A meccset nem tudtam ugyan végig játszani 100%-osan de azért sikerült egy hetes szabaddobást megkapni és így szerencsénkre győztünk.A pályáról hordággyal hoztak le mivel nem sikerült rá állnom a jobb lábamra.A csapat orvosai rögtön kezelésbe vettek és megállapították hogy megrándult a bokám és beállt hosszú görcsbe.Majd valami csoda krémmel elkezdték masszírozni ami ellazította.Egy órát feküdtem a hordágyba míg a lábamat kezelték.Egy láb tartó erősítőt helyeztek a lábamra ami gumiból van és felveszi a lábam alakját és megtartja a csontot így nem lesz esélye a térdemnek kirándulnia."Nem tud a következő fázisba lépni.Sikerült felállnom és Stell vezetett a buszunkhoz.A cuccaimat Lan össze pakolta és hozta a sajátjával
A hotelünkhöz érve elfeküdtem az ágyamon és elaludtam.
Reggel amikor felkeltem hét óra volt és a nap már szikrázóan sütött.Az ajtó félfákba kapaszkodva sikerült a fürdőbe elbicegnem.Lefürödtem ahogy tudtam és felöltöztem.Egy Nike atlétát és egy rövid gatyát mellé pedig a neon sárga színű Nike cipőmet vettem.A jobb lábam eléggé be van dagadva de görcs még mindig rajta van.Fogat mostam arcot megfésültem a barna hajam és egy cofba kötöttem fel.Amikor sikerült egy lábon az ágyra leülnöm akkor jöttek be ismét a sportorvosaink az ajtómon.Saját belépő kártyájuk volt vagy csak szerintem szimplán gondolták hogy én úgy se tudok felállni.Levették a gumi merevítőt és ismét masszírozni kezdték.
-Lazítsd el a lábizmaid egy kissé be van gyulladva de tudunk rajta segíteni-mondta Genf a bajuszos ötven éves sportorvos aki egy injekciót tartott a kezébe.
-Rendben-feleltem és összeszorítottam a fogaimat.Nem nagyon szeretem ha a testemet szurkálják.
-Ezt a térdedbe adom bele leviszi a gyulladást a bokád tájékáról-mondta és közben szépen lassan beleszúrta-Fájdalom csillapító-jelentette ki majd kezdett összepakolni.A masszőr abbahagyta a lábam újraélesztését
-A gumit ha lehet hagyd rajta egy hétig-mondta és összepakolta a cuccait.-A bőröndödet levisszük-mondta és megfogta majd
-Rendben-egyeztem bele
Az indulás végül tíz órakor ment végbe a hazaindulás akkor szálltunk fel a reptérről a repülővel.Aludni hazafelé nem tudtam mivel folyamatosan mindenki szóval tartott és hálálkodott a cselekményeim miatt legfőbb kép az edző lepett meg a gondos figyelmességével ha más játékos megsérül nagyban szar rá.Amikor leszállt a gépünk én sántikálva a bőröndömet húzva hagytam el a terminált.A lábamnak használt az injekció.
A hotelünkhöz érve elfeküdtem az ágyamon és elaludtam.
Reggel amikor felkeltem hét óra volt és a nap már szikrázóan sütött.Az ajtó félfákba kapaszkodva sikerült a fürdőbe elbicegnem.Lefürödtem ahogy tudtam és felöltöztem.Egy Nike atlétát és egy rövid gatyát mellé pedig a neon sárga színű Nike cipőmet vettem.A jobb lábam eléggé be van dagadva de görcs még mindig rajta van.Fogat mostam arcot megfésültem a barna hajam és egy cofba kötöttem fel.Amikor sikerült egy lábon az ágyra leülnöm akkor jöttek be ismét a sportorvosaink az ajtómon.Saját belépő kártyájuk volt vagy csak szerintem szimplán gondolták hogy én úgy se tudok felállni.Levették a gumi merevítőt és ismét masszírozni kezdték.
-Lazítsd el a lábizmaid egy kissé be van gyulladva de tudunk rajta segíteni-mondta Genf a bajuszos ötven éves sportorvos aki egy injekciót tartott a kezébe.
-Rendben-feleltem és összeszorítottam a fogaimat.Nem nagyon szeretem ha a testemet szurkálják.
-Ezt a térdedbe adom bele leviszi a gyulladást a bokád tájékáról-mondta és közben szépen lassan beleszúrta-Fájdalom csillapító-jelentette ki majd kezdett összepakolni.A masszőr abbahagyta a lábam újraélesztését
-A gumit ha lehet hagyd rajta egy hétig-mondta és összepakolta a cuccait.-A bőröndödet levisszük-mondta és megfogta majd
-Rendben-egyeztem bele
Az indulás végül tíz órakor ment végbe a hazaindulás akkor szálltunk fel a reptérről a repülővel.Aludni hazafelé nem tudtam mivel folyamatosan mindenki szóval tartott és hálálkodott a cselekményeim miatt legfőbb kép az edző lepett meg a gondos figyelmességével ha más játékos megsérül nagyban szar rá.Amikor leszállt a gépünk én sántikálva a bőröndömet húzva hagytam el a terminált.A lábamnak használt az injekció.
