13.rész-Sz..mint

Sziasztok! Bocsi hogy ilyen későn hoztam a következő részt igyekeztem vele sietni! :D

Mindenkinek Boldog Új évet kívánok illetve utólag is Boldog Karácsonyt! :D

Ebben a részben felpezsdülnek az izgalmak minden téren!

A következő részt igyekszem suli előtt közzé tenni!

Jó olvasást és egyben jó pihenést! 

Hülyeségnek bizonyult ez a kilenc óra parton fekvés így felálltunk és megbeszéltük hogy majd máskor bepótoljuk.Bementem a többiekhez és csatlakoztak hozzánk a spanyol argentin brazil barátok is.Piált mindenki kivételesen még egy hónap pihenés jön és addig kiürül a szervezet.A kertben a medencében a nappaliban a konyhában mindenhol emberek voltak és örömmel üdvözöltek ha a közelükbe mentem mosolyogtak rám mintha én lennék a világ közepe furcsállom is a nézéseket.Reggel arra keltem fel hogy apám felrázz hogy öltözzek mert valamiféle sajtótájékoztatót kell adnia az egész csapatnak.A kanapéján feküdtem és mindenki eltűnt.A brazil melegítőfelsőm amit kötelező felvenni ilyenkor a stadionban lévő öltözőben húztam magamra a hajam lazán felkötöttem és befelé indultam a terembe.Otthon fogat mostam és arcot de valahogy a fáradt szemeim nem néznek ki jobban.Így a szemüvegnek imitált divat szemüveget tettem a szememre.Leültem a helyemre és vártam.Az összes pletykás jelen van.A jobb oldalamon Neymar a balon pedig Oscar üldögélt.Rajtuk is a melegítő felső vagy ép egy brazil melegítőpóló.Köszöntöttek mindenkit a vakuk pedig kattogni kezdtek. Neymarral  a kapussal és Marcelot kérdezték legtöbbször.Mi a fenéért kellet nekem bejönni? hitetlenkedtem magamban az előttem lévő névtáblát bámulva.
-Countinho...-szólalt meg egy férfi annyi idős lehet mint Papitó...-Do you speak English?-mosolygott kérdezve angolul hirtelen meglepődtem..
-Nem nem én csak spanyolul tudok..-feleltem angolul erre elnevette magát az úri ember
-Végre valaki tudja a nyelvem..-mosolygott..Tényleg igaz hogy a csapattársaim nem tudnak angolul na jó esetleg azok akik angol klubban játszanak mint például Oscar és Wiliam.
-Szeretek nyelvet tanulni...-kacsintottam
-Tudom...két anyanyelved van..-felelte-A kérdésem nem más lenne mint hogy.....-drámai szünetet tartott..-Milyen érzés férfiakkal játszani a pályán...úgy mint egy nő?-kérdezte
-Én is férfivá válok abban a 90 percben úgy gondolkozok mint ők...ennyi-vontam vállat
-Laza...-felelte nem tudom hogy a társaim értették-e de Oscar mellettem mosolygott
-Mit szerettél ebben az elmúlt hónapban?-szólalt fel a másik Spanyolul
-A nyüzsgést és a pörgést folyton megtelítődtem adrenalinnal amit kitudtam magamból adni .-néztem a hölgyre
-Melyik női játékos volt unszimpatikus?-kérdezték ismét angolul
-Talán a Horvát csaj aki a passz adása után...nekem jött és a fejembe röhögött mint egy örült.-imitáltam egy kis képet belőle hogy ne legyen akkora feszültség.
-Most hogy egymás mellett ülsz Neymarral....-szólalt fel ismét az angol jó pofizó újságíró ismét angolul-Mesélj a ti kapcsolatotokról..-mosolygott önelégülten
-Csapattársak voltunk a világbajnokság alatt és jó barátom...-tagadtam hirtelen szemrebbenés nélkül lazán
-Annál több?-kérdezte spekulálva
-Akkor biztos engedtek volna minket egy válogatottban játszani nem?-hitetlenkedtem és ezzel befogta a száját...nem is kérdeztek tovább.
-Abból mi igaz hogy a spanyol meg a német belőled merít energiát?-kérdezte az egyik brazil nő utolsó kérdésként

-A férfi kinézetű páva hajjal rendelkező focista társam akit mellesleg imádok-túrtam bele a hajamba-Ő furcsa módon hallgat rám pedig tudja hogy 50-50% az esély hogy bejön amit mondok..-komolykodtam-A német akiről azt hittem hogy szikla...ő az akit egyszer kellett megölelnem és rögtön elolvadt...és kedves lett...először amikor találkoztam vele bemutatott.-mosolyogtam és mindenki nevetett a terembe..Tovább kérdezték a tőlem három emberrel arrébb ülő Dani Alvest.Öt perccel később véget ért a sajtótájékoztató.

-Jössz?-fogta meg a vállam Neymar...éppen a telefonom csúsztattam a zsebembe

-Hihetetlenül jól kezeled a kínos helyzeteket..-mondta Oscar amikor kiértünk az aula szerűségbe-És jól kamuzol...-kacsintott-Még az kellett volna hogy leojtod a csávót..-borzolta meg a hajam...
Hazaérve a saját házamba elfeküdtem a kanapén a cipőm lerúgva a lábamról.Valamiért jól érint hogy apámnál volt a buli hiszen legalább..nálam nincs rumli.A kert felől hogy a házat átjárja a levegő kinyitottam az ajtót. Bekapcsoltam a tévét és én jelentem meg benne ahogy magyarázok..
-Hú de jól nézek ki...a másnapos fejemmel...-magyaráztam magamban felültem a konyhaszekrényre és nyugodtan iszogattam a kávém.
Lehúztam a kávét és összeszedtem a cipőim.Aztán elfeküdtem és vártam a telefonom nyomkodtam és a képeket nézegettem amiket a srácok tettek fel Instragamra egyértelműen Neymar és Alves tarol a képeivel az én álláspontom szerint és nekiálltam magam fotózni mintha sztár lennék..Nyugodtan feküdtem a kanapén továbbra is.Eldöntöttem hogy a következő napokban csak feküdni fogok.Ekkor megrezzent mellettem a telefon Neymartól érkezett egy sms hogy ma este menjek át hozzá és bepótoljuk azt amit tegnap abbahagytuk.Este átmentem hozzá ahogy kérte és a lehető legtöbb dolgot megbeszéltük kifaggatott az életemről szó szerint.

-Munir mit szokott neked mondani?-kezdett bele a kínos témába hirtelen amikor lefeküdtünk az ágyba

-Főként hülyéskedni szoktam vele...de újabban megakar csókolni és folyton szerelmet vall múltkor ha nem jön Marco akkor megcsókol-magyaráztam ránézve az arca hirtelen komor lett..Fölém hajolt és az arcomba mosolygott.

-Egy kérdés megvolt maradt egymillió-komolykodott komor arccal amivel kissé megijesztett.

-Nálam biztos nem csókol jobban-villantotta meg hirtelen a fogsorát majd hirtelen csókolni kezdett falni a szám ahogy én is az övét.Átfordított a testéee folytatva a csókolózást és felült az ágyon engem is arra késztetve.Majd letépte rólam a pólóm és simogatni kezdte a hátam.A csók csatában szünetet tartott a szemembe nézett és a reakcióm várta de én folytatásra bírtam.A hátamon felfelé csúsztatta a karját és kikapcsolta a melltartóm kapcsolóját.Levette magáról az összes ruháját a leggyorsabb tempóban és visszafektetett az ágyra.A csókolózást abba nem hagyta folyamatosan falta a szám és zihált a levegőért velem együtt.Testemet szorosan az övéhez érintette karjaink összefonódtak egymáséival és a levegőért kapkodást mindketten folytattuk továbbra is.Amikor elfáradtunk betakarózva feküdtünk az ágyba.A szobában meleg van az egyszer biztos de a meztelen testünk fázik.A vállán feküdtem szorosan a testéhez közel.A hold fénye a szobába kissé bevilágított és a testén lévő tetoválásokat vizsgáltam az ujjammal a köríveit rajzoltam át az ujjammal a hasától a felső testéig.Amikor a nyakán lévő tetováláshoz értem hirtelen megfordította a fejét és megharapta az ujjam.Majd kuncogni kezdett rajta miközben karjaival még közelebb húzott magához.

-A tieid szebbek-súgta a fülembe majd szájon csókolt röviden.Szorosan közel tartott magához és úgy aludtam el nagy valószínűséggel,mivel másra nem emlékszek az estéből.Csak a boldogság pillanatára hogy végre vele lehetek.Reggel arra keltem fel hogy a sötétítőn néhány helyen a fény beszökik a szobába és a szemembe világít.Na meg persze arra is hogy annyira szorosan ölel magához Neymar és arra eszméltem hogy lassan nem kapok levegőt és ez neki tetszett hiszen elkezdett kuncogni.A kezemmel megpróbáltam a testét arrébb nyomni de nem sikerült.

-Mi az túl szoros?-kérdezte kissé reszelős hangon

-Nem kapok levegőt-sziszegtem ekkor éreztem hogy enged a szorításon

-Jó reggelt-csókolt meg rögtön szóhoz sem engedve

-Neked is-feleltem egy kaján mosollyal

-Három hónapja vártam rád..-nézett a szemembe ismét felém fordulva-Arra hogy veled ébredjek fekve reggel és azt mondhassam....-hajolt a fülemhez-Szeretlek-súgta hirtelen meglepve engem is majd az arcomra nézett és várta a reakcióm én is a szemébe mondtam hogy szeretem.Ismét csókolózni kezdtünk de most több nem történt mint este.

-Alves végig engem cikizett hogy nem tudlak magamnak megszerezni-magyarázta miután befejeztük a csókolózást...Nem szóltam hanem elgondolkoztam ezen a kijelentésén.
-Állapodjunk meg valamibe..-nézett a szemembe ahogy én is az övébe-Most azonnal közöljük a világgal hogy együtt vagyunk..mert én nem fogom kibírni ha közterületen vagy a barátaim környezetébe nem ölelhetlek vagy csókolhatlak meg, nem szeretek szinészkedni..-nyomta meg az orrom majd a végén elejtett egy mosolyt.A telefonját vette elő és tudtam hogy mit fog csinálni hiszen ez az ő szokása..nagy valószínűséggel azt is megörökítené hogy a wc-ben végzi a dolgát.Tudtam hogy ki tőr a forradalom délutánra emiatt a kép miatt főleg apám és a nagynéném között de nem érdekelt..Csak a fejünk látszódott ki a takaró alól.
Felkeltünk kaptam kölcsön ruhát amiért széttépte az enyémet és haza fele indultam.Mindkettőnknek családi ebédre kell mennie ugyanabban az időpontban.Otthon levettem magamról a kölcsön kapott gatyát és pólót miközben gondosan összehajtogattam.Átöltöztem és elindultam apám házába.A kertben ebédeltünk de mire a desszerthez értünk volna a az unokasógornőmnek beindult a szülése...Phil azon nyomban bevitte.Én pedig Zendayaval maradtam az asztaltál.Beszélgettem vele de be kell vallanom hogy még mindig nem bírom a csajt.Sms-t kaptam Silvatól hogy edzek vele még egyszer egy utolsót az edzőpályán duóban így a nyáron.Több sem kellett inkább ő mint az előttem üllő pénzsóvár nőszemély.Felvettem magamra egy rövid gatyát és egy Nike trikót egy csukával.
-Ez fájt...-jelentettem ki ránézve
-Mi az vége a kajának?-kérdezte Silva...de hogy ez honnan tudhassa..
-Az egyik rokonom a szülészeten bajlódik...a másik pedig a pénzt számolja napi szinten..én pedig bolond létemre itt vagyok veled...és még mindig focizok..-komolykodtam kihúzva a röplabdázáshoz használt hálót.
-Láb röpi?-nevetett-Benne vagyok...-rúgta fel a labdát a magasba én rögtön belefejeltem ahogy átért az én felemre...Már sötétedett amikor egy hatalmasat rúgott bele a labdába és felszállt a magasba..
-Nemár bakker..-üvöltöttem hangosan a labdára összpontosítva..A drótkerítésen felkapaszkodtam belerúgtam lábbal és leugortam majd utána futottam.A labdát továbbra is visszarúgta és engem szívatott hogy összevissza.
-Tetszik mi?-fakadtam ki
-Tetszik hogy szenvedsz..-komolykodott szokásához híven.Én ekkor izomból megtalpaltam a labdát és elfeküdtem a műfüvön majd tovább folytattam a lábammal a rugdalást merev egyenes lábbal.Láttam ahogy leül és engem figyel..
-10..pont..-tette fel a kezét kiáltva..-Na jó 100..-folytatta amikor a hátamra esett a labda majd vissza a lábamra majd kosárra rúgtam azt.
-Tudod hogy szeretlek..-öleltem meg
-Akkor ülj le és hallgass meg...-mondta komor arccal..hirtelen az én boldogságom is elszállt
-Azért megyek haza mert alá kell írnom a szerződést...az újat...a barcelonánál..-jelentette ki..Hirtelen nem kaptam levegőt.
-Gratulálok..-öleltem meg és színleltem egy kevés mosolyt..Majd a leggyorsabb tempóban elmenekültem.Tudta hogy rosszul érintett ez a dolog de el kell fogadnom.Hazamentem magamra húztam egy pulcsit és a kórház felé vettem az irányt a kislány már nagy valószínűséggel megszületett.
-Mondjátok hogy megszületett..-könyörögtem hirtelen..már beesteledett és a kórház bejárata így is globálisan tele van firkásokkal.A napszemüvegem és a fejemen lévő Nike sapka takar mindent és nagy valószínűséggel fel sem ismernek.
-Át jutottál rajtuk?-mosolygott Papitó
-Észre sem vettek...-vettem le a szemüvegem és a sapkát a fejemről letettem az asztalra és nyugodtan hátradőlve vártam hogy legalább egy kis gyerek sírást halljak.Talán éjfél volt amikor kijöttek a szülő szobából.Megfogtam a kislányt és üdvözöltem a családba.Majd Papitóval fáradtan indultunk hazafele.
-Te aztán hol voltál egész délután?-kérdezte a kórház folyosóján..-Én végig itt unatkoztam-folytatta...Amikor kiértünk az ajtón vakuk kezdtek villogni.
-Mindenki nyugodjon meg...-kezdtem bele a mondókába
-Megszületett az új Countinho...ho ho-mondta drámaian Papitó
-Lány és egészséges..-folytattam mosolyogva
-Olyan szép mint az összes Countinho...-kiáltotta Papitó és pacsiztunk nevetve
-A műsor véget ért..-kiáltottam majd átsprinteltünk a népen bepattanva az autómba.A leggyorsabb tempóban a nagynéném házához hajtottunk ahol Papitó kiszállt.Én pedig hazaérve elfeküdtem a kanapén és gondolkoztam gondolkoztam és csak gondolkoztam míg el nem aludtam.Egyszerűen hihetetlen hogy Silva barátom pont most igazol el amikor együtt tölthetnénk az elkövetkező szezonokat és éveket.
Reggel egy erős kávéval kezdtem a napom és nyugodtan feküdtem a kanapén a csatornákat kapcsolgatva,tudtam hogy ki fog törni a forradalom körülöttem és Neymar körül de ez már túlzás.A firkászok összevágtak mindenféle hülyeséget rólam és róla betették a tegnap reggel készített képet.A friss hírekben még az is benne szerepelt ahogy kiabálunk a kórház bejárata előtt az újságíróknak Papitóval együtt.Aztán a sporthírekben az hogy Silva barátom átigazol a Barcelonához.Majd megint feltűnt az én nevem hogy velem vajon mi lesz klub szinten? Eladnak vagy maradok?..Engem nem nagyon érdekel jelen pillanatban a klub foci mivel tudom hogy ha a klub szezon is elkezdődik akkor alig fogok találkozni Neymarral és eléggé hiányozni fog a jelenléte.Mint például most is...

