2014. december 8., hétfő

11.rész

Tíz órát ütött az óra amikor felkeltem reggel.Megmostam az arcom és lefelé indultam a lépcsőn egy erős kávét főztem magamnak majd leültem a tévé elé pizsamában és a szemeim a képernyőre tapasztottam.Egészen addig míg dél nem lett.Mivel két órakor kezdődik a meccsünk Mexikó ellen Salvadorban így időben ott kell lennem a buszon ami oda visz minket az ottani stadionba.Háromnegyedes Brazil sportmelegítő gatya és egy edzőpóló a címerrel.Beültem a kocsimba és elhajtottam a stadionhoz.Ott felültem a buszra és kényelembe helyeztem magam a fél óra utazásra.Bedugtam a fülembe a mini fülesem és egy képet küldtem magamról Silvanak ahogy utazok.A válasza erre egy eléggé jól sikerült kép amin egy székbe ül egy brazil mezben.Az egyik fülembe nem tettem be a hecet egyik részét hogy halljam a kinti beszélgetéseket és egy szót pont el kaptam a mögöttem ülőktől.Mellém nem ült senki így nyugodtan utazhatok.
-Be tették a kezdőbe de úgy is lehozzák a félidő után...-jelentette ki Wilian mögöttem..Akinek a haja úgy áll mindig mintha egy villámhárítóba sétált volna.Ekkor megcsörrent a telefonom és a kínai edzőm neve állt a kijelzőn.
-Tessék?-vettem fel a telefont
-Szia Countinho itt a kínai-magyarázta kissé pöszén
-A hang ismerős...de régen láttam magát..-jelentettem ki nyugodtan
-Azért ilyenkor hívlak hogy szeretnélek emlékeztetni hogy két héttel a szezon megkezdése előtt lesz Madridba.. egy fotózás amin az egész férfi csapatnak és három női játékosnak kell részt vennie..-jelentette ki kissé hadarva-Farmer ruházatról van...szó...ezekben kell ugrálni meg különböző pózokban állni tudod-magyarázta
-Persze..már valami rémlik...ezt az előtt mondta hogy le buritottak jeges vízzel az utolsó kínnapon?-viccelődtem
-Persze..-egyezett bele
-Emlékeztesd a haverod..és sok sikert-tette hozzá
-Köszönet...és meglesz-tettem le a telefont...Hihetetlen egy fazon és hiába beszélek úgy róla mintha utálnám még is szeretem mint edzőt.Visszadugtam a fülem és becsuktam a szemem összpontosítottam a zenére és ellazultam.A táskám felvéve átlagosan ballagtam le a buszról és indultam a magán öltözőmbe.Gondosan összekötöttem a hajam és a fejemre tettem a Nike fejpántom a sípcsontvédőt felhelyeztem a lábamra és ráhúztam a zoknit majd következett a gatya a sportmelltartó alá a fehér atléta és a mezem amin egy számomra nem tetszetős szám villog még mindig.Gondosan megigazítottam magamon mindent amit csak lehetett.Kifelé menet találkoztam az ellenfél női játékosával is..aki egyáltalán nem úgy nézett ki mint egy nő inkább mint egy férfi még Silvanal és durvábban férfias a menése a kinézete meg minden.Bólintottam neki köszönés képen.Valahogy most hiányzik az hogy a csapattársaim biztassanak és biztos pontokkal tudjak beszélgetni.
-Jobb szélső támadó vagy-magyarázta Neymar miközben befelé haladtunk bemelegíteni
-Azt hittem kispados leszek...-jelentettem ki nyugodtan
-Jó vicc...-karolta át a vállam amikor kiértünk lazán
-A lényeg hogy dolgozzunk össze...-kacsintott majd levette a kezét
-Szokásom összedolgozni a társakkal...-komolykodtam majd felfelé kocogtam és elkezdtem a bemelegítő mozdulatokat végezni...Amikor ezekkel végeztünk visszakellet mennünk felsorakozva a bejárathoz.Mellettünk egy-egy gyermek állt és fogta a kezünket.A játékosok kissé ijesztőek számomra bár eléggé törpék döntöttem el magamban.Elkezdtünk bevonulni.A mexikói himnusszal kezdődött az élő játék és a közvetítés majd következett a brazil.Mindenkit üvöltött torka szakadtából a stadionba jó volt nézni hogy az emberek ennyire összetartanak ilyenkor és ennyire drukkolnak a válogatottnak.Kezet fogtunk a játékosokkal majd mindenki a helyére ballagott.A Nike jóvoltából a csukámon villogott a Countinho név és a 22 szám a csuka különböző színekben pompázik így egyedi.A meccset az ellenfél kezdte.Szépen nyugodtan figyeltem a játékukat természetesen hidegvérrel nyugodtan.A női játékosuk is fent játszott a pályán a jobb szélső védő poszton.Amikor labdát kaptam kétszer felrúgott eléggé erősen ami nem ért szabadrúgást.A harmadik labdát amit kaptam erősebben és határozottan rúgtam és cseleztem...Sikerült eléggé jól leégetnem hiszen megfelelő szögben és ívben ívelte át a felfutó Alves és gyönyörű szépen egy átemelős cselt végbe tudtam vinni majd a labdával a 16 felé sprintelni teljes erővel gőzzel.Felnéztem és bepasszoltam két védő között Neymarnak aki tette a dolgát és a labdát behelyezte a kapuba szépen.A többiek örültek a gólnak de én a mérges védővel találtam magam szembe pontosabban a fültágítós tetkós csajjal az alapvonalhoz közel álltam és ahhoz eléggé közel voltak a nézők is így ők is láttak mindent.Amikor felfelé futott kissé erőből nekem jött és fellökött.A kispadon is látták az esetet és a nézőtéren fütyültek is örömükben a csapatársaim nem tudták hogy mi a gondja a brazil szurkoló tábornak..
-Kapd be...-motyogtam magamban felállva és felfelé kocogva..Bezzeg ezt sem veszik észre.Arra megy ki a játéka hogy lesérüljek vagy mi?..Visszahelyezkedtem a kapuskirúgásnál a helyemre.A kaput elég jól megközelítették most és amikor lepasszolták a csajnak a labdát én gyönyörű szépen szereltem és megindultam a labdával felfelé sprintbe.Lepasszoltam Neymarnak majd ő vissza nekem a 16-nál közel vissza is passzoltam azt de ekkor megint egy hatalmasat löktek rajtam és a reklámtáblán csapódtam.A lendület a sebesség túl nagy a beadás jó volt csak a megoldás nem..De szabadrúgást sikerült kiharcolni.Amit Hulk el is végzett a fejes pedig a kapu fölé ment.A támadásuk még csak a félpályáig el sem ment..Neymar szerelt passzolt én pedig kicselezve a drágalátos védőm ismét beíveltem a labdát..Alves pedig robogott és fejelt..és ünnepeltette magát.A bal lábammal kitűnően ívelek a jobbossal pedig kitűnően rúgok kapura.
-Imádlak teeeee-ölelt meg Alves és veregette meg a hátam én csak nevettem és kacsintottam..Fel húztuk a védelmet apám magyarázatára és valahogy sikerült akkorát ugranom hogy megállítsam ollózó rúgással a labdát abban hogy a kapunkat el találja.A labda a másik térfélen pattogott és az egyik piros mezes az előttem álló férfi játékosnak szerette volna lepasszolni de lefüleltem a labdáját és rögtönözve határozottan rögtön sprintbe kezdtem egy védőt lehagyva és egy előttem.Megkerülős csel és még egy kapus beugratás is belefért ami után az üres kapura rúgtam rá a labdát.Szeretem lefülelni a labdákat és gyorsan reagálni az eseményekre.Lehet hogy túl gyors voltam vagy nem tudom utána következett a csapatölelkezés.Majd a félidő.Vizet vedeltem a leggyorsabb tempóban és arra figyeltem hogy apám mit magyaráz ahogy a többiek is.
