16.rész-Érzelmek

Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! :/

A 16.rész késési oka az ihlet hiányom és a sűrű napi programom a sok tanulás és még sorolhatnám...

Bocsánat amiért hosszú két hónap szünet után hozom az új részt..Sorry!

Ebben a részben érzelmek kavarodása jelenik meg és a történet meglepő fordulatot vesz!

Még egyszer bocsánat...Remélem tetszeni fog az új rész! Jó olvasást hozzá!

Pihenésben sok tavaszi szünetet kívánok nektek és Kellemes Húsvéti Ünnepeket! :D

(U,I:a következő rész nem fog ilyen sokat késni)

Reggel arra keltem fel hogy a szobába hét-ágra süt be a nap.Mellettem egy békésen szuszogó focista pihen hason fekve pont úgy ahogy én csak annyi különbséggel hogy a keze szorosan simul a hátamhoz és erősen maga mellett tart úgy hogy a bőrünk érintkezzen.Számomra is megnyugvás érezni a kis érintésből hogy mellettem van.Egy pillanatban amikor kifelé fordult elengedett én pedig magamra húztam a köntösöm és kiindultam az erkélyre.Levegőre volt szükségem.Pár erkélyen ismerős arcok üldögéltek.Például Shakira és Piqè teázgatott ha jól néztem Rafinha és Alves pedig kártyáztak.A korláton támaszkodva figyeltem a fürdőző embereket és a boldogan nevetgélő gyerekeket és a tenger csillogását ahogy rásüt a nap.Elmélkedésbe estem és akkor kaptam magamhoz amikor Neymar arcon puszilt.
-Min gondolkodsz?-kérdezte átkarolva hátulról a derekam
-Miért?-kérdeztem ránézve de nem fordultam meg élveztem  tovább az érintését szeretem amikor hátulról ölelget és a nyakamat puszilgassa
-Ismerem ezt a nézést..-sóhajtva..-Sokszor én is ezt teszem..-folytatta elmélkedve
-Én mostanában túl sokszor..teszem ezt..-feleltem a kérdésére enyhe mosollyal..Megláttam a bohóckodó Rafinhat és Alvest...ahogy éppen Neymar alá adják a lovat biztosan megvannak róla bizonyosodva hogy én nem látom őket és valamiféle oszlop vagyok ami beleolvad a környezetbe.Dani kuncogva mutogatott Rafinha pedig tátogott valamit.
-Azt hiszik én nem látom őket?-kérdeztem mosolyogva
-Szerintem igen....Alvesnek szokása párkapcsolati tanácsokat adni ahogy Rafinhanak is ,de egyiknek sincs jelenleg csaja..-komolykodott. Ahogy észre vettem edzőcuccban üldögéltek a Brazilok.
-Ma edzésetek lesz?-kérdeztem megfordulva
-Elvileg igen..11-kor-felelte laza mosollyal a végén majd megcsókolt..hosszadalmasan és szenvedélyesen
-Letusolok..-mondta miközben befelé indult a fürdőszobába.Én visszafeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tévét.Elmerengtem egy filmen aminek a lényegét nem nagyon értem még így a vége fele sem.Furcsán érzem magam túlságosan lelkizős vagyok és puha gyenge de persze a jó értelemben. Ekkor Neymar kijött anyaszült meztelenül a fürdőből.Én pedig a fejemet a párnába temettem.
-Tegnap este még nem ez volt a reakciód amikor így láttál.-nevetett eléggé hangosan
-Az tegnap volt..-dobtam neki a párnát..Erre még hangosan kezdett nevetni.

-Ma már nem tetszik a látvány?-mosolygott felhúzva boxer alsóját.Szeretem nézni kidolgozott izmos testét sokáig és minden egyes porcikáját szeretem bámulni.A mozdulatait a reakcióit is egyszerűen mindent.De nem tudom hogy vajon ő is így van-e vele?..de nézése ahogy rám néz sokszor a gyönyörű szemeivel elvarázsol és rabul-ejt. Kezdek..Kezdek megörülni azt hiszem vagy csak egyszerűen nem merem bevallani magamnak hogy szerelmes vagyok belé és jelenleg ő tölti be nálam azt a személyt aki a világon legfontosabb.