Figyelmetekbe ajánlom ezt a videót és érteni fogjátok hogy mi az a Tchu tcha tcha! :)

12.rész-Forgalmas napok

Sikeres bejutottunk a csapattal a döntőbe mindenki egészséges és én is túléltem a hajszát.Az ellenfelünk Németország.Nem könnyű ellenfél de az biztos hogy nyernünk kell.Talán bízok abba is hogy megkaphatom a világ legnagyobb születésnapi ajándékát ami a világon lehet.Mivel a két női játékosnak a részvételét kötelezővé tették így be kerültem a kezdőbe. Neymar jobb szélére ismét.Folyamatosan próbálok a záró műsorra az ellenfél női játékosával.Mi főszereplők leszünk a ceremónián.Trón szerűségen visznek be minket a stadion egy-egy széléről és a végén majd két hasonmásunk illusztrál egy táncot a közönségnek.
A brazil mezem rajtam teljes felszerelésben ülök a trónszerűségű nem tudom min.A műsort ezerszer elpróbáltuk és minden kitűnően megy.De nekem túlságosan nagy ez a felhajtás.Mély levegőt vettem és az árnyékból kiértünk az üvöltöző néphez akik túlságosan hangosak voltak.Úgy éreztem magam ezen amin vittek mint egy egyiptomi királynő...De az éjszaka amitől annyira féltem elérkezett.A brazil himnuszt üvöltve énekeltem a társakkal.A nézőközönségnél pedig a VIP szektorba az én arcom tükröződött vissza egy lepedőről amire csak annyi volt írva "Veled vagyunk" vártam hogy vége legyen pluszba pedig azt hogy a társaimnak az arany érem a nyakába legyen.Az én nyakamba nem lehet hiszen csak az alap játékosok kaphatnak.De egy gól is megfelel nekem pontosan megfelelő ajándék ha én rúghatom a győztes gólt....A második félidőben majdnem gólt kaptunk Neymar fent volt védekezni csak én maradtam egyedül fent és Campbell ügyelt rám.Julio Cesar védett és a labda hatalmas ívben felém pattant.Egyből ellepte a testem az adrenalin levéve a labdát a mellemmel sprintbe indultam.Mivel az összes német fent volt a 16-oson belül a társaimmal együtt így csak én maradtam meg a védőm.Izomból futottam és fújtattam.Egyedül kell megoldanom most nem kell és nem is tudok passzolni itt az esély.2 méter előnyöm volt és azt boldogan kihasználva sprinteltem mint egy állat örülten mintha meghaladtam volna a hang sebességét.Talán három védő is volt a nyomomba pár férfi is beért de nem nagyon törődtem velük.A kapus meglepett amikor a kapun kívülre érkezett és beállt elém.Egy Mayas kivitelű csel amit csak egyetlen egy személynek mutattam meg életembe bejött éles helyzetbe is.Úgy tettem mintha átakarnám emelni és felugrott majd elrúgtam mellette és bevezettem a kapuba.A kapus valószínűleg szétszidta magát.A cserepad fölé pillantottam ahol a VIP szektorban ott ült Silva is a Spanyolokkal az Argentinokkal akik közül Messit is észre vettem.De itt a lényeg Silvan van.Összenéztünk én pedig egy képzeletbeli nyíllal lelőttem és úgy tett mintha eltalálta volna majd szétnevette magát emlékszik valószínre arra amikor mutattam neki ezt a kivitelű cselezést.Megérkeztek a csapattársak és ölelgetni kezdtek egyszerre és a magasba emelve dobáltak már előre ünnepeltek......A bíró lefújta a meccset és hivatalosan is mi lettünk  a világbajnokság győztesei.A gól után védekezésbe verődtünk vissza és hiába a próbálkozások mi szépen védekeztünk,én mint a kézilabdában csak lábbal.Felrohantak civil nők és a nyertes brazil játékosokkal kezdtek csókolózni.Minket pedig Cameronnal rögtön levezettek a pályáról.Én leültem szépen a székembe és vártam hogy a csapatot szólítsák fel hogy felvonuljanak.Először a németek kapták meg az ezüst érmet majd a brazilok.A stadionba üvölteni kezdett a zene és a nép hangja.Én lehúztam egyhuzamban 3 üveg vizet.A negyediket is felbontottam és azt kortyolgattam.A csapatok be és le vonultak a pályára a mi férfi játékosaink öröm táncot játszottak a többiek pedig befelé indultak.A legjobb kapus...játékos...védő díjakat osztották.Éppen kortyoltam továbbra is a bőr székemben üldögélve a csapatom örömét nézve a pálya szélén amikor a nagy őrjöngés közepette meghallottam még egy díjazott nevet."A legjobb női játékosunk az idei rendhagyó világbajnokságon pedig nem más mint  Maya Countinho-üvöltötte a mikrofonba egy úri ember..Egyáltalán nem számítottam ilyen fajta díjazásra a számban lévő vizet lenyeltem és felálltam.Ezt én egyáltalán nem érdemeltem meg...szerintem legalábbis...csak szimplán mázlista vagyok állapítottam meg magamba felfelé indulva a nézőközönség között a lépcsőn a hátamat fogdosták a civil emberek a biztonsági emberek pedig szépen két oszlopba állva nem engedték hogy fenntartóztassanak. Majd megkaptam a díjat ami egy arany csuka volt melybe bele volt vésve a nevem és a díjazásért kapott szöveg angolul.Tovább smároltak a csapattársaim és boldogan mosolyogtak.Ekkor megjelentek az én családtagjaim. Papitó örömében felemelt.
-Gyerekek ma beiszunk...-ütött háton..Phil is ezerrel ölelgetett.Majd apám ez az ölelés tényleg őszinte volt tőle kivételesen.Majd láttam ahogy Silva felfelé jön..egy sárga mezben.Amint ideért hozzánk rögtön a hátára ugortam.
-Most kivételesen megengedem...-nevetett.De leszálltam a hátáról tudtam hogy túl nehéz vagyok neki.
-A győztes parti ma este nálam...-kiáltotta apám Papitó majdnem megörült a kijelentéstől.Letusoltam felöltöztem és a leggyorsabb tempóban apámhoz hajtottam akinek a házában már nagyban zajlott a buli.Papitó és Silva a tengerparton ültek a homokba.
-Meg is jött..-szólalt meg Papitó
-És nőnek öltözött...-komolykodott Silva és igazat is mondott kivételesen de csak lazán nőiesen néztem ki
-Köszönjük ezt a szép napot neked...-ölelt meg hátulról Phil
-Sikerült teljesítenem amit szerettem volna-öleltem meg felé fordulva
-Elég az érzelmeskedésből...-dobálta Papitó a söröket
-Erre vágytam...-komolykodott Silva felnyitva a dobozt....Én felálltam és elkezdtem keringőzni a dobozzal...
-Ha nincs a labda akkor van nekem egy jól kiérdemelt doboz alkoholom...-táncoltam tovább a homokba...
-Megkergültél?-szólalt fel Phil egy ismerős hang de én nem hagytam abba
-Szerintem neked azt nem kell meginnod mert már így is hót matta vagy...-kérte Papitó a dobozt
-Nem....ő nem fog engem elhagyni...-huppantam le a homokba közéjük..Neymar Messi....és a többiek is úgy döntöttek hogy apám bulijához csatlakoznak...csak tőlünk messzebb voltak hiszen ők a kerti székben beszélgetve buliztak.Megbontottam a dobozomat és belekortyoltam.
-Jó akkor most mutasd a győzelmi táncot...-komolykodott Silva felhúzva
-Most pihenni akarok-komolykodtam még egy kortyot ívva de azért csatlakoztam a hülyeséghez
-Folyamatosan kihagyod a lényeget...-állt fel és a csípőjét az enyémnek lökte
-Már tudtam mi hiányzott..nekem-nevettem és elkezdtem a tchu tcha tchat.
-Ezt én is tudom..-állt fel Papitó és csinálta a lépéseket majd követte Phil is
-Annyira bírom hogy ennyire hülyék vagytok...-vette fel a telefonjával a táncot Silva szét nevetve magát
-Profi táncosok vagyunk ..-nevettem ezzel eltört a mécses és mindenki szét nevette magát..Majd kezdtük a Waka wakát.
-Mire táncoltok?-kérdezte Marco hirtelen
-Lemaradtak a gól utáni táncok és azt pótolja.-komolykodott Silva
-Vagyis csak hülyét csinálnak belőlem...-folytattam a waka wakát
-Csatlakozom a hülyéhez.-utánozta a lépéseim majd szintén szét nevette magát
-Gyerekek ebben a buliba csak két személy táncol?-csatlakozott Dani Alves lehuppanva Papitó mellé
-Kezdenek egyszerre mozogni.-lökte meg.Phil Alvest aki ezen a kijelentésen nevetett..Alvest kivételesen imádom a hülye beszólásai miatt.De Neymar jelenléte idegesít....Folyton érzem magamon a tekintetét lehet hogy hallucinálok de ez így van.Tovább folytattuk a hülyéskedést majd lehuppantam Papitó mellé a homokba.
-Nem kéne bemenni?-kérdezte Phil rám nézve.
-Miért ne....-egyeztem bele felállva..A ház nappalijában sötét volt és nem is nagyon törődtem azzal hogy van-e ott valaki.
-Hogy van ez?? Nem kapsz érmet amiért nyelsz és boldogan táncolgatsz?-kérdezte lehúzva a piát
-Erre egyszerű és könnyű a válasz...-kezdtem bele a válasz adásba-Nem nagyon érdekelnek az érmek...sem ad díjak...a lényeg hogy azt csinálom amit kell...és marhára nem érdekel hogy kapok-e érmet vagy sem maga a tudat hogy a gólt én rúgtam elég lesz-kacsintottam
-Hogy értette a fiú barátod...azt hogy még akkor is kockáztattál?-faggatott tovább
-Azt a cselt amivel beetettem a kapust még nem 100%-an dolgoztam ki de azt használtam így 50-50% volt az esély hogy kaput ér-e a labda vagy sem..-komolykodtam véve a mogyoróból.
-Ez is afféle speciális csel amit te fejlesztesz ki az örült gondolataiddal..-jelentette ki és lehúzott még egy pohárral
-Amúgy az a srác milyen modellel akar téged összehozni?-kérdezte a szemöldökét rebegtetve
-Csak hülyéskedtem vele...amúgy is elég majom vagyok én nem kell még egy plazma tévés arcú mellém-komolykodtam felállva
-Te tényleg megörültél...-komolykodott és a telefonját nyomkodta..Ekkor meghallottam hogy a sötétített nappaliban valaki megmozdul a kanapén..szerencsére bőrből van és van egy jellegzetes hangja amikor valaki fiszkalódik rajta főleg ha több ember.Akkor nem értem miért jó hogy kihallgatnak minket.
-Ne beszéljünk most semmilyen fociról meg sportról meg senki másról sem mert...most kivételesen nem érdekelnek...-komolykodtam
-Rendben...akkor hogyan állsz a szüléssel?-kérdezte erre
-Uram atyám...-tettem a kezem a fejemhez
-Fordulj nőgyógyászhoz helyettem is...-nevettem-Hányszor voltál már ultrahangon a feleségeddel?-kérdeztem ránézve
-Kétszer.-mutatta a kezével
-Az jó..-feleltem erre komolyan
-Múltkor miért rohantál el annyira a szülinapról?-kérdezte kíváncsian
-Nem rohantam hanem menekültem...-vettem mély levegőt
-Ki elől?-húzta fel a szemöldökét
-Inkább ki nem mondom a nevét...-komolykodtam-Még az volt a szerencse hogy megjelent Marco a hülye dumájával és nem volt ideje lekapni nekem meg nem kellett a medencébe löknöm..-kacsintottam
-Szóval ha kell eljátszod a dráma királynőt mer le akarnak kapni?-nevetett
-Olyan ne kapjon le aki a haverom..-emeltem égnek a fejem
-Már tiszta minden..-világosult meg hirtelen és jött rá arra hogy ki az akiről beszélek..Inkább kimentem semmi kedvem sem volt ahhoz hogy Philel beszéljek.Visszaültem a többiek közé.
-Ez egy buli skacok?-akadt ki Silva
-Még nincs itt a tömeg.-nevettem a telefonom elő véve a zsebemből.Megpillantottam a táncos videómat instragamon amit Silva töltött fel és megjelölt rajta azért be kell vallani nagyon jól táncolok.A tűz tovább lobogott ekkor megérkezett apám a többi focistával a németekkel és még ki tudja kik kezdtek el táncolni a többiek felálltak de én továbbra is csak a tüzet bámultam az ásványvíz társaságában.Elgondolkoztam hogy milyen gyorsan eltelt ez a nyár...Alig egy hónap és mehet vissza edzeni megint...de addig szét pihenem a fejem.Szalmaszálak voltak helyenként a homokba és én bőszen dobáltam be azokat a tűzbe..Egyet anyáért és megköszöntem magamban hogy segített hogy sikerüljön ez az egész majd keresztet vetettem és csókot küldtem az égnek.
-Hihetetlen volt ez a mai nap-huppant le mellém Neymar-Azt hittem hogy kiesünk a nyolcaddöntőben-komolykodott
-Túlzol...te is tudod hogy te vagy Brazília szeme fénye..-komolykodtam enyhe mosollyal
-Már nem...-biggyesztette le a száját-Elhappolták tőlem ezt a kitüntetést..-vonta fel a szemöldökét mosolyogva
-Engem egy hé alatt el is felejtenek...-jelentettem ki-De téged nem..-harcoltam tovább vele..Valahogy szeretek vele kommunikálni túlságosan megbabonáz a nevetése.Amin elgondolkoztam hogy fogalmam sincs hogy milyen kapcsolatban vagyok vele.
-Egy dolog az biztos..-váltott át a komoly arcára-Amikor én gól rúgtam te soha nem jöttél oda a csapat ölelésre..-jelentette ki
-Tényleg még neked nem adtam magyarázatot..-jelentettem ki nyugodtan
-Nem kell magyarázat felérek most egy öleléssel..-nevetett és kitárta a karjait belementem..Ezek szerint a választ kitűnően tudta csak kifogást kereset hogy megöleljem.
-Amúgy összesen 9 gólpasszt adtál..szóval kilenc öleléssel jössz.-komolykodott-Két választás van reggelig ölelsz itt ülve és beszélgetsz velem vagy a mai este folyamán legalább kilencszer megölelsz..-kezdett zsarolni.
-Az elsőt választom-komolykodtam ránézve erre elnevette magát.Majd jobban átkarolta a hátam és átfordított a homokba hirtelen alulra kerültem és a szemeivel engem nézett az arcomat fürkészte.
-A világbajnokság vége van...ugye tudod?-súgta a fülembe-Ez pedig azt jelenti hogy nem kell titkolózni és nyíltan felvállalhassuk-folytatta tovább.Hirtelen libabőrös lettem.-És amúgy sem engedem meg Munirnak hogy elhappoljon tőlem...-folytatta a szemembe nézve miközben lassan közeledett és megcsókolt...