-A lényeg hogy lassan építsétek fel a támadást..-magyarázta mindenki bőszen bólogatott erre majd végzett a mondanivalójával .A tekintettem a  nézőközönség felé fordult a tömegben pont ki szúrtam a legfontosabb személyeket. Munir Silva Jessu és a nagynéném mindenki aki számít egy sorban üldögéltek és bőszen beszélgettek ahogy levettem.Majd visszafele indultunk a pályára..Nagy valószínűséggel arra számítok hogy lecserélnek.A kezdő rúgást Alves és Neymar végezte el.A csajt lecseréltél így nagy eséllyel nem fogok lesérülni a helyén egy másik védő van.Labdát kapva könnyen átvertem a cseleimmel melyeket alkalmaztam majd bepasszoltam Neymarnak aki a kapu fölé rúgta azt.Végül is az állás 3-0 és ráérőssek vagyunk az egyszer biztos.A 4 perc hosszabitásba kerültem helyzetbe.A védő folyton ráncigált az egyensúlyomból ki akart ejteni de nem nagyon sikerült neki így jött egy másik aki becsúszással próbálkozott én pedig a szokásos megoldással.Lepasszoltam Neymarnak majd ugortam egy hatalmasat a védő pedig a saját társát szerelte le talán még le is sérült bár inkább én mint ő. Neymar sikeresen berúgta a labdát és az állás már is négy nulla volt.Elég csúnyán lesérült az egymást elszerelő két játékos.
-Azt ugye tudod ha nem gondolkozol most te fetrengenél játékos helyébe...-magyarázta Thiago Silva
-Persze...-kacsintottam erre kacsintott egyet majd legyintett egyet....
-Mit csinált?-jött hirtelen a bíró felém és angol nyelven kezdett velem társalogni
-Én semmit-magyarázta ránézve a nyelvét beszélve
-Egymást sérítették le helyettem...-vontam vállat
-Tudom...csak a látszatot fent kell tartani hogy elbeszélgetek veled....-magyarázta miközben az egyik súlyosabbik sérültet levitték a pályáról.
-Persze...értem-bólogattam
-Most igaza az állítás hogy a nők túljárnak a férfiak eszén...ellentétes helyzetben pedig úgy gondolkoznak mint a férfiak-magyarázta miközben valamit bejegyzett a füzetébe és egyeztetni kezdett a fülesén keresztül.Megigazítottam a térdvédőt és a sípcsont védőt és megálltam a helyemen és megvártam hogy a kapus kirúgja a labdát.Még mindig van 10 perc és még jön a ráadás.Hátul kezdtek el adogatni a játékosok én meg teljes nyugodtságban szereltem le majd helyezkedtem úgy hogy mindenkinek jó legyen.Majd lepasszoltam Neymarnak túl gyors tempót diktáltunk és a védők nem értek nagyon vissza természetesen ezt is berúgta.A gól után pedig még lehúztunk 12 perces játékot és végül is 5-0-ra zártuk az eredményt.Lefelé a pályáról viszont már kullogva mentem a nap kiszívta az energiámat.Megfogtam egy kulacsot és a cuccaimat.Majd befelé indultam fel a lépcsőn és be a személyes öltözőmbe.A telefonomon az emlékeztető megszólalt és eléggé jól rájöttem hogy megfeledkeztem egy szülinapi vacsoráról melyre este kötelező a megjelenésem.Péntek van és még csak két óra kell vennem egy szépséges ajándékot valamiféle ékszerre gondoltam ami csillog és mindig rá fogja emlékeztetni ha rá néz.Letusoltam felöltöztem és kifelé indultam a VIP bejáraton.A portás leadta az infót hogy a kocsimmal járjanak a bejárathoz így bedobáltam a táskákat a csomag tartóba és a leggyorsabb tempóban elhajtottam.A többi csapattársam már nagy valószínűséggel már rég elhagyták a stadion területét.Felbőgött az audi ismerős hangja ahogy ráhajtottam az autópályára.Amikor előzni készültem a belső sávba észre vettem a visszapillantó tükörben hogy mögöttem egy autó jön amit Neymar vezet kivételesen Munir ül mellette ahogy kivettem.Puszta véletlen állapítottam meg magamban a légkondit feltekerve a sötétített üvegen keresztül észre sem vehetnek állapítottam meg magamban felvéve a napszemüvegem a rádióban tombolt a zene és mivel a belső sávban a megengedett sebesség 130km/h így eléggé meghaladva ezt a számot repesztettem be a városba.Az egyik panel szélén a bevezető szakaszon az én fejem hasam és a mezem villogott be kell vallanom hogy eléggé bejönnek ezek a plakátok rólam saját magamnak.Az is eszembe jutott hogy be kell mennem a Nike Storeba az elmaradt Real-Madrid 11 számú tervezetű cipőmért.Lekanyarodtam és fel a zárt parkolóba.Ahol a napszemüvegemet a fejemen hagyva ballagva siettem befelé.Egy olyan ékszer készletet választottam ami a nagynéném stílusához illik magamnak pedig egy arany órát vettem.Kicsit csicsás de ilyen a gyűjteményemben még nincs.
A mozgólépcsőn felfele haladtam egyenesen be a Nike üzletbe.
-Sziasztok-köszöntem a pénztárnál.
-Végre itt is láthatunk-jelentette ki a férfi pénztáros Henk mellette pedig egy csaj Paulina állt aki csak mosolygott
-Csak nem a másik legújabb tervezésű csukáért jöttél?-kérdezte rám nézve a csaj
-Ez nem kérdés..-kezelte le hirtelen a srác artikulálva a szájával elég erősen és bement valami raktár szerűségbe
-Eszméletlen voltál a meccsen-jelentette ki rám nézve a csaj
-Itt is van-jött ki a pasas egy táskát rögtön letette a pultra és kivette belőle a dobozt melynek tetején ez állt "limited".
-Tökéletes kinézet...-emelte fel a fehér fekete kék kombinációjú csukát...amin a 11 szám a címer egy pipa jel és a nevem volt olvasható.
-Ez is jár hozzá-hozta ki a csaj a másik táskát-Nike termékek a modellünknek-kacsintott rám nézve..A srác visszatette a dobozba a csukákat és megkért hogy készítsek velük külön külön és egybe is képet amit szívesen tettem meg.
-Legközelebb a szezon előtt találkozunk a farmer kollekció fotózásnál-mondta elköszönés képpen. Két hatalmas Nike reklámtáskával és két miniatűr papír táskával ballagtam kifelé.Ekkor hívott fel Kaká.
-Tessék?-vettem fel..
-Merre vagy?-kérdezte kissé aggódó hangon
-Bevásárlóközpontba-jelentette ki
-Zendaya leejtette a nagynénéd tortáját...és kéne szerezni egy ujjat..-magyarázta és kért meg egyben
-Intézem...nagy és szép lesz-tettem le a telefont..Bepakoltam a szatyrokat a kocsiba és ismét visszamentem a legelső cukrászda felé vettem az irányt és a pultokban lévő tortákat figyeltem amik már készen vártak arra hogy elvigyem őket.
