17.rész-Fordulatok az életből....

Megérkezett az új rész!

Jó olvasást hozzá!

A következő rész is hamarosan érkezni fog ha minden jól megy! :)

Túltettem magam a dolgon igazságot valltam és megkönnyebbültem. Neymar időkérése viszont furcsán érintett..két napot kért hogy átgondolja az egészet.Én pedig nem akarom megvárni hogy eldöntse mit is akar.Azt akarom hogy küzdjön értem.Furcsa ez tőlem..de a szavaiért meg kell fizetnie.Apám Spanyolországba utazott karácsony estéjén így Papitóval maradtunk ketten.

-Rossz ez a várakozás..nincs is rá szükségem..-állapítottam meg felhúzva a cipőm az előtérbe

-Most hova mész karácsony este van?-akadt ki

-Oda ahol sosem bántanak meg..-válaszoltam beülve az autóba..Gumi csikorgatás közepette fordultam ki majd ugyanígy álltam meg a stadion előtt.Bemenve az előtérbe megnyugodtam ahogy a többiek arca is ezt sugallta felém, Jessu  Stell arcával találtam szembe magam.

-Tudtuk hogy a trio harmadik tagja is megjelenik..-öleltek meg mindketten.Dakota ült a nézősorban.

-A stadion őrjöng..-üvöltötte Jessu erre Dakota tapsolni kezdett.Elfeküdtem a pálya közepén és élveztem annak a furcsa büdös illatát.Jól eset minden minden ami eddig nem.

-Normális vagy Maya?-röhögött Stell felém állva és az arcomba mosolyogva egy labdával a kezében

-Meleg a padló..-állapítottam meg

-Ha valaki terhes minden jó neki...a régi helyekre vágy vissza..-magyarázta Jessu suttogva..-Képzelem milyen jó lehet állapotosnak lenni..-nyújtotta a kezét röhögve

-Itt szeretnék pihenni...legalább két percet adj..-magyaráztam becsukva a szemem

-Lányom kelj fel..még azt hiszik kivégeztünk..-mosolygott Dakota.Jött Stell és Jessu majd felhúztak

-Én jelenleg fiú vagyok-ültem le mellé feltéve a lábaim

-Neked van családod..miért nem velük vagy?-hitetlenkedett Dakota-Karácsony van az isten szerelmére-akadt ki

-Családom..-röhögtem-Apu ismét tojik rám a nagynénémnek pedig megvan a maga élete Philel együtt..Papitó tart ki mellettem-magyaráztam kényelembe helyezve a fejem az öreg néni ölében

-Mayának mi vagyunk a családja.-üvöltötte Stell és felém dobott egy labdát

-Testvérek örökké-dobott még egy labdát

-Még a reflexem meg van..-kaptam el a labdákat és dobáltam őket vissza.Az estét Stellnél töltöttem Jessuval és vele egész este nosztalgiáztunk.Nem kellett sportolnom ahhoz hogy feltöltődjek energiával a csarnok maga a szentély számomra,mint a hívőknek a templom.Elfelejteni a jelent s visszatérni a múltba túlságosan könnyen ment.Reggel túlságosan időben érkeztem haza.Beparkoltam a garázsba és befelé ballagtam a legnyugodtabb tempóban lassan.

-Maya Countinho hol a fenébe voltál?-kérdezte Papitó a háttérből a tévé zaja hallatszott

-Szia-köszöntem nyugodt hangon

Most kamuzzak vagy ne? kérdeztem magamban de aztán rájöttem hogy kajás vagyok kivettem a gyümölcsös dobozt a hűtőből..A megvetés jogos az én részemről mindenki felé.Sárgadinnyét és görögdinnyét csomagolt nekem Erika még tegnap és túlságosan folyt érte a nyálam pont mint egy kutyának.A dobozt kivéve bekapcsoltam a tévét a konyhaasztal felett és bámulni kezdtem nyugodtan.

-Karácsony van egyél valami normálisat..-akadt ki Erika bejőve az ajtón egy csomó táskával-

-Apád mondta hogy hozzak neked kaját-kezdet pakolni

-Nem engedte hogy utána mennyek Spanyolországba..-akadtam ki

-Neked jelen pillanatban itthon a legjobb Neymar közelében.-szólalt meg Papitó. Hozzá nem szóltam főleg hogy felhozta az áruló nevét.Aki fél attól hogy apa legyen.

-A két ünnep között mész az orvoshoz?-kérdezte rám nézve Erika

-Kinek szeretnéd tovább adni?-mosolyogtam önelégülten hátradőlve a székben.Valamit magyarázott közben de a figyelmem elterelte a telefonom sms érkezett és megvillant a képernyő.

Erika pár perc pampogás után elment én pedig relaxálni indultam a szobámba.

-Ma hova tervezel menni?-kiáltott utánam Papitó

-Az ágyamba..nem tudtam a horkolástól aludni az este-vontam vállat felfelé haladva

-Tudhattam volna hogy oda mész-csapott a fejére amikor leeset neki a dolog

-Neymar téged várt egész este-kiáltotta utánam de nem nagyon érdekelt a kijelentése a szobám felé haladtam.Reggel letusoltam és eszembe jutott hogy a karácsonyfa alja teli van ajándékkal de egy sincs kibontva.Felkötöttem a hajam copfba egy laza atlétát vettem magamra rövid gatyával majd lefelé indultam.Meglátva Papitó tekintetét el is ment a kedvem az ajándék bontástól.