11.rész

Tíz órát ütött az óra amikor felkeltem reggel.Megmostam az arcom és lefelé indultam a lépcsőn egy erős kávét főztem magamnak majd leültem a tévé elé pizsamában és a szemeim a képernyőre tapasztottam.Egészen addig míg dél nem lett.Mivel két órakor kezdődik a meccsünk Mexikó ellen Salvadorban így időben ott kell lennem a buszon ami oda visz minket az ottani stadionba.Háromnegyedes Brazil sportmelegítő gatya és egy edzőpóló a címerrel.Beültem a kocsimba és elhajtottam a stadionhoz.Ott felültem a buszra és kényelembe helyeztem magam a fél óra utazásra.Bedugtam a fülembe a mini fülesem és egy képet küldtem magamról Silvanak ahogy utazok.A válasza erre egy eléggé jól sikerült kép amin egy székbe ül egy brazil mezben.Az egyik fülembe nem tettem be a hecet egyik részét hogy halljam a kinti beszélgetéseket és egy szót pont el kaptam a mögöttem ülőktől.Mellém nem ült senki így nyugodtan utazhatok.

-Be tették a kezdőbe de úgy is lehozzák a félidő után...-jelentette ki Wilian mögöttem..Akinek a haja úgy áll mindig mintha egy villámhárítóba sétált volna.Ekkor megcsörrent a telefonom és a kínai edzőm neve állt a kijelzőn.

-Tessék?-vettem fel a telefont

-Szia Countinho itt a kínai-magyarázta kissé pöszén

-A hang ismerős...de régen láttam magát..-jelentettem ki nyugodtan

-Azért ilyenkor hívlak hogy szeretnélek emlékeztetni hogy két héttel a szezon megkezdése előtt lesz Madridba.. egy fotózás amin az egész férfi csapatnak és három női játékosnak kell részt vennie..-jelentette ki kissé hadarva-Farmer ruházatról van...szó...ezekben kell ugrálni meg különböző pózokban állni tudod-magyarázta

-Persze..már valami rémlik...ezt az előtt mondta hogy le buritottak jeges vízzel az utolsó kínnapon?-viccelődtem
-Persze..-egyezett bele
-Emlékeztesd a haverod..és sok sikert-tette hozzá
-Köszönet...és meglesz-tettem le a telefont...Hihetetlen egy fazon és hiába beszélek úgy róla mintha utálnám még is szeretem mint edzőt.Visszadugtam a fülem és becsuktam a szemem összpontosítottam a zenére és ellazultam.A táskám felvéve átlagosan ballagtam le a buszról és indultam a magán öltözőmbe.Gondosan összekötöttem a hajam és a fejemre tettem a Nike fejpántom a sípcsontvédőt felhelyeztem a lábamra és ráhúztam a zoknit majd következett a gatya a sportmelltartó alá a fehér atléta és a mezem amin egy számomra nem tetszetős szám villog még mindig.Gondosan megigazítottam magamon mindent amit csak lehetett.Kifelé menet találkoztam az ellenfél női játékosával is..aki egyáltalán nem úgy nézett ki mint egy nő inkább mint egy férfi még Silvanal és durvábban férfias a menése a kinézete meg minden.Bólintottam neki köszönés képen.Valahogy most hiányzik az hogy a csapattársaim biztassanak és biztos pontokkal tudjak beszélgetni.
-Jobb szélső támadó vagy-magyarázta Neymar miközben befelé haladtunk bemelegíteni
-Azt hittem kispados leszek...-jelentettem ki nyugodtan
-Jó vicc...-karolta át a vállam amikor kiértünk lazán
-A lényeg hogy dolgozzunk össze...-kacsintott majd levette a kezét
-Szokásom összedolgozni a társakkal...-komolykodtam majd felfelé kocogtam és elkezdtem a bemelegítő mozdulatokat végezni...Amikor ezekkel végeztünk visszakellet mennünk felsorakozva a bejárathoz.Mellettünk egy-egy gyermek állt és fogta a kezünket.A játékosok kissé ijesztőek számomra bár eléggé törpék döntöttem el magamban.Elkezdtünk bevonulni.A mexikói himnusszal kezdődött az élő játék és a közvetítés majd következett a brazil.Mindenkit üvöltött torka szakadtából a stadionba jó volt nézni hogy az emberek ennyire összetartanak ilyenkor és ennyire drukkolnak a válogatottnak.Kezet fogtunk a játékosokkal majd mindenki a helyére ballagott.A Nike jóvoltából a csukámon villogott a Countinho név és a 22 szám a csuka különböző színekben pompázik így egyedi.A meccset az ellenfél kezdte.Szépen nyugodtan figyeltem a játékukat természetesen hidegvérrel nyugodtan.A női játékosuk is fent játszott a pályán a jobb szélső védő poszton.Amikor labdát kaptam kétszer felrúgott eléggé erősen ami nem ért szabadrúgást.A harmadik labdát amit kaptam erősebben és határozottan rúgtam és cseleztem...Sikerült eléggé jól leégetnem hiszen megfelelő szögben és ívben ívelte át a felfutó Alves és gyönyörű szépen egy átemelős cselt végbe tudtam vinni majd a labdával a 16 felé sprintelni teljes erővel gőzzel.Felnéztem és bepasszoltam két védő között Neymarnak aki tette a dolgát és a labdát behelyezte a kapuba szépen.A többiek örültek a gólnak de én a mérges védővel találtam magam szembe pontosabban a fültágítós tetkós csajjal az alapvonalhoz közel álltam és ahhoz eléggé közel voltak a nézők is így ők is láttak mindent.Amikor felfelé futott kissé erőből nekem jött és fellökött.A kispadon is látták az esetet és a nézőtéren fütyültek is örömükben a csapatársaim nem tudták hogy mi a gondja a brazil szurkoló tábornak..
-Kapd be...-motyogtam magamban felállva és felfelé kocogva..Bezzeg ezt sem veszik észre.Arra megy ki a játéka hogy lesérüljek vagy mi?..Visszahelyezkedtem a kapuskirúgásnál a helyemre.A kaput elég jól megközelítették most és amikor lepasszolták a csajnak a labdát én gyönyörű szépen szereltem és megindultam a labdával felfelé sprintbe.Lepasszoltam Neymarnak majd ő vissza nekem a 16-nál közel vissza is passzoltam azt de ekkor megint egy hatalmasat löktek rajtam és a reklámtáblán csapódtam.A lendület a sebesség túl nagy a beadás jó volt csak a megoldás nem..De szabadrúgást sikerült kiharcolni.Amit Hulk el is végzett a fejes pedig a kapu fölé ment.A támadásuk még csak a félpályáig el sem ment..Neymar szerelt passzolt én pedig kicselezve a drágalátos védőm ismét beíveltem a labdát..Alves pedig robogott és fejelt..és ünnepeltette magát.A bal lábammal kitűnően ívelek a jobbossal pedig kitűnően rúgok kapura.
-Imádlak teeeee-ölelt meg Alves és veregette meg a hátam én csak nevettem és kacsintottam..Fel húztuk a védelmet apám magyarázatára és valahogy sikerült akkorát ugranom hogy megállítsam ollózó rúgással a labdát abban hogy a kapunkat el találja.A labda a másik térfélen pattogott és az egyik piros mezes az előttem álló férfi játékosnak szerette volna lepasszolni de lefüleltem a labdáját és rögtönözve határozottan rögtön sprintbe kezdtem egy védőt lehagyva és egy előttem.Megkerülős csel és még egy kapus beugratás is belefért ami után az üres kapura rúgtam rá a labdát.Szeretem lefülelni a labdákat és gyorsan reagálni az eseményekre.Lehet hogy túl gyors voltam vagy nem tudom utána következett a csapatölelkezés.Majd a félidő.Vizet vedeltem a leggyorsabb tempóban és arra figyeltem hogy apám mit magyaráz ahogy a többiek is.
-A lényeg hogy lassan építsétek fel a támadást..-magyarázta mindenki bőszen bólogatott erre majd végzett a mondanivalójával .A tekintettem a  nézőközönség felé fordult a tömegben pont ki szúrtam a legfontosabb személyeket. Munir Silva Jessu és a nagynéném mindenki aki számít egy sorban üldögéltek és bőszen beszélgettek ahogy levettem.Majd visszafele indultunk a pályára..Nagy valószínűséggel arra számítok hogy lecserélnek.A kezdő rúgást Alves és Neymar végezte el.A csajt lecseréltél így nagy eséllyel nem fogok lesérülni a helyén egy másik védő van.Labdát kapva könnyen átvertem a cseleimmel melyeket alkalmaztam majd bepasszoltam Neymarnak aki a kapu fölé rúgta azt.Végül is az állás 3-0 és ráérőssek vagyunk az egyszer biztos.A 4 perc hosszabitásba kerültem helyzetbe.A védő folyton ráncigált az egyensúlyomból ki akart ejteni de nem nagyon sikerült neki így jött egy másik aki becsúszással próbálkozott én pedig a szokásos megoldással.Lepasszoltam Neymarnak majd ugortam egy hatalmasat a védő pedig a saját társát szerelte le talán még le is sérült bár inkább én mint ő. Neymar sikeresen berúgta a labdát és az állás már is négy nulla volt.Elég csúnyán lesérült az egymást elszerelő két játékos.
-Azt ugye tudod ha nem gondolkozol most te fetrengenél játékos helyébe...-magyarázta Thiago Silva
-Persze...-kacsintottam erre kacsintott egyet majd legyintett egyet....
-Mit csinált?-jött hirtelen a bíró felém és angol nyelven kezdett velem társalogni
-Én semmit-magyarázta ránézve a nyelvét beszélve
-Egymást sérítették le helyettem...-vontam vállat
-Tudom...csak a látszatot fent kell tartani hogy elbeszélgetek veled....-magyarázta miközben az egyik súlyosabbik sérültet levitték a pályáról.
-Persze...értem-bólogattam
-Most igaza az állítás hogy a nők túljárnak a férfiak eszén...ellentétes helyzetben pedig úgy gondolkoznak mint a férfiak-magyarázta miközben valamit bejegyzett a füzetébe és egyeztetni kezdett a fülesén keresztül.Megigazítottam a térdvédőt és a sípcsont védőt és megálltam a helyemen és megvártam hogy a kapus kirúgja a labdát.Még mindig van 10 perc és még jön a ráadás.Hátul kezdtek el adogatni a játékosok én meg teljes nyugodtságban szereltem le majd helyezkedtem úgy hogy mindenkinek jó legyen.Majd lepasszoltam Neymarnak túl gyors tempót diktáltunk és a védők nem értek nagyon vissza természetesen ezt is berúgta.A gól után pedig még lehúztunk 12 perces játékot és végül is 5-0-ra zártuk az eredményt.Lefelé a pályáról viszont már kullogva mentem a nap kiszívta az energiámat.Megfogtam egy kulacsot és a cuccaimat.Majd befelé indultam fel a lépcsőn és be a személyes öltözőmbe.A telefonomon az emlékeztető megszólalt és eléggé jól rájöttem hogy megfeledkeztem egy szülinapi vacsoráról melyre este kötelező a megjelenésem.Péntek van és még csak két óra kell vennem egy szépséges ajándékot valamiféle ékszerre gondoltam ami csillog és mindig rá fogja emlékeztetni ha rá néz.Letusoltam felöltöztem és kifelé indultam a VIP bejáraton.A portás leadta az infót hogy a kocsimmal járjanak a bejárathoz így bedobáltam a táskákat a csomag tartóba és a leggyorsabb tempóban elhajtottam.A többi csapattársam már nagy valószínűséggel már rég elhagyták a stadion területét.Felbőgött az audi ismerős hangja ahogy ráhajtottam az autópályára.Amikor előzni készültem a belső sávba észre vettem a visszapillantó tükörben hogy mögöttem egy autó jön amit Neymar vezet kivételesen Munir ül mellette ahogy kivettem.Puszta véletlen állapítottam meg magamban a légkondit feltekerve a sötétített üvegen keresztül észre sem vehetnek állapítottam meg magamban felvéve a napszemüvegem a rádióban tombolt a zene és mivel a belső sávban a megengedett sebesség 130km/h így eléggé meghaladva ezt a számot repesztettem be a városba.Az egyik panel szélén a bevezető szakaszon az én fejem hasam és a mezem villogott be kell vallanom hogy eléggé bejönnek ezek a plakátok rólam saját magamnak.Az is eszembe jutott hogy be kell mennem a Nike Storeba az elmaradt Real-Madrid 11 számú tervezetű cipőmért.Lekanyarodtam és fel a zárt parkolóba.Ahol a napszemüvegemet a fejemen hagyva ballagva siettem befelé.Egy olyan ékszer készletet választottam ami a nagynéném stílusához illik magamnak pedig egy arany órát vettem.Kicsit csicsás de ilyen a gyűjteményemben még nincs.
A mozgólépcsőn felfele haladtam egyenesen be a Nike üzletbe.
-Sziasztok-köszöntem a pénztárnál.
-Végre itt is láthatunk-jelentette ki a férfi pénztáros Henk mellette pedig egy csaj Paulina állt aki csak mosolygott
-Csak nem a másik legújabb tervezésű csukáért jöttél?-kérdezte rám nézve a csaj
-Ez nem kérdés..-kezelte le hirtelen a srác artikulálva a szájával elég erősen és bement valami raktár szerűségbe
-Eszméletlen voltál a meccsen-jelentette ki rám nézve a csaj
-Itt is van-jött ki a pasas egy táskát rögtön letette a pultra és kivette belőle a dobozt melynek tetején ez állt "limited".
-Tökéletes kinézet...-emelte fel a fehér fekete kék kombinációjú csukát...amin a 11 szám a címer egy pipa jel és a nevem volt olvasható.
-Ez is jár hozzá-hozta ki a csaj a másik táskát-Nike termékek a modellünknek-kacsintott rám nézve..A srác visszatette a dobozba a csukákat és megkért hogy készítsek velük külön külön és egybe is képet amit szívesen tettem meg.
-Legközelebb a szezon előtt találkozunk a farmer kollekció fotózásnál-mondta elköszönés képpen. Két hatalmas Nike reklámtáskával és két miniatűr papír táskával ballagtam kifelé.Ekkor hívott fel Kaká.
-Tessék?-vettem fel..
-Merre vagy?-kérdezte kissé aggódó hangon
-Bevásárlóközpontba-jelentette ki
-Zendaya leejtette a nagynénéd tortáját...és kéne szerezni egy ujjat..-magyarázta és kért meg egyben
-Intézem...nagy és szép lesz-tettem le a telefont..Bepakoltam a szatyrokat a kocsiba és ismét visszamentem a legelső cukrászda felé vettem az irányt és a pultokban lévő tortákat figyeltem amik már készen vártak arra hogy elvigyem őket.
-Segíthetek?-kérdezte a kis csaj előttem
-Persze-magyaráztam ránézve..-Ezt a kétemeletes fehér tortát szeretném..és egy olyan csokit a tetejére amire az van írva hogy "Boldog Születésnapot"-vette a lapot és elkészítette a tortát és hazavihető állapotba belehelyezte egy dobozba majd kifizettem...A napszemüveg elég furán mutathattam ki hiszen itt nem nagyon van napsütés de inkább jobb az álca..A tortát a kezembe fogtam és úgy ballagtam kifelé. Először a nagynénémék házához hajtottam aminek az elején két ismerős kocsi állt.Egyik apámé a másik pedig az ami jött utánam az autópályán..Kiszálltam az autóból megfogtam a tortát és befelé indultam a nyitott kapun.Egy ismeretlen fekete furgon állt még a túloldalon de nem nagyon törődtem vele.
-Sziasztok-köszöntem beérve
-Hát te hogy hogy itt vagy szívem azt hittem elfáradtál?-szólalt meg Zendaya azt hittem egyből a fejének dobom a tortát de tudtam hogy nem szabad hiszen
-Én soha nem fáradok el...ha Erikaról van szó-magyaráztam erre a kijelentésemre majdnem kiestek a poharak a kezéből..Befelé indultam fel a lépcsőn be a hátsó ajtón a teraszról.
-Hali-köszöntem beérve és azt hittem helyben lepetézek...Ezek az emberek mindig mindenhol ott vannak egyszerűen hihetetlenek de a vacsora elvileg családi lesz ahova ők nincsenek meghívva.
-A nap megmentője...-jelentette ki Kaká miközben letettem a tortát nem kíváncsiskodott betette azt a hűtőbe mindenhol pincérek futkároztak.
-Nem úgy volt hogy csak a családdal ünnepelünk ma?-kérdeztem kissé tisztességtelenül miközben ásványvizet öntöttem magamnak.
-Kezdetben...de aztán apád javasolta ezt az ötletet és nekem is jobban tetszett..hiszen 30 éves lesz-jelentette ki..
-Nekem mindegy...csak azért kérdeztem hogy hogyan öltözzek-magyaráztam rá nézve
-Miért ha családi est lenne akkor melegítőbe jönnél?-kérdezte erre Neymar megszólalva félmosollyal
-Persze...ha nekem az a kényelmes-vontam vállat
-Mindig melegítőbe láttalak-szólalt meg Munir hirtelen..