-Hahó..-nézett velem szemben Neymar az ágyon térdelve rájöttem hogy sok ideig elkalandoztam és rajta már az edző cucca rikítós színe villogott.

-Hmm?-kérdeztem a szemébe nézve miközben ajkaimat beharaptam

-Sosem voltál ilyen sokáig csendben-puszilta meg a homlokom-Még mindig azon a dolgon gondolkozol amin az erkélyen?-kérdezte rám nézve. Megráztam a fejem tagadás képen és kérdőn nézett rám.

-Nem lényeges dolog..-csókoltam meg hogy eltereljem a figyelmét ami sikerült is vadul kezdett csókolni és olyan erővel hogy hátradőltem az ágyon ő pedig falta az ajkaim ahogy én az ővét.

-Szeretlek...-mondta ki a bizonyos bűvös szót

-De nem jobban mint én..-nyomtam meg az orrát erre mosolyogni kezdett.

-Délután jövök-fogta meg a kezem biztatás képen.-Este pedig lemegyünk a partra..-fogta meg a táskáját majd nyomott egy puszit az arcomra és az ajtót becsukva kiment az ajtón..Én pedig felöltözve fél órával később lefelé indultam kajálni mivel folyton a nutellás palacsinta jár az eszembe...

Neymar Jr. szemszöge

Hihetelen volt az éjszaka...és vele sokkal jobb együtt lenni mint bármely másik nővel.Valamiért kiegészítjük egymást és szükségem van a szavaira a nézésére a mosolyára.Ilyet még sosem éreztem az egyszer biztos..A gondolat menetemből Alves kérdése rántott ki miközben felé passzoltam a labdát.

-Mi van öcskös..túl sokat gondolkozol mostanság?-nevetett önelégülten

-Szerintem szerelmes..-szólalt meg Messi pár lépéssel arrébb..

-Áá-tagadtam hirtelen de tudtam hogy igaz az amit a barátom mond.Az edzés végeztével miközben lefelé ballagtunk az öltözőbe Messi csatlakozott hozzám.

-Nyugodtan kimondhatod..hogy szereted..-komolykodott..-Régebben Antonellával kezdetben mi is barátok voltunk de sokat változott a viszonyunk az évek alatt és most egy párt alkotunk és van egy gyerekünk is..-magyarázta..-Nem szégyen vagy titok ha van egy olyan ember az életedben aki boldoggá tesz a puszta jelenlétével..-mosolygott meglökve a könyökével..

-Nehéz kimondani ezt a szót..mert szerintem túl nyálas..de közben igaz is..-vontam vállat

-Nyugodtan mond ki-kacsintott amikor az öltözőbe beértünk

-Szeretem-mosolyogtam lehúzva a csukámat a lábamról

-Na végre-tapsolt Dani..

-Megjött a hódítások mestere..-röhögött Piqè a sarokban 

-Ahogy mondod-nevet hangosan Alves..Róla tudni illik hogy eddig két csaja volt de mindkettőtől van egy-egy gyerek egy fiú és egy lány.Ilyen téren mázlista hogy van neki gyereke de majd nekem is lesz időv.

Levetkőztem és normális civil ruhát húztam magamra.Siettem visszafele a szállodába ahol Maya már nagy valószínűséggel vár.

Beültem a kocsimba Alvessel és teljes gázzal a szálloda felé kezdtem hajtani.Felfelé a lépcsőn futólépésben haladtam csak azért hogy lássam őt.Túlságosan hiányzik nekem pedig délelőtt már láttam.Már nagy valószínűséggel az ágyban fekszik és tévét néz túlságosan sokáig tartott a taktikai megbeszélés és az edzés is.

-Ha nem tévedek téged ez a lány teljesen megváltoztatott...a jó irányba barátom-magyarázta 

-Nem mindegy-lazáskodtam nem akartam kimutatni azt hogy igaza van vagy esetleg máshogy reagálni

-Egy biztos jobb..-mosolygott de a mondatát nem fejezte be

-Mi az?-kérdeztem idegesen ránézve

-Az hogy mióta vele vagy együtt nem kel megjegyeznem az egynapos ribancaid nevét-röhögött hangosan

-Ez nem vicces-komolykodtam de tudtam hogy igaza van

-Nem hiányoznak a régi lányok..mindig egy lánnyal smárolni és lefeküdni?-kérdezte pontosan tudtam hogy mi ez a kérdezősködés..