***
Felvettem a napszemüvegem és bicegve beültem az egyik taxiba amellyel hazavitettem magam.A ház előtt apa autója nem állt így megúsztam egy esetleges szidást a lábam miatt.Kiszálltam a légkondis taxiból és egyből megcsapott a meleg a magas páratartalmat éreztem a bőrömön.A kapuig nagy nehezen sikerült elvánszorognom beírtam a kapu kódot és beljebb mentem a házhoz.Ott a kulcsomat használva bementem a bejárati ajtón.A bőröndömet a halba hagytam.Elfeküdtem a nappaliban található hatalmas kanapén,és élveztem a légkondi által szolgáltatott hideg szoba hőmérsékletét.A lábamat kényelmesen feltettem a kanapéra.Bekapcsoltam a tévét a sportcsatornára tettem ahol a friss híreket mondták be. Neymar Jr. neve hangzott el legtöbbször miközben aludni próbáltam.10 perc után tették be a mi meccsünket is.Amikor hallottam hogy nyitódik a bejárati ajtó.
-A tegnap esti kézilabda meccsen a mi brazil csapatunkat keményen megizzasztották a spanyolok a hazaiakat Coutinho-nak köszönhető hogy az utolsó pillanatban ki erőszakolt egy hetes dobást-magyarázta a bemondó nő és közben lejátszották a dupla esésemet és azt is ahogy a csapat örül a győzelemnek...Ekkor hallottam még a következő hírt
-Vajon mi lesz a válogatottunk egyik kitűnő játékosával? Visszatér vagy nem?Hatalmas veszteség lenne ha Neymar és Maya nem lenne többé a mi válogatottunk tagja vagy tiltást kapnának.-a hangvétele kissé aggodalmas volt de én nem nézném ki ebből a szőkéből hogy érdekli a sport..Ekkora jöttem rá hogy már nem vagyok egyedül a házban.
-A tegnap esti kézilabda meccsen a mi brazil csapatunkat keményen megizzasztották a spanyolok a hazaiakat Coutinho-nak köszönhető hogy az utolsó pillanatban ki erőszakolt egy hetes dobást-magyarázta a bemondó nő és közben lejátszották a dupla esésemet és azt is ahogy a csapat örül a győzelemnek...Ekkor hallottam még a következő hírt
-Vajon mi lesz a válogatottunk egyik kitűnő játékosával? Visszatér vagy nem?Hatalmas veszteség lenne ha Neymar és Maya nem lenne többé a mi válogatottunk tagja vagy tiltást kapnának.-a hangvétele kissé aggodalmas volt de én nem nézném ki ebből a szőkéből hogy érdekli a sport..Ekkora jöttem rá hogy már nem vagyok egyedül a házban.
-Már is itthon vagy?-kérdezte Apa mögöttem állva nézett..Lekapcsoltam a tévét és felültem.
-Szia apa-magyaráztam a nappali bejáratánál álló öltönyös alaknak.-Persze fél órája érkeztem-magyaráztam de az ő tekintette megakadt a lábamon.
-A lábaddal mi a fene történt kincsem?-kérdezte rám nézve
-Kis baleset a meccsen...egy hét és meggyógyul kaptam fájdalom csillapító injekciót meg egyéb gyógyszereket-magyaráztam kissé a számat húzva..Egy hétig nem bírom ki sport nélkül az egyszer biztos.
-Szia apa-magyaráztam a nappali bejáratánál álló öltönyös alaknak.-Persze fél órája érkeztem-magyaráztam de az ő tekintette megakadt a lábamon.
-A lábaddal mi a fene történt kincsem?-kérdezte rám nézve
-Kis baleset a meccsen...egy hét és meggyógyul kaptam fájdalom csillapító injekciót meg egyéb gyógyszereket-magyaráztam kissé a számat húzva..Egy hétig nem bírom ki sport nélkül az egyszer biztos.
-Megnézessük a saját sportorvosoddal?-kérdezte a szemében felcsillant valami ami nem tetszett nekem
-Nem kell én 100%-osan megbízok a csapatunk orvosaiban-magyaráztam és megfogtam a rajta lévő erősítőt.Az alatta lévő rész eléggé krémes volt és piros..Talán lehet hogy még se lesz ez így jó?
-Neymarral mi történt?-kérdeztem a tekintetem apámra tévedt
-Komoly gondok vannak a sráccal-magyarázta-De honnan tudod hogy valami történt vele?-kérdezte a homlokát ráncolva
-Előbb a sport hírekben volt...-jelentettem ki..Végül is nem vagyok olyan örült Neymar rajongó mint a sport társaim.
-Gondok vannak az életében tudod nők pia drog és egyebek...-magyarázta kissé furcsa hangvételen ami tőle nem megszokott.
-Értem szóval ő is csak egy átlagos sportoló-jelentettem ki..
-Holnap hétfő van és a nemzeti stadionba lesz az edzés......nem akarsz eljönni?-kérdezte kis mosollyal az arcán..
-Nekem is edzésem lesz apa-jelentettem ki kissé feldúlva.
-Értem......csak tudod meg akartam kérdezni-magyarázta megadva magát..Én szépen a lépcsőn felbicegtem a szobámba és neki álltam levetkőzni majd lezuhanyoztam.Miközben a forró víz égette a bőrömet kellemes érzés fogott el a víz csak úgy jött a zuhany rózsából és mosta az izzadt sebesült testem...A jobb alkaromon lévő tetoválás a rajta csobogó vízen is eléggé kitűnt. Tartózkodom a tetoválásoktól de ez nekem kellett ez a pár szó kiemeli a lényem lényegét.A víz még mindig csobogott a testemre a tetováláson végig húztam a kezem "Sport is my life" felirat angolul írottan amely csak annyit jelent "A sport az életem"..Kiszálltam a fürdőkádból felvettem egy atlétát és egy rövid ujjú pólót majd elfeküdtem az ágyon.....