-Az szívás srácok én már láttam kiöltözve éppen engem kísért a haverom esküvőjére- jött le Marco az emeletről kuncogva erre csak rányújtottam a nyelvem..Neymarral is voltam kiöltözve úgy hogy ez semleges dolog számomra.Hazafele indultam átöltözni és úgy döntöttem hogy tényleg kiöltözök...ha ennyien lesznek nem lehetek melegítőbe.Elegánsan befonva a hajam egy fekete ruhát vettem magamra mely a hátrészénél csipkékkel van díszítve és egy kicsit kivágott a combomig ér így a lábam eléggé játszódik benne.Még fülbevalót is tettem a fülembe.Enyhe parfümmel meghintettem a nyakam kifestettem a szemem és enyhe ajakrúzst tettem a számra.Egy kabátot fogtam a kezembe a telefonom a ruhámhoz illő kézben fogható táskába helyeztem az ajándékul szánt ékszeres dobozzal együtt.Beültem a kocsiba bekötöttem az övet és a legnyugodtabb tempóban a házhoz hajtottam a szemüveget hülyeségből feltettem a szememre és kíváncsian vártam hogy fel-e ismernek ilyen hacukába.Tisztára úgy érzem magam mint valami hercegnő és be kell vallanom ez nem jó érzés annyira...de mások kedvére ezzel az öltözettel úgy gondolom hogy sokat teszek.A kapuban kamerások és fotósok álltak.Megálltam egy pillanatra és villantottam két mosolyt mint két oldalamra.Majd tovább haladtam befelé amerre a pincérek vezettek.Kis táskámmal a kezemben totálisan úgy éreztem magam mint egy nem is tudom mi.Belépve a füves részre eléggé sokan felém figyeltek.Sőt túlságosan sokan is.Ha most magassarkút vettem volna totálisan elestem volna de így nyugodtan sétálhatok a fűbe.Erika Zendaya valakivel boldogan beszélgetett és nem akartam őket megzavarni.A mellettünk lévő asztalnál Neymar Munir Alves Messi és Shakira üldögélt Piqével.

-Kit keres hölgyem?-szólalt fel Papító hirtelen

-Magukat uram...-vettem le a szemüveget és tettem fel az ő szemére.

-Besírok...te tudsz ilyen döglesztően nőies is lenni?-nevetett

-Persze....-ültem le az asztalnál középre

-Egész este vigyázok rád...-magyarázta Papitó feltolva a napszemüveget a fejére-Még a végén valamelyik hím magának akar..-jelentette ki nevetve.A táncparkett megvilágítódott és kezdetét vette a lassú zene először a szülinapos és a férje kezdett táncolni majd követte őket a nép a rokonság és még nem is tudom hogy kik.Majd következett a vacsora és a torta..Én  5 személyes asztalnál ültem két személlyel nyugodtan.

-Gyerekek egy biztos az étel jó de a tánc nem....-mosolygott Papitó a szalvétájába böffentve..Mindegyikőjükön öltöny díszelgett mintha esküvőn lennének.

-A feleséged miért nincs itt?-kérdeztem ránézve

-Gyengélkedett és inkább lepihent..-vont vállat én megértően bólintottam.

-Akarsz táncolni?-kérdeztem félmosollyal az arcomon

-Maya Countinho megkér engem hogy táncoljunk?...visszautasíthatatlan ajánlat...-nevetett hirtelen felállva majd a kezét nyújtva

-Csak mint kiskorotokba-magyarázta Papitó a whiskys pohárba bele kortyolva.

Felmásztunk az emelkedőn lévő nem is tudom mihez és felvettük a tempót az idősebb korosztállyal.Azt nagyon nem is figyeltem hogy kik táncolnak mivel Philel eléggé el hülyéskedtünk-De amikor viszont úgy adta ki a lépés hogy kifordított és másik partnerhez kerültem a lélegzetem megállt amikor belenéztem a barna szempárral velem szemben.Az arcomon éreztem a leheletét és hirtelen gyorsabban kezdett dobogni a szívem furcsa érzést váltott ki belőlem az hogy rögtön megragadta a derekam és megfogta a kezem majd szabályosan kezdett táncolni.A fejem a vállához helyeztem és kinéztem a háta mögött.

-Nem is tudtam hogy itt vagy-súgta a fülembe hirtelen a leheletétől libabőrös lettem és rám tőrt a menekülési ösztön

-Furcsa az öltözékem?-kérdeztem a fejem az arca felé fordítva és egy kicsit kihívóan mosolyogtam

-Nekem túlságosan is bejön...-jelentette ki és végig nézett a testemen hirtelenbe.

-Nekem is tetszik a szmokingod.-bírtam magam megszólalásra.Ekkor közelebb hajolt a fülemhez.
-Ugye tudod hogy még mindig az enyém vagy...-jelentette ki kissé erőteljesen a lépést tovább folytattuk-Még nem teljesen de az enyém..-folytatta a biztatást
-Most vagy meg akarsz ijeszteni....-néztem re felvont szemöldökkel-Vagy tudatni akarod hogy érzel irántam valamit...-súgtam a fülébe
-Mindkettő-mosolygott....majd az arcomra egy puszit nyomott és meghajolt illedelmesen a szám végén majd lefelé vezetett.Visszafele menet megfogta a kezem majd elengedte amikor leültünk.Mintha direkt az asztalhoz szeretett volna kísérni és ügyelni arra hogy azt-e csinálom amit ő szeretne.Nem értem a gondolkodás módját egyik pillanatba ezt mondja hogy nem lehetünk együtt mert a hírneve fontosabb és titkoljuk a másikban meg a közönség előtt majdnem megcsókol és eléggé úgy viselkedik velem mintha lenne köztünk valami sőt van is valami de Neymar nagyon furcsa valószínű nem tudja eldönteni hogy mit szeretne.
-Nem tetszett a tánc?-kérdezte rám nézve Phil
-Imádtam...-komolykodtam
-De legközelebb el nem mész mellőlem az a gyerek túlságosan beleélte magát a táncba mi lett volna ha tapogatni kezd?-nevetett
-De muszáj lesz mivel át kell adnom az ajándékot-jelentettem ki a kis retikülöm megfogva hiszen láttam hogy a nagynéném befelé tart követtem hát de utol nem értem így az ajándékát és a mellé szánt levelet a hálószobájában a saját éjjeli szekrényére helyeztem.Mikorra leértem Shakira hangolt a zenekarral halkan.
-Én marhára nem bírom ezt a szukát-köpött majdnem egyet Papitó Zendayara nézve
-Vedd úgy hogy apámra úgy gondol mint egy pénztárcára..-kacsintottam
-Te mindkettőt utálod nem?-kérdezte Phil
-Apámat nem annyira végülis születésemtől kezdve a Dadus nevelt..ő erről nem tehet hogy fontosabb volt neki a foci akkoriba mikor még nem volt vén csont-kezdtem a magyarázatot
-Vén csont?-nevetett Phil
-Öreg fiú de fiatalos...-javítottam ki magam
-Akár csak én-legyintett mosolyogva
-Én szerintem lépek.....-kutattam a táskába a telefonom után
-Még csak 10 óra van-jelentette ki Papitó
-Csak nem vár otthon valaki?-lökött meg Phil
-Persze-komolykodtam és tettem őt kíváncsivá-Az ágyam..-mosolyogtam
-Aludj itt..-jelentette ki-...ebben a házba mindenki elfér-magyarázta Phil
-Tudod ilyen ünnepségek sosem múlnak verekedés vagy családi összeszólalkozás nélkül..-nevettet Papitó
-Ezért nem szoktam olyan sokra eljönni-kortyoltam bele az ásványvizembe
-A te szülinapod Ibizán rendezzük-jelentette ki Phil nyugodtan
-Ott sok nő van-mosolygott kajául Papitó
-Nem azért...mert amikor a szülinapja lesz már nagyba Spanyolországba kínozzák-lökött meg
-Remélem hogy a Realnal maradsz végig az alapján amiben megállapodtatok-jelentette ki félmosollyal Papitó
-A nagy Real Madrid drukker támadásba lép...mint Bale meg Ronaldo amikor fűznek minket a hülyeséggel-néztem rá
-Nem gondoltam volna hogy találkozol velük...-mosolygott
-De sajnos igen..-fintorogtam
-Még zaklatnak azóta is?-kérdezte Phil belekortyolva a poharába
-Egy ideje nem...de úgysem adják fel-komolykodtam
-Csak akkor fogad el az ajánlatot szerintem ha itt le akarod zárni az életed-jelentette ki komolykodva
-Még egyelőre nem akarom-komolykodtam
-Tehát szándékozod-kacsintott
-Meg zavartál-mondtam erre pökhendin
-Túl könnyen belekavarodsz a gondolataidba-nevetett
-Szerintem világháború törne ki a piacon...-szólalt fel Papitó
-Hagyjuk is ezt..-tereltem el hirtelen a szót..-Edan merre van?-kérdeztem mosolyogva
-Szerintem a dadájával-jelentette ki Papitó-Engem már a mai napon egyszer kikészített...-törölte meg a homlokát mintha leverte volna a víz
-Ismerős az érzés...de én szeretek utána pakolni-nevetettem
-És mi lesz akkor ha ez a retkes FIFA a BL meccsekbe és a bajnokságokba is bele akar szólni?-fakadt ki Phil
-Nem rossz elmélet..testvérem végül is ez nehezítés lenne mindenkinek és felfordulna az egyensúly ha nőstények is lennének a csapatokba-nevetett
-Ez csak egy elmélet...-kortyoltam bele a poharamba továbbra is hirtelen kiszáradt a szám egy kicsit felhúztak ezek a kijelentések A telefonom éppen megcsörrent.
-Tessék?-vettem fel a telefont
-Merre vagy?-szólalt meg Silva hirtelen a hangja zavarodott volt
-Szülinapon....mert?-kérdeztem hirtelen
-Azt hittem benne lennél egy xbox partiba-mosolygott
-Abba bármikor...de ma el kell játszanom a szépséges okos művelt lányt...aki nőnek öltözik-magyaráztam a telefonba
-Az alpári oldalad jobban tetszik-nevetett majd letette a telefont
-Lehetnél mindig ilyen amúgy-jelentette ki Phil
-Egy évbe talán 5-ször vagyok ilyen ruhába..és annyi is elég-komolykodtam ekkor megpillantottam Edant aki felénk futott apró talpaival.Kis tütü volt a göndör hajú kislányon..Amikor hozzám ért felmászott az ölembe és kényelmesen elfeküdt a kezembe.
-Engem nem szeret a kis csaj-jelentette ki Papitó...A kék szemű szépség nem hallotta hiszen bealudt rögtön amint kényelembe helyezte magát.
-Csak én unatkozok?-kérdezte Phil hirtelen halkan beszélve.A mögöttünk ülők nagy valószínűséggel figyeltek minket én nem nagyon tudhatom hiszen háttal ülök nekik de Phil tekintete túlságosan sokszor arra fordul és a fél le buzgó csillogás van benne.
-Én teljes mértékben jól érzem magam fiam-jelentette ki Papitó...Ekkor jött a dada és elvitte Edant.
-Semmi ismerős mi?-kérdeztem Philre mosolyogva
-Épp ez hogy túl sok és nem tudok felszabadulni-nevettet hirtelen és nyomkodta  a telefonját..Én is követtem a példáját de az nem kötött le annyira mint ahogy gondoltam.Felálltam és egy ismerős arc felé közeledtem aki a medencénél üldögélt egyedül.
-Elnézést hölgyem...maga?-nevettem hirtelen
-Doktor férfias szexiláb tudtam hogy itt vagy...de nem tudtam hogy hol..-nevetett-Anyám barátja a nagynénédnek és én élek ezzel a lehetőséggel tudod...szeretek partikba járni..-kacsintott
-Jah...értem..-bólintottam bőszen és megöleltem..
-Mi a fene van rajtad?-kérdezte nevetve-Csak pár napja ismerlek de mégis annyira nem hozzád illik ez a stílus..-komolykodott.
-Miért Countinho nem lehet díva?-nevettem hátrálva majd eljátszottam a nagyképűt..A medence egy mélyebb medence részben van és 3 métert le kell hozzá gyalogolni így nem nagyon látnak minket csak éppen az aki akar.
-Ez igaz-komolykodott felém mutatva és elő vette a telefonját..-Egy kép sorozatot szeretnék csinálni a Vb sztárommal-nevetett felemelve a telefonját a magasba.Kivillantottam a fogsorom mellé álltam és boldogan pózolgattam majd nyomtam egy puszit az arcára.Rögtön megosztotta a képet a közösségi oldalán amin megjelölt engem is.
-Mennyire hiányoztam?-nevettem
-Hiányzik a kínai zaklatása már nekem is-veregetett vállon és elnevette magát.
-Nekem a szóló tánc..-táncoltam hirtelen a szokásos mozgásokat amiket gólnál szoktunk csinálni..July hozzám képes egy cölöp hiszen legalább 180 cm magas.
-A szezont nem kezdem veletek...-húzta a száját hirtelen-Kölcsön adtak a Barcelonához kapusnak..-jelentette ki a szemében boldogságot láttam.
-Akkor mennyi gól fogsz te kapni a visszavágón?-nevettem
-Egyet sem..-lökött meg enyhén miközben leültünk a kerti székekre.
-Ugye tudod hogy ha megszül az a csaj akit te helyettesítesz mint csatár...akkor a te feladatod lesz az hogy felvidd a pályára a gyereket és bemutasd a népnek..-mosolygott...Ekkor hangos nevetésre lettem figyelmes és láttam hogy jönnek le megint ők..
-De az nem az enyém...akkor miért én?-kérdeztem a szemébe nézve elterelve a figyelmem
-Nem tudom ez nálunk szokás...hiszen te vagy most az istennő mindenki szemébe...-komolykodott
-Megengedi hogy a saját húsát vérét én vigyem fel a pályára?..Ez hülyeség-akadtam ki
-A férje modell így ő nem viheti fel a pályára-nevetett
-A kifutón cipelheti nem?-vontam vállat lazán
-Te nem vagy normális..-nevetett...Szerencsére a le jövő emberek leültek a medence másik felébe és csak figyeltek.
-Silvaval találkoztál?-kérdezte folytatva a beszélgetést.
-Én vele össze vagyok nőve....általában-feleltem a kérdésére kissé halkan beszélve
-Tudod ő úgy gondolkozik mint egy férfi...így a pályán nincs vele gond...ha más neműekkel játszik...-jelentette ki
-Nekem még arra sincs időm hogy gólnál örüljek mert rögtön fellök a védőm vagy az épp érkező ember...és eldőlök mint egy fa...-mondtam kissé fájó hanggal
-Lökd föl te is...nem vagy te ropi...ha az lennél akkor nem lennél ott ahol most-komolykodott és ezzel erőt lehelt belém
-Erős vagyok..-feszítettem be a karom és csókoltam meg az izmom
-Szét ne durranjon-nyomta meg
-Erre tudod mi a válaszom-feleltem
-We are the champions-énekelte felvéve azt a telefonjával felvéve és csatlakoztam én is..Angolul pedig elkezdtem magyarázni hogy ő a legjobb kapus és imádom.
-July...-jött oda egy helyes srác hirtelen
-Igen drágám?-mosolygott July...Hirtelen nem kaptam szikrát.Ez a srác is tuti modell.
-Te vagy a híres Maya Countinho?-kérdezte miközben felálltam és kezet fogtam vele de ő puszival üdvözölt mindkét arcomra...
-July-a barátja vagyok-mosolygott korrigálva a helyzetet..
-Kitalálom te is modell vagy ugye?-kérdeztem ránézve
-Ennyire látszik?-kérdezte mosolyogva...A fogsora ép és gyönyörű a fényben még meg is csillant.
-Naná...-állt fel July megcsókolva
-Engem nem akartok bemutatni egy modellnek?-kérdeztem komolykodva
-Ha kedved van hozzá miért ne-nevetett a srác de rögtön átláttam rajta és hátráltam a mosolytól és a nézéstől..Julyval pont összeillettek nem kellek én a képbe.-Nekünk távoznunk kell mond meg Erikanak hogy még egyszer isten éltesse...-magyarázta miközben magával ráncigálta July kissé erőszakosan.
-Ezt komolyan gondoltad?-jött elő mögülem Munir
-Nézd a menését...a viselkedését..a nagyképűségét szerinted rászorulok az ilyen nagyképű állatokra..-nevettem majd ő is.
-A focisták is állatok még is ők jönnek be neked...-hunyorgatott felém közeledve
-Honnan veszed?-kérdeztem felhúzva a szemöldököm
-Onnan hogy láttam ahogy a táncközben rá néztél..-mosolygott...-De mivel megvárja  a szülinapod..-nézett a hátam mögé..-Megragadom az alkalmat hogy inkább..-alig akarta kibökni a szót
-Magamhoz....hódítsalak...-közeledett hirtelen egy lépéssel
-Csak haverok vagyunk nem?-kérdeztem a kezem nyújtva
-De lehetnénk többek is..-vette elő hirtelen a vad nézését...hirtelen antilopnak éreztem magam és futni akartam a vadászó gepárd elől.Ismét közelebb lépet.
-Hát itt vagytok skacok...mindenhol kerestelek titeket...-tárta ki a kezét Marco én pedig örültem a jelenlétének hiszen esélyt kaptam a kínos menekülésre jött az oroszlán megvédeni.
-Milyen elegáns valaki...-öleltem meg elhaladva Munir mellett
-Most túlságosan elegáns vagy...-jelentette ki
-Lehetnél kurvásabb-bökte ki a szép szót a végén
-Nem is te lennél..-tettem keresztbe a kezem hirtelen és elnevette magát..Majd tovább beszélgetett Munirral és ahogy láttam felfelé menet az ember tömegbe Neymar már nem is volt ott.Miért foglalkoztat ez a kérdés annyira hogy  hol van kérdeztem magamtól.De mire visszaértem a fél vendégsereg eltűnt ahogy én is dizájnosan leléptem a kocsim felé sietve.A fotósok elleptek meg a tévések is így könnyebb volt visszafordulnom és visszamenni a nép közé elvegyülni.Nem bírom ezt a sok sajtóst.Már nem volt a láthatáron ismerős arc a nagynéném diskurált a DJ-vel valamit.Még a teraszon nevetgéltek páran.A DJ távozott és mivel a keverő pult a nagynénémé és a rendezvény szervezőé nyugodtan helyet foglaltam.
-Mit csinálsz?-kérdezte nevetve mellém állva..-Emlékszel erre a zenére?-tettem be miután a böngészés után megtaláltam
-Lúkeró dzsú lekeró csá..-nevettem miközben felálltam levéve a cipőmet és elkezdtem rá táncolni és követte a mozdulataimat. https://www.youtube.com/watch?v=K8PADSQIKso
Majd betettem a Danza Kudurót amire rögtön tudta a mozgást.
-Muszáj volt egyet táncolnom...nincs nézőközönség és veled lehetnek..-nevettem felállva a székre
-A mai napban ez a legjobb dolog...-feleltette és tovább táncoltunk a lukeróra...szét nevetve magunkat.
-Van itt még valaki?-kérdeztem ránézve
-Kihívásnak vegyem most ezt?-komolykodott szét nevetve magát
-Benne vagyok-nevettem folytatva a lépéseket..Talán fél órát is párbajoztunk még le nem feküdt a táncparkettre..
-Az én patáim még bírják.-nevettem folytatva a lépést egy újabb zenére majd amikor nyújtotta a kezét felhúztam.
-Imádlak te-öleltem meg ahogy ő is engem majd felcsimpaszkodott a hátamra és arra kért hogy vigyem be az ágyába.
-Imádlak Maya...-súgta a fülembe
-Ki ne imádna ekkora cukiságot?-nagyképűsködtem belépve a házba
-Akkora az arcod mint a plazma tévének..-nevetett
-Azért vagyok benne a mindennapi újságokban mert az arcom túl nagy a nyomtatási pixelhez..-haladtam felfelé..Letettem az ágyára.
Hazaérve pedig elfeküdtem az ágyamon lehúzva magamról a ruhát és a cipőt.

10.rész

Másnap reggel arra keltem fel hogy csörög a telefonom a fülem mellett.
-Ma egy közös edzés?-kérdezte Silva a másik oldalon
-Miért is ne?-kérdeztem vissza-Hol és mikor?-kérdeztem
-A sportközpont kinti műfüvesén...lefoglaltam egész napra-magyarázta majd letette a telefont..Reggeliztem majd bepakoltam pár edző ruhát.Az egyik piros lámpánál megállva a fővárosba az egyik tömbház szélén az én arcomat pillantottam meg ahogy kacar mosollyal nézek a hasamra miközben a brazil mezem felhúzom.Majd gázt adtam és kihajtottam a kinti sportközpontba ami a város szélén van nem messze a két stadiontól.
-A te fejeddel van teli ez a város-mosolygott miközben megölelt
-Én úgy tudtam szép a fejem-nagyképűsködtem hirtelen
-A tegnapi meccs nagyképűvé tett megértelek-pacskolt háton..-A nézőközönséggel ne foglalkozz....velük bent találkoztam és ragaszkodtak ahhoz hogy itt legyenek..-komolykodott
-Azok a csapattársaid-löktem meg....
-Shhhh...-mosolygott
-Mivel a tegnapi győzelmetek te általad túl jó volt...kérlek játsszuk le ezt ketten...-mosolygott...A nap legalább 40° süt de ő bunda pulcsiban van.Én levettem a felsőm és a sportmelltartóba voltam amin egy Nike jel villogott.
-Az első szabály...a félpálya vonalát elhagyva háromszor érintheted meg a labdát-mutogatott felém-Villámkapus és játékos is vagy-jelentette ki nyugodtan-Ahogy én-kacsintott
-Vérre megy?-kérdeztem hunyorgatva mivel a nap belesütött a szemembe erre csak nevetett és elkezdte rúgni a labdát...Amit én könnyen kihárítottam.Ám az én rúgásom is mellé ment.Már egy órája játszottunk és nem kapott gólt ő sem meg én sem.
-Fejezzük be napszúrást kapok-magyarázta erre én elfeküdtem a füvön.
-Mentségem....tegnap elfáradt a lábam-nevettem felállva
-Én is ezt mondanám-ütögetett vállon..Ekkor gyerekek jelentek meg a pályán vegyesen fiúk és lányok is olyan 6-7 évesek és megrohamoztak bennünket.
-Szerintem még ráérünk-felelte Silva a női edző kérésére hogy mutassunk nekik pár rúgást.
-Szerintem is-kacsintottam majd megborzoltam a kis srác haját
-Oké...akkor a két klasszis csajunk elvállalta hogy a mai edzésen ők is jelen lesznek és mesélnek nekünk-mondta erre a gyerekek labdáért futottak
-Minálunk az edzés úgy megy a Real Madridnál...elsősorban hogy a kínai másodedzőnk engem és Countinhot szívat...a szívatáson azt értem hogy mi nekünk kettőnknek kell megcsinálni mindig duplán a legszívossab feladatokat...-komolykodott
-Játék?-kérdezte az egyik kis srác
-Az is van a végén vagy meccset vagy egy érintőt játszunk...-feleltem a kérdésére és megpillantottam Neymart meg Dani Alvest a pálya szélén ahogy a spanyolokhoz mennek..Pár gyerek is észre vette de nem nagyon törődtek velük.
-Egy kérdésem lehetne nekem is?-kérdeztem rájuk nézve felemelve a kezem erre nagyban bólogattak
-Nem azért hogy megbántsalak titeket vagy ilyesmi...de őszintén miért nézitek a focit főleg a nőit?-kérdeztem-Mi nem emelkedhetünk fel a nagyok szintjére..de ti valamiért még is nézitek..nem tudok gyerekül gondolkozni de valaki elmondaná..-hitetlenkedtem
-Ahogy harcoltok a labdáért sokkal látványosabb..és izgalmasabb-szólalt fel az egyik kis srác
-Ott a pont-mutatott rá Silva..-Higgyétek el nem hiába vágattam le a hajam...nehogy még azt is megráncigálja az ellenség-húzta meg a hajam
-A spanyol cselt megmutatjátok?-kérdezte ámulattal a kis csaj
-Az edzés végén meg-bólintottam majd visszavettem a Nike atlétát amit előbb levetettem.
-Álljatok két oszlopba...és csináljátok utánunk az adott feladatokat-kacsintottam és keresztlépéssel kezdtem ballagni majd váltottam az oldalt...A bemelegítés után kapura rúgást végeztetett velük Silva. Majd a végén következett a meccs.Amin az apró lábak kitűnően szerepeltek.
-A focinak a legfontosabb része színjáték-mondta Silva amikor látta hogy az edzőjük sehol sincs
-De erre majd meccs közben rájöttök-kacsintottam meglökve a társam
-A spanyol cselt...-kiáltották egyszerre felemelve a kezüket
-Clau nélkül is menni fog..-hülyített a kis srác..Mi teljesítettük a kérésüket és véghez vittük azt egy kissé máshogy mivel a harmadik ember tényleg hiányzott.De megoldottam egy szépséges talpalással majd egy szép íveléssel.A gyerekek utána levonultak legtöbben aláírást kértek.Ismerős nevetésre lettem figyelmes de inkább nem foglalkoztam vele főleg azt csinálom amit meccs közbe csak most felcserélve.
-Ki aludtad te magad?-kérdezte rám nézve Silva
-Én mindig kialszom-ölelgettem magam hirtelen
-Vettem észre túlságosan jó kedved van-kacsintott és nekem dobott egy labdát majd azt kezdtem ölelgetni.
-Szerintem lépjünk le.....-magyaráztam visszadobva a labdát
-Mondtam már a nézőközönséggel ne foglalkozz.-ütögetett háton
-Mi lenne ha hazamennénk és Fifáznánk?-kérdeztem ránézve
-Nincs FIFA Countinho...-mutogatott rám-20 fekvő fellépek a kínai edző nevében-mondta hülyéskedve és én engedelmeskedtem neki.A délután még hosszú.
-Élvezed hogy engem szívatsz?-kérdeztem ránézve
-Tegnap te szívattál engem...-vont vállat nagyképűen majd elnevette magát nekem meg akadt a tekintetem a befelé jövő srácon..Felé indultam és ő megvillantotta a fogsorát felém mosolyogva...
-Téged is látni lehet?-öleltem meg
-Mi Countinhok tartsunk össze nem?-mosolygott.Az unokabátyám semmit sem változott épp olyan cserfes mint régen.A nászútja pedig eléggé hosszúra sikeredet hiszen mér egy hónapja Thaiföldön nyaraltak a feleségével aki várandós.
A kint ülők is minket figyeltek főleg a brazilok ahogy levettem.
-Ő itt Silva..-mutattam rá-Phil Countinho az unokabátyám..-magyaráztam bemutatva őket..Köszöntek egymásnak majd Phil távozott szokásához híven.
-A családotokban eddig te vagy a legszimpibb...-állapította meg majd kapura rúgta a labdát.Az a rácsról kipattant felém én pedig azt elkapva felrúgtam az égbe..A lepattanót pedig ollózással rúgtam  a kapuba.
-Amúgy tudom hogy most jöttél a csapatba-magyarázta rám nézve...-De engem lepasszolnak a katalánoknak..mondván túl öreg vagyok...-magyarázta komolykodva majd elnevette magát..A labdával szórakoztam és közben vele beszélgettem.Olyan dogokat is megtudtam amiket nem kellett volna.
-Szóval azt mondod hogy én nyaljak többi játékosnak?-kérdeztem nevetve
-Kiváló...-kacsintott-Most bölcsességre tanítalak...-komolykodott és felemelte a labdát amit én könnyen visszapasszoltam neki a fejemmel.
-Az élet szívás...-szólalt meg amikor megpillantotta a felfele jövőket
-De néha jó dolog is...-vontam vállat és visszapasszoltam...
-Ti mindig a labdát rúgjátok?-kérdezte Piqé mellette Neymar és Fabregas jött
-Ha profik akarunk lenni...-magyarázta Silva én inkább megmaradtam a csendes társnak
-Már megütitek azt a szintet....-jelentette ki nyugodtan Fabregas....
-Elkezdtétek már?-kérdezte Alves befelé kocogva
-Mit is?-kérdeztem hirtelen
-Arra gondoltunk hogy játszhatnánk focilábröpit-szólalt meg Neymar
-Benne vagyok...3 a 3 ellen-magyarázta Silva
-Vagyis Brazilok és Spanyolok-javította ki Fabregas hirtelen..Felfeszítettük a hálót.Valamiért most kivételesen nem jön be ez a játék..A kezemen lévő két tetoválásra fordítottam a figyelmem.A játék elkezdődött a lényeg csak az hogy náluk pattanjon le ne nálunk.Majdnem vesztettünk de a végén győztünk.A spanyoloknak megjelentek a barátnőik és elmentek a pihenni.
-Ismét csak szerencsétek volt..-magyarázta Silva miközben leszereltük a hálót én csak meg kócoltam a jól beállított haját majd ő később elment.
-Miért csinálod ezt a hajával?-kérdezte Neymar
-Mert utálja én meg bírom ahogy ideges lesz arra hogy a jól belőtt sérója szanaszét áll-magyaráztam válaszként
Majd távoztak mindketten én pedig kaptam fél óra múlva egy sms-t Jessutól hogy menjek a kikötőbe.
Az edzőtáskám bedobtam a csomagtartóba és elhajtottam a kikötőbe így edző ruhában mire át keveredtem a forgalmon besötétedett.Szépen lassan gyalogoltam nem vittem sietésbe a dolgot a tengeren egy hajó volt ahol legjobban lányok meztelen testét láttam pár férfival hirtelen elkapott a hányinger.Ekkor a kikötő végén feküdt valaki rögtön sprintbe indultam amikor felismertem a személyt és csikorgó autó kerekekre lettem figyelmes a riporterek és a kattogó vakuk jelentek meg.Jessu fetrengett a földön mellette pedig egy injekciós tű villogott.A pulzusára összpontosítottam ami gyengének mutatkozott.
-Hagyjanak-üvöltöttem felállva és megfogva Jessu nehéz testét
-Mi történik itt Countinho?-kérdezte az egyik miközben a mikrofont az arcomba rakta
-Hagyjanak...-üvöltöttem hangosabban és futni kezdtem..Jessuval behelyeztem a hátsó ülésre elfeküdve.
-Mi történt hogyan kerültél te ide?-kérdezte a másik fazon...Erre én beültem és gumi csikorgatás közepette elhajtottam a legelső kórház felé..A gumi füstjétől nem látszódott semmi de remélem hogy inkább a hajón lévőkkel foglalkoznak és holnap ők lesznek a címlapokon nem én.Valahogy sikerült egy elég nagyot lefékeztem a kórház bejáratánál és jött is a biztonsági őr nekem pampogni.
-Orvost gyorsan-üvöltöttem a leghangosabb módon-Orvost-üvöltöttem ekkor jött egy hordágy és orvosok hada jelent meg
-A pulzusa alacsony...a diagnózis pedig drog túl adagolás...-mondtam hezitálva mint egy szakorvos szerű személy
-Bízza a megfelelő orvosokra...-fogott le az őr ismét és nem engedte hogy Jessuval tartsak..-Értesítse a hozzá tartozókat...-mondta végszónak...A végén pedig sajtósokk hemzsegtek a főbejáratnál így nyugodtan ültem és vártam Jessu apjával anyával és a barátokkal együtt.Amikor megtudtam 10 órával később hogy jobban van és hogy helyreállt a légzése akkor haza fele indultam.Bemenni nem tudtam hozzá hiszen a szüleié az elsőbbség.Átférkőztem magam a sajtón majd a leggyorsabb tempóban visszaültem a bejáratnál hagyott autómba.Hazaérve csak arra volt időm hogy letusoljak és felvegyem az edző ruhám hiszen reggel 8-kor edzés az edzőpályán.Felvéve a csukám indultam ki az egy személyes öltőzömből de nem csak én voltam fáradt más arcokon is látszódott hogy az előtti nap megviselte őket.
-Minden rendben?-kérdezte apám a kispadon..Mellettem arébb Neymar és Dani Alves figyelte a beszédünket ismét.
-Gondolom a híradó már nyolcról leadta hogy üvöltözök mint egy hülye...-magyaráztam ránézve
-Helyesbítek 10-szer..-ült le mellém
-Csak annyi volt hogy egy sms-t küldött hogy menjek a kikötőbe....és ott feküdt eszméletlenül pulzusa alig volt..mellette meg egy rohadt injekciós tű-jelentettem ki kissé alpárian
-Lényeg hogy jobban van...-jelentette ki apám rám mosolyogva
-Nem normálisan viselkedett....-magyaráztam ránézve
-Én is ismerem és igazad van-tanakodott mellettem-Talán afféle depis mint a legtöbb lány amikor szerelmes és olvad a pasiért-mondta kissé nyálas hangon...A két srác mellettünk messze ült de szerintem kitűnően hallották amit beszélünk.
-Hirtelen phszihológus lettél?-kérdeztem mosolyogva miközben feljebb húztam a zoknim
-Nem csak a könyvek amiket olvasom ezt igazolják...-jelentette ki majd elnevette magát ahogy én is..Az edzés végével apám ismét megállított nem voltam fáradt most kivételesen az adrenalin szintem magasan pörgött.
-Este át kéne jönnöd a nagynénéd és Phil is jön...-magyarázta apám-Velük egyedül lenni nem jó mert túl beszélik az embert..-magyarázta rám nézve...ekkor megjelent mindkettő az edző pálya bejáratánál.
-Értem...megpróbálok átmenni-mondtam kissé megkérdőjelezve hogy megyek-e vagy sem.Egy ismerős arc indult meg felém és ölelt meg.Apám pedig a rokonok elé ment.
-Hiányzott hogy végre azt csinálj amihez értesz-kacsintott Byanca
-Pedig én nem értek semmihez..-öleltem szorosan
-Ha vége a VB-nek jössz a mi válogatottunkba....ránk fér egy női Neymar Messi kombináció-kacsintott
-Micsoda dicséretek...nagyon szeretnéd mi?-komolykodtam
-Naná-pacsizott velem majd csatlakozott a többi társához én felém pedig egy gyönyörű kék szemű göndör hajú kis csaj futott  rögtön elkaptam és a nyakamba ültettem.
-Mond azt anyának hogy te vigyázol rám és akkor játszhatunk ketten...-hajolt az arcomba és mondta ezt kissé pöszén
-Elvitt már a strandra?-kérdeztem erre majdnem felállt a nyakamba...Lefelé indultam a pálya közepéről..a kiscsajszival a nyakamban.
-És láttad a meccset?-kérdeztem
-Élőben...-magyaráztam kuncogva
-És nekem nem szóltatok..-magyaráztam
-Nem mert akkor lámpalázas lettél volna..-jelentette ki..Köpni nyelni nem tudtam a kijelentésére.
-Nem vagyok én színész-mosolyogtam..-Imádlak-nevettem miközben befelé sétáltam pár lépés választott el a bejárattól amikor folytatta a beszédjét
-Papitónak én vagyok a kincse..te meg a büszkesége..-jelentette ki miközben letettem a bejáratnál
-Papitó régen láttam...jól van az öreg?-kérdeztem ránézve megfogva a kezét ő azt sem tudta miről beszélek
-Mindig moha szaga van-jelentette ki és a lábamra csimpaszkodott volt pár játékos társam az előtérben és a rokonok is.A lábamon tartotta a két kis lábát és szorosan fogta a combom én pedig úgy lépkedtem vele előre.
-Papitóhoz el fogok menni és kirángatom a szép kertjéből meg a plazma tévé elől-magyaráztam ránézve
A kanapétól nem látszódott hogy mi a helyzet a lábammal így eléggé sokan figyeltek.
-Minden rendben?-szólalt fel Erika
-Persze-magyaráztam kilépve és elnevették magukat ahányan ott álltak
-Kiről beszélgetettek?-kérdezte a nagynéném amikor a lánya a kezében ült
-Papitóról-magyaráztam lehuppanva...-Kiderült hogy moha szaga van..-kacsintottam és elő vettem a telefonom a zsebemből amelyen 5 nem fogadott hívás volt  Jessutól de visszahívni nem volt kedvem és nem is tudtam hiszen Phil szokásosan szívatásból kivette a telefont a kezemből én pedig vissza.
-Fejezzétek be marakodtok mint a kiskutyák..-jelentette ki ránk nézve Erika
-Feladom..-álltam fel
-Szimpatikus ez a család..-jelentette ki Alves
-Köszi..-örült magának Phil én pedig inkább az öltöző felé indultam átöltözni és felfrissíteni az izzadt testem kifelé menet a fejembe húztam a nike sapkám..Még mindenki ott ült csak már Alvesen és Neymaron is civil ruha volt.
-Mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte Phil rám nézve
-Nem vagy az anyám..-nyújtottam ki  a nyelvem
-Maya ebédelsz velünk?-kérdezte a nagynéném felállva
-Persze-egyeztem bele bár kicsit furcsállom a többes számot.Alves és Neymar is velünk jött.A nagynéném választása egy luxus étteremre esett.
-Haddadival mi van?-kérdezte Alves rámnézve amikor vártuk hogy kihozták az ebédünket
-Mostanában nem találkoztam vele-mondtam ránézve
-A kis gyerek oda van érted-jelentette ki nyugodtan a mellette ülő srác hirtelen megmozdult
-Ezt te honnan tudod?-kérdeztem ránézve felvont szemöldökkel
-Leríll róla-kacsintott
-Neked bejön?-szólalt meg Neymar félmosollyal az arcán. Alves pedig zavartan figyelt minket nem értette a helyzetet.
-Bírom meg minden...de csak haver..-vontam vállat..Tovább beszélgettek már nem is tudom miről mert lefoglalt a telefon kijelzőjének a bámulása.Az előbb említett srác írt sms-t hogy a strandon várnak Silva barátommal.Gondolkozásba kezdtem és rájöttem hogy Alves miért kérdezte ezt a dolgot a barátjának szeretne segíteni vagy nem is tudom.

Az ebéd végül is jól végződött én jól laktam az egyszer biztos...Hazaérve pedig másnap reggelig aludtam....

9.rész

Sziasztok bocsi hogy ilyen későn de itt a következő rész!
Jó olvasást <3
Hamarosan jön a 10 rész is! :D

Mielőtt elkezdődött volna a világbajnoksági megmérköztetéssünk apám ragaszkodott ahhoz hogy nála ebédeljen pár arc a csapatból plusz pár más világbajnoksági tag is.Elsőként értem ide ahogy azt illik és kiültem a kertbe ahol már meg volt terítve.De csak én voltam itt így nyugodtan nyomkodhattam a telefonom.Egészen addig még ismerős emberek nem ültek le mellém.Smst kaptam ami nehezen vált értelmezhetővé.
"Ma este az arénában találkozunk..."-írta Stell sms-be.Semmiféle magyarázat hogy miért csak írta...bár lehet hogy én felejtettem el valamit...Kivételesen nőnek öltöztem.
-Ohh itt van Maya-ült le mellém Neymar ez a gesztus furcsán érintett..A képernyőről a tekintettem rávittem..
-És Neymar is-mosolyogtam kissé erőltetetten.A kezét a hátamra helyezte az érintésére hatására kitágultak a szemeim a meglepettségtől és a furcsa érzéstől.
Farkasszemet néztünk hosszasan.
-Sziasztok skacok-ült le elénk Munir és elterelte a tekintetünket.
-Szia...-mondtam kedvesen a telefonom sorra rezget a zsebembe de nem mertem elő venni mivel tudom hogy az eléggé buta dolog lenne. Neymar keze továbbá is a hátamon maradt és mintha simogatott volna is..Csak azért csinálhatta hogy Munirt idegesítse ahogy megfigyeltem ő is a kezét nézte.
-A Nike arca vagy?-kérdezte Munir rám nézve
-Láttad...a képeket?-kérdeztem erre ránézve
-Naná....túlságosan sokat láttam belőled ide fele...-jelentette ki nyugodtan a szemöldökét felhúzva
-Az ajánlatuk az eddigi legjobb volt...amit kaptam így elfogadtam..végül is pár trükk meg arc mimika-magyaráztam
-Mutass pár mimikát-nevetett mellettem Neymar...Engedelmeskedtem a kérésének az egyik nézésemtől megrebbent a szeme mintha zavarba hoztam volna vagy nem tudom erre elnevettem magam ahogy Munir is...figyelte Neymar arcát és ezt ő is viccesnek tartotta.A kezével magához húzott és homlokon csókolt.
-Ennyire zavaró a tekintetem?-kérdeztem mosolyogva...
-Attól függ,,,-mosolygott kajánul...Apám hívott a kint megterített asztalhoz mindenki ahol helyet foglaltunk.Egyik felemen Neymar másikon meg Munir ült.A telefonjukat páran piszkálták így én is kivettem a zsebemből.
"Ha akarsz te is játszhatsz"-felelte erre
"Lehet passzolni?"-válaszoltam erre
"Csak a gólkirálynak"-üzente hirtelen egy képpel amin megcsókolt egy labdát
"Ez nem ér még helyes is a labda"társalogtam folytatva azt.Majd letettem a telefonom és nekiláttam az ebédnek...Az ebéd és a délután végeztével Neymar csatlakozott hozzám és együtt mentünk a lányok a meccsére..Ami nem csak sima meccs egy olimpiai visszavágó,Leültünk az első sorba ahol kevésbé voltunk feltűnőek.Szerencsére győztünk két gól vezetéssel.Túlságosan sok a hiba észrevételem amit szeretnék megemlíteni az edzőnek majd a későbbiekben.Neymar furcsa módon közeledett hozzám egész nap.Este pedig amikor kijelentette hogy haza visz én úgy értettem hogy az én saját házamba de a végén kiderült hogy hozzá az ő saját házába.
-Mi a baj?-kérdezte félmosollyal
-Azt mondtad hogy hazaviszel-vontam fel a szemöldököm
-Haza is hoztalak-kacsintott és kinyitotta a bejárati ajtót és felojtotta a villanyt..Éreztem hogy ezt mulatságosnak tartja.Fáradt voltam és mivel egyetlen ruhám sincsen így muszáj volt tőle kérnem tiszta alsó neműt adott esetben egy boxert és egy bő pólót.Majd miután lezuhanyoztam és felvettem magamra a váltó ruhákat megálltam az ajtóba.
-Nos és hol alszok?-kérdeztem komolykodva..Tudtam hogy elvárja hogy feküdjek be mellé és bújjak hozzá de muszáj volt megkérdeznem
-Persze hogy itt mellettem-ütötte meg enyhén a szabad helyet.A szobában sötét volt és nem láttam az arcát de biztos vagyok benne hogy meglepődött lehet..Bebújtam a takaróba egy bizonyos távolságot tartani akarva de sikeretlenül mert magához húzott szorosan.
-A pályán és az edzéseken nem ismerlek,...de ha nem vagyunk ott akkor ismerlek és nem viszonyulok hozzád hidegen-magyarázta hirtelen
-Érthetetlenek voltak a tegnapi gesztusaid-jelentettem ki az arcára nézve-De leesett-folytattam
-Gondoltam...-felelte erre...Annyira szorosan tartott hogy alig kaptam levegőt a bőrétől..
-Egy gond van-jelentettem ki nyugodtan ekkor lazított a tartáson
-A bőröd nem termel oxigént és én nem kapok levegőt ha szorítasz-jelentettem ki nyugodtan
-Pedig általában a lányok bírják a bőrömet-mondta kicsit nagyképűen és elnevette magát
-Én nem...-akadt meg a szavam hirtelen
-Ezt is megakarod magyarázni?-kérdezte miközben  fölém emelkedett testével
-Inkább nem-magyaráztam elnevetve magam..Erre megcsókolt túlságosan szenvedélyesen amitől elkapott a hév és a mámor...
Túlságosan gyorsan kellett másnap megjelenni az edzésen.Az edző ruhám felvéve baktattam kifelé a személyes öltözőmből.A délutáni meccsre edzünk egy órát ami főleg beszélgetésből fog állni.A kapucnit a fejemre húztam és úgy ballagtam kifelé a pályára.Mivel én voltam az első így a szomszéd oldalon játszókat néztem a kispadról amíg meg nem untam és felvettem a fülesem.Abban tombolt a zene a lehető leghangosabban.Már majdnem bealudtam ülő helyzetben..
Az edzés forma ma nehezebb volt mint eddig.De megszokott hiszen ismerem a hajtást és mindenféle fajtáját.Még mindig jobb mint a hét órás kemény sprint meg a többi.
Miután végeztem megebédeltem és bevágódtam a csapat buszába ami a nemzeti stadionba vitt minket hiszen két órakor kezdődik a megmérkőztetés.A buszon ülve zenét hallgattam és gondolkoztam gondolkoztam...egészen addig míg meg nem láttam a szurkoló népet a stadion felé vezető úton.Mindenhol tévések voltak és kamerák riporterek.Befelé ballagtam a táskámmal a hátamon komoly arcot vágva félmosollyal az arcomon. Mindenkinek a fülén füles volt még Neymarén is így nem nagyon tudtam vele kommunikálni.Bár a szabályokat be akarom tartani amiket hoztunk így inkább nem is szólok hozzájuk.A leggyorsabb módon felöltöztem a mezembe és a megkülönböztető trikót felvéve.Kimentem bemelegíteni.A szomszéd pályán ismerős arcokat láttam Silvaval összenéztünk és elmosolyodtunk.
-Imádlak-artikuláltam ő pedig vissza suttogott valami ilyesmit amitől már is jobb kedvem lett
Bemelegítés kezdődött majd a bevonulás a hivatalos keretnek.Leültem a helyemre a 22 számú székre.De fel is kellett állnom hiszen megszólalt a Brazil himnusz.Az egész stadion zengett a dallamtól és a soroktól.Majd következett a spanyol amikor már helyet foglalt az egész csere gárda.Már éppen elaludtam amikor egy öngól ért a kapunkba.A fő edző ideges volt de a gól csak véletlen volt.Ekkor valamit diskuráltak apámmal és engem irányítottak bemelegítésre.Végeztem a mozdulatokat amikkel a csapat bölcse ellátott.Az állás kettő nullára váltott.A következő játék megállításnál pedig engem irányítottak a zöld pázsitra.A nép tombolt és üvöltött Bernard és Countinho pedig helyett váltott.Neymar középen én pedig jobb oldalon vagyok támadó védő pozícióban.A szokásos rituálémat elvégeztem keresztet vetettem magam előtt és felfelé sprintelem a pályára. Silva önelégülten mosolygott és azt sugallta a tekintetével hogy felfallak.Beálltam és ahogy azt illik Countinho stílusban neki álltam játszani.A következő résznél is ők támadtak.A labdát követni nem lehetett olyan gyorsan tiki-takáztak a labdát alig tudtam követni a tekintetemmel.Csak akkor tértem magamhoz amikor gyomorszájon talált a labda amit Xavi izomból rúgott el.Hirtelen mintha megállt volna a játék csend lett mindenhol.A reakcióm várták hogy lefagyok vagy elfekszek fájdalmamban vagy bőgni kezdek mint valami kislány.A labda pattant egyet egy átemelős csel elvégzése után könnyen kezdtem sprintelni.Dani Alves a bal szélen futva érkezett Neymar kissé lemaradva de jött felfelé mögöttünk pedig spanyol védők.Nem akartam azt hogy egy passzal megálljon a játék...Feljebb vezettem a labdát és lepasszoltam Neymarnak az pedig vissza én pedig lefejeltem pattanóra ami gólt ért.Neymar jött és megölelt ahogy a többiek is.
-Imádlak-suttogta majd elengedett...Jöttek a többiek is...Ekkor lefújták a játékot vége lett az első félidőnek.
-Tudtam hogy kemény vagy de hogy ennyire férfias-lökött meg Silva lefelé menet
-Kemény mint a kő...mi?-suttogtam mosolyogva a fülébe-A lábaim igazolják-mutattam rájuk..A kezét a hátamra tette és egy kicsit megütött.
-Ahogy mondja-nevetett hirtelen...Befelé indultam a kulacsom megfogva ahogy a hideg víz a nyelőcsövemen lecsurgott libabőrös lettem a kellemes érzéstől..Majd fejen öntöttem magam.Izzadok mint a ló hiszen tűző napon játszunk és magas páratartalomban.Az edző hebegett habogott magyarázta a taktikát és elvárta azt hogy legalább 4-2 főlénnyel nyerjünk.Visszafele ballagtam a helyemre fel a pályára még a térfél csere sem zavarta meg a gondolkodásom.A támadást ők indították de Alves elkuszálta a labdát így rögtön ellen támadásba kezdtünk.Amikor Neymar letette nekem jobbra én rögtön egy vissza passzal reagáltam hiszen a nyomomban ott volt a védő és be is csúszott én pedig egy hatalmasat ugortam neki csapódva a reklám táblának inkább essek mint sérüljek elvet használva amitől én a hirdetőtáblákon felkenődve feküdtem el.Elnevettem magam  amikor hirtelen felzengett az egész stadion. Neymar valahogy berúgta a labdát a kapuba ahogy láttam a nagy kivetítőn ami gólt ért.Felültem megráztam a fejem és feltápászkodtam.A leggyorsabb tempóban visszafele indultam elfoglalni a helyemet.Gratulálni nem volt időm mert mire elfoglaltam a helyem a lehető leggyorsabb tempóban érkezett az ellen támadás. Piqué került valahogy elém akitől a labdát sikeresen elcsentem.Felfelé indultam ismét támadást indítva. Alvesnek egy pontos kereszt labdát adtam aki sikeresen levette a 16-os előtt nagyjából három méterrel.Felsprinteltem pár védő visszaért így Neymar nekem passzolta le a labdát én kettőn sikeresen átmentem egy passzt adva ami rögtön gólt is ért.A gólöröm túlságosan sokáig tartott és egy gyors támadással kezdődött. Silva indult meg Cesar felé a kapust sikeresen elfektette de én mint mezőny játékos vettem a lapot és rögtön beálltam a kapuba védeni egy ollózó mozdulattal a labdát a félpályára visszaküldtem.Hatalmasat estem a hátamra de nem számított mert az eset nem ért gólt. Cesar felhúzott és köszönet képen megölelt.Felfelé indultam és egyből labdát kaptam Alvestől amit gondolkozás nélkül rá vágtam a kapura.Ami a hálóban csattant Casilast átverve.Már nem is érdekelt hogy mennyi az állás csak az hogy gólt rúgjak védjek és hogy nyerjünk.A taktika az volt hogy néha helyet cserél a támadó sor Neymar kerül be szélre én pedig középre helyet változtatunk folyamatban.Elnevettem magam Silva arckifejezésén amikor az utolsó öt percben a kivetítőre pillantott az állás 5-2-ő és minden megvalósíthatóvá vált amit elvárt az edző gárda még talán több is.Nem nagyképű nevetés volt ez hanem inkább sajnáltam Silvat nem tudom hogy miért csak furcsa érzés tőrt rám.Talán mert az eredmény nem közös?
Ekkor hirtelen a bíró fújta a sípot és lefújta a meccset.Levegőért kapkodtam a tüdőm majdnem kiköpve. Silva fele indultam meg és a homlokára puszit nyomtam.
-Kijelentem...csak duóba vagyunk jók-mosolygott rám nézve
-Én is-kacsintottam mosolyogva majd lefelé indulta a saját csapatomhoz..Leültem a kispadra és a lehető legnyugodtabb módon ittam a vizet amely ismét annyira jó esett...Majd elindultam letusolni és átöltözni..A csarnok előterében ismerős arcok fogadtak...Hazafele indultam a saját házamba a legfáradtabb módon.
A házam előtt túlságosan sok autó állt de abban bent nem volt világos.....

8.rész

Sziasztok! Bocsi hogy ilyen későn jött a kövi rész!
De sajnos megkezdődött a suli sok a  tanulni valóm :/
De igyekszem megírni a történetet minél hamarabb :D
Általában péntek és vasárnap között mindig meg fog jelenni egy egy következő rész!
Jó olvasást! :D





Be is értem túlságosan előbb mint ahogy azt gondoltam volna.De a kép nem állt össze egyáltalán mit keresek én itt?
Reggel egy elgondolkodtató emailt kaptam az egyik firkásztól.Amihez egy kép is volt csatolva.Nem értettem a lényegét és nem is nagyon érdekelt.Olyan érzések gyötörtek belülről mintha depressziós lennék.Hirtelen váltam azzá egy nap alatt.A kispadhoz közel ülve nyújtottam és hallgattam apám kioktatását.
-Mivel a szabályokat ki tudjuk cselezni így nem kell mindig játszanod-jelentette ki-Például a kezdő csapatban nem leszel benn csak a cserében-jegyezte meg-Keményebb edzésben részesülsz mint a férfi csapattársaid és nem kapsz megkülönböztetést-jelentette ki nyugodtan felhúzva a szemöldökét
-Engem nem érdekel-jelentettem ki nyugodtan
-A csillogást felejtsd el...csak Neymar a lényeg..ha látod úgy kell gondolkoznod mint ő és vele kell összhangban lenni csak neki passzolj-mondta ki kissé idegesen..Furcsa érzés hogy most nem az én dolgaimat tartja előtérben hanem a koncentrációja Neymaron van...Végül is ő a csapat agya...
-A múltkor még azt mondtad hogy kerüljem el most meg legyek vele összhangban?-kérdeztem ránézve félmosollyal.
-Ne szemtelenkedj-mutatott rám és belefújt a sípjába
-Feladom-tettem fel a kezem megadásként...Leültem kényelmesen a kispadra és vártam ekkor megjelent David Luiz aki leült mellém.
-Örülök hogy te vagy az a játékos-jelentette ki nyugodtan
-Köszönöm hogy rám gondoltatok-néztem rá
-A Real meccseden szó szerint felőrölted a Barca csapatát-mosolygott
-Debütáló meccshez képest nem is rossz ugye?-kérdeztem rá nézve
-Nem...sőt túlságosan is jó-mosolygott-De miért nem mondtad hogy sportágat váltasz?-kérdezte rám nézve az arcomat fürkészve
-Nem régibben döntöttem el...-feleltem a kérdésére-A foci az amit szeretnék csinálni...a Real pedig nem játszhatta volna a BL döntő meccset ha engem nem igazolnak le hiszen ember hátrányban voltak...szóval csak mázli az egész...-vontam vállat a szemébe nézve többen  is érkeztek közben és a mi beszélgetésünket figyelték
-Mennyire vagy strapabíró?-kérdezte gondolkodva-Mármint úgy értem hogy a sérüléseket és a nagyobb ütközéseket kibírod nem?-bontotta ki jobban a kérdést
-Persze-feleltem komolyan
-És te tudsz egy hím ellen szabálytalankodni?-nevetett
-Sima ügy...akkor úgy is az adrenalin túltengésem miatt elszáll az agyam és képes vagyok bármire-magyaráztam félmosollyal az arcomon
-És a másik sport?-kérdezte Alves hirtelen mellettem ülve
-Ideiglenesen eltiltott a szövetség-jelentettem ki nyugodtan...David Luiz valakinek magyarázott mögöttem valószínű Neymarnak a hangokból kivéve.
Az edzés elkezdődött túlságosan izzadtam de az edzés nem volt annyira nehéz.Míg a többiek izzadtak mint a lovak.Az edzés röpke két órás volt.A végét egy meccsel zártuk és a végén a mi csapatunk nyert majd lekezdtünk ballagni a pályáról. Shakira szőke haját pillantottam meg Milan pedig felém futott valószínűleg felismert vagy nem is tudom.Kitártam a kezem és a kis srác a karomba ugrott.Jó volt velük találkozni és beszélgetni is imádom Shakirat és a fiát is túlságosan is.
A spanyolok edzése következik ezért vannak ők is jelen.
-Bírom azt a kis kölyköt-magyarázta apám amikor beértem őt a folyóson
-Én pedig szerelmes vagyok a boci barna szemeibe-komolykodtam
-A Barna szemeibe?-kérdezte apám félmosollyal..Ekkor egy ismerős arc jött velem szemben a folyosón.Megöleltem a férfias nő alakot aki nem más mint Silva.
-Imádlak-suttogta a fülembe erre én csak mosolyogtam
-Ahogy én is-mosolyogtam és még szorosabban öleltem de nem volt idő beszélni hiszen sietnie kellett ahogy nekem is fogalmam sincsen hová.Ráérősen ballagtam az egyik szárnyból a másikba míg el nem értem az egy személyes öltözőm.A leglassabb tempóban öltöztem fel és indultam ki.Bedugtam a fülem és a zenére összpontosítottam.A napszemüveg megakadályozta azt hogy a nap belesüssön a szemembe.A fülemben továbbra is üvöltött a zene.A vállamon az edzőtáskám lógót.Az épületből kiérve csak az autómra összpontosítottam na meg persze arra hogy nehogy elüssenek az autókkal amik hajtanak kifelé a parkolóból,ezt feloldotta a látvány ami elém tárulkozott és hirtelen megkönnyebbültem.Talán páran voltak a parkolóban ismerősök, előttem viszont megpillantottam a nagynéném és a kislányát a kezében.
-Te hogy hogy itt vagy?-kérdeztem ránézve miközben megöleltem
-Jöttem az unokahúgom debütálását megnézni...ha már az elsőről lemaradtam-magyarázta egy kissé leszidva
-Bocsánat-néztem rá boci szemekkel
-A szemeidnek nem tudok ellen állni-jelentette ki-Megbocsájtok ha vigyázol Evanra-nézett a kislányra
-Persze-vettem át a kezembe végül is egy kétévessel nem lehet komoly gondom
-Köszönöm-nyugodt meg-Majd délután elmegyek érte-vett egy mély levegőt és nyomott egy puszit a kislány arcára majd befelé indult.Valószínűleg kellett már neki a szabad tevékenység a lánya nélkül hiszen nap mint nap vele van.Most valószínűleg azért megy be hogy leszidja apám vagy hogy beszéljen a szövetséggel a visszatéréséről ő is brazil sportoló a tenisz szektorban játszik.
-Hova megy?-nézett rám a kislány a tenger kék szemeivel
-Hamarosan jön-mosolyogtam ránézve és letettem a lábára majd megfogtam a kezét és úgy sétáltunk
-Tudod apa engem nagyon szeret-magyarázta a kis csaj felnézve rám
-Tényleg?-kérdeztem kedvesen-Az én apukám is szeret engem-kacsintottam ő erre csak megpróbált kacsintani.Annyira szeretem a gyönyörű barna fürtjeit és a kék szemét hogy legszívesebben a sajátomnak nyilvánítanám a törpét.
-Mi leszel ha nagy leszel?-kérdeztem felvéve a kezeimbe
-Olyan mint te...-mondta kissé pöszén a fülembe súgva majd megölelte a nyakam
-Imádlak-pusziltam arcon-De anyának ne említsd meg ezt-mosolyogtam erre elnevette magát túlságosan is édesen.A vállamra dőlt és majdnem elaludt akkor kelt fel amikor betettem az ülésre.
A csomagtartóba bedobtam a táskám és a saját házamhoz indultam.Hazaérve az edző cuccomat bent hagytam a kocsiba és úgy ballagtam be a házba.Letettem a földre és ő felfelé kezdett futni a lépcsőn én pedig felmentem utána.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem ránézve miután levettem a cipőm és a nappaliban lévő kislányra néztem
-De-csak ennyit mondott-Hallgassunk zenét-mutogatott a tévére..A legelső zene csatornára tettem ahol éppen a VB dala ment.A kis csaj felállt a kanapéra és ott táncolt ami eléggé viccesen állt neki.Én is bolondoztam vele egy kicsit.Amin nevetett és elesett miközben hátradőlt és a plafont nézte.
-Ennyi vége a bulinak?-kérdeztem tőle miközben belefújtam a nyakába
-Vége-jelentette ki sóhajtva..Felvettem és a konyhába vittem.
-Mit szeretnél enni?-kérdeztem ránézve
-Darát...tejjel-jelentette ki nyugodtan....Levettem belőle hogy tejbe papit akar baba nyelven beszélve.
-De azt nem vacsorára szokás enni?-kérdeztem ránézve
-Nem...-rázta a fejét..Felültettem a pultra és tejet búzadarát tettem az edénybe majd kevergetni kezdtem.Ő szórakoztatott a beszédével.Majd egy mini tányérba kiöntöttem azt és kakaót szórtam a tetejére egy műanyag rózsaszín kanalat adtam a kezébe.Felvettem a kezembe és a kanapéhoz vittem ahol leültettem  velem szembe a pólójára egy törlőkendőt erősítettem.Amit furcsállt is.Majd a kanaállon megfújva a falatokat a szájába adtam.
-Finom?-kérdeztem ránézve miután már pár kanállal megevett
-Aha-mosolygott és hirtelen megfogva a tányért a fejébe húzta egy huncut mosolyt csatolt a cselekvéséhez..A göndör fürtjei totálisan darás és kakaósak lettek amit még szét is tranccsolt és az én arcomba törölt.
-Ez most komoly? Kikapunk Erikatól-néztem rá ő pedig boldogan tapsolt a mini kezeivel
-Kikapunk..kikapunk-ismételgette....A haja ragadt ahogy az én arcom is...Elővettem a telefont és lefotóztam a jelenetet amelyet a közösségi oldalamon meg is osztottam "Egy jól sikerült ebéd a drága Evannal".Látszódik rajta az én arcom és az ő haja is ami torzon borzként égnek áll és mosolyog a kék szemeivel..Muszáj volt lefürdetnem.De még mindig nem fáradt el...A lépcsőn levittem és letettem a földre mezítláb futkározott a fűtött padlón pakolt mindenhol és rámolt .Letakarítottam a kajás kanapét ami szerencsére könnyen lejött hiszen a bőr anyagról könnyen letöröltem a tejes darabokat..
-Egy kissé rossz vagy-dőltem le a fotelba...Már egy edény volt a fején és a Nike csukám az egyik lábán úgy baktatott a folyosón.Egyszer csak valaki csengetett..
-Ki az?-kérdezte felnézve rám a földről
-A monitor mutatja-böktem a képernyőre az ujjammal apa és a nagynéném jöttek befelé...
-Van labdád?-kérdezte rám nézve
-Persze-mosolyogtam..Letettem és ő tovább baktatott a 20-szor nagyobb cipőben..Bementem a lenti gardróbba és kihoztam az egyik kézilabdát. Rugdalni kezdte azt a folyosón.Ekkor benyitottak az ajtón.
-Itt meg mi történt?-kérdezte rám nézve a nagynéném
-Bomba robbant-jelentettem ki nyugodtan és befelé sétáltam.A mosogatógép mosta az edényeket úgyhogy a konyha tiszta volt a nappali is csak egy fél pár cipő volt a földön.Szóval a helyzet nem annyira elviselhetetlen.Sót boldog vagyok hogy vigyázhattam az unokahúgomra aki egy évben kétszer látok..

Apámék délután mentek haza kis fejmosást kaptam tőlük.Kivettem a kocsiból az edző táskám és bedobáltam a ruhákat a mosógépbe.Nagy valószínűséggel reggelre megszáradnak.
A mai edzés délután lesz.Arra még van időm hogy elmenjek a Nike fotózásra amire meghívtak.Mit értek a fotózás szó alatt? A képemmel lesz kitapétázva az egész város.Csak azért mert én vagyok az egy brazil aki nőként a férfi válogatott tagja.
A fotós elmagyarázott mindent azt hogy mit csináljak és hogyan nézzek.A kedvenc képeimhez azok tartoznak amin például megcsókolóm a mezemen lévő brazil címert vagy éppen az amikor a hátamat fotózták de a legfőbb kedvenc az az amin felhúzom a pólóm és hódító szerű nézéssel nézek a hasamra.Ezzel el is ment az egész délelőttöm.
Kint szakadt az eső amikor kiértem és a nap ezerrel sütött.Szivárvány jelent meg az égen.Az esőcseppek melyek a bőrömön landoltak langyosak voltak.
Mivel az edzés háromkor kezdődik benézek az elkészült stadionba ahol valószínűleg hatalmas edzés folyamatok zajlanak az olimpiai visszavágóra.Lehet hogy nagyképűség vagy nem tudom hogy rossz néven veszik-e vagy sem de a szívem szakadna meg ha nem ezt tenném.
Belépvén az ajtón ismerős arc fogadott bólintva köszöntem majd befelé haladtam az edzőterem felé.
-Lám-lám-mondta Jessu kissé rosszallóan a pályáról rám nézve.A túlsó pálya szélen az ülőhelyeken ha jól elnéztem férfiak ültek.
-Kuss-lökte meg Stell kissé erősen és engem megölelt...Jóféle hát pacsikat kaptam megnyugodtam mert ebből levettem hogy nem haragszanak rám.Az edző mosolygott és megölelt túlságosan erősen is.
-Te meg mit keresel itt Countinho?-kérdezte Genf mosolyogva
-Jöttem nézni az edzést-néztem rá félmosollyal
-Csak nézni?-kacsintott az edző erre a válaszom egy bólintás volt
-Nemár......legalább játssz egy meccset velünk-lökött meg Jessu kivételesen erőből
-Először fejezzétek be a feladottakat...addig átöltözik-magyarázta rájuk nézve és visszatessékelte a csapatot a pályára.Elfoglalták a helyüket.
-Ezzel erőt adtál nekik a holnapi meccsre-jelentette ki nyugodtan az edző-Köszönöm-mosolygott
-Véletlenszerű döntés volt ez-jelentettem ki nyugodtan...
-Megengedem hogy játsszál ezzel segíted őket-jelentette ki nyugodtan a hátamat kissé megütve...Leültem a kispadra és néztem ahogy az edző gyakorlatokat végzik.Még a kilátást nem zavarta meg Genf kis termetű teste.
-A mezed és többi-adta a kezembe a cipőt a 10 mezem a rövid gatyát és a többit.
-Egy gond van-jelentettem ki nyugodtan
-Mi az?-kérdezte az edző rám nézve
-Az hogy nekem a szövetség azt parancsolta felejtsem el ezt a sportágat-magyaráztam az edzőre nézve
-Amit nem tudnak nem fáj nekik nem?-kérdezte rám nézve
-Mondjuk jah-vakartam a nyakam
-Azokkal meg ne foglalkozz folyton beülnek hogy a szemükkel pásztázzák a lányok seggét-magyarázta kuncogva az öreg zsémbes..Erre röhögőgörcsöt kaptam eléggé.Átöltöztem a leggyorsabb tempóban mire kiértem az öltözőből már az embereket válogatták.
Stell és Jessu válogatott az emberek közül.
-Countinho-bökött a hátamra...
-Vesztesek vagyunk-mondta Joel erre a kijelentésre a másik csapatban....
-Innentől átadom neked az irányítást-súgta a fülembe Stell a kezdésnél.
-A-a-böktem a vállára-A te csapatod...neked kell irányítanod-mondtam kissé drámaian...Beálltam a szokásos középső védő kontra támadó helyemre.A játékomat lelassítottam és kissé letompultan játszottam.Most voltam úgy hogy féltem a testi épségem hiszen makk egészségesnek kell lennem ha játszani akarok a pénteki VB nyitányon.Bár még az is kérdéses hogy be-e tesznek a kezdőbe..
De amikor már öt góllal vezettek az adrenalin szintem hirtelen felszökött a magasba.
-Nemár-néztem a kapusra
-Hozd fel-kacsintott rám
-De az csúnya lesz-magyarázta rám nézve
-Akkor legyen az-lökött meg July...Erre gonosz mosoly jelent meg az arcomon.....
Könnyű eladott labdákból nyertünk 40-30-ra....
-Mehet?-kérdezte Stell Jessura na meg persze rám nézve
-Oké-mondtam és a kispad felé fordultunk és a győzelmi táncunkat elráztuk.

(a tánc kinézete)

Az eredmény tapsolás lett és egy utolsó csapat ölelés.A végén rájöttem hogy a játékot néző  ülő férfiak a kézilabda csapat tagjai.Az ő kíváncsi tekintetük nem is érdekel annyira.

Rendbe hoztam a kinézetem nagyjából valami olyasmire amiből nem látszódott hogy az előbb halálra futottam magam.Közös fotókat készítettek velem amit a közösségi oldalakon pár percen bévül megosztottak a csapattársaim.Fél órám van arra hogy a leglassabb tempóban átballagjak a szomszéd hatalmas stadionba.A neten böngészve nézegettem a képeket amelyeket megosztottak az interneten.

A legjobb kép amit eddig én feltöltöttem az a tegnapi kakaós búza darás kép.Bár néhány komment moderálásra szorult volna...

***Neymar szemszöge***

 Az edzések eléggé jól mennek a VB-re még így is hogy egy nő játszik a válogatottunkba.Nehéz megállni azt hogy oda menjek hozzá és megöleljem vagy épp megcsókoljam.De ilyenkor tudom hogy nem lehet vagy is lehetne de nem szabad.Mindenki rá szállna kettőnkre és szabályoznának vagy szét szednének a címlapokon.Jobb ha edzéseken és a meccseken távol tartom magma tőle, és tisztes távolságból figyelem ahogy bűvöli a labdát mint a férfiak.Nehézségek vannak azoknak a dolgoknak az elviselésével is mint például amikor a csapattársaim megölelik őt.Furcsa érzés tőr rám amit még nem ismertem eddig.

Ma reggel szokásosan fekszem az ágyamban.A lány akit este hazahoztam már rég elment így ismét csak a szobámnak a plafonját bámulom.Elmélkedni kezdtem azokon a dolgokon hogy mi számít megcsalásnak és csalásnak.Végül is nem vagyok még együtt vele se így se úgy csak csókolóztunk ennyi az egész.De valahogy igényt tartok arra is hogy többet adjon nekem a kelleténél.Rosszkor jött az hogy őt is beválasztották, meglepődni nem lepődtem meg hiszen ő lett volna az első ember akit én is mondok a játék szempontjából.

Az edzés előtt egy órával méltattam felkelni az ágyamból.Miután a közösségi oldalamra posztoltam egy pár képet ahogy az ágyban fekszek.Felhúztam magamra egy háromnegyedes farmert és egy fekete Nike atlétát egy fulcappel meg egy tornacipőt.Napszemüveget felvéve beültem a kocsiba elhajtottam a stadion felé. Rendet raknom nem kell hiszen a bejáró takarító nő összepakol..

Amikor megálltam a parkolóban, ő ballagott át azon furcsa irányból.Kiszálltam és a lehető legnyugodtabb tempóban ballagtam befelé.

Oscar és Dani Alves csatlakozott hozzám ahogy befelé kullogtam.Egy spanyol színekben pompázó melegítőben jött ki egy lány vagy talán férfi az ajtón.

-Véged van-mutatott Countinhora akinek az arckifejezésén látszott hogy nem érti a dolgot

-Tessék?-kérdezte ránézve

-Minden taktikád ismerem és holnap véged-magyarázta mosollyal az arcán...

-A taktikáimat ismered na de a saját trükkjeim?-kérdezte ránézve.Ez volt az utolsó mondat amit hallottam.Utána mellettem lévő beszélgetésbe becsatlakoztam.A család és a gyerekek voltak a legfőbb beszélgetési témák amíg be nem értünk az öltözőbe.

Szokásos módon átöltöztem és viccelődtem a társakkal.Majd felmentünk a stadion hatalmas  zöld pályájára....