Sziasztok bocsi hogy ilyen későn de itt a következő rész!
Jó olvasást <3
Hamarosan jön a 10 rész is! :D
Mielőtt elkezdődött volna a világbajnoksági megmérköztetéssünk apám ragaszkodott ahhoz hogy nála ebédeljen pár arc a csapatból plusz pár más világbajnoksági tag is.Elsőként értem ide ahogy azt illik és kiültem a kertbe ahol már meg volt terítve.De csak én voltam itt így nyugodtan nyomkodhattam a telefonom.Egészen addig még ismerős emberek nem ültek le mellém.Smst kaptam ami nehezen vált értelmezhetővé.
"Ma este az arénában találkozunk..."-írta Stell sms-be.Semmiféle magyarázat hogy miért csak írta...bár lehet hogy én felejtettem el valamit...Kivételesen nőnek öltöztem.
-Ohh itt van Maya-ült le mellém Neymar ez a gesztus furcsán érintett..A képernyőről a tekintettem rávittem..
-És Neymar is-mosolyogtam kissé erőltetetten.A kezét a hátamra helyezte az érintésére hatására kitágultak a szemeim a meglepettségtől és a furcsa érzéstől.
Farkasszemet néztünk hosszasan.
-Sziasztok skacok-ült le elénk Munir és elterelte a tekintetünket.
-Szia...-mondtam kedvesen a telefonom sorra rezget a zsebembe de nem mertem elő venni mivel tudom hogy az eléggé buta dolog lenne. Neymar keze továbbá is a hátamon maradt és mintha simogatott volna is..Csak azért csinálhatta hogy Munirt idegesítse ahogy megfigyeltem ő is a kezét nézte.
-A Nike arca vagy?-kérdezte Munir rám nézve
-Láttad...a képeket?-kérdeztem erre ránézve
-Naná....túlságosan sokat láttam belőled ide fele...-jelentette ki nyugodtan a szemöldökét felhúzva
-Az ajánlatuk az eddigi legjobb volt...amit kaptam így elfogadtam..végül is pár trükk meg arc mimika-magyaráztam
-Mutass pár mimikát-nevetett mellettem Neymar...Engedelmeskedtem a kérésének az egyik nézésemtől megrebbent a szeme mintha zavarba hoztam volna vagy nem tudom erre elnevettem magam ahogy Munir is...figyelte Neymar arcát és ezt ő is viccesnek tartotta.A kezével magához húzott és homlokon csókolt.
-Ennyire zavaró a tekintetem?-kérdeztem mosolyogva...
-Attól függ,,,-mosolygott kajánul...Apám hívott a kint megterített asztalhoz mindenki ahol helyet foglaltunk.Egyik felemen Neymar másikon meg Munir ült.A telefonjukat páran piszkálták így én is kivettem a zsebemből.
"Ha akarsz te is játszhatsz"-felelte erre
"Lehet passzolni?"-válaszoltam erre
"Csak a gólkirálynak"-üzente hirtelen egy képpel amin megcsókolt egy labdát
"Ez nem ér még helyes is a labda"társalogtam folytatva azt.Majd letettem a telefonom és nekiláttam az ebédnek...Az ebéd és a délután végeztével Neymar csatlakozott hozzám és együtt mentünk a lányok a meccsére..Ami nem csak sima meccs egy olimpiai visszavágó,Leültünk az első sorba ahol kevésbé voltunk feltűnőek.Szerencsére győztünk két gól vezetéssel.Túlságosan sok a hiba észrevételem amit szeretnék megemlíteni az edzőnek majd a későbbiekben.Neymar furcsa módon közeledett hozzám egész nap.Este pedig amikor kijelentette hogy haza visz én úgy értettem hogy az én saját házamba de a végén kiderült hogy hozzá az ő saját házába.
-Mi a baj?-kérdezte félmosollyal
-Azt mondtad hogy hazaviszel-vontam fel a szemöldököm
-Haza is hoztalak-kacsintott és kinyitotta a bejárati ajtót és felojtotta a villanyt..Éreztem hogy ezt mulatságosnak tartja.Fáradt voltam és mivel egyetlen ruhám sincsen így muszáj volt tőle kérnem tiszta alsó neműt adott esetben egy boxert és egy bő pólót.Majd miután lezuhanyoztam és felvettem magamra a váltó ruhákat megálltam az ajtóba.
-Nos és hol alszok?-kérdeztem komolykodva..Tudtam hogy elvárja hogy feküdjek be mellé és bújjak hozzá de muszáj volt megkérdeznem
-Persze hogy itt mellettem-ütötte meg enyhén a szabad helyet.A szobában sötét volt és nem láttam az arcát de biztos vagyok benne hogy meglepődött lehet..Bebújtam a takaróba egy bizonyos távolságot tartani akarva de sikeretlenül mert magához húzott szorosan.
-A pályán és az edzéseken nem ismerlek,...de ha nem vagyunk ott akkor ismerlek és nem viszonyulok hozzád hidegen-magyarázta hirtelen
-Érthetetlenek voltak a tegnapi gesztusaid-jelentettem ki az arcára nézve-De leesett-folytattam
-Gondoltam...-felelte erre...Annyira szorosan tartott hogy alig kaptam levegőt a bőrétől..
-Egy gond van-jelentettem ki nyugodtan ekkor lazított a tartáson
-A bőröd nem termel oxigént és én nem kapok levegőt ha szorítasz-jelentettem ki nyugodtan
-Pedig általában a lányok bírják a bőrömet-mondta kicsit nagyképűen és elnevette magát
-Én nem...-akadt meg a szavam hirtelen
-Ezt is megakarod magyarázni?-kérdezte miközben fölém emelkedett testével
-Inkább nem-magyaráztam elnevetve magam..Erre megcsókolt túlságosan szenvedélyesen amitől elkapott a hév és a mámor...
Túlságosan gyorsan kellett másnap megjelenni az edzésen.Az edző ruhám felvéve baktattam kifelé a személyes öltözőmből.A délutáni meccsre edzünk egy órát ami főleg beszélgetésből fog állni.A kapucnit a fejemre húztam és úgy ballagtam kifelé a pályára.Mivel én voltam az első így a szomszéd oldalon játszókat néztem a kispadról amíg meg nem untam és felvettem a fülesem.Abban tombolt a zene a lehető leghangosabban.Már majdnem bealudtam ülő helyzetben..
Az edzés forma ma nehezebb volt mint eddig.De megszokott hiszen ismerem a hajtást és mindenféle fajtáját.Még mindig jobb mint a hét órás kemény sprint meg a többi.
Miután végeztem megebédeltem és bevágódtam a csapat buszába ami a nemzeti stadionba vitt minket hiszen két órakor kezdődik a megmérkőztetés.A buszon ülve zenét hallgattam és gondolkoztam gondolkoztam...egészen addig míg meg nem láttam a szurkoló népet a stadion felé vezető úton.Mindenhol tévések voltak és kamerák riporterek.Befelé ballagtam a táskámmal a hátamon komoly arcot vágva félmosollyal az arcomon. Mindenkinek a fülén füles volt még Neymarén is így nem nagyon tudtam vele kommunikálni.Bár a szabályokat be akarom tartani amiket hoztunk így inkább nem is szólok hozzájuk.A leggyorsabb módon felöltöztem a mezembe és a megkülönböztető trikót felvéve.Kimentem bemelegíteni.A szomszéd pályán ismerős arcokat láttam Silvaval összenéztünk és elmosolyodtunk.