***
Másnap reggel arra keltem fel hogy a telefonom csörög és Stell hív..Mire felvettem volna letette és utána sikerült az órára néznem hogy fél kilenc van és nyolckor edzés van.Letöröltem a nyálat a számról ami rászáradt alvás közben és felvettem a válogatott melegítő együttes csak még se melegítő gatyát hanem egy rövidebb válogatott gatyát vettem fel
..Alá pedig egy Nike atlétát egy zoknit és egy Nike cipőt...Megmostam a fogam és össze kötöttem a hajam..Utána jöttem rá hogy a lábam nem fáj miközben megyek egy kicsit ugyan be van dagadva de az semmi a tegnap érezhető fájdalomhoz képest..Megfogtam a BMW i8-om kocsi kulcsát és le sprinteltem a lépcsőn..A házban már rég én tartózkodtam egyedül..Megfogtam a sporttáskám amit egyből bedobtam a csomagtartóba kitolattam és teljes gázzal a stadion felé kezdtem hajtani..Felvettem a napszemüvegem és bekapcsoltam a légkondit.A nap szokásosan hét ágra sütött.Mellékutcába értem a stadionhoz ahol már a többi lány kocsija rég ott állt..Kivettem a sport táskát és besiettem..A lábam túlságosan jó és ez egy kicsit furcsa..
-Jó reggelt-köszöntem a portásnak amikor bementem a bejáraton
-Elkésett Mays?-kérdezte a portás hölgy..
-Igen-álltam meg...
-A füves stadionba vannak-magyarázta...-Itt átépítés zajlik-jelentette ki
-Tényleg?-kérdeztem...-Oh én..elfelejtettem-kaptam a fejemhez..
-A lába jobban van?-kérdezte a lábamra nézve
-Igen túlságosan is...amit furcsállok-magyaráztam kissé idegesen..-Akkor menjek át a másik stadionba?-kérdeztem
-Igen-mosolygott és rágyújtott
-Köszönöm-mondtam és közben fintorogtam mert a füst elért az orromig.A kocsihoz mentem bedobtam az anyós ülésre a táskámat...
***
Beballagtam a lehető leggyorsabb tempóban a nap által jó kivilágított stadionba..A cipőm alatt nem kemény betont éreztem hanem puha füvet amelytől libabőrös lettem.A pálya egyik felén férfi focisták a másik felén pedig női kézilabdások.A lábam kevésbé fájt mint tegnap de még így is van pár pillanat amikor a görcs összehúzódik.
-Mi a fene?-hallottam Stell hangját a csarnok másik feléből.Mire odaértem eltelt pár perc..
-Nem fáj a lábad?-kérdezte a lábamra nézve...
-Hol igen hol nem-magyaráztam a kezeimmel mutogatva..
-Minek jöttél edzésre...tudod ha téged elvesztünk akkor itt mindennek vége van-jelentette ki megcsillant a szemében a félelem..Attól a dologtól ami történne.
-Először is....a legfőbb szabályom az hogy egy edzést sem hagyok ki...a második pedig hogy sosem hagyom cserben a csapatom..a harmadik-mutattam az ujjammal-az hogy a válogatottat nem hagyom itt egy másikért-jelentettem ki...Erre csak mosolygott és rám ugrott majd megölelt amit tőle nem vártam volna.Ő az a csaj aki hagyjatok békén de szeresetek stílusú.Majd leszállt rólam nagy nehezen és az edzőhöz mentünk.Miért mondtam azt hogy nem igazolok másik nemzeti válogatottba?Édesanyám nem brazil hanem Magyar és többször is megkerestek abból az országból is Európában.Az edzőhöz ballagtunk aki nem örült annak hogy én is megjelentem az edzésen.A feladatai is furcsák voltak amiket kiosztott...Amikor a mondandójának neki kezdett mindenki feszülten figyelte.
-Nos mivel reggel kilenc óra van és még mindig hiányzik négy csapattárs változtatunk a bevezetési szokásunkon-jelentette ki egy kajál mosollyal...-Mivel ez a pálya füves...-persze hogy füves erre mi is rájöttünk a többiekkel...-és a kintit betonos részen nem lehet játszani ..focizni fogunk-magyarázta mosolyogva és a reakciókat várta..
-Edző de én csak a kezemmel érzem a labdát és a kezemmel tudom irányítani a lábammal nem.....-hadarta a mellettem ülő Stell ismét és eléggé ideges lett.
-Tudom...nyugodjatok meg...először is a foci hasonló mint a kézilabda..a fociban is érezni kell a labdát csak úgy mint a kézibe-magyarázta egy kissé idegesen..-A kapus tud gyakorolni azzal hogy ti rugdaljátok neki-jelentette ki nyugodtan-Jó lesz...csak csináljuk-magyarázta és erre mindenki felállt a puha zöld fűről amelynek a látványa elvarázsolt.
-Én ezt nem fogom tudni megcsinálni-jelentettem ki mellettem Stell aggódva..Egyre jobban izzadt a félelemtől..Én nem is aggódtam annyira hiszen a focilabdát jobban szeretem mint a kézit..
-Kettes párba-magyarázta az edző és belefújt a sípjába...
-Nem is tudtam hogy hirtelen női focilabda válogatott lettünk-köpött egyet mellettem Jessu...
-Nyugi-ütöttem meg a hátát lazán....Jessu-val álltam egy párba és neki is álltunk a bemelegítésnek..Pár spárga fej és nyújtás...Ő már végzett amikor én neki álltam térdemelést csinálni mint valami gép..Majd mindenki kapott egy labdát amellyel ismerkedhetett..A többiek úgy kezelték ezt a tárgyat mintha ártott volna nekik én nyugodtan kezdtem vele dekázni egészen a kapuval szemben tőle úgy 20 méterre beballagtam a pályán.Észre sem vettem hogy engem figyelnek a csapattársaim.
-Bombázd rá-üvöltötte Jessu szokásos modorával..Felfigyeltem rá de a lábam továbbra is mozgott.
-Üres kapura?-kérdeztem nevetve...
-Csak a látvány számít-mondta mellette az edző...Erre én felrúgtam a bal lábammal a labdát amely kevésbé fájt hátra léptem kettőt és levettem mellel..Majd ismét felemeltem dekáztam majd egyből balossal a jobb felső kapu részbe bombáztam és abból egy hatalmas találat lett..Sarkon fordultam majd a többiekhez indultam...
-Csuka nélkül csak így bevágtad?-kérdezte majdnem tátott szájjal az edző...Erre inkább nem válaszoltam csak megfordultam és ismét elkértem egy labdát elnéztem a pálya másik végébe és ott egy páran rám figyeltek ahogyan a labdát bűvölöm..Majd inkább felvettem a kezeimbe és pattogtatni kezdtem eléggé jól..A többiek kapura rúgtak míg én a labdámmal eléggé jól eljátszottam..
-Dobd ide a tiéd is-kiabálta az edző észre sem vettem hogy az edzés véget ért..Alapvonal mögül nekifutásból oda dobtam neki..
-Kapura-nevettem amikor megláttam a földön fekvő öreget...Oda futottam kissé sántikálva és felhúztam..
-Ez hogyan csináltad?-szuggerált a szemével..
-Szakmai titok-mosolyogtam majd a többiek után futottam..Nem csak minekünk ért véget ez az egész...
-Te mekkora egy állat vagy-ütött háton Jessu a mosolya vagy a nevetése nem tűnt érzelmesnek..Én még mindig sántikáltam..
-Mit követelünk?-kérdezte Stell majd felkaptak a többi lánnyal együtt.
-Azt hogy a sztárjátékosunk maradjon-felelték rá majd egy kis idő múlva a bejáratnál letettek..Bementünk és a természetes fény megszűnt hirtelen túl sok lett a mesterséges.
-Ti lefürdötök?-kérdezte valaki mögöttem...
-Biztos hogy nem-hallottam Jessu hangját és egy hányásnak tűnő bókákólást..Az előbbi történés boldogsággal töltött el hiszen engem akarnak a csapattársuknak jól reagáltak ahhoz képest amit vártam tőlük.Összeszedtem a holmim letusoltam felvettem a napszemüvegem és kifelé indultam a stadionból.Amikor valaki mögöttem a nevemet kiáltotta..
-Mays-hallottam meg egy férfi hangot ami valószínűleg apámé volt..
-Igen?-kérdeztem megfordulva..Apám volt de nem egyedül jött mindkét oldalán egy-egy férfi állt sporttáskával a vállán mely sárga és zöld színekben pompázott mint az enyém..
-Várj meg minket.-magyarázta apám és tovább magyarázott a jobb oldalán lévő srácnak akit rögtön felismertem hogy David Luiz a bal oldalán pedig Neymar állt a szokásos sapkájában..
-Sziasztok-köszöntem mikorra beértek engem.Neymar és David is ismer annyira hogy tudja hogy kinek a lánya vagyok de amúgy nem...Bemutatkoztunk már meg minden de én nem vagyok afféle hogy éljek a barátságukkal vagy akár többel is.
-Hogy-hogy itt volt az edzésetek?-kérdezte apám miközben a szemére tette a szemüvegét..
-Mert felújítsák a miénket-magyaráztam válaszul
-És miért fociztatok?-kérdezte rám nézve Neymar
-Kérdezd az edzőt a mottója a kézi majdnem olyan mint a foci-magyaráztam neki válaszul..ránéztem de a szemét ugyan nem láttam mert az ő szemén is szemüveg volt.
-Ez volt az eddigi leglazább edzés a világon-magyaráztam apámra nézve akit tudom hogy cukkolok vele...
-Miért is?-kérdezte apám egyből...
-A sérülésem miatt engem nem piszkált annyit Pablo-jelentettem ki miközben kifelé indultunk..
-Azt azért megengedte hogy kapura rúgj ugye?-kérdezte fél mosollyal az arcán-Meg hogy dekáz-folytatta..
-A bal lábamat használtam a rúgáshoz-magyaráztam a lábamra nézve..-A kézilabdát nem nagyon lehet füvön pattogtatni-magyaráztam ránézve...Ekkor megcsörrent a telefonom a zsebembe...Stell neve állt a kijelzőn..
-Tessék?-vettem fel..Apámmék még mellettem társalogtak..
-Ma este díjátadó emlékszel?-kérdezte fennhangon..
-Én nem kapok díjat-jelentettem ki nyugodtan..
-Mondja a vb gólkirály és a mi sztárjátékosunk-nevetett hangosan ami eléggé jól hallatszott..
-Menjek érted?-kérdeztem mosolyogva
-Van autóm-jelentette ki nyugodtan...
-Csak felajánlottam...tudod egyedül menni egy ilyen flancos ünnepségre...-magyaráztam kérlelő hangon..
-Rendben van veled megyek-adta meg magát.
-Akkor ma este hétkor légy kész....-jelentettem ki
-Az after partyn is ott kell lenned-vágta le a telefont...Mi nem..én nem...Na mindegy csak ki bírom valahogy..
-Este lesz a díjátadó?-kérdezte mellettem David-Teljesen elfelejtettem-magyarázta mindenki ránézett beleértve engem is.
-Te is jössz?-nézett rám
-Persze-válaszoltam.
-Díjat ugyan nem kapok de a megjelenés a lényeg-magyaráztam nyugodtan
-Én sem-szólalt meg Neymar..
-Persze...te tuti hogy kapsz..-mosolyogtam ő erre csak egy nevetéssel válaszolt.
***
Felvettem a letisztult sárga színű ruhámat és hozzá egy fekete topánkát meg egy kézi táskát.Kiengedtem a barna göndör hajam és egy kis rúzst meg szempillaspirált tettem az arcomra.A zöld gumi láberősítő maradt a lábamon..Legalább brazil színekben pompázok.Mire oda értem Stellék házához ő már a kapuban állt.Ő rajta zöld ruha volt..
A kocsiból kiszállva az egyik személyzeti személy elkérte a kulcsot és elvitte a BMW-t.Túlságosan nagy felhajtás ez az egész dolog..Főleg hogy elfelejtettem hogy ez az ünnepség ma van..Befelé menet az összes fotós le kapott minket.Stell lemaradt mert ő jobban szereti ha őt fotózzák.Az összes férfi focista smokingban ült a saját asztalánál..Én szerencsére Stell és Jessus mellé ültem akin fekete ruha volt..
-Milyen papagájnak öltöztél?-kérdezte finnyásan
-Te pedig kit gyászolsz?-vágtam vissza egyből egyszerre nevettünk halkan..Akkor volt nagyobb taps amikor Neymar bejött először..A sportdíjátadó négy órás lesz.Abból körülbelül nekünk fél órás lesz lényeges.
Ahogy gondoltuk a a labdarúgók kapták először a díjat.
-Most pedig következzen a brazil kézilabda válogatott díjainak az átadása-mondta a sportért kijelölt elnök.Ekkor minden szempár a csapatunk által elfoglalt három asztal felé szegeződött.
-Te..... neked is ennyire dobog a szíved?-súgta a fülembe Jessu...Csak bólintottam...
-Az év kapusa díjat kapja Maria Kaversacco-amikor kimondta Maria boldogan ment ki a díjáért..Beszédet szerencsére nem kell mondani.
-Az év legjobb védője Jessu Marios-mondta ismét és a díjat a kezében fogta...Jessu boldogan ment ki és mikorra visszaért és leült boldogság könnyek jelentek meg az arcán.Kis idő múlva újabb díjat vett a kezébe az elnök és ismét a mikrofont a szájához közelítette.
-Az év legjobb játékosa díjat kapja Maya Countinho-a nevemet kimondta és a kivetítőn megjelentem én játék közben a gólörömök a vb az olimpia..Felálltam és szépen ki ballagtam átvettem a díjam..
-Köszönöm-mosolyogtam..
-Mi köszönjük-mosolygott vissza az ürge..túlságosan rendes volt de ő is csak egy örült foci drukker az én szememben.Visszatértem az asztalhoz és leültem a helyemre a díjat magam elé tettem nyomtam egy puszit az arany felületére és visszahelyezkedtem a pozíciómba.
-Az utolsó díj amit a kézilabda válogatott kap az nem más mint ,Az év gólkirálya 478 góllal nem más mint Maya Countinho-magyarázta ismét az öreg...Mosolyogva álltam fel és ismét átvettem a díjamat..A ma este folyamán csak én lettem két díjas és Neymar..
Visszaültem a helyemre és megvártam míg végez az ürge a mondandójával..Megjelent egy táblázat az interaktív tévén is amin az én nevem erősen feltűnt és a 10 számom is..
-Folytatódjon az ünnepség-mondta a sport elnök és letette a mikrofont..Ekkor pedig Stell állt fel és ölelt meg..
-Jessu az év legjobb védője-vágott fel mellettem harmadik személyben beszélve a fekete ruhás csaj én az égnek emeltem a szemem..
Az edző mindenkihez fűzött pár dicsérő szót..A focisták eléggé hangosan beszélgettek így nem hallottam a szavait.
Levegőre volt szükségem így kimentem a szálloda szerűség elé friss levegőt szívni.A díjaimat benn hagytam el tudom képzelni Jessu miket művel vele szorongassa és ölelgeti eljátsza hogy az övé.
-Csak nem levegőre volt szükséged?-kérdezte egy férfi hang mellettem.Ránéztem és mellettem állt Neymar...
-Bent túl zsúfolt a levegő-magyaráztam befelé biccentve a fejem.Néztem ahogy az autók elszáguldóznak a szálloda előtt.
-Gratulálok a díjaidhoz-néztem rá mosolyogva.Lehet hogy túlzás de még sem akarok bunkó lenni vagy annak tűnni.
-Köszönöm, én is neked-magyarázta félmosollyal a száján.-David viszont mérges rád-jelentette ki
-Nagyon?-kérdeztem
-Azt hitte hogy valami amatőr sportoló vagy és tátva maradt a szája amikor kétszer kihívtak..-a végén egy hatalmasat nevetett..
-Nem is-mosolyogtam
-Ahogy ismerem szekálni fog ezzel-mosolygott..Pár percig csendben maradtunk,,
-A láberősítő minek a lábadra?-kérdezte a szemöldökét ráncolva..
-A vb visszavágó meccsen szombaton a spanyolok kétszer elbántak velem eléggé keményen -magyaráztam a lábamra nézve..
-Általában a kitűnő játékosokat kezelik le először-magyarázta mosolyogva...
-Köszönöm-feleltem rá...
-Mit is?-kérdezte szintén mosolyogva amiből rájöttem hogy neki is leesett..-Ne bízd el magad-jelentette ki
-Miért ne?-kérdeztem pökhendin
-Fociban úgyse vagy jó-magyarázta gyerekesen..Ez a párbeszéd kettőnk között túlságosan gyerekesé vált.
-Fogadjunk hogy jó vagyok-néztem rá kihívóan..
-Rendben-nyújtotta a kezét-Szerda reggel gyere be reggel hétre a stadionba és elválik csak te meg én és a labda-mosolygott önelégülten
-Ne bízd el magad-jelentettem ki miközben kezet ráztam vele.
-Azt még eldöntöm hogy mi lesz akkor ha én győzök-felelte erre.Én a szemeim az égbe emeltem..
-Most már bemegyek mert fázok-magyaráztam befelé indulva...
-Jövök én is-magyarázta és bementünk az ajtón...A halban túlságosan sokan tartózkodtak ahhoz hogy észre vegyék hogy én meg Neymar egyszerre megyünk be.Túlságosan feltűnően figyeltek minket majd ketté váltunk de a szempárok ugyan úgy rajtam maradtak amikor elhaladtam egy pár focista mellett.Visszamentem a lányokhoz és éjfélkor elköszöntem..........
-Mi a fene?-hallottam Stell hangját a csarnok másik feléből.Mire odaértem eltelt pár perc..
-Nem fáj a lábad?-kérdezte a lábamra nézve...
-Hol igen hol nem-magyaráztam a kezeimmel mutogatva..
-Minek jöttél edzésre...tudod ha téged elvesztünk akkor itt mindennek vége van-jelentette ki megcsillant a szemében a félelem..Attól a dologtól ami történne.
-Először is....a legfőbb szabályom az hogy egy edzést sem hagyok ki...a második pedig hogy sosem hagyom cserben a csapatom..a harmadik-mutattam az ujjammal-az hogy a válogatottat nem hagyom itt egy másikért-jelentettem ki...Erre csak mosolygott és rám ugrott majd megölelt amit tőle nem vártam volna.Ő az a csaj aki hagyjatok békén de szeresetek stílusú.Majd leszállt rólam nagy nehezen és az edzőhöz mentünk.Miért mondtam azt hogy nem igazolok másik nemzeti válogatottba?Édesanyám nem brazil hanem Magyar és többször is megkerestek abból az országból is Európában.Az edzőhöz ballagtunk aki nem örült annak hogy én is megjelentem az edzésen.A feladatai is furcsák voltak amiket kiosztott...Amikor a mondandójának neki kezdett mindenki feszülten figyelte.
-Nos mivel reggel kilenc óra van és még mindig hiányzik négy csapattárs változtatunk a bevezetési szokásunkon-jelentette ki egy kajál mosollyal...-Mivel ez a pálya füves...-persze hogy füves erre mi is rájöttünk a többiekkel...-és a kintit betonos részen nem lehet játszani ..focizni fogunk-magyarázta mosolyogva és a reakciókat várta..
-Edző de én csak a kezemmel érzem a labdát és a kezemmel tudom irányítani a lábammal nem.....-hadarta a mellettem ülő Stell ismét és eléggé ideges lett.
-Tudom...nyugodjatok meg...először is a foci hasonló mint a kézilabda..a fociban is érezni kell a labdát csak úgy mint a kézibe-magyarázta egy kissé idegesen..-A kapus tud gyakorolni azzal hogy ti rugdaljátok neki-jelentette ki nyugodtan-Jó lesz...csak csináljuk-magyarázta és erre mindenki felállt a puha zöld fűről amelynek a látványa elvarázsolt.
-Én ezt nem fogom tudni megcsinálni-jelentettem ki mellettem Stell aggódva..Egyre jobban izzadt a félelemtől..Én nem is aggódtam annyira hiszen a focilabdát jobban szeretem mint a kézit..
-Kettes párba-magyarázta az edző és belefújt a sípjába...
-Nem is tudtam hogy hirtelen női focilabda válogatott lettünk-köpött egyet mellettem Jessu...
-Nyugi-ütöttem meg a hátát lazán....Jessu-val álltam egy párba és neki is álltunk a bemelegítésnek..Pár spárga fej és nyújtás...Ő már végzett amikor én neki álltam térdemelést csinálni mint valami gép..Majd mindenki kapott egy labdát amellyel ismerkedhetett..A többiek úgy kezelték ezt a tárgyat mintha ártott volna nekik én nyugodtan kezdtem vele dekázni egészen a kapuval szemben tőle úgy 20 méterre beballagtam a pályán.Észre sem vettem hogy engem figyelnek a csapattársaim.
-Üres kapura?-kérdeztem nevetve...
-Csak a látvány számít-mondta mellette az edző...Erre én felrúgtam a bal lábammal a labdát amely kevésbé fájt hátra léptem kettőt és levettem mellel..Majd ismét felemeltem dekáztam majd egyből balossal a jobb felső kapu részbe bombáztam és abból egy hatalmas találat lett..Sarkon fordultam majd a többiekhez indultam...
-Csuka nélkül csak így bevágtad?-kérdezte majdnem tátott szájjal az edző...Erre inkább nem válaszoltam csak megfordultam és ismét elkértem egy labdát elnéztem a pálya másik végébe és ott egy páran rám figyeltek ahogyan a labdát bűvölöm..Majd inkább felvettem a kezeimbe és pattogtatni kezdtem eléggé jól..A többiek kapura rúgtak míg én a labdámmal eléggé jól eljátszottam..
-Dobd ide a tiéd is-kiabálta az edző észre sem vettem hogy az edzés véget ért..Alapvonal mögül nekifutásból oda dobtam neki..
-Kapura-nevettem amikor megláttam a földön fekvő öreget...Oda futottam kissé sántikálva és felhúztam..
-Ez hogyan csináltad?-szuggerált a szemével..
-Szakmai titok-mosolyogtam majd a többiek után futottam..Nem csak minekünk ért véget ez az egész...
-Te mekkora egy állat vagy-ütött háton Jessu a mosolya vagy a nevetése nem tűnt érzelmesnek..Én még mindig sántikáltam..
-Mit követelünk?-kérdezte Stell majd felkaptak a többi lánnyal együtt.
-Azt hogy a sztárjátékosunk maradjon-felelték rá majd egy kis idő múlva a bejáratnál letettek..Bementünk és a természetes fény megszűnt hirtelen túl sok lett a mesterséges.
-Ti lefürdötök?-kérdezte valaki mögöttem...
-Biztos hogy nem-hallottam Jessu hangját és egy hányásnak tűnő bókákólást..Az előbbi történés boldogsággal töltött el hiszen engem akarnak a csapattársuknak jól reagáltak ahhoz képest amit vártam tőlük.Összeszedtem a holmim letusoltam felvettem a napszemüvegem és kifelé indultam a stadionból.Amikor valaki mögöttem a nevemet kiáltotta..
-Mays-hallottam meg egy férfi hangot ami valószínűleg apámé volt..
-Igen?-kérdeztem megfordulva..Apám volt de nem egyedül jött mindkét oldalán egy-egy férfi állt sporttáskával a vállán mely sárga és zöld színekben pompázott mint az enyém..
-Várj meg minket.-magyarázta apám és tovább magyarázott a jobb oldalán lévő srácnak akit rögtön felismertem hogy David Luiz a bal oldalán pedig Neymar állt a szokásos sapkájában..
-Sziasztok-köszöntem mikorra beértek engem.Neymar és David is ismer annyira hogy tudja hogy kinek a lánya vagyok de amúgy nem...Bemutatkoztunk már meg minden de én nem vagyok afféle hogy éljek a barátságukkal vagy akár többel is.
-Hogy-hogy itt volt az edzésetek?-kérdezte apám miközben a szemére tette a szemüvegét..
-Mert felújítsák a miénket-magyaráztam válaszul
-És miért fociztatok?-kérdezte rám nézve Neymar
-Kérdezd az edzőt a mottója a kézi majdnem olyan mint a foci-magyaráztam neki válaszul..ránéztem de a szemét ugyan nem láttam mert az ő szemén is szemüveg volt.
-Ez volt az eddigi leglazább edzés a világon-magyaráztam apámra nézve akit tudom hogy cukkolok vele...
-Miért is?-kérdezte apám egyből...
-A sérülésem miatt engem nem piszkált annyit Pablo-jelentettem ki miközben kifelé indultunk..
-Azt azért megengedte hogy kapura rúgj ugye?-kérdezte fél mosollyal az arcán-Meg hogy dekáz-folytatta..
-A bal lábamat használtam a rúgáshoz-magyaráztam a lábamra nézve..-A kézilabdát nem nagyon lehet füvön pattogtatni-magyaráztam ránézve...Ekkor megcsörrent a telefonom a zsebembe...Stell neve állt a kijelzőn..
-Tessék?-vettem fel..Apámmék még mellettem társalogtak..
-Ma este díjátadó emlékszel?-kérdezte fennhangon..
-Én nem kapok díjat-jelentettem ki nyugodtan..
-Mondja a vb gólkirály és a mi sztárjátékosunk-nevetett hangosan ami eléggé jól hallatszott..
-Menjek érted?-kérdeztem mosolyogva
-Van autóm-jelentette ki nyugodtan...
-Csak felajánlottam...tudod egyedül menni egy ilyen flancos ünnepségre...-magyaráztam kérlelő hangon..
-Rendben van veled megyek-adta meg magát.
-Akkor ma este hétkor légy kész....-jelentettem ki
-Az after partyn is ott kell lenned-vágta le a telefont...Mi nem..én nem...Na mindegy csak ki bírom valahogy..
-Este lesz a díjátadó?-kérdezte mellettem David-Teljesen elfelejtettem-magyarázta mindenki ránézett beleértve engem is.
-Te is jössz?-nézett rám
-Persze-válaszoltam.
-Díjat ugyan nem kapok de a megjelenés a lényeg-magyaráztam nyugodtan
-Én sem-szólalt meg Neymar..
-Persze...te tuti hogy kapsz..-mosolyogtam ő erre csak egy nevetéssel válaszolt.
***
Felvettem a letisztult sárga színű ruhámat és hozzá egy fekete topánkát meg egy kézi táskát.Kiengedtem a barna göndör hajam és egy kis rúzst meg szempillaspirált tettem az arcomra.A zöld gumi láberősítő maradt a lábamon..Legalább brazil színekben pompázok.Mire oda értem Stellék házához ő már a kapuban állt.Ő rajta zöld ruha volt..A kocsiból kiszállva az egyik személyzeti személy elkérte a kulcsot és elvitte a BMW-t.Túlságosan nagy felhajtás ez az egész dolog..Főleg hogy elfelejtettem hogy ez az ünnepség ma van..Befelé menet az összes fotós le kapott minket.Stell lemaradt mert ő jobban szereti ha őt fotózzák.Az összes férfi focista smokingban ült a saját asztalánál..Én szerencsére Stell és Jessus mellé ültem akin fekete ruha volt..
-Milyen papagájnak öltöztél?-kérdezte finnyásan
-Te pedig kit gyászolsz?-vágtam vissza egyből egyszerre nevettünk halkan..Akkor volt nagyobb taps amikor Neymar bejött először..A sportdíjátadó négy órás lesz.Abból körülbelül nekünk fél órás lesz lényeges.
Ahogy gondoltuk a a labdarúgók kapták először a díjat.
-Most pedig következzen a brazil kézilabda válogatott díjainak az átadása-mondta a sportért kijelölt elnök.Ekkor minden szempár a csapatunk által elfoglalt három asztal felé szegeződött.
-Te..... neked is ennyire dobog a szíved?-súgta a fülembe Jessu...Csak bólintottam...
-Az év kapusa díjat kapja Maria Kaversacco-amikor kimondta Maria boldogan ment ki a díjáért..Beszédet szerencsére nem kell mondani.
-Az év legjobb védője Jessu Marios-mondta ismét és a díjat a kezében fogta...Jessu boldogan ment ki és mikorra visszaért és leült boldogság könnyek jelentek meg az arcán.Kis idő múlva újabb díjat vett a kezébe az elnök és ismét a mikrofont a szájához közelítette.
-Az év legjobb játékosa díjat kapja Maya Countinho-a nevemet kimondta és a kivetítőn megjelentem én játék közben a gólörömök a vb az olimpia..Felálltam és szépen ki ballagtam átvettem a díjam..
-Köszönöm-mosolyogtam..
-Mi köszönjük-mosolygott vissza az ürge..túlságosan rendes volt de ő is csak egy örült foci drukker az én szememben.Visszatértem az asztalhoz és leültem a helyemre a díjat magam elé tettem nyomtam egy puszit az arany felületére és visszahelyezkedtem a pozíciómba.
-Az utolsó díj amit a kézilabda válogatott kap az nem más mint ,Az év gólkirálya 478 góllal nem más mint Maya Countinho-magyarázta ismét az öreg...Mosolyogva álltam fel és ismét átvettem a díjamat..A ma este folyamán csak én lettem két díjas és Neymar..
Visszaültem a helyemre és megvártam míg végez az ürge a mondandójával..Megjelent egy táblázat az interaktív tévén is amin az én nevem erősen feltűnt és a 10 számom is..
-Folytatódjon az ünnepség-mondta a sport elnök és letette a mikrofont..Ekkor pedig Stell állt fel és ölelt meg..
-Jessu az év legjobb védője-vágott fel mellettem harmadik személyben beszélve a fekete ruhás csaj én az égnek emeltem a szemem..
Az edző mindenkihez fűzött pár dicsérő szót..A focisták eléggé hangosan beszélgettek így nem hallottam a szavait.
Levegőre volt szükségem így kimentem a szálloda szerűség elé friss levegőt szívni.A díjaimat benn hagytam el tudom képzelni Jessu miket művel vele szorongassa és ölelgeti eljátsza hogy az övé.
-Csak nem levegőre volt szükséged?-kérdezte egy férfi hang mellettem.Ránéztem és mellettem állt Neymar...
-Bent túl zsúfolt a levegő-magyaráztam befelé biccentve a fejem.Néztem ahogy az autók elszáguldóznak a szálloda előtt.
-Gratulálok a díjaidhoz-néztem rá mosolyogva.Lehet hogy túlzás de még sem akarok bunkó lenni vagy annak tűnni.
-Köszönöm, én is neked-magyarázta félmosollyal a száján.-David viszont mérges rád-jelentette ki
-Nagyon?-kérdeztem
-Azt hitte hogy valami amatőr sportoló vagy és tátva maradt a szája amikor kétszer kihívtak..-a végén egy hatalmasat nevetett..
-Nem is-mosolyogtam
-Ahogy ismerem szekálni fog ezzel-mosolygott..Pár percig csendben maradtunk,,
-A láberősítő minek a lábadra?-kérdezte a szemöldökét ráncolva..
-A vb visszavágó meccsen szombaton a spanyolok kétszer elbántak velem eléggé keményen -magyaráztam a lábamra nézve..
-Általában a kitűnő játékosokat kezelik le először-magyarázta mosolyogva...
-Köszönöm-feleltem rá...
-Mit is?-kérdezte szintén mosolyogva amiből rájöttem hogy neki is leesett..-Ne bízd el magad-jelentette ki
-Miért ne?-kérdeztem pökhendin
-Fociban úgyse vagy jó-magyarázta gyerekesen..Ez a párbeszéd kettőnk között túlságosan gyerekesé vált.
-Fogadjunk hogy jó vagyok-néztem rá kihívóan..
-Rendben-nyújtotta a kezét-Szerda reggel gyere be reggel hétre a stadionba és elválik csak te meg én és a labda-mosolygott önelégülten
-Ne bízd el magad-jelentettem ki miközben kezet ráztam vele.
-Azt még eldöntöm hogy mi lesz akkor ha én győzök-felelte erre.Én a szemeim az égbe emeltem..
-Most már bemegyek mert fázok-magyaráztam befelé indulva...
-Jövök én is-magyarázta és bementünk az ajtón...A halban túlságosan sokan tartózkodtak ahhoz hogy észre vegyék hogy én meg Neymar egyszerre megyünk be.Túlságosan feltűnően figyeltek minket majd ketté váltunk de a szempárok ugyan úgy rajtam maradtak amikor elhaladtam egy pár focista mellett.Visszamentem a lányokhoz és éjfélkor elköszöntem..........