-Segíthetek?-kérdezte a kis csaj előttem
-Persze-magyaráztam ránézve..-Ezt a kétemeletes fehér tortát szeretném..és egy olyan csokit a tetejére amire az van írva hogy "Boldog Születésnapot"-vette a lapot és elkészítette a tortát és hazavihető állapotba belehelyezte egy dobozba majd kifizettem...A napszemüveg elég furán mutathattam ki hiszen itt nem nagyon van napsütés de inkább jobb az álca..A tortát a kezembe fogtam és úgy ballagtam kifelé. Először a nagynénémék házához hajtottam aminek az elején két ismerős kocsi állt.Egyik apámé a másik pedig az ami jött utánam az autópályán..Kiszálltam az autóból megfogtam a tortát és befelé indultam a nyitott kapun.Egy ismeretlen fekete furgon állt még a túloldalon de nem nagyon törődtem vele.
-Sziasztok-köszöntem beérve
-Hát te hogy hogy itt vagy szívem azt hittem elfáradtál?-szólalt meg Zendaya azt hittem egyből a fejének dobom a tortát de tudtam hogy nem szabad hiszen
-Én soha nem fáradok el...ha Erikaról van szó-magyaráztam erre a kijelentésemre majdnem kiestek a poharak a kezéből..Befelé indultam fel a lépcsőn be a hátsó ajtón a teraszról.
-Hali-köszöntem beérve és azt hittem helyben lepetézek...Ezek az emberek mindig mindenhol ott vannak egyszerűen hihetetlenek de a vacsora elvileg családi lesz ahova ők nincsenek meghívva.
-A nap megmentője...-jelentette ki Kaká miközben letettem a tortát nem kíváncsiskodott betette azt a hűtőbe mindenhol pincérek futkároztak.
-Nem úgy volt hogy csak a családdal ünnepelünk ma?-kérdeztem kissé tisztességtelenül miközben ásványvizet öntöttem magamnak.
-Kezdetben...de aztán apád javasolta ezt az ötletet és nekem is jobban tetszett..hiszen 30 éves lesz-jelentette ki..
-Nekem mindegy...csak azért kérdeztem hogy hogyan öltözzek-magyaráztam rá nézve
-Miért ha családi est lenne akkor melegítőbe jönnél?-kérdezte erre Neymar megszólalva félmosollyal
-Persze...ha nekem az a kényelmes-vontam vállat
-Mindig melegítőbe láttalak-szólalt meg Munir hirtelen..
-Az szívás srácok én már láttam kiöltözve éppen engem kísért a haverom esküvőjére- jött le Marco az emeletről kuncogva erre csak rányújtottam a nyelvem..Neymarral is voltam kiöltözve úgy hogy ez semleges dolog számomra.Hazafele indultam átöltözni és úgy döntöttem hogy tényleg kiöltözök...ha ennyien lesznek nem lehetek melegítőbe.Elegánsan befonva a hajam egy fekete ruhát vettem magamra mely a hátrészénél csipkékkel van díszítve és egy kicsit kivágott a combomig ér így a lábam eléggé játszódik benne.Még fülbevalót is tettem a fülembe.Enyhe parfümmel meghintettem a nyakam kifestettem a szemem és enyhe ajakrúzst tettem a számra.Egy kabátot fogtam a kezembe a telefonom a ruhámhoz illő kézben fogható táskába helyeztem az ajándékul szánt ékszeres dobozzal együtt.Beültem a kocsiba bekötöttem az övet és a legnyugodtabb tempóban a házhoz hajtottam a szemüveget hülyeségből feltettem a szememre és kíváncsian vártam hogy fel-e ismernek ilyen hacukába.Tisztára úgy érzem magam mint valami hercegnő és be kell vallanom ez nem jó érzés annyira...de mások kedvére ezzel az öltözettel úgy gondolom hogy sokat teszek.A kapuban kamerások és fotósok álltak.Megálltam egy pillanatra és villantottam két mosolyt mint két oldalamra.Majd tovább haladtam befelé amerre a pincérek vezettek.Kis táskámmal a kezemben totálisan úgy éreztem magam mint egy nem is tudom mi.Belépve a füves részre eléggé sokan felém figyeltek.Sőt túlságosan sokan is.Ha most magassarkút vettem volna totálisan elestem volna de így nyugodtan sétálhatok a fűbe.Erika Zendaya valakivel boldogan beszélgetett és nem akartam őket megzavarni.A mellettünk lévő asztalnál Neymar Munir Alves Messi és Shakira üldögélt Piqével.
-Kit keres hölgyem?-szólalt fel Papító hirtelen
-Magukat uram...-vettem le a szemüveget és tettem fel az ő szemére.
-Besírok...te tudsz ilyen döglesztően nőies is lenni?-nevetett
-Persze....-ültem le az asztalnál középre
-Egész este vigyázok rád...-magyarázta Papitó feltolva a napszemüveget a fejére-Még a végén valamelyik hím magának akar..-jelentette ki nevetve.A táncparkett megvilágítódott és kezdetét vette a lassú zene először a szülinapos és a férje kezdett táncolni majd követte őket a nép a rokonság és még nem is tudom hogy kik.Majd következett a vacsora és a torta..Én  5 személyes asztalnál ültem két személlyel nyugodtan.
-Gyerekek egy biztos az étel jó de a tánc nem....-mosolygott Papitó a szalvétájába böffentve..Mindegyikőjükön öltöny díszelgett mintha esküvőn lennének.
-A feleséged miért nincs itt?-kérdeztem ránézve
-Gyengélkedett és inkább lepihent..-vont vállat én megértően bólintottam.
-Akarsz táncolni?-kérdeztem félmosollyal az arcomon
-Maya Countinho megkér engem hogy táncoljunk?...visszautasíthatatlan ajánlat...-nevetett hirtelen felállva majd a kezét nyújtva
-Csak mint kiskorotokba-magyarázta Papitó a whiskys pohárba bele kortyolva.
Felmásztunk az emelkedőn lévő nem is tudom mihez és felvettük a tempót az idősebb korosztállyal.Azt nagyon nem is figyeltem hogy kik táncolnak mivel Philel eléggé el hülyéskedtünk-De amikor viszont úgy adta ki a lépés hogy kifordított és másik partnerhez kerültem a lélegzetem megállt amikor belenéztem a barna szempárral velem szemben.Az arcomon éreztem a leheletét és hirtelen gyorsabban kezdett dobogni a szívem furcsa érzést váltott ki belőlem az hogy rögtön megragadta a derekam és megfogta a kezem majd szabályosan kezdett táncolni.A fejem a vállához helyeztem és kinéztem a háta mögött.
-Nem is tudtam hogy itt vagy-súgta a fülembe hirtelen a leheletétől libabőrös lettem és rám tőrt a menekülési ösztön
-Furcsa az öltözékem?-kérdeztem a fejem az arca felé fordítva és egy kicsit kihívóan mosolyogtam
-Nekem túlságosan is bejön...-jelentette ki és végig nézett a testemen hirtelenbe.
-Nekem is tetszik a szmokingod.-bírtam magam megszólalásra.Ekkor közelebb hajolt a fülemhez.
-Ugye tudod hogy még mindig az enyém vagy...-jelentette ki kissé erőteljesen a lépést tovább folytattuk-Még nem teljesen de az enyém..-folytatta a biztatást
-Most vagy meg akarsz ijeszteni....-néztem re felvont szemöldökkel-Vagy tudatni akarod hogy érzel irántam valamit...-súgtam a fülébe
-Mindkettő-mosolygott....majd az arcomra egy puszit nyomott és meghajolt illedelmesen a szám végén majd lefelé vezetett.Visszafele menet megfogta a kezem majd elengedte amikor leültünk.Mintha direkt az asztalhoz szeretett volna kísérni és ügyelni arra hogy azt-e csinálom amit ő szeretne.Nem értem a gondolkodás módját egyik pillanatba ezt mondja hogy nem lehetünk együtt mert a hírneve fontosabb és titkoljuk a másikban meg a közönség előtt majdnem megcsókol és eléggé úgy viselkedik velem mintha lenne köztünk valami sőt van is valami de Neymar nagyon furcsa valószínű nem tudja eldönteni hogy mit szeretne.