-Imádlak-artikuláltam ő pedig vissza suttogott valami ilyesmit amitől már is jobb kedvem lett
Bemelegítés kezdődött majd a bevonulás a hivatalos keretnek.Leültem a helyemre a 22 számú székre.De fel is kellett állnom hiszen megszólalt a Brazil himnusz.Az egész stadion zengett a dallamtól és a soroktól.Majd következett a spanyol amikor már helyet foglalt az egész csere gárda.Már éppen elaludtam amikor egy öngól ért a kapunkba.A fő edző ideges volt de a gól csak véletlen volt.Ekkor valamit diskuráltak apámmal és engem irányítottak bemelegítésre.Végeztem a mozdulatokat amikkel a csapat bölcse ellátott.Az állás kettő nullára váltott.A következő játék megállításnál pedig engem irányítottak a zöld pázsitra.A nép tombolt és üvöltött Bernard és Countinho pedig helyett váltott.Neymar középen én pedig jobb oldalon vagyok támadó védő pozícióban.A szokásos rituálémat elvégeztem keresztet vetettem magam előtt és felfelé sprintelem a pályára. Silva önelégülten mosolygott és azt sugallta a tekintetével hogy felfallak.Beálltam és ahogy azt illik Countinho stílusban neki álltam játszani.A következő résznél is ők támadtak.A labdát követni nem lehetett olyan gyorsan tiki-takáztak a labdát alig tudtam követni a tekintetemmel.Csak akkor tértem magamhoz amikor gyomorszájon talált a labda amit Xavi izomból rúgott el.Hirtelen mintha megállt volna a játék csend lett mindenhol.A reakcióm várták hogy lefagyok vagy elfekszek fájdalmamban vagy bőgni kezdek mint valami kislány.A labda pattant egyet egy átemelős csel elvégzése után könnyen kezdtem sprintelni.Dani Alves a bal szélen futva érkezett Neymar kissé lemaradva de jött felfelé mögöttünk pedig spanyol védők.Nem akartam azt hogy egy passzal megálljon a játék...Feljebb vezettem a labdát és lepasszoltam Neymarnak az pedig vissza én pedig lefejeltem pattanóra ami gólt ért.Neymar jött és megölelt ahogy a többiek is.
-Imádlak-suttogta majd elengedett...Jöttek a többiek is...Ekkor lefújták a játékot vége lett az első félidőnek.
-Tudtam hogy kemény vagy de hogy ennyire férfias-lökött meg Silva lefelé menet
-Kemény mint a kő...mi?-suttogtam mosolyogva a fülébe-A lábaim igazolják-mutattam rájuk..A kezét a hátamra tette és egy kicsit megütött.
-Ahogy mondja-nevetett hirtelen...Befelé indultam a kulacsom megfogva ahogy a hideg víz a nyelőcsövemen lecsurgott libabőrös lettem a kellemes érzéstől..Majd fejen öntöttem magam.Izzadok mint a ló hiszen tűző napon játszunk és magas páratartalomban.Az edző hebegett habogott magyarázta a taktikát és elvárta azt hogy legalább 4-2 főlénnyel nyerjünk.Visszafele ballagtam a helyemre fel a pályára még a térfél csere sem zavarta meg a gondolkodásom.A támadást ők indították de Alves elkuszálta a labdát így rögtön ellen támadásba kezdtünk.Amikor Neymar letette nekem jobbra én rögtön egy vissza passzal reagáltam hiszen a nyomomban ott volt a védő és be is csúszott én pedig egy hatalmasat ugortam neki csapódva a reklám táblának inkább essek mint sérüljek elvet használva amitől én a hirdetőtáblákon felkenődve feküdtem el.Elnevettem magam amikor hirtelen felzengett az egész stadion. Neymar valahogy berúgta a labdát a kapuba ahogy láttam a nagy kivetítőn ami gólt ért.Felültem megráztam a fejem és feltápászkodtam.A leggyorsabb tempóban visszafele indultam elfoglalni a helyemet.Gratulálni nem volt időm mert mire elfoglaltam a helyem