-Mond el nagy kutya hányszor-mosolygott

-Nem számolom a testi együttléteinket-magyaráztam felhajtva az autópályára

-Olyan vagy mint egy lány...-komolykodott

-Akkor mikor lesz gyereked?-folytatta a szekálást amikor leállítottam a motort a parkolóba-Maya egy normális lány de szerintem a karrierjét építené nem pedig gyereket szülne-magyarázta hirtelen

-Ezt a dolgot a sorsra bírom..és ha isten tőle szán nekem gyereket legyen...-magyaráztam neki kivéve a slusszkulcsot az indítóból..

-Elmehetnél papnak is..amilyen bölcs vagy..-szállt ki a kocsiból.

Amint elváltam Alvestől a folyosón felfele sprinteltem egy emeletet majd beletúrva a hajamba nyitottam be a szobába.A tévé fénye világította be a szobát egy békésen szundikáló lány pedig nyugodtan aludt, haja az arcát eltakarta ezzel buktam a romantikus sétát vele a parton.Teste úgy mozgott ahogy levegőt vett Bementem a fürdőbe a leggyorsabb tempóban letusoltam majd befeküdtem mellé.Magamhoz húztam és a testemhez szorítottam az övét.Én csak egy alsó gatyában voltam míg rajta szokásosan egy atléta és egy bő gatya van.Nekem jobban bejönne ha csak úgy aludna mint én.A tévé bámulása elragadta a figyelmem később vettem észre hogy szemei nyitva vannak és a nyakamon lévő tetoválás körvonalát rajzolgatja.

-Felkeltettelek?-kérdeztem ránézve a haját kisimítva az arcából

-Nem..-felelte mély levegőt véve-Elaludtam a romantikusnak nevezett filmen-suttogta becsukva a szemét.A hátát simogattam a takaró alatt néha letévedt a kezem a segge tájékához is mélyebb levegőt vett sokszor ezekben a pillanatokban végül is férfi ösztöneimet nem tudom féken tartani.

-Azt mondták nekem a mai nap folyamán hogy megváltoztál..és hogy ez az én hibám..-mondta a szemembe nézve és ezzel a kijelentésével kissé megijesztett
-Mindenki azt mondja hogy megváltoztam..-vontam vállat.Ő pedig boci szemekkel bámult rám továbbra is amitől kezdtem megijedni mert soha nem nézett még így rám.
-De ez nem gond...épp hogy jó..-biztattam-Kérdezd meg Rafát és Alvest meg az összes csapat társam..örülnek hogy nem kell megjegyezniük a csajaim nevét.-mosolyogtam homlokon puszilva..Megnyugodott a kijelentésem hallatán és kivételesen ő kezdeményezte a csókolózást amin meglepődtem.

------------2 hónappal később-------------
***Maya Countinho szemszöge***

 Nem léphetek pályára ebben az állapotban..Egyedül maradtam hirtelen...pontosabban egyedül maradtunk.Magam sem tudom felfogni a dolgot de azt tudom ha isten ezt szánta nekem..akkor csak jó lehet.Apámmal tudattam és jobban fogadta a hírt mint gondoltam.Rögtön a segítségemre lett. Neymart elszidta párszor amiért  megalázott egy baráti összejövetelen,de ezt is túl fogom élni valahogyan ahogy a többi dolgot is ami eddig történt az életembe.Már nem leszek egyedül de egy szót még nehezemre esik kiejteni a számon.

- Spanyolországba ha rájönnek hogy az ideiglenes szerződésed felmondod a Realnal,fel fog falni a sajtó-kezdett bele a tervbe apám az asztalnál ülve mindketten a késői uzsonnánkat ettük gyümölcs salátát.