-Nem tetszett a tánc?-kérdezte rám nézve Phil
-Imádtam...-komolykodtam
-De legközelebb el nem mész mellőlem az a gyerek túlságosan beleélte magát a táncba mi lett volna ha tapogatni kezd?-nevetett
-De muszáj lesz mivel át kell adnom az ajándékot-jelentettem ki a kis retikülöm megfogva hiszen láttam hogy a nagynéném befelé tart követtem hát de utol nem értem így az ajándékát és a mellé szánt levelet a hálószobájában a saját éjjeli szekrényére helyeztem.Mikorra leértem Shakira hangolt a zenekarral halkan.
-Én marhára nem bírom ezt a szukát-köpött majdnem egyet Papitó Zendayara nézve
-Vedd úgy hogy apámra úgy gondol mint egy pénztárcára..-kacsintottam
-Te mindkettőt utálod nem?-kérdezte Phil
-Apámat nem annyira végülis születésemtől kezdve a Dadus nevelt..ő erről nem tehet hogy fontosabb volt neki a foci akkoriba mikor még nem volt vén csont-kezdtem a magyarázatot
-Vén csont?-nevetett Phil
-Öreg fiú de fiatalos...-javítottam ki magam
-Akár csak én-legyintett mosolyogva
-Én szerintem lépek.....-kutattam a táskába a telefonom után
-Még csak 10 óra van-jelentette ki Papitó
-Csak nem vár otthon valaki?-lökött meg Phil
-Persze-komolykodtam és tettem őt kíváncsivá-Az ágyam..-mosolyogtam
-Aludj itt..-jelentette ki-...ebben a házba mindenki elfér-magyarázta Phil
-Tudod ilyen ünnepségek sosem múlnak verekedés vagy családi összeszólalkozás nélkül..-nevettet Papitó
-Ezért nem szoktam olyan sokra eljönni-kortyoltam bele az ásványvizembe
-A te szülinapod Ibizán rendezzük-jelentette ki Phil nyugodtan
-Ott sok nő van-mosolygott kajául Papitó
-Nem azért...mert amikor a szülinapja lesz már nagyba Spanyolországba kínozzák-lökött meg
-Remélem hogy a Realnal maradsz végig az alapján amiben megállapodtatok-jelentette ki félmosollyal Papitó
-A nagy Real Madrid drukker támadásba lép...mint Bale meg Ronaldo amikor fűznek minket a hülyeséggel-néztem rá
-Nem gondoltam volna hogy találkozol velük...-mosolygott
-De sajnos igen..-fintorogtam
-Még zaklatnak azóta is?-kérdezte Phil belekortyolva a poharába
-Egy ideje nem...de úgysem adják fel-komolykodtam
-Csak akkor fogad el az ajánlatot szerintem ha itt le akarod zárni az életed-jelentette ki komolykodva
-Még egyelőre nem akarom-komolykodtam
-Tehát szándékozod-kacsintott
-Meg zavartál-mondtam erre pökhendin
-Túl könnyen belekavarodsz a gondolataidba-nevetett
-Szerintem világháború törne ki a piacon...-szólalt fel Papitó
-Hagyjuk is ezt..-tereltem el hirtelen a szót..-Edan merre van?-kérdeztem mosolyogva
-Szerintem a dadájával-jelentette ki Papitó-Engem már a mai napon egyszer kikészített...-törölte meg a homlokát mintha leverte volna a víz
-Ismerős az érzés...de én szeretek utána pakolni-nevetettem
-És mi lesz akkor ha ez a retkes FIFA a BL meccsekbe és a bajnokságokba is bele akar szólni?-fakadt ki Phil
-Nem rossz elmélet..testvérem végül is ez nehezítés lenne mindenkinek és felfordulna az egyensúly ha nőstények is lennének a csapatokba-nevetett
-Ez csak egy elmélet...-kortyoltam bele a poharamba továbbra is hirtelen kiszáradt a szám egy kicsit felhúztak ezek a kijelentések A telefonom éppen megcsörrent.
-Tessék?-vettem fel a telefont
-Merre vagy?-szólalt meg Silva hirtelen a hangja zavarodott volt
-Szülinapon....mert?-kérdeztem hirtelen
-Azt hittem benne lennél egy xbox partiba-mosolygott
-Abba bármikor...de ma el kell játszanom a szépséges okos művelt lányt...aki nőnek öltözik-magyaráztam a telefonba
-Az alpári oldalad jobban tetszik-nevetett majd letette a telefont
-Lehetnél mindig ilyen amúgy-jelentette ki Phil
-Egy évbe talán 5-ször vagyok ilyen ruhába..és annyi is elég-komolykodtam ekkor megpillantottam Edant aki felénk futott apró talpaival.Kis tütü volt a göndör hajú kislányon..Amikor hozzám ért felmászott az ölembe és kényelmesen elfeküdt a kezembe.
-Engem nem szeret a kis csaj-jelentette ki Papitó...A kék szemű szépség nem hallotta hiszen bealudt rögtön amint kényelembe helyezte magát.
-Csak én unatkozok?-kérdezte Phil hirtelen halkan beszélve.A mögöttünk ülők nagy valószínűséggel figyeltek minket én nem nagyon tudhatom hiszen háttal ülök nekik de Phil tekintete túlságosan sokszor arra fordul és a fél le buzgó csillogás van benne.
-Én teljes mértékben jól érzem magam fiam-jelentette ki Papitó...Ekkor jött a dada és elvitte Edant.
-Semmi ismerős mi?-kérdeztem Philre mosolyogva
-Épp ez hogy túl sok és nem tudok felszabadulni-nevettet hirtelen és nyomkodta  a telefonját..Én is követtem a példáját de az nem kötött le annyira mint ahogy gondoltam.Felálltam és egy ismerős arc felé közeledtem aki a medencénél üldögélt egyedül.
-Elnézést hölgyem...maga?-nevettem hirtelen
-Doktor férfias szexiláb tudtam hogy itt vagy...de nem tudtam hogy hol..-nevetett-Anyám barátja a nagynénédnek és én élek ezzel a lehetőséggel tudod...szeretek partikba járni..-kacsintott
-Jah...értem..-bólintottam bőszen és megöleltem..
-Mi a fene van rajtad?-kérdezte nevetve-Csak pár napja ismerlek de mégis annyira nem hozzád illik ez a stílus..-komolykodott.
-Miért Countinho nem lehet díva?-nevettem hátrálva majd eljátszottam a nagyképűt..A medence egy mélyebb medence részben van és 3 métert le kell hozzá gyalogolni így nem nagyon látnak minket csak éppen az aki akar.
-Ez igaz-komolykodott felém mutatva és elő vette a telefonját..-Egy kép sorozatot szeretnék csinálni a Vb sztárommal-nevetett felemelve a telefonját a magasba.Kivillantottam a fogsorom mellé álltam és boldogan pózolgattam majd nyomtam egy puszit az arcára.Rögtön megosztotta a képet a közösségi oldalán amin megjelölt engem is.
-Mennyire hiányoztam?-nevettem
-Hiányzik a kínai zaklatása már nekem is-veregetett vállon és elnevette magát.
-Nekem a szóló tánc..-táncoltam hirtelen a szokásos mozgásokat amiket gólnál szoktunk csinálni..July hozzám képes egy cölöp hiszen legalább 180 cm magas.
-A szezont nem kezdem veletek...-húzta a száját hirtelen-Kölcsön adtak a Barcelonához kapusnak..-jelentette ki a szemében boldogságot láttam.
-Akkor mennyi gól fogsz te kapni a visszavágón?-nevettem
-Egyet sem..-lökött meg enyhén miközben leültünk a kerti székekre.
-Ugye tudod hogy ha megszül az a csaj akit te helyettesítesz mint csatár...akkor a te feladatod lesz az hogy felvidd a pályára a gyereket és bemutasd a népnek..-mosolygott...Ekkor hangos nevetésre lettem figyelmes és láttam hogy jönnek le megint ők..
-De az nem az enyém...akkor miért én?-kérdeztem a szemébe nézve elterelve a figyelmem
-Nem tudom ez nálunk szokás...hiszen te vagy most az istennő mindenki szemébe...-komolykodott
-Megengedi hogy a saját húsát vérét én vigyem fel a pályára?..Ez hülyeség-akadtam ki
-A férje modell így ő nem viheti fel a pályára-nevetett
-A kifutón cipelheti nem?-vontam vállat lazán
-Te nem vagy normális..-nevetett...Szerencsére a le jövő emberek leültek a medence másik felébe és csak figyeltek.
-Silvaval találkoztál?-kérdezte folytatva a beszélgetést.
-Én vele össze vagyok nőve....általában-feleltem a kérdésére kissé halkan beszélve
-Tudod ő úgy gondolkozik mint egy férfi...így a pályán nincs vele gond...ha más neműekkel játszik...-jelentette ki
-Nekem még arra sincs időm hogy gólnál örüljek mert rögtön fellök a védőm vagy az épp érkező ember...és eldőlök mint egy fa...-mondtam kissé fájó hanggal
-Lökd föl te is...nem vagy te ropi...ha az lennél akkor nem lennél ott ahol most-komolykodott és ezzel erőt lehelt belém
-Erős vagyok..-feszítettem be a karom és csókoltam meg az izmom
-Szét ne durranjon-nyomta meg
-Erre tudod mi a válaszom-feleltem
-We are the champions-énekelte felvéve azt a telefonjával felvéve és csatlakoztam én is..Angolul pedig elkezdtem magyarázni hogy ő a legjobb kapus és imádom.
-July...-jött oda egy helyes srác hirtelen
-Igen drágám?-mosolygott July...Hirtelen nem kaptam szikrát.Ez a srác is tuti modell.
-Te vagy a híres Maya Countinho?-kérdezte miközben felálltam és kezet fogtam vele de ő puszival üdvözölt mindkét arcomra...
-July-a barátja vagyok-mosolygott korrigálva a helyzetet..
-Kitalálom te is modell vagy ugye?-kérdeztem ránézve
-Ennyire látszik?-kérdezte mosolyogva...A fogsora ép és gyönyörű a fényben még meg is csillant.
-Naná...-állt fel July megcsókolva
-Engem nem akartok bemutatni egy modellnek?-kérdeztem komolykodva
-Ha kedved van hozzá miért ne-nevetett a srác de rögtön átláttam rajta és hátráltam a mosolytól és a nézéstől..Julyval pont összeillettek nem kellek én a képbe.-Nekünk távoznunk kell mond meg Erikanak hogy még egyszer isten éltesse...-magyarázta miközben magával ráncigálta July kissé erőszakosan.
-Ezt komolyan gondoltad?-jött elő mögülem Munir
-Nézd a menését...a viselkedését..a nagyképűségét szerinted rászorulok az ilyen nagyképű állatokra..-nevettem majd ő is.
-A focisták is állatok még is ők jönnek be neked...-hunyorgatott felém közeledve
-Honnan veszed?-kérdeztem felhúzva a szemöldököm
-Onnan hogy láttam ahogy a táncközben rá néztél..-mosolygott...-De mivel megvárja  a szülinapod..-nézett a hátam mögé..-Megragadom az alkalmat hogy inkább..-alig akarta kibökni a szót
-Magamhoz....hódítsalak...-közeledett hirtelen egy lépéssel
-Csak haverok vagyunk nem?-kérdeztem a kezem nyújtva
-De lehetnénk többek is..-vette elő hirtelen a vad nézését...hirtelen antilopnak éreztem magam és futni akartam a vadászó gepárd elől.Ismét közelebb lépet.
-Hát itt vagytok skacok...mindenhol kerestelek titeket...-tárta ki a kezét Marco én pedig örültem a jelenlétének hiszen esélyt kaptam a kínos menekülésre jött az oroszlán megvédeni.
-Milyen elegáns valaki...-öleltem meg elhaladva Munir mellett
-Most túlságosan elegáns vagy...-jelentette ki
-Lehetnél kurvásabb-bökte ki a szép szót a végén
-Nem is te lennél..-tettem keresztbe a kezem hirtelen és elnevette magát..Majd tovább beszélgetett Munirral és ahogy láttam felfelé menet az ember tömegbe Neymar már nem is volt ott.Miért foglalkoztat ez a kérdés annyira hogy  hol van kérdeztem magamtól.De mire visszaértem a fél vendégsereg eltűnt ahogy én is dizájnosan leléptem a kocsim felé sietve.A fotósok elleptek meg a tévések is így könnyebb volt visszafordulnom és visszamenni a nép közé elvegyülni.Nem bírom ezt a sok sajtóst.Már nem volt a láthatáron ismerős arc a nagynéném diskurált a DJ-vel valamit.Még a teraszon nevetgéltek páran.A DJ távozott és mivel a keverő pult a nagynénémé és a rendezvény szervezőé nyugodtan helyet foglaltam.
-Mit csinálsz?-kérdezte nevetve mellém állva..-Emlékszel erre a zenére?-tettem be miután a böngészés után megtaláltam
-Lúkeró dzsú lekeró csá..-nevettem miközben felálltam levéve a cipőmet és elkezdtem rá táncolni és követte a mozdulataimat. https://www.youtube.com/watch?v=K8PADSQIKso
Majd betettem a Danza Kudurót amire rögtön tudta a mozgást.
-Muszáj volt egyet táncolnom...nincs nézőközönség és veled lehetnek..-nevettem felállva a székre
-A mai napban ez a legjobb dolog...-feleltette és tovább táncoltunk a lukeróra...szét nevetve magunkat.
-Van itt még valaki?-kérdeztem ránézve
-Kihívásnak vegyem most ezt?-komolykodott szét nevetve magát
-Benne vagyok-nevettem folytatva a lépéseket..Talán fél órát is párbajoztunk még le nem feküdt a táncparkettre..
-Az én patáim még bírják.-nevettem folytatva a lépést egy újabb zenére majd amikor nyújtotta a kezét felhúztam.
-Imádlak te-öleltem meg ahogy ő is engem majd felcsimpaszkodott a hátamra és arra kért hogy vigyem be az ágyába.
-Imádlak Maya...-súgta a fülembe
-Ki ne imádna ekkora cukiságot?-nagyképűsködtem belépve a házba
-Akkora az arcod mint a plazma tévének..-nevetett
-Azért vagyok benne a mindennapi újságokban mert az arcom túl nagy a nyomtatási pixelhez..-haladtam felfelé..Letettem az ágyára.
Hazaérve pedig elfeküdtem az ágyamon lehúzva magamról a ruhát és a cipőt.












2014. november 7., péntek

10.rész

Másnap reggel arra keltem fel hogy csörög a telefonom a fülem mellett.
-Ma egy közös edzés?-kérdezte Silva a másik oldalon
-Miért is ne?-kérdeztem vissza-Hol és mikor?-kérdeztem
-A sportközpont kinti műfüvesén...lefoglaltam egész napra-magyarázta majd letette a telefont..Reggeliztem majd bepakoltam pár edző ruhát.Az egyik piros lámpánál megállva a fővárosba az egyik tömbház szélén az én arcomat pillantottam meg ahogy kacar mosollyal nézek a hasamra miközben a brazil mezem felhúzom.Majd gázt adtam és kihajtottam a kinti sportközpontba ami a város szélén van nem messze a két stadiontól.
-A te fejeddel van teli ez a város-mosolygott miközben megölelt
-Én úgy tudtam szép a fejem-nagyképűsködtem hirtelen
-A tegnapi meccs nagyképűvé tett megértelek-pacskolt háton..-A nézőközönséggel ne foglalkozz....velük bent találkoztam és ragaszkodtak ahhoz hogy itt legyenek..-komolykodott
-Azok a csapattársaid-löktem meg....
-Shhhh...-mosolygott
-Mivel a tegnapi győzelmetek te általad túl jó volt...kérlek játsszuk le ezt ketten...-mosolygott...A nap legalább 40° süt de ő bunda pulcsiban van.Én levettem a felsőm és a sportmelltartóba voltam amin egy Nike jel villogott.
-Az első szabály...a félpálya vonalát elhagyva háromszor érintheted meg a labdát-mutogatott felém-Villámkapus és játékos is vagy-jelentette ki nyugodtan-Ahogy én-kacsintott
-Vérre megy?-kérdeztem hunyorgatva mivel a nap belesütött a szemembe erre csak nevetett és elkezdte rúgni a labdát...Amit én könnyen kihárítottam.Ám az én rúgásom is mellé ment.Már egy órája játszottunk és nem kapott gólt ő sem meg én sem.
-Fejezzük be napszúrást kapok-magyarázta erre én elfeküdtem a füvön.
-Mentségem....tegnap elfáradt a lábam-nevettem felállva
-Én is ezt mondanám-ütögetett vállon..Ekkor gyerekek jelentek meg a pályán vegyesen fiúk és lányok is olyan 6-7 évesek és megrohamoztak bennünket.
-Szerintem még ráérünk-felelte Silva a női edző kérésére hogy mutassunk nekik pár rúgást.
-Szerintem is-kacsintottam majd megborzoltam a kis srác haját
-Oké...akkor a két klasszis csajunk elvállalta hogy a mai edzésen ők is jelen lesznek és mesélnek nekünk-mondta erre a gyerekek labdáért futottak
-Minálunk az edzés úgy megy a Real Madridnál...elsősorban hogy a kínai másodedzőnk engem és Countinhot szívat...a szívatáson azt értem hogy mi nekünk kettőnknek kell megcsinálni mindig duplán a legszívossab feladatokat...-komolykodott
-Játék?-kérdezte az egyik kis srác
-Az is van a végén vagy meccset vagy egy érintőt játszunk...-feleltem a kérdésére és megpillantottam Neymart meg Dani Alvest a pálya szélén ahogy a spanyolokhoz mennek..Pár gyerek is észre vette de nem nagyon törődtek velük.
-Egy kérdésem lehetne nekem is?-kérdeztem rájuk nézve felemelve a kezem erre nagyban bólogattak
-Nem azért hogy megbántsalak titeket vagy ilyesmi...de őszintén miért nézitek a focit főleg a nőit?-kérdeztem-Mi nem emelkedhetünk fel a nagyok szintjére..de ti valamiért még is nézitek..nem tudok gyerekül gondolkozni de valaki elmondaná..-hitetlenkedtem
-Ahogy harcoltok a labdáért sokkal látványosabb..és izgalmasabb-szólalt fel az egyik kis srác
-Ott a pont-mutatott rá Silva..-Higgyétek el nem hiába vágattam le a hajam...nehogy még azt is megráncigálja az ellenség-húzta meg a hajam
-A spanyol cselt megmutatjátok?-kérdezte ámulattal a kis csaj
-Az edzés végén meg-bólintottam majd visszavettem a Nike atlétát amit előbb levetettem.
-Álljatok két oszlopba...és csináljátok utánunk az adott feladatokat-kacsintottam és keresztlépéssel kezdtem ballagni majd váltottam az oldalt...A bemelegítés után kapura rúgást végeztetett velük Silva. Majd a végén következett a meccs.Amin az apró lábak kitűnően szerepeltek.
-A focinak a legfontosabb része színjáték-mondta Silva amikor látta hogy az edzőjük sehol sincs
-De erre majd meccs közben rájöttök-kacsintottam meglökve a társam
-A spanyol cselt...-kiáltották egyszerre felemelve a kezüket
-Clau nélkül is menni fog..-hülyített a kis srác..Mi teljesítettük a kérésüket és véghez vittük azt egy kissé máshogy mivel a harmadik ember tényleg hiányzott.De megoldottam egy szépséges talpalással majd egy szép íveléssel.A gyerekek utána levonultak legtöbben aláírást kértek.Ismerős nevetésre lettem figyelmes de inkább nem foglalkoztam vele főleg azt csinálom amit meccs közbe csak most felcserélve.
-Ki aludtad te magad?-kérdezte rám nézve Silva
-Én mindig kialszom-ölelgettem magam hirtelen
-Vettem észre túlságosan jó kedved van-kacsintott és nekem dobott egy labdát majd azt kezdtem ölelgetni.
-Szerintem lépjünk le.....-magyaráztam visszadobva a labdát
-Mondtam már a nézőközönséggel ne foglalkozz.-ütögetett háton
-Mi lenne ha hazamennénk és Fifáznánk?-kérdeztem ránézve
-Nincs FIFA Countinho...-mutogatott rám-20 fekvő fellépek a kínai edző nevében-mondta hülyéskedve és én engedelmeskedtem neki.A délután még hosszú.
-Élvezed hogy engem szívatsz?-kérdeztem ránézve
-Tegnap te szívattál engem...-vont vállat nagyképűen majd elnevette magát nekem meg akadt a tekintetem a befelé jövő srácon..Felé indultam és ő megvillantotta a fogsorát felém mosolyogva...
-Téged is látni lehet?-öleltem meg
-Mi Countinhok tartsunk össze nem?-mosolygott.Az unokabátyám semmit sem változott épp olyan cserfes mint régen.A nászútja pedig eléggé hosszúra sikeredet hiszen mér egy hónapja Thaiföldön nyaraltak a feleségével aki várandós.
A kint ülők is minket figyeltek főleg a brazilok ahogy levettem.
-Ő itt Silva..-mutattam rá-Phil Countinho az unokabátyám..-magyaráztam bemutatva őket..Köszöntek egymásnak majd Phil távozott szokásához híven.
-A családotokban eddig te vagy a legszimpibb...-állapította meg majd kapura rúgta a labdát.Az a rácsról kipattant felém én pedig azt elkapva felrúgtam az égbe..A lepattanót pedig ollózással rúgtam  a kapuba.
-Amúgy tudom hogy most jöttél a csapatba-magyarázta rám nézve...-De engem lepasszolnak a katalánoknak..mondván túl öreg vagyok...-magyarázta komolykodva majd elnevette magát..A labdával szórakoztam és közben vele beszélgettem.Olyan dogokat is megtudtam amiket nem kellett volna.
-Szóval azt mondod hogy én nyaljak többi játékosnak?-kérdeztem nevetve
-Kiváló...-kacsintott-Most bölcsességre tanítalak...-komolykodott és felemelte a labdát amit én könnyen visszapasszoltam neki a fejemmel.
-Az élet szívás...-szólalt meg amikor megpillantotta a felfele jövőket
-De néha jó dolog is...-vontam vállat és visszapasszoltam...
-Ti mindig a labdát rúgjátok?-kérdezte Piqé mellette Neymar és Fabregas jött
-Ha profik akarunk lenni...-magyarázta Silva én inkább megmaradtam a csendes társnak
-Már megütitek azt a szintet....-jelentette ki nyugodtan Fabregas....
-Elkezdtétek már?-kérdezte Alves befelé kocogva
-Mit is?-kérdeztem hirtelen
-Arra gondoltunk hogy játszhatnánk focilábröpit-szólalt meg Neymar
-Benne vagyok...3 a 3 ellen-magyarázta Silva
-Vagyis Brazilok és Spanyolok-javította ki Fabregas hirtelen..Felfeszítettük a hálót.Valamiért most kivételesen nem jön be ez a játék..A kezemen lévő két tetoválásra fordítottam a figyelmem.A játék elkezdődött a lényeg csak az hogy náluk pattanjon le ne nálunk.Majdnem vesztettünk de a végén győztünk.A spanyoloknak megjelentek a barátnőik és elmentek a pihenni.
-Ismét csak szerencsétek volt..-magyarázta Silva miközben leszereltük a hálót én csak meg kócoltam a jól beállított haját majd ő később elment.
-Miért csinálod ezt a hajával?-kérdezte Neymar
-Mert utálja én meg bírom ahogy ideges lesz arra hogy a jól belőtt sérója szanaszét áll-magyaráztam válaszként
Majd távoztak mindketten én pedig kaptam fél óra múlva egy sms-t Jessutól hogy menjek a kikötőbe.
Az edzőtáskám bedobtam a csomagtartóba és elhajtottam a kikötőbe így edző ruhában mire át keveredtem a forgalmon besötétedett.Szépen lassan gyalogoltam nem vittem sietésbe a dolgot a tengeren egy hajó volt ahol legjobban lányok meztelen testét láttam pár férfival hirtelen elkapott a hányinger.Ekkor a kikötő végén feküdt valaki rögtön sprintbe indultam amikor felismertem a személyt és csikorgó autó kerekekre lettem figyelmes a riporterek és a kattogó vakuk jelentek meg.Jessu fetrengett a földön mellette pedig egy injekciós tű villogott.A pulzusára összpontosítottam ami gyengének mutatkozott.
-Hagyjanak-üvöltöttem felállva és megfogva Jessu nehéz testét
-Mi történik itt Countinho?-kérdezte az egyik miközben a mikrofont az arcomba rakta
-Hagyjanak...-üvöltöttem hangosabban és futni kezdtem..Jessuval behelyeztem a hátsó ülésre elfeküdve.
-Mi történt hogyan kerültél te ide?-kérdezte a másik fazon...Erre én beültem és gumi csikorgatás közepette elhajtottam a legelső kórház felé..A gumi füstjétől nem látszódott semmi de remélem hogy inkább a hajón lévőkkel foglalkoznak és holnap ők lesznek a címlapokon nem én.Valahogy sikerült egy elég nagyot lefékeztem a kórház bejáratánál és jött is a biztonsági őr nekem pampogni.
-Orvost gyorsan-üvöltöttem a leghangosabb módon-Orvost-üvöltöttem ekkor jött egy hordágy és orvosok hada jelent meg
-A pulzusa alacsony...a diagnózis pedig drog túl adagolás...-mondtam hezitálva mint egy szakorvos szerű személy
-Bízza a megfelelő orvosokra...-fogott le az őr ismét és nem engedte hogy Jessuval tartsak..-Értesítse a hozzá tartozókat...-mondta végszónak...A végén pedig sajtósokk hemzsegtek a főbejáratnál így nyugodtan ültem és vártam Jessu apjával anyával és a barátokkal együtt.Amikor megtudtam 10 órával később hogy jobban van és hogy helyreállt a légzése akkor haza fele indultam.Bemenni nem tudtam hozzá hiszen a szüleié az elsőbbség.Átférkőztem magam a sajtón majd a leggyorsabb tempóban visszaültem a bejáratnál hagyott autómba.Hazaérve csak arra volt időm hogy letusoljak és felvegyem az edző ruhám hiszen reggel 8-kor edzés az edzőpályán.Felvéve a csukám indultam ki az egy személyes öltőzömből de nem csak én voltam fáradt más arcokon is látszódott hogy az előtti nap megviselte őket.
-Minden rendben?-kérdezte apám a kispadon..Mellettem arébb Neymar és Dani Alves figyelte a beszédünket ismét.
-Gondolom a híradó már nyolcról leadta hogy üvöltözök mint egy hülye...-magyaráztam ránézve
-Helyesbítek 10-szer..-ült le mellém
-Csak annyi volt hogy egy sms-t küldött hogy menjek a kikötőbe....és ott feküdt eszméletlenül pulzusa alig volt..mellette meg egy rohadt injekciós tű-jelentettem ki kissé alpárian
-Lényeg hogy jobban van...-jelentette ki apám rám mosolyogva
-Nem normálisan viselkedett....-magyaráztam ránézve
-Én is ismerem és igazad van-tanakodott mellettem-Talán afféle depis mint a legtöbb lány amikor szerelmes és olvad a pasiért-mondta kissé nyálas hangon...A két srác mellettünk messze ült de szerintem kitűnően hallották amit beszélünk.
-Hirtelen phszihológus lettél?-kérdeztem mosolyogva miközben feljebb húztam a zoknim
-Nem csak a könyvek amiket olvasom ezt igazolják...-jelentette ki majd elnevette magát ahogy én is..Az edzés végével apám ismét megállított nem voltam fáradt most kivételesen az adrenalin szintem magasan pörgött.
-Este át kéne jönnöd a nagynénéd és Phil is jön...-magyarázta apám-Velük egyedül lenni nem jó mert túl beszélik az embert..-magyarázta rám nézve...ekkor megjelent mindkettő az edző pálya bejáratánál.
-Értem...megpróbálok átmenni-mondtam kissé megkérdőjelezve hogy megyek-e vagy sem.Egy ismerős arc indult meg felém és ölelt meg.Apám pedig a rokonok elé ment.
-Hiányzott hogy végre azt csinálj amihez értesz-kacsintott Byanca
-Pedig én nem értek semmihez..-öleltem szorosan
-Ha vége a VB-nek jössz a mi válogatottunkba....ránk fér egy női Neymar Messi kombináció-kacsintott
-Micsoda dicséretek...nagyon szeretnéd mi?-komolykodtam
-Naná-pacsizott velem majd csatlakozott a többi társához én felém pedig egy gyönyörű kék szemű göndör hajú kis csaj futott  rögtön elkaptam és a nyakamba ültettem.
-Mond azt anyának hogy te vigyázol rám és akkor játszhatunk ketten...-hajolt az arcomba és mondta ezt kissé pöszén
-Elvitt már a strandra?-kérdeztem erre majdnem felállt a nyakamba...Lefelé indultam a pálya közepéről..a kiscsajszival a nyakamban.
-És láttad a meccset?-kérdeztem
-Élőben...-magyaráztam kuncogva
-És nekem nem szóltatok..-magyaráztam
-Nem mert akkor lámpalázas lettél volna..-jelentette ki..Köpni nyelni nem tudtam a kijelentésére.
-Nem vagyok én színész-mosolyogtam..-Imádlak-nevettem miközben befelé sétáltam pár lépés választott el a bejárattól amikor folytatta a beszédjét
-Papitónak én vagyok a kincse..te meg a büszkesége..-jelentette ki miközben letettem a bejáratnál
-Papitó régen láttam...jól van az öreg?-kérdeztem ránézve megfogva a kezét ő azt sem tudta miről beszélek
-Mindig moha szaga van-jelentette ki és a lábamra csimpaszkodott volt pár játékos társam az előtérben és a rokonok is.A lábamon tartotta a két kis lábát és szorosan fogta a combom én pedig úgy lépkedtem vele előre.
-Papitóhoz el fogok menni és kirángatom a szép kertjéből meg a plazma tévé elől-magyaráztam ránézve
A kanapétól nem látszódott hogy mi a helyzet a lábammal így eléggé sokan figyeltek.
-Minden rendben?-szólalt fel Erika
-Persze-magyaráztam kilépve és elnevették magukat ahányan ott álltak
-Kiről beszélgetettek?-kérdezte a nagynéném amikor a lánya a kezében ült
-Papitóról-magyaráztam lehuppanva...-Kiderült hogy moha szaga van..-kacsintottam és elő vettem a telefonom a zsebemből amelyen 5 nem fogadott hívás volt  Jessutól de visszahívni nem volt kedvem és nem is tudtam hiszen Phil szokásosan szívatásból kivette a telefont a kezemből én pedig vissza.
-Fejezzétek be marakodtok mint a kiskutyák..-jelentette ki ránk nézve Erika
-Feladom..-álltam fel
-Szimpatikus ez a család..-jelentette ki Alves
-Köszi..-örült magának Phil én pedig inkább az öltöző felé indultam átöltözni és felfrissíteni az izzadt testem kifelé menet a fejembe húztam a nike sapkám..Még mindenki ott ült csak már Alvesen és Neymaron is civil ruha volt.
-Mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte Phil rám nézve
-Nem vagy az anyám..-nyújtottam ki  a nyelvem
-Maya ebédelsz velünk?-kérdezte a nagynéném felállva
-Persze-egyeztem bele bár kicsit furcsállom a többes számot.Alves és Neymar is velünk jött.A nagynéném választása egy luxus étteremre esett.
-Haddadival mi van?-kérdezte Alves rámnézve amikor vártuk hogy kihozták az ebédünket
-Mostanában nem találkoztam vele-mondtam ránézve
-A kis gyerek oda van érted-jelentette ki nyugodtan a mellette ülő srác hirtelen megmozdult
-Ezt te honnan tudod?-kérdeztem ránézve felvont szemöldökkel
-Leríll róla-kacsintott
-Neked bejön?-szólalt meg Neymar félmosollyal az arcán. Alves pedig zavartan figyelt minket nem értette a helyzetet.
-Bírom meg minden...de csak haver..-vontam vállat..Tovább beszélgettek már nem is tudom miről mert lefoglalt a telefon kijelzőjének a bámulása.Az előbb említett srác írt sms-t hogy a strandon várnak Silva barátommal.Gondolkozásba kezdtem és rájöttem hogy Alves miért kérdezte ezt a dolgot a barátjának szeretne segíteni vagy nem is tudom.
Az ebéd végül is jól végződött én jól laktam az egyszer biztos...Hazaérve pedig másnap reggelig aludtam....

2014. október 5., vasárnap

9.rész

Sziasztok bocsi hogy ilyen későn de itt a következő rész!
Jó olvasást <3
Hamarosan jön a 10 rész is! :D

Mielőtt elkezdődött volna a világbajnoksági megmérköztetéssünk apám ragaszkodott ahhoz hogy nála ebédeljen pár arc a csapatból plusz pár más világbajnoksági tag is.Elsőként értem ide ahogy azt illik és kiültem a kertbe ahol már meg volt terítve.De csak én voltam itt így nyugodtan nyomkodhattam a telefonom.Egészen addig még ismerős emberek nem ültek le mellém.Smst kaptam ami nehezen vált értelmezhetővé.
"Ma este az arénában találkozunk..."-írta Stell sms-be.Semmiféle magyarázat hogy miért csak írta...bár lehet hogy én felejtettem el valamit...Kivételesen nőnek öltöztem.
-Ohh itt van Maya-ült le mellém Neymar ez a gesztus furcsán érintett..A képernyőről a tekintettem rávittem..
-És Neymar is-mosolyogtam kissé erőltetetten.A kezét a hátamra helyezte az érintésére hatására kitágultak a szemeim a meglepettségtől és a furcsa érzéstől.
Farkasszemet néztünk hosszasan.
-Sziasztok skacok-ült le elénk Munir és elterelte a tekintetünket.
-Szia...-mondtam kedvesen a telefonom sorra rezget a zsebembe de nem mertem elő venni mivel tudom hogy az eléggé buta dolog lenne. Neymar keze továbbá is a hátamon maradt és mintha simogatott volna is..Csak azért csinálhatta hogy Munirt idegesítse ahogy megfigyeltem ő is a kezét nézte.
-A Nike arca vagy?-kérdezte Munir rám nézve
-Láttad...a képeket?-kérdeztem erre ránézve
-Naná....túlságosan sokat láttam belőled ide fele...-jelentette ki nyugodtan a szemöldökét felhúzva
-Az ajánlatuk az eddigi legjobb volt...amit kaptam így elfogadtam..végül is pár trükk meg arc mimika-magyaráztam
-Mutass pár mimikát-nevetett mellettem Neymar...Engedelmeskedtem a kérésének az egyik nézésemtől megrebbent a szeme mintha zavarba hoztam volna vagy nem tudom erre elnevettem magam ahogy Munir is...figyelte Neymar arcát és ezt ő is viccesnek tartotta.A kezével magához húzott és homlokon csókolt.
-Ennyire zavaró a tekintetem?-kérdeztem mosolyogva...
-Attól függ,,,-mosolygott kajánul...Apám hívott a kint megterített asztalhoz mindenki ahol helyet foglaltunk.Egyik felemen Neymar másikon meg Munir ült.A telefonjukat páran piszkálták így én is kivettem a zsebemből.
"Ha akarsz te is játszhatsz"-felelte erre
"Lehet passzolni?"-válaszoltam erre
"Csak a gólkirálynak"-üzente hirtelen egy képpel amin megcsókolt egy labdát
"Ez nem ér még helyes is a labda"társalogtam folytatva azt.Majd letettem a telefonom és nekiláttam az ebédnek...Az ebéd és a délután végeztével Neymar csatlakozott hozzám és együtt mentünk a lányok a meccsére..Ami nem csak sima meccs egy olimpiai visszavágó,Leültünk az első sorba ahol kevésbé voltunk feltűnőek.Szerencsére győztünk két gól vezetéssel.Túlságosan sok a hiba észrevételem amit szeretnék megemlíteni az edzőnek majd a későbbiekben.Neymar furcsa módon közeledett hozzám egész nap.Este pedig amikor kijelentette hogy haza visz én úgy értettem hogy az én saját házamba de a végén kiderült hogy hozzá az ő saját házába.
-Mi a baj?-kérdezte félmosollyal
-Azt mondtad hogy hazaviszel-vontam fel a szemöldököm
-Haza is hoztalak-kacsintott és kinyitotta a bejárati ajtót és felojtotta a villanyt..Éreztem hogy ezt mulatságosnak tartja.Fáradt voltam és mivel egyetlen ruhám sincsen így muszáj volt tőle kérnem tiszta alsó neműt adott esetben egy boxert és egy bő pólót.Majd miután lezuhanyoztam és felvettem magamra a váltó ruhákat megálltam az ajtóba.
-Nos és hol alszok?-kérdeztem komolykodva..Tudtam hogy elvárja hogy feküdjek be mellé és bújjak hozzá de muszáj volt megkérdeznem
-Persze hogy itt mellettem-ütötte meg enyhén a szabad helyet.A szobában sötét volt és nem láttam az arcát de biztