogva a kezemmel...Utána a gyors mozdulatok és a vad csókolózás  jobban követte egymást és elvesztettem a fejem az érzelmeimre hagyatkoztam semmi másra,,csak szeretni akartam én a világon legjobban.