-Itt van ez a repülőjegy-tolta elém az asztalon félre tolva a kajáját is tudtam hogy a helyzet komolyra vált.-A nagyszüleid várnak Magyarországon...-mosolygott biztatás képen-Legalább egy hónapig legyél ott...amíg lecsillapodnak a kedélyek..-folytatta a beszédét továbbra 

-Rendben-bólintottam

-Karácsonyra pedig gyere haza és együtt ünnepelünk. Neymar ha kérdezi az edzésen hogy hol vagy  akkor majd kitalálok valami mesét...-legyintett a levegőbe ismét mosolyogva

-Rendben-sóhajtottam az asztal szélét kaparva az egyik pillanatban bőgnék a másikban pedig nevetnék hogy elmehetek innen.Túl nagyok a hangulat ingadozásaim.

-Nincs okod arra hogy szégyelld azt hogy állapotos lettél...és én sem haragszok rád  öreg papa vagyok és rám fér egy unoka-állapította meg felállva majd megölelve.

Másnap felszálltam a gépre és amikor leszálltam a gépről ideiglenes hazámba az egyik sportújság címlapján már az én fejem villogott aminek kevésbé örültem és ott helyben felgyújtottam volna a standot.

Egy fess úriember várt May felirattal amin csak mosolyogtam.Beültem a telepjáróba ami egx hullaszállítóhoz hasonlított és a sofőrrel beszélgettem akit értem küldött a nagymamám..hihetetlen hogy 15 év után láthatom édesanyám szüleit.Apám nem engedte sűrűn hogy lássam őket és miután betöltöttem a negyedik életévem valahogy nem hozott el hozzájuk..és-e hosszú idő alatt elfelejtettem őket kissé nem emlékszem rájuk az arcukra semmi emlékre ami hozzájuk köthet.

Meglepetés bulival vártak..ami teli volt muffin okkal csokissal amiből elég sokat megettem de emésztésre nem volt ideje a szervezetemben az adott ételeknek hiszen azok le fekvés előtt azonnal kijöttek belőlem.
Rengeteg képet láttam édesanyámról és meséltek nekem arról hogy milyen volt..milyen szép nő és mennyire kiváló sportoló.

-És az a fiú akitől várod a gyereket ha jól tudom Neymarnak hívják vele mi van drágám?-kérdezte mosolyogva a nagyim az ágyam szélén ülve

-A legelbűvölőbb férfi a világon-mosolyogtam-De eléggé megbántott nagyon csúnyán..pont amikor közölni akartam vele az állapotom-vontam vállat

-Még mindig szereted látszik a tekintetedből amikor kiejtettem a nevét megcsillant a szemed-állapította meg megcsípve az arcom

-A szívem egyik fele azt mondja hogy szeressem de a másik meg azt hogy maradjak távol tőle..-potyogott ki a könnyem

-Én a helyedben bevágtam volna neki egyet akkor amikor megalázott az ismerőseid előtt-nevetettet,  hirtelen a kezével felpofozott a levegőbe egy képzeletbeli Neymar arcot..Hangos röhögőgörcsbe kezdtem.A nagymamám a világon a legjobb arc..egyszerűen imádom imádok vele lenni.-De minél előbb elmondanám neki ezt a fontos hírt..-simította meg a kezem..erre én csak sóhajtottam.Tudom hogy el kell mondanom hiszen egy ilyen nagy dolgot nem lehet sokáig titkolni egy idő után látszódik is és ebben az örömben osztozni kell a másik féllel is.
Amikor a nagyszüleim  mosolyognak és veszekednek egy-egy tévéműsor alatt illetve amikor duruzsolnak mint a madarak annyira kimutatják hogy szeretik egymást.Annyira mások és furcsák számomra.Nem lett volna szabad elengednem őket. Az egy hónap Spanyolország és Brazília mentes szünet nagyon hamar eltelt é legszívesebben nem mennék vissza de apám muszáj-á tette.

Hazaérve a perzselő nap és Papitó kedves mosolya fogadott a terminál előtt.A hasam az egy hónap alatt csak egy kicsit gömbölyödött kevésbé látszódik az állapotom.A Brazília telefonom aktiválva a kocsiba millió üzenet érkezett főleg Raffaellától Alvestól és Neymar anyjától.

Nem maradhatok egyedül apám állítása szerint így vele kell egy házba laknom..Papitó lesz a felügyelő rám és Phil néha napján ha ráér.Az egész család üdvözölt apám házában.

Este jelenésem volt Stell szülinapi partiján ahol óvakodnom kell a piától egy kortyot is tilos meginnom..Nagy reményt nem táplálok abba hogy Neymar nem lesz ott..A leglazább ruhát vettem magamra rövid farmer gatya és egy nagyobb atléta felső szerűség Nike sapkával pluszba szemüveggel  megkörítve.Beültem az autóba az ajándékkal együtt és Stell házához hajtottam.A ház előtt rengeteg autó állt beleértve a hatalmas hangazavart.Az idő túlságosan jó a legtöbb fiatal fürdőruhában van én meg beállítok ilyen kemény szerelésben.Röhögtem magamon megfogva az ajándék táskám és befelé haladtam a kapun..Senki nem ismert meg kezdetben.De ahogy egyre inkább tovább haladtam feltűnt az egyik sarokban Rafinha természetesen kivel mással mint Neymarral és Alvessel körülvéve csajokkal. Stell sehol sem láttam hiába jártam körbe az egész kertet.A teraszon hintában ülve pillantottam meg Jessu barátommal.
-Elnézést hölgyeim...-tűrtem fel a szemüvegemet..
-Megjelent a nagyképű is..-röhögött Jessu Stell pedig ölelgetni kezdett abban a pillanatban amikor megszólaltam.
-Tudod hogy még mindig szeretlek ugye?-súgtam a fülébe oda adva az ajándékom.
-Persze..-mosolygott majd tovább haladt a többi vendéggel foglalkozni.Egyszerűen lerázott.
-Furcsa vagy..-állapította meg Jessu amikor leültem mellé és felvettem a napszemüvegem ismét
-Talán mióta megszülettem...-hitetlenkedtem
-Hallom abbahagytad a focit..-mosolygott.-Végre meg jött az eszed..-vágott hátba
-Tudom tudom..-kacsintottam.-A focit jobb nézni mint játszani maradok a lelátón...-kacsintottam hátradőlve
-Engem nem érdekel a foci..sokkal inkább az azt játszó férfiak..-ült le mellénk egy csaj
-Hibbant lunnya..-jelentette ki Jessu majd felállva befelé húzott.Ülj le és egyél fagyit.Tett elém egy doboz jégkrémet.
-Hibbant lunnya??-fakadtam ki..-Ezt meg honnan szetted?-röhögtem hangosan kanalazva a csoki fagyim
-Minden fajta szőke fejű nő irritál..-röhögött leülve mellém
-Oh ne Donhuant elszerették tőled?-kérdeztem ránézve erre elröhögte magát..Valaki bejött a kerti ajtón amikor ezt a szót kimondtam.
-Milyen jó színész lettél Madridba ezt is tanítsák?-röhögött leborítva a fejem ásványvízzel-Amúgy Donhuan egy mexikói sorozat szereplője nem?-röhögött elterelve a figyelmem és a hátam mögé pillantott.

-Kapd be Jessu-mutattam be neki letörölve az arcom

-Olyan vagy mint valami időzített bomba. -mosolygott önelégülten a fagyiba bele edve

-Ezt nem engedtem meg.-szorítottam magamhoz a fagyis dobozt.Ekkor bekapcsolódott a nappaliba a tévé és videojátékozni kezdett két srác.

-Amúgy most mit csinálsz magaddal?-suttogta

-Kezdek valamit..-mosolyogtam 

-De jössz vissza kézilabdázni nem?-hitetlenkedett kissé hangosan

-Persze..-bólogattam bőszen.-Meg focizni is egyszerre-feleltem..-Amint letettem az állampolgárságot 36.000 kilométerrel arrébb-mosolyogtam önelégülten

-Nélküled is nyerünk-állapította meg

-Mindenki nyer nélkülem..-mosolyogtam felállva és kidobva a dobozt

-Most megsértődtél?-fakadt ki ismét suttogva

-Nem..-erőltettem egy mosolyt-Mond meg Stellnek hogy hazamentem..-intettem a levegőbe kifelé indulva..Másnap Erika felajánlotta nekem hogy eljön velem és edzünk.Az edzőterembe alig voltak.A lábamra és a kezemre erősítek így az ünnepek előtt mivel a hasamra nem szabad 

-Szeretném ha elmondanád neki hogy állapotos vagy tőle-súgta felém miközben a labdával szórakoztam a lábammal a padlón ülve nem válaszoltam a kérésére.Végszóra pedig megjelent Neymar és a húga Raffaella

-Ha nem mondod el újévig nekem kell-erőltetett egy mosolyt elfojtva a szavait

-Karácsonyi ajándéknak megteszi nem?Örülj de utállak..-röhögtem felülve a padra elő vettem a telefonom a zsebemből és képet csináltam magunkról ahogy pofát vágunk Erikával.

-Amúgy követlek ezen az insta valamin de mostanában nem tettél fel magadról képet-mosolygott

-Négy Iphonet törtem össze az utóbbi hónapban..-jelentettem ki nyugodtan de egyre inkább zaklatott lett a hangulatom a közelembe lévő testvérektől Rafella túlságosan sokszor néz felénk.

-Meghívlak egy gyümölcs turmixra..gyere-hívott én pedig győzelmi táncot jártam utána menve

-Olyan vagy mint valami gyerek..-állapította meg felülve a bárszékre  kért két darab turmixot.
Valaki leült mellém de nem nagyon törődtem vele.
-Ma este üzleti vacsorán veszünk részt amin neked is meg kell jelenned..-magyarázta
-Szerintem elég lenne hogyha annak örülnétek hogy itthon vagyok karácsonykor..-fakadtam ki halk üzemmódba a kijelentésem után csendbe maradt.
-Visszamennél oda?-kérdezte pár perc csend után
-Nem...a családom a mindenem..-magyaráztam mosolyogva
-Ezt a választ vártam..-mondta lehúzva az italát
-Visszamegyek még egy körre..addig várj meg itt..-szólalt meg a futógépek felé indulva.Inni kezdtem az én turmixom is.
-Láttalak tegnap a bulin..-szólalt meg mellettem Neymar megijedtem
-Nem beszélek veled..-mondtam gyerekesen remegő hangon
-De még is megszólaltál..-komolykodott
-Mit akarsz?-kérdeztem kissé bunkón
-Esélyt..-fogta meg a pulton lévő kezem-Még mindig szeretlek..-komolykodott megsimogatva a kézfejem
-Oly annyira hogy felkerested a nagynéném hogy valahogy boronáljon veled össze..-magyaráztam a szemébe nézve-Nem is szeretsz..-komolykodtam kortyolva a turmixomba
-Nem engedted hogy elmagyarázzam a helyzetet...rögtön elmentél..-suttogta kissé érdes hangon
-Te sem engedted hogy elmondjam azt amit szerettem volna...-sóhajtottam-Egyszerűen leojtottál és ordibáltál velem..-rázott ki a hideg hirtelen vissza emlékezve arra az estére a szívroham keringet.
-Ezt szeretném veled megbeszélni..-mondta lágy hangon-Alkohol befolyása alatt álltam akkor-suttogta..-Mond el nekem amit szerettél volna..-mosolygott biztatóan-Gyere el velem..megvacsorázunk nálam..-kacsintott az arcán megjelent valami gyerekies játékos mosoly
-Szeretném..de nem tudok..a nagynéném..-néztem a futógépek felé és sehol sem találtam..Pár öreg néni szálkásított gyalogolva a futógépeken.
-Ő mondta hogy eltudsz jönni hiszen ráérsz..-komolykodott majd leszállt a bárszékről..Nyújtotta ugyan a kezét de nem akartam megfogni hogy segítsen leszállni gőgösen leszálltam a székről.
-Itt találkozunk negyed óra múlva..-mondta elindulva az öltöző felé..Túlságosan megbámultam hátulról ahogy elindult a férfi öltöző felé.A formás seggeit pontosabban, majd felébresztettem magam az ábrándozásból és bementem az öltözőbe átöltözni.Gondolkodtam rajta hogy el kellene szöknöm de ezen a dolgon így is úgy is át kell esni.Nyugodtan ballagtam kifelé ő már ott várt.Beülve az autójába furcsa érzés kapott el. Beugrott egy kép a világbajnokságról és a megvetéséről amit a pályán mutatott felém nem tudom mi okból.
-Minden rendben?-kérdezte mikor felhajtott az autópályára..-Nem szoktál ilyen csendben lenni..-vette fel a szemüvegét.
-Elgondolkoztam egy dolgon...-vontam vállat
-Szabad tudnom hogy min?-kérdezte kissé nyálasan.
-Miért pont én kellek neked?-hitetlenkedtem..-Ott az a modell a felhőkarcoló szélén ő sokkal jobban illik hozzád..-akadtam ki kissé az épület felé mutogatva
-De ide fele van még egy modellnek beállított női focista aki nekem bejön..-mosolygott
-Már többé nem focista. az a lány...-nyeltem egy nagyot fájó szívvel
-Miért?-kérdezte a szemöldökét ráncolva
-Annyira jóban még nem vagyunk hogy elmondjam..-nyújtottam ki a nyelvem rá
-Feladom..-mondta lányos hangon-Mennyire akarsz jóba lenni velem?-kérdezte a szemüvegét letolva az orrára és hódító szemekkel bámult.Zavarba jöttem ettől a nézéstől és inkább kibámultam az ablakon nem válaszolva a kérdésére.A kezeimet tördeltem furcsa idegesség tőrt rám megint.Nem akartam látni utálom akkor is ha szeretem és most még is itt ülök vele egy autóba és az ő házához tartunk.Megállva a háza előtt kiszálltam az autóból és befelé indultam utána .Beérve a házba ismerős illat csapott meg és étel illat.
-Éhes vagy?-kérdezte mosolyogva amikor beértünk.A lakás üres volt de a szakácsnője gondoskodott a finom ételekről..az étkező asztal végig volt rakva étellel és süteménnyel.
-Nagyon..-mondtam kissé túlságosan lelkesen leültünk egymással szemben.Boldogan bámulta kis idő elteltével ahogy már csak én eszem a desszertet egyedül ami túrótorta volt.
-Mióta eszel ennyit?-kérdezte szalvétát nyújtva felém
-A nagyszüleim megtanítottak enni az egy hónap alatt..-komolykodtam letörölve a számat.Felállt és pezsgőt hozott a konyhából.Majd átültünk a nappaliba.
-Igyunk arra hogy újra beszélgetünk egymással..-tette le az asztal szélére a pezsgőt.Kiöntötte azt és koccintás után megitta az övét gyorsan lehúzva.
-Megiszod az enyém is?-kérdeztem beharapva az ajkaim
-Pedig szeretted a pezsgőt-mondta sejtelmesen elvéve a poharam
-Fogadjunk hogy elmondta neked..-néztem vele farkasszemet remegő hangon beszélve
-Mit?-kérdezte a szemében ismét megjelent az a csillogás
-Nem mondhatom el neked..-takartam el az arcom a kezemmel a bőgés határán álltak az érzelmeim-Szemét voltál velem..-magyaráztam erőt véve magamon később és levettem az arcomról a kezem.Ekkor megfogta a kezeim és összefonta az ujjainkat.
-Mond el nyugodtan..-nyugtatott meg szemeimbe nézve..Ekkor jöttem rá hogy túlságosan szeretem ahhoz hogy ne mondjam el neki ezt a dolgot megérdemli..és így legalább magam sem kínzom mindenki ezt szeretné a családomban is..
-Ha nem mondanám el akkor én is szemét lennék veled..az én természetem pedig nem olyan elvileg..-gondolkoztam el
-Már kíváncsivá tettél úgy hogy mond el....-testtartása hirtelen merev lett amely a kíváncsiságát is tükrözte.Mély levegőt vettem és erőt magamon végül is csak két szót kell kiejtenem a számon..mély levegőt vettem.
-Terhes vagyok..-mondtam lassan artikulálva  remegő hangon a szemébe mondva.Féltem a reakciójától féltem attól hogy mit mond erre.
Arckifejezése kíváncsiból hirtelen boldoggá vált..