a lehető leggyorsabb tempóban érkezett az ellen támadás. Piqué került valahogy elém akitől a labdát sikeresen elcsentem.Felfelé indultam ismét támadást indítva. Alvesnek egy pontos kereszt labdát adtam aki sikeresen levette a 16-os előtt nagyjából három méterrel.Felsprinteltem pár védő visszaért így Neymar nekem passzolta le a labdát én kettőn sikeresen átmentem egy passzt adva ami rögtön gólt is ért.A gólöröm túlságosan sokáig tartott és egy gyors támadással kezdődött. Silva indult meg Cesar felé a kapust sikeresen elfektette de én mint mezőny játékos vettem a lapot és rögtön beálltam a kapuba védeni egy ollózó mozdulattal a labdát a félpályára visszaküldtem.Hatalmasat estem a hátamra de nem számított mert az eset nem ért gólt. Cesar felhúzott és köszönet képen megölelt.Felfelé indultam és egyből labdát kaptam Alvestől amit gondolkozás nélkül rá vágtam a kapura.Ami a hálóban csattant Casilast átverve.Már nem is érdekelt hogy mennyi az állás csak az hogy gólt rúgjak védjek és hogy nyerjünk.A taktika az volt hogy néha helyet cserél a támadó sor Neymar kerül be szélre én pedig középre helyet változtatunk folyamatban.Elnevettem magam Silva arckifejezésén amikor az utolsó öt percben a kivetítőre pillantott az állás 5-2-ő és minden megvalósíthatóvá vált amit elvárt az edző gárda még talán több is.Nem nagyképű nevetés volt ez hanem inkább sajnáltam Silvat nem tudom hogy miért csak furcsa érzés tőrt rám.Talán mert az eredmény nem közös?
Ekkor hirtelen a bíró fújta a sípot és lefújta a meccset.Levegőért kapkodtam a tüdőm majdnem kiköpve. Silva fele indultam meg és a homlokára puszit nyomtam.
-Kijelentem...csak duóba vagyunk jók-mosolygott rám nézve
-Én is-kacsintottam mosolyogva majd lefelé indulta a saját csapatomhoz..Leültem a kispadra és a lehető legnyugodtabb módon ittam a vizet amely ismét annyira jó esett...Majd elindultam letusolni és átöltözni..A csarnok előterében ismerős arcok fogadtak...Hazafele indultam a saját házamba a legfáradtabb módon.
A házam előtt túlságosan sok autó állt de abban bent nem volt világos.....
Jó olvasást <3
Hamarosan jön a 10 rész is! :D
Mielőtt elkezdődött volna a világbajnoksági megmérköztetéssünk apám ragaszkodott ahhoz hogy nála ebédeljen pár arc a csapatból plusz pár más világbajnoksági tag is.Elsőként értem ide ahogy azt illik és kiültem a kertbe ahol már meg volt terítve.De csak én voltam itt így nyugodtan nyomkodhattam a telefonom.Egészen addig még ismerős emberek nem ültek le mellém.Smst kaptam ami nehezen vált értelmezhetővé.
"Ma este az arénában találkozunk..."-írta Stell sms-be.Semmiféle magyarázat hogy miért csak írta...bár lehet hogy én felejtettem el valamit...Kivételesen nőnek öltöztem.
-Ohh itt van Maya-ült le mellém Neymar ez a gesztus furcsán érintett..A képernyőről a tekintettem rávittem..
-És Neymar is-mosolyogtam kissé erőltetetten.A kezét a hátamra helyezte az érintésére hatására kitágultak a szemeim a meglepettségtől és a furcsa érzéstől.
Farkasszemet néztünk hosszasan.
-Sziasztok skacok-ült le elénk Munir és elterelte a tekintetünket.
-Szia...-mondtam kedvesen a telefonom sorra rezget a zsebembe de nem mertem elő venni mivel tudom hogy az eléggé buta dolog lenne. Neymar keze továbbá is a hátamon maradt és mintha simogatott volna is..Csak azért csinálhatta hogy Munirt idegesítse ahogy megfigyeltem ő is a kezét nézte.
-A Nike arca vagy?-kérdezte Munir rám nézve
-Láttad...a képeket?-kérdeztem erre ránézve
-Naná....túlságosan sokat láttam belőled ide fele...-jelentette ki nyugodtan a szemöldökét felhúzva
-Az ajánlatuk az eddigi legjobb volt...amit kaptam így elfogadtam..végül is pár trükk meg arc mimika-magyaráztam
-Mutass pár mimikát-nevetett mellettem Neymar...Engedelmeskedtem a kérésének az egyik nézésemtől megrebbent a szeme mintha zavarba hoztam volna vagy nem tudom erre elnevettem magam ahogy Munir is...figyelte Neymar arcát és ezt ő is viccesnek tartotta.A kezével magához húzott és homlokon csókolt.
-Ennyire zavaró a tekintetem?-kérdeztem mosolyogva...
-Attól függ,,,-mosolygott kajánul...Apám hívott a kint megterített asztalhoz mindenki ahol helyet foglaltunk.Egyik felemen Neymar másikon meg Munir ült.A telefonjukat páran piszkálták így én is kivettem a zsebemből.
"Ha akarsz te is játszhatsz"-felelte erre
"Lehet passzolni?"-válaszoltam erre
"Csak a gólkirálynak"-üzente hirtelen egy képpel amin megcsókolt egy labdát
"Ez nem ér még helyes is a labda"társalogtam folytatva azt.Majd letettem a telefonom és nekiláttam az ebédnek...Az ebéd és a délután végeztével Neymar csatlakozott hozzám és együtt mentünk a lányok a meccsére..Ami nem csak sima meccs egy olimpiai visszavágó,Leültünk az első sorba ahol kevésbé voltunk feltűnőek.Szerencsére győztünk két gól vezetéssel.Túlságosan sok a hiba észrevételem amit szeretnék megemlíteni az edzőnek majd a későbbiekben.Neymar furcsa módon közeledett hozzám egész nap.Este pedig amikor kijelentette hogy haza visz én úgy értettem hogy az én saját házamba de a végén kiderült hogy hozzá az ő saját házába.
-Mi a baj?-kérdezte félmosollyal
-Azt mondtad hogy hazaviszel-vontam fel a szemöldököm
-Haza is hoztalak-kacsintott és kinyitotta a bejárati ajtót és felojtotta a villanyt..Éreztem hogy ezt mulatságosnak tartja.Fáradt voltam és mivel egyetlen ruhám sincsen így muszáj volt tőle kérnem tiszta alsó neműt adott esetben egy boxert és egy bő pólót.Majd miután lezuhanyoztam és felvettem magamra a váltó ruhákat megálltam az ajtóba.
-Nos és hol alszok?-kérdeztem komolykodva..Tudtam hogy elvárja hogy feküdjek be mellé és bújjak hozzá de muszáj volt megkérdeznem
-Persze hogy itt mellettem-ütötte meg enyhén a szabad helyet.A szobában sötét volt és nem láttam az arcát de biztos vagyok benne hogy meglepődött lehet..Bebújtam a takaróba egy bizonyos távolságot tartani akarva de sikeretlenül mert magához húzott szorosan.
-A pályán és az edzéseken nem ismerlek,...de ha nem vagyunk ott akkor ismerlek és nem viszonyulok hozzád hidegen-magyarázta hirtelen
-Érthetetlenek voltak a tegnapi gesztusaid-jelentettem ki az arcára nézve-De leesett-folytattam
-Gondoltam...-felelte erre...Annyira szorosan tartott hogy alig kaptam levegőt a bőrétől..
-Egy gond van-jelentettem ki nyugodtan ekkor lazított a tartáson
-A bőröd nem termel oxigént és én nem kapok levegőt ha szorítasz-jelentettem ki nyugodtan
-Pedig általában a lányok bírják a bőrömet-mondta kicsit nagyképűen és elnevette magát
-Én nem...-akadt meg a szavam hirtelen
-Ezt is megakarod magyarázni?-kérdezte miközben fölém emelkedett testével
-Inkább nem-magyaráztam elnevetve magam..Erre megcsókolt túlságosan szenvedélyesen amitől elkapott a hév és a mámor...
Túlságosan gyorsan kellett másnap megjelenni az edzésen.Az edző ruhám felvéve baktattam kifelé a személyes öltözőmből.A délutáni meccsre edzünk egy órát ami főleg beszélgetésből fog állni.A kapucnit a fejemre húztam és úgy ballagtam kifelé a pályára.Mivel én voltam az első így a szomszéd oldalon játszókat néztem a kispadról amíg meg nem untam és felvettem a fülesem.Abban tombolt a zene a lehető leghangosabban.Már majdnem bealudtam ülő helyzetben..
Az edzés forma ma nehezebb volt mint eddig.De megszokott hiszen ismerem a hajtást és mindenféle fajtáját.Még mindig jobb mint a hét órás kemény sprint meg a többi.
Miután végeztem megebédeltem és bevágódtam a csapat buszába ami a nemzeti stadionba vitt minket hiszen két órakor kezdődik a megmérkőztetés.A buszon ülve zenét hallgattam és gondolkoztam gondolkoztam...egészen addig míg meg nem láttam a szurkoló népet a stadion felé vezető úton.Mindenhol tévések voltak és kamerák riporterek.Befelé ballagtam a táskámmal a hátamon komoly arcot vágva félmosollyal az arcomon. Mindenkinek a fülén füles volt még Neymarén is így nem nagyon tudtam vele kommunikálni.Bár a szabályokat be akarom tartani amiket hoztunk így inkább nem is szólok hozzájuk.A leggyorsabb módon felöltöztem a mezembe és a megkülönböztető trikót felvéve.Kimentem bemelegíteni.A szomszéd pályán ismerős arcokat láttam Silvaval összenéztünk és elmosolyodtunk.
-Imádlak-artikuláltam ő pedig vissza suttogott valami ilyesmit amitől már is jobb kedvem lett
Bemelegítés kezdődött majd a bevonulás a hivatalos keretnek.Leültem a helyemre a 22 számú székre.De fel is kellett állnom hiszen megszólalt a Brazil himnusz.Az egész stadion zengett a dallamtól és a soroktól.Majd következett a spanyol amikor már helyet foglalt az egész csere gárda.Már éppen elaludtam amikor egy öngól ért a kapunkba.A fő edző ideges volt de a gól csak véletlen volt.Ekkor valamit diskuráltak apámmal és engem irányítottak bemelegítésre.Végeztem a mozdulatokat amikkel a csapat bölcse ellátott.Az állás kettő nullára váltott.A következő játék megállításnál pedig engem irányítottak a zöld pázsitra.A nép tombolt és üvöltött Bernard és Countinho pedig helyett váltott.Neymar középen én pedig jobb oldalon vagyok támadó védő pozícióban.A szokásos rituálémat elvégeztem keresztet vetettem magam előtt és felfelé sprintelem a pályára. Silva önelégülten mosolygott és azt sugallta a tekintetével hogy felfallak.Beálltam és ahogy azt illik Countinho stílusban neki álltam játszani.A következő résznél is ők támadtak.A labdát követni nem lehetett olyan gyorsan tiki-takáztak a labdát alig tudtam követni a tekintetemmel.Csak akkor tértem magamhoz amikor gyomorszájon talált a labda amit Xavi izomból rúgott el.Hirtelen mintha megállt volna a játék csend lett mindenhol.A reakcióm várták hogy lefagyok vagy elfekszek fájdalmamban vagy bőgni kezdek mint valami kislány.A labda pattant egyet egy átemelős csel elvégzése után könnyen kezdtem sprintelni.Dani Alves a bal szélen futva érkezett Neymar kissé lemaradva de jött felfelé mögöttünk pedig spanyol védők.Nem akartam azt hogy egy passzal megálljon a játék...Feljebb vezettem a labdát és lepasszoltam Neymarnak az pedig vissza én pedig lefejeltem pattanóra ami gólt ért.Neymar jött és megölelt ahogy a többiek is.
-Imádlak-suttogta majd elengedett...Jöttek a többiek is...Ekkor lefújták a játékot vége lett az első félidőnek.
-Tudtam hogy kemény vagy de hogy ennyire férfias-lökött meg Silva lefelé menet
-Kemény mint a kő...mi?-suttogtam mosolyogva a fülébe-A lábaim igazolják-mutattam rájuk..A kezét a hátamra tette és egy kicsit megütött.
-Ahogy mondja-nevetett hirtelen...Befelé indultam a kulacsom megfogva ahogy a hideg víz a nyelőcsövemen lecsurgott libabőrös lettem a kellemes érzéstől..Majd fejen öntöttem magam.Izzadok mint a ló hiszen tűző napon játszunk és magas páratartalomban.Az edző hebegett habogott magyarázta a taktikát és elvárta azt hogy legalább 4-2 főlénnyel nyerjünk.Visszafele ballagtam a helyemre fel a pályára még a térfél csere sem zavarta meg a gondolkodásom.A támadást ők indították de Alves elkuszálta a labdát így rögtön ellen támadásba kezdtünk.Amikor Neymar letette nekem jobbra én rögtön egy vissza passzal reagáltam hiszen a nyomomban ott volt a védő és be is csúszott én pedig egy hatalmasat ugortam neki csapódva a reklám táblának inkább essek mint sérüljek elvet használva amitől én a hirdetőtáblákon felkenődve feküdtem el.Elnevettem magam amikor hirtelen felzengett az egész stadion. Neymar valahogy berúgta a labdát a kapuba ahogy láttam a nagy kivetítőn ami gólt ért.Felültem megráztam a fejem és feltápászkodtam.A leggyorsabb tempóban visszafele indultam elfoglalni a helyemet.Gratulálni nem volt időm mert mire elfoglaltam a helyem a lehető leggyorsabb tempóban érkezett az ellen támadás. Piqué került valahogy elém akitől a labdát sikeresen elcsentem.Felfelé indultam ismét támadást indítva. Alvesnek egy pontos kereszt labdát adtam aki sikeresen levette a 16-os előtt nagyjából három méterrel.Felsprinteltem pár védő visszaért így Neymar nekem passzolta le a labdát én kettőn sikeresen átmentem egy passzt adva ami rögtön gólt is ért.A gólöröm túlságosan sokáig tartott és egy gyors támadással kezdődött. Silva indult meg Cesar felé a kapust sikeresen elfektette de én mint mezőny játékos vettem a lapot és rögtön beálltam a kapuba védeni egy ollózó mozdulattal a labdát a félpályára visszaküldtem.Hatalmasat estem a hátamra de nem számított mert az eset nem ért gólt. Cesar felhúzott és köszönet képen megölelt.Felfelé indultam és egyből labdát kaptam Alvestől amit gondolkozás nélkül rá vágtam a kapura.Ami a hálóban csattant Casilast átverve.Már nem is érdekelt hogy mennyi az állás csak az hogy gólt rúgjak védjek és hogy nyerjünk.A taktika az volt hogy néha helyet cserél a támadó sor Neymar kerül be szélre én pedig középre helyet változtatunk folyamatban.Elnevettem magam Silva arckifejezésén amikor az utolsó öt percben a kivetítőre pillantott az állás 5-2-ő és minden megvalósíthatóvá vált amit elvárt az edző gárda még talán több is.Nem nagyképű nevetés volt ez hanem inkább sajnáltam Silvat nem tudom hogy miért csak furcsa érzés tőrt rám.Talán mert az eredmény nem közös?
Ekkor hirtelen a bíró fújta a sípot és lefújta a meccset.Levegőért kapkodtam a tüdőm majdnem kiköpve. Silva fele indultam meg és a homlokára puszit nyomtam.
-Kijelentem...csak duóba vagyunk jók-mosolygott rám nézve
-Én is-kacsintottam mosolyogva majd lefelé indulta a saját csapatomhoz..Leültem a kispadra és a lehető legnyugodtabb módon ittam a vizet amely ismét annyira jó esett...Majd elindultam letusolni és átöltözni..A csarnok előterében ismerős arcok fogadtak...Hazafele indultam a saját házamba a legfáradtabb módon.
A házam előtt túlságosan sok autó állt de abban bent nem volt világos.....