-Miért alszol ennyit?-akadt ki a konyhában ülve Papitó.Én a hűtőben turkálva vettem elő a gyümölcslevet és valami szendvics félét csináltam. Papitó közben a kertbe ment a focin kívül ért a kertészkedéshez is így gondolom lefoglalja magát az ünnepi unalmában.

Az Instagramon böngészve Neymar oldalára tévedtem miközben az étkező asztalnál falatoztam.Karácsony alkalmából egy hatalmas bulit rendezett ahova az összes barátját meghívta.Másnapos is lehet rendesen gondoltam magamban.Megint elő jött a törődő ösztönöm pedig jelenleg mérges vagyok rá eléggé.

-Szeretem a sok hülyét körülöttem-állapítottam meg az utolsó falatot bevéve a számba.

-Én vagyok a legnagyobb-tapsolt Papitó bejőve egy metsző ollóval a kezében-Láttam a posztokat a neten és gyártsunk mi is divatos képeket.-mosolygott-Lemegyünk a partra fürdünk a negyven fokban a strandon és élvezzük a karácsonyt-röhögött.Nekem több sem kellet összedobáltam pár cuccot egy sporttáskába és lefelé indultunk a hátsó úton a tenger felé.Egy nyugodt helyen terítettem le a törölközöm majd levetkőztem bikinire.

-Az egyszer biztos jól áll neked ez az állapot-mosolygott Papitó.-Kissé olyan mintha fel lennél fújódva-röhögött hangosan még szerencse hogy nincsenek itt olyan sokan

-Labdázzunk-állt fel majd rugdalni kezdtük egymásnak a labdát.Kissé elszálltam és nekiálltam szólóba dekázni majd izomból megküldtem a labdát Papitó felé.De hamar el is fáradtam amit meg is értek már a végére nem is tudtam mozogni.

-A kapus hárít-éljenzett Papitó majd megölelt.A páratartalom magas és a hajam fürtökbe göndörödött a szemüveg mögül kémleltem a tengert és az eget.Délután 6 óra van a brazil nép nagy része furcsa módon elvonult lehet hogy válogatott meccs lesz a tévében és az jobb mint a meleg levegő. Papitó feküdt a homokban én pedig produkáltam magam.Fél órával később egy fiatalokból álló csoport jelent meg  Papitó vette köztük észre Neymart és testvéreit de nem nagyon érdekelt.Nagy valószínűséggel a lányok akik körül veszik lefoglalják.

-Maya nézz a tenger felé-mutatta Papitó-Karácsonyi ajándék.-kiáltott tapsolva a halász sapkájában felülve a törölközöm.

-Az egy nőnek öltözött férfi-állapítottam meg majd utána kaptam a fejemhez és sikítani kezdtem enyhe módon Silva sprintelt felém.

-Boldogsághormon-mosolyogtam a vízbe sprintelve.Felugortam Silva nyakába.

-Tudtam hogy hiányoztam-röhögött én pedig bőgni kezdtem.

-Sajnálom-komolykodtam a könnyeim törölgetve

-Én még mindig szeretlek-komolykodott cipelve kifelé a vízből

-Mi a fene átúsztad az atlanti óceánt lányom?-állt fel Papitó 

-Egy öreg segítséget kért és hát jöttem ahogy tudtam-pacsizott Papitóval majd afféle furcsa módon beletúrt a hajába mint valami férfi

-Ne sírj..nem vagyunk rád mérgesek..-ölelt tovább Silva-Várunk vissza amint letelik a boldogság szabid-kacsintott Papitó összepakolta a cuccokat és hazafele indult meg.

-Most felveszlek a nyakamba és úgy viszlek haza..-röhögött és a szavait tettek is követték két méter magasból élveztem a kilátást de hamar letett.

-Nehéz vagy-alapította meg.Pont úgy sétálunk hogy a partra csapódó hullámokból érkezett a lábunkra  víz is.A kert felől érkeztünk meg a házhoz ahol furcsa módon bent világítottak a lámpák.
-Én is vénülök..ojtva hagyom a villanyt..--kapott a fejéhez Papitó és leojtotta
Alig leültünk a nappaliba rögtön megszólalt a kapu csengő.
-Ugye nem veled kell aludnom?-akadt ki Silva elfeküdve a kanapén
-Külön szobád lesz..-kacsintottam a fotelbe feküdve kényelmesen.De gyorsan felálltam mert megkordult a gyomrom és nekiláttam a maradék gyümölcsömnek.
-Folyton kajálsz?-akadt ki bekapcsolva a tévét..a folyosó felől ekkor emberek érkeztek ahogy hallottam.
-Én mindig..-haraptam bele a görögdinnyébe ekkor jutott eszembe hogy még mindig a bikini bugyiba és a pulcsimba flangálok.
-Legalább teli lesz a ház..eddig csak ketten voltunk..-magyarázta Papitó a folyosón valakinek
-Vendégeink vannak emberek..-csapta össze a kezét Papitó
-A tökély testvérek..de régen láttalak titeket.-ült fel Silva és üdvözölte vendégeinket. Alvest Neymart és két testvérét pillantottam meg.Tovább toltam magamba a dinnyét nem zavartatva magam már csak egy darab volt a dobozban azt már csak nem hagyom a dobozban.
-Maya merre van?-kérdezte Neymar
-Még mindig kajál..-jelentette ki Silva felém mutogatva a pult felől én kényelmesen bámultam a tévét intve az érkező embereknek.
-Shhh..-tettem az ujjam a számra imitáltam hogy érdekelnek az esti hírek
Én meg azt nem hogy miért vannak ők itt már megint...magamban elgondolkodtam de nem akartam rájönni az igazságra hogy miért mászkálnak ezek a nyakamra mindig.Na megjött a harmadik érzékem is tudok sírni boldog lenni és most azt érzem hogy utálom ezeket az embereket pedig túlságosan is szeretem mindegyiket.Ekkor a sporthírekben apám arca jelent meg ahogy riportot ad Spanyolországban a Real Madrid elnöksége előtt.
"Countinhonak amint véget ér a betegségi időszaka..rögtön újra harcba száll madridi színekben...a tehetségeket nem akarjuk magukra hagyni..főleg egy olyan kivételest mint ő"-mondta Luchó
Ekkor megszólalt a kommentátor is a hangfestés és a képek alatt rólam "Szép és jó hogy visszatér a brazil játékos de egy a kérdés mi az oka ennek a hatalmas kihagyásnak a szóvívő és az edző sem kívánt ere a kérdésre válaszolni."

-Kivételeznek veled..fúúújjj...-hurrogott Silva megölelve..-El is vártam tőlük..-röhögött lehuppanva mellém.
-Kivételes vagyok..ezt mondta a kínai..ez valami új csel vagy támadási forma?-hitetlenkedtem komolykodva
-Az is vagy..-erősítette meg az állítást Silva ezután kijelentette hogy elmennek inni valahova a megérkező négy vendéggel.Nem nagyon érdekelt felfelé vánszorogtam a szobámba nagy nehezen.Silvara jellemző nő létére is hogy túlságosan sokat vedel mondjuk rám is jellemző volt régen gondolkoztam el magamban.Letusoltam felvettem egy  bugyit majd egy hatalmas Nike pólót ami a térdemig leér elfeküdtem az ágyon és bekapcsoltam a tévét.

Rám jött egy olyan fuvallat hogy ha Neymar elutasította először a gyerekét akkor most miért van itt?A megbocsájtást nehezen tudja majd megszerezni..Magamra húztam a takarót és a hasam simogattam.Majd bealudtam eléggé jól.Reggel arra keltem fel hogy megszólal a telefonomon pontosabban az emlékeztető.Rájöttem hogy reggel 8-ra időpontom van vizsgálatokra és szűrésekre.Letusoltam rendbe tettem a fejem felvettem magamra valami elfogadhatót.Majd csendben arrább álltam beülve a fekete audiba. Nyugodtsággal ám fáradt fejjel hajtottam a magánkórház felé sokat aludtam és még is fáradt vagyok kissé furcsa.Az a legjobb ebbe a magán kórház dologban hogy diszkréten kezelik az állapotom vagy is titokban tartják a sajtó és a tévé előtt.

-A reggeli kimaradt kismama ugye?-jött felém mosolyogva Maria.Ő volt anyám nőgyógyásza amikor velem volt várandós ahogy most is.

-Nehezen de igen-biztattam felállva.-Akkor jöjjön velem-indult meg én pedig követtem.Kezdetben vért vettek tőlem majd vizelet mintát.Illetve a köldököm tájékáról is egy kevés vért.Két órát kellet pihennem a vérvétel után fekve hogy nehogy elájuljak és az nekem se és a babámnak se tenne jót. Maria visszatérve behívott ultrahangra.Az ultrahang ismerős számomra 

-Lássuk a kis egészséges magzat nemét-mosolygott..Az ultrahang képen megjelent egy apró teremtés..mely rögtön elbűvölt bájával és szépségével.

-Kisfiú ahogy látom-mondta a nő mosolyogva a nemét hallván még boldogabb lettem..-A 20.hétben járunk..a magzat egészséges a vizsgálatok alapján-jelentette ki..mosolyogva az eredményeket egy borítékba tette és az ultrahang képeket is melyeket készített az előbbi pillanatokban.

-A klinikán van egy kismama aki vagy ma vagy holnap megszül.-mondta a törlőkendőt felém adva-Hozzá kell sietnem..ha nem haragszol meg-állt fel majd én is miután letöröltem a krémet a hasamról.Megköszöntem neki a vizsgálatokat.A recepción kifizettem a számlát és a kezelések árát.Felvettem a napszemüvegem és az eredményekkel együtt beültem a kocsimba.Hihetetlen hogy fiam lesz...egyszerűen hihetetlen örültem a kocsiba és ülve öröm táncot jártam.

-Szeretlek-suttogtam a hasam megsimítva.Megálltam a bevásárló központ előtt és bementem.Megkívántam a fagyit és szükségem volt egy kis nyüzsgésre.Szeretem bámulni az embereket ahogy mászkálnak és bámulják a kirakatokat.Leültem egy padra és a csokis vaníliás csavart fagyimat nyalogattam nyugodtan.Amikor már a nyüzsgő nép sem kötött le hazafele indultam.A kocsimba jöttem rá hogy már délután két óra van és a telefonom nincs nálam amiért valószínűleg otthon kapni fogok.Szépen lassan vettem be a kanyart és nehézkesen sikerült megnyomnom a garázs nyitóját majd a motor felbőgött és szépen lassan beálltam Papitó autója mellé.A garázs felőli ajtón közelítettem meg a beltért a borítékot bele tettem a táskámba.

-Sziasztok-köszöntem ledobva a kulcsot a polcra. Silva és Papitó ült a nappaliba.

-Te aztán vendég szerető egy ember vagy..-magyarázta Silva nagy szájjal

-Ne rontsd el a jó kedvem-komolykodtam leülve egy üres helyre vagy is inkább félig elfeküdtem.A lábam a karfán lógott.

-Miért nem mondtad hogy ma vannak a vizsgálatok elmentünk volna veled-szólalt meg Papitó

-Engem is a telefonom emlékeztetett-hitetlenkedtem ránézve.Nem értették meg hogy mit akartam nekik mondani azzal hogy egyszer az életben egyedül akarok lenni .Papitó később elment,Silvaval feküdtünk a kanapén ő az egyiken én pedig a másikon lazább ruhában.A rövid ujjúba látszódott a ragtapasz melyet a nővérke tett a kezemre.

-Rohadt jó kedvem van...-álltam fel mosolyogva..

-Mi tőrt rád?-röhögött..

-We are the champions..-énekeltük egyszerre egymás mellé állva. Silvanak eszébe jutott hogy videózón és az is hogy eljátssza a hülyét a videóban neki láttunk rappelni spanyolul én meg aláfestettem brazilul.Majd röhögőgörcsöt kaptam elfeküdtem a nappaliban a szőnyegen és csak röhögtem.
-Be fogok pisilni...-álltam fel majd a vécébe siettem elvégezve a dolgom...ismét kimentem megszomjazva ittam egy pohár vizet.Leültem Silva mellé ezután a nappaliba.Az eredményeket gondosan elraktam a szobámba biztonságos helyre.Egyenlőre nem szeretném el mondani senkinek.

-Ma gyümölcsparti lesz...kell a vitamin kúra a szervezeteinknek..-kacsintottam megfogva három.narancsot és zsonglőrködni kezdtem. Papitó elhúzott a pénteki sörözgető estéjére egy bárba a haverjaival Silvaval túlságosan jól szórakozok így itt hagyott vele.A nappali közepén kezdtem dobálni a gyümölcsöket.

-Olyan majom vagy..-állapította meg Silva ekkor a hátsó ajtó felől két árnyékot pillantottam meg de nem foglalkoztam vele.

-Tudod mit mondott nekem az öreg néni a kórházban?-kérdeztem tőle mosolyogva

-Halljuk..úgy is elmondod-komolykodott a kanapén elterülve

-Úgy szeretne meghalni a férjével mint Rómeó és Júlia..-komolykodtam

-Ez annyira édes-állapította meg kissé nyálasan

-Édes?-akadtam ki túlságosan is..-Nem bírom a hozzáállásod..Silva..-dobáltam meg a kezemben lévő gyümölcsöket.Ezután vettem észre hogy az attrakcióm alatt végig jelen volt Neymar és Rafaella.

-Ha nem fogsz tudni focizni elmehetsz bohócnak..-komolykodott Silva felállva-Vegyél fel magadra valami ruhát egy szó nélkül..vacsorázni megyünk-jelentette mint valami parancsnok és én engedelmeskedtem neki.

Neymar Jr szemszöge

-Miért van ilyen jó kedve?-kérdeztem a kanapéra leülve Raffaella rögtön mellém ült..

-Biztos nem mert téged meglátott-fogta meg a vállam Rafa nyugtatásként

-Nagyon vicces vagy-emeltem égbe a szemem. Rafa neheztel rám azért amiért visszautasítottam Mayát amikor elmondta hogy a gyerekünket várja és meg is értem túlságosan hülye voltam..

-Nem mondta el...mióta hazajött az orvostól hülye történeteket magyaráz egy öreg nőről meg a férjéről..meg hogy gyümölcsestét tartunk hogy teli legyünk vitaminnal-magyarázta nyugodtan a férfiasan öltöző csaj a haja hasonlít Piqé stylehoz. Ekkor megjelent Maya tornacipőt háromnegyedes farmer nadrágot viselt egy laza pólóval illetve egy farmerkabát árnyékolta felső testét.

-Meg se szólalj..-magyarázta neki Silva  furcsa arcot vágott de a szeme csillogott a lánynak

-Gyere menjünk...jó lesz újra veled kajálni-fogta meg húgom Maya karját majd kiindult vele én pedig követtem őket.Azt nem tudom hogy hogy lehettem olyan hülye hogy visszautasítottam pont egy  epik pillanatban.

-Mit mondtak ma az orvosok?-kérdezte húgom túlságosan kíváncsian a hátsó ülésen ülő lánytól aki túlságosan kifelé bámult az ablakon.Nagy valószínűséggel azt remélte hogy Silva is velünk jön vagy nem tudom hogy mit gondoljak már nem látok át rajta.

-Amit eddig is tudtam csak kicsit többet-mondta kissé megzagyválva.A keze a hasán volt végig..de szeretném én is megérinteni a hasát sóhajtottam hangosan a gondolat végén.De ahhoz újra az kell hogy bizalmasok legyünk egymással én bízok benne de ő a múltkori miatt bennem nem hiszem mindig átverem és ez a legrosszabb dolog.

-Nyugodtan légy a régi...legyél olyan mint az a lány aki az őrült hajú csajnak beszélt a romantikáról..-mosolygott Raffa mellettem.

-Rendben..-sóhajtott-Kétszer vettek vért..azt hittem hogy erősebb leszek de miután végeztek úgy éreztem hogy a föld egy mozgólabda-tekerte a fejét kezdett feloldódni ahogy észre vettem.Én pedig leparkoltam az étterem parkolója előtt nyugodtan majd pedig kiszálltunk.Nyugodtan ballagtunk befelé leültünk a foglalt asztalunkhoz az emeletre és jöhetett az a taktika hogy béküljek ki az előttem ülő lánnyal és legyünk újra boldogok.Ablak mellé kerültünk és a tengerre pont rá lehetett látni.

-Mit szeretnétek tőlem?-kérdezett rá Maya a lényegre miután a pincér kihozta az italunkat.Nagy valószínűséggel kezdte unni ezt a helyzetet.

-Helyrehozni amit a tuskó bátyám elcseszett-mutatott rám Rafa majd felállt és angolosan lelépett..én pedig grimaszt vágtam.Nem erről volt szó hogy lelép hanem hogy segít Mayát megpuhítani.

-Sajnálom amint elmondtad rám tőrt a félelem-néztem rá biztató tekintettel

-Azt hiszed rám nem?-kérdezte kissé erőteljes hangon-Több esetben is..de sikerült túllépnem rajta és megtalálni a boldogságot a félelemben is..-bámult ki az ablakon megint

-Akkor segíts nekem megtalálni-fogtam meg az asztalon lévő kezét amit rögtön elhúzott visszautasította az érintésemet.

-Az segítene rajtad-sóhajtott a szemembe nézve-Ha ma láttad és hallottad volna a szívdobogását...akkor megértenéd..-mondta és a gondosan felterített evőeszközöket piszkálta idegességében majd meghozták a rendelt ételeket.

-Szeretném ha megbocsájtanál a hibámért...kezdjük az elején..-biztattam a szokásos hódító mosolyommal.-Töröljünk el mindent...kezdjük tiszta lappal..-magyaráztam nyugodtan hátradőlve a székemben majd a kezem nyújtottam felé amit nem nagyon értett..-Szia..Neymar da Santos Junior vagyok..a Brazil válogatott 10-ese és a Barcelona klub 11-játékosa...ismerkedjünk-mondtam a végén megvonva a vállam és kacsintva-Természetesen hajtott az apai ösztönöm ami azt sem tudom hogy mi és az is hajtott ráadásként hogy ő az egyetlen női személy akit a világon a legjobban szeretek..szerelemből én a nagy nőcsábász focista..360° fordultam mióta vele vagyok és ami a legjobb jó irányba családtagjaim és játékos társaim állítása szerint.Visszatértem a gondolataimból és egy boldogan kacagó lány ült előttem akinek kifolytak a könnyei az alakításom miatt.Még szerencse hogy egy elkülönített asztalnál ülünk a luxus étterembe melyet Raffaella választott hogy kirángasson engem a világomból és arra ösztönözön hogy a barátnőmmel foglalkozzak vagy is inkább hogy visszaszerezem magamnak.

-Üdvözlöm..Maya Countinho vagyok..a brazil kézilabda válogatott volt 10-ese a férfi foci válogatott 22-e és volt női játékosa és a Real Madrid női foci csapatának 11-se..jelenleg szünetel a karrierem..mert szerelembe estem egy focistába akitől jelenleg gyereket várok..-mondta nyugodt hanggal és kezet fogott velem..A szerelem szótól meghökkentem és meglepődtem azon hogy ezt nyugodtan elmerte nekem mondani úgy hogy harmadik személyben beszél rólam.

-Tudtam hogy még mindig szeretsz..-mosolyogtam önelégülten mielőtt nekiláttam volna a vacsorának.A kijelentésemre kinyújtotta rám a nyelvét majd tovább ette a gyümölcs salátát amit rendelt.

-Miért mindig gyümölcsöt kajálsz?-akadtam ki ránézve és érdeklődtem a táplálkozás változásairól egyben..

-Mert azt kívánom...-nyelt egyet-Valamikor meg ramtőr a csoki fagyi iránti szerelem és megeszek egy egész dobozzal..-vont vállat és tovább folytatta a falatozást nyugodtan.

-Mit mondott ma az orvos?-kérdeztem reméltem hogy a bizalmába fogadott annyira hogy elmondja nekem

-Csupa jó hírt-mondta túlságosan boldogan a szeme pedig csillogni kezdett..-Az eredmény és a kép otthon van..ha akarod megnézheted-mondta nyugodtan kortyolva a vízéből.Természetes hogy akarom látni a magzatot és az eredményeket bár a sok orvosi leírásból nem nagyon szoktam érteni semmit..Az evésében is volt valami elragadó amit csodáltam.Én is bámultam őt ahogy ő engem szokásunkhoz híven.

-Most nem a nagynénémmel..hanem Silvaval szövetkeztél ugye?-kérdezte letéve az evőeszközöket

-Muszáj volt...nem akarlak elveszíteni és azt se hogy elmenj-fogtam meg az asztalon lévő kezét.A szemében megjelent a régi fény és tudtam hogy már majdnem megbocsájtott.

-Silva pedig tudta hogy neki szót fogadsz és kivételesen most nem utált..sőt-komolykodtam a kézfejét simogatva-Azt mondta hogy ma haza megy úgy is..-vontam vállat elhúzta a kezét ismét az érintésemtől.

-Ő az a személy aki minden pillanatban valami hülyeséggel rukkol elő .-mondta kissé szomorú hangon..

-Majd leszek a helyettese. -kacsintottam biztatva végül is nem értem hogy miért tőri le annyira ha visszautazik.

Később este hét óra fele az autóba ültünk be és az én házam felé hajtottunk amiről Maya nem tud de gondolom szokás szerint sejti.

-Most jön a régi trükk gondolom a te házadba megyünk..-szólalt meg mellettem ránézve

-Ennyire ismersz?!-nevettem bekanyarodva a ház elé majd bejártam a garázsba.Felfelé menet megfogtam a kezét..Kivételesen nem rántotta el.Ledobtam a kabátom a kanapéra...

-Miért kötődsz ennyire Silvahoz.?-kérdeztem ránézve..leült a kanapéra és nyugodtan hátradőlt.

-Ő volt az első aki elfogadott focistaként..és a kezdő pillanattól megértettük egymást..-mondta ásítva..látszott rajta hogy fáradt mondjuk meg is értem kimeríthette a nap.

-Fáradt vagy?-kérdeztem a hátam ropogtatva

-Egy kicsit-mutatta a kezével felém

-Akkor menjünk és feküdjünk le aludni-húztam fel.Leült az ágyamra és engem bámult..

-Akarod kezdeni a fürdést?-néztem rá levéve a pólóm

-Persze..-mondta-Kaphatnék valami pizsama szerűséget..?-kérdezte az ajkába beleharapva

-A szokásost?-mosolyogtam a gardrób felől kiabálva

-Aham..-hallatszód-ott a hangja..A szokásoson egy boxer alsót és egy nagyobb pólót értettem.Amint oda adtam neki rögtön elment fürödni...jobban örültem volna neki ha együtt fürdünk.

-Fürödhetek veled?-mentem be kis idő múlva anyaszült meztelenül a fürdőbe..de már a fogát mosta a boxerbe és a pólóba állva a csapnál a régi fogkeféjével amit ezer éve hagyott nálam.Haja a fürdőszobai pára miatt begöndörödött...és a ruhámban egyszerűen gyönyörűen nézett ki.A kérdésemre nem tudott válaszolni hiszen a szája teli volt fogkrémmel miután kiöblítette megtörölve azt megfordult és az én szúrós tekintetemmel találta szembe magát.

-Hogy vagy ilyen gyors?-akadtam ki suttogva-Veled akartam fürödni-húztam végig a kezem az oldalán hirtelen zihálva kezdte a levegőt venni.

-Holnap nem jó?-kacsintott kajánul a szemembe majdnem ahogy én szoktam.

-Akkor maradj itt és mosd meg a hátam..-húztam magamhoz közel éreztem a leheletétaz arcomon annyira közel volt a szánk a szemkontaktust végig tartottam majdnem megcsókoltam amikor feleszmélt és válaszolt olyan mintha direkt húzná az időt és engem.

-Legyen..-egyezett bele..Beleültem a kádba ő pedig leült a szélére és engem nézett.

-Mióta fürdesz ülve mindig zuhanyozni szoktál-állapította meg a haját egy gumival összekötve

-Azért mert szerettem volna veled fürdeni-fújtam bele a habba..majd egy hirtelen mozdulattal óvatosan a felső testét megfogva belehúztam a vízbe amely puha testemen landolt..kicsit fájt de elviselhetően hiszen róla van szó.Éreztem a hasát ahogy a felsőtestemre érkezett érintkezett az enyémmel nem a megszokott lapos hanem a gömbölyödő formát vette fel.

-Nem vagy normális..-akadt ki kezdetben de aztán belenézve a szemembe elnevette magát..A fejét nagy valószínűségben kínjában a tette a vállamra és úgy-nevetett továbbra is.

-Imádom ahogy próbálkozol-állapította meg a szemembe nézve

-Bejött?-kérdeztem félmosollyal a vizes kezemmel a haját kisimítva az arcból.

-Nagyon is-mosolygott a szemembe én rögtön megragadtam az alkalmat és érzelmesen csókolózni majd erőteljesen smárolni kezdtünk.De tudtam hogy hol van a stop elkapott a hév túlságosan is de..nem szabad és jól tudom mindennél jobban kívánom de várnom kell.

-Megbocsájtottál..-állapítottam meg..-Miért?-kérdeztem simogatva a hátát a vízben..

-A szívem és az eszem is ezt súgja..és ez ritka dolog egy ember életében..-magyarázta a vállamon feküdve

-A szíved tudom mit mond de az eszed?-kérdeztem ránézve

-Hogy a fiamnak szüksége van az apjára ahogy nekem is-súgta a fülembe én pedig rögtön megcsókoltam

-Ezt eddig miért nem mondtad?-kérdeztem miután az újabb csókcsatát befejeztük

-Szerintem ez a legjobb alkalom nem?-kérdezte félmosollyal kacsintva.Én pedig bólintva beleegyeztem a kijelentésébe hiszen a pillanatot jól elkapta.Nekem pedig teljesül az álmom fiam fog születni amit mindig is szerettem volna...

Maya szemszöge

Megbocsájtani az életben bármennyit lehet akkor ha a személy megérdemli és ez most kivételesen az az eset.Magamnak sem akarok rosszat és a másoknak sem főleg Neymarnak szeretem még mindig túlságosan is.Köszönettel tartozok Silvanak amiért rám parancsolt hogy öltözzek és menjek el vacsorázni vele.A megbocsájtás kezdetben nehéz de ha átgondolod a helyzetet akkor könnyű.

Szépen lassan férkőzött a bizalmamba és tőrt be mint valami lovat.

Megkért hogy mossam meg a hátát és szépen belehúzott maga mellé a vízbe.Kicsit kényelmetlen a bőrömre tapadt ruhával a vízben de ezért a pillanatért megéri.A szemei szokásosan elvarázsoltak és csókolózásba estem vele...mely túl szenvedélyesre sikerült.

Később megtörölköztem és egy újabb száraz ruhát vettem magamra.Elfeküdtem az ágy rám eső részén.Túlságosan fáradt vagyok ahhoz hogy megmozduljak bármilyen irányba.Becsuktam a szemem.

-Betakarjalak?-állt fejem fölé Neymar csak a sötét szobában világító fehér fogsorát láttam csak úgy tudtam azonosítani hogy hol van

-Kérlek...-mondtam kissé elnyelő hangon.Győztes kacaj tőrt fel a mellkasából miközben befeküdt mellém.Én még mindig a hátamon fekve feküdtem mint egy élő halott.

-Reggel ne lepődj meg...-szólalt meg befeküdve mellém és gondosan betakargatott

-Miért?-motyogtam félig elaludva

-Én fogok melletted feküdni...-súgta a fülembe magához húzva.Elégedetten mosolyogtam magamban majd beájultam rabul ejtett a saját álom világom pedig akartam volna vele még beszélgetni mindenről de nem sikerült.Lehet hogy még magyarázott valamit de azt nem hallottam.

Arra keltem fel hogy Neymar kezei szorítanak erősen magához oly annyira hogy az arcom melléhez van simulva.A levegőt a bőréből szívtam be és meg kell állapítani hogy jó illata van a testének még mindig.

-Nem kapok levegőt..-ziháltam eltolva és kifelé fordultam..Visszacsuktam a szemeim és már majdnem visszaaludtam amikor egy kéz csúszott felfelé a hátamon a póló alatt a bőrömön szépen lassan majd az oldalamnál megállva belecsikizett az oldalamba.
-Ne aludj...-komolykodott Neymar. Én pedig hangos nevetésbe és rugdalásba kezdtem a takaró alatt..nem bírom ha nevetettnek.
-Jó reggelt...-csókolt meg miután abbahagyta a kínzást.
-Ezt miért kellett?-kérdeztem felhúzva a szemöldököm
-Este beszéltem hozzád és kiderült hogy alszol..-hitetlenkedett..-Most reggel van és...-harapta be az ajkait.
-Értem..-mosolyogtam a fejemre húzva a takarót.Gyerekké váltam és elbújtam előle.
-Most mit csinálsz?-emelte fel a takarót
-Úgy nézel ki mint egy szellem..-hülyéskedtem továbbra is.Majd a fejünkre húzta a takarót és megcsókolt a puha takaró alatt a sötétbe.Majd amikor már elfogyott az oxigén kitakarta a fejünket és a kezeivel szorosan maga mellett tartva néztük a plafont és a jelenről társalogtunk az elkövetkezendő nagy eseményekről.
Délre haza értem Neymar ruhájában mentem be a nappaliba..azt mondta az enyém lehet.

-Milyen ruha van rajtad?-kérdezte Papitó

-Laza..-komolykodtam megrántva a pólót majd elfeküdtem az üres helyre..

-Silva hazament..kemény egy napot volt itt-szólalt meg én pedig a plafont bámultam valamiért amikor Silva nincs a közelembe furcsa érzés kap el.

-Tudom..és ezért kapni fog..-vettem ki a zsebemből a telefonom nyomkodni kezdtem. Éhesek lettünk és beülve az autóba egy gyorsétterem mellett döntöttünk.

A választás egy McDonald’s-ra esett. Papitó révén elvitelre az autósban vette meg a hamburgert a pitét és a dupla epres öntetes fagyit pohárba.Muszáj volt képet csinálnom Instagramra ahogy koccintunk szemüvegbe a fagyival a kocsiban Ránk is dudáltak mert nem ment a sor mi csak nevettünk a magunk módján szokásunkhoz híven...Hazafele nekiláttam a fagyaimnak..még hazaérve a konyhában is azzal élvezkedtem az asztalnál ülve..Papitó pedig tolta magába a hamburgereket.

-Megeheted az enyém..ha odaadod a fagyid-mosolyogtam azért nyúlva

-Legyen-egyezett bele magához húzva a neki ajándékozott hamburgert.Fél perc sem telt el de valaki benyomkodta az ajtó zár kódokat és belépet a konyhából kitűnően hallottuk az egészet. Phil jött és a hülyeségeivel akart szórakoztatni egyedül hagytam Papitóval a konyhában.Kiültem a teraszra elfeküdtem a függőágyon és a lábam lógattam hintáztatva magam.Talán sikerült volna elaludnom ha Erika nem dudál amikor megérkezik..annyira rossz volt a látásom hogy nem tudtam eldönteni a félhomályban hogy ki érkezett de nem is nagyon érdekelt..jelen pillanatban egy egyszemélyű magányos nőstény farkas vagyok.A pocakom simogattam és gondolkoztam mostanában túl sokat csinálom és ez már kezd rendszeressé válni.

Az első jó dolog ebben a karácsonyban hogy Silva itt volt de egy estét sem töltött velem..nem beszélgetünk egy afféle értelmetlen dolgokról és nem énekeltünk közösen.Becsuktam a szemem a gondolataimban elkalandoztam Madridba az edzőpályára..July előttem áll és a lábaimról tesz megjegyzést. Clau és mindenki mást magam elé virtualizáltam nagyjából akit szeretek.

-Maya sötét van és megesznek a szúnyogok...-üvöltötte Phil

-Épp megzavartad a szuggerálásom-akadtam ki nagy nehezen felálltam és becammogtam..

-Most olyan cuki vagy mint egy mackó-állapította meg amikor beléptem a lakásba..

-Mióta szerepel a szótáradban a cuki?-kérdeztem

-Mióta van egy lányom..-ráncolta a homlokát

-Brumm brumm kínos-ásítottam..

-Nem..-nevetett hezitálva..A konyhába mentem egy pohár vizet inni majd a gardrób felé indultam levettem a cipőm és a helyére tettem.A zoknim lepasszoltam a mosókonyhába.

-Ma mész valahova?-kérdezte támaszkodva a falnak

-Persze a másodszerelmemhez..-csavartam meg a mondatom

-Mehetek én is?-vágta rá a kérdést gondolkozás nélkül

-Velem nem alszol-röhögtem..felfelé indulva a lépcsőn

-Én hülye-kapott a fejéhez majd angolosan távozott biztos valami az eszébe jutott szokásához híven. Papitó is elment legalább elmondta volna hogy hova.A lenti plazma tévé bekapcsolása mellett döntöttem és egy romantikus dráma filmen kötöttem le a figyelmem.A betegségről és a szerelemről szólt.Végig sírtam az egészet..annyira jól csinálták meg.Éjfél lehetett amikor felfele indultam a szobámba elterültem az ágyon pisilés után és reggel is ugyanúgy keltem fel csak betakarózva.

Felöltöztem és lefelé indultam reggelizni.Végül egy tea mellett döntöttem kiültem a kertbe a napozószékre és a csendben csobogó tengert hallgattam miközben a teát kortyoltam.A harmóniámból a telefonom zökkentett ki.Apám előszeretettel zavarta meg a békés reggelim.De legalább halhatom a hangját így az év utolsó napjaiban.
-Jó reggelt kislányom..-üdvözölt.Jól tudom hogy Spanyolországban most éjfél lehet az időeltolódás miatt.
-Neked is..-mosolyogtam a tengert nézve.Eszembe jutott hogy mióta ebbe az állapotba kerültem apám sokkal többet foglalkozik velem és ez boldogság.
-Azt szeretném ha azonnal idejönnél Spanyolországba-jelentette ki komoly hangon
-De miért?-kérdeztem akadozó hangon
-Szeretném ha a közelembe lennél...-nyugtatott-Szeretném veled ünnepelni az újévet..-biztatott nyugodt hangon.Sejtettem hogy miért hív magához de arra inkább nem is mertem gondolni.
-Az első géppel elindulok..-egyeztem bele végül
-Papitó miatt ne aggódj..ő hazament Nanitához az Amazonas vidékre..a felesége megbetegedett..-magyarázta sóhajtva a lélegzete kissé akadozó volt mintha izgult volna a beszélgetés közepette-Neymarnak ne szólj hogy eljössz..jobb ha nem tudja még egyenlőre-parancsolta kissé erőteljes hangon a hangja most védelmezővé vált..Nem tetszett hogy nem árulta el hogy miért ne szóljak neki hogy elutazok végül is jelenleg egy párt alkotunk.

-Jó éjt neked...-nyugtattam meg biztató hangon  mire reggel felkel a másik kontinensen leszek vele együtt nagy valószínűséggel.
A repülőgépre felszállva tudtam hogy valami készül...talán egy botrány fog kitörni vagy nem tudom..de furcsa előérzetem van a holnappal kapcsolatban és nem nagyon értem ezt az elővigyázatos helyzetet.A repülőgép felszállt és elhagytam az országot..Féltem ebben a pillanatban mi lesz akkor ha soha nem fogok visszatérni a hazámba? Apám hangja túlságosan megijesztett ahányszor visszagondoltam  a beszélgetésünkre egyre jobban kezdtem paranoiássá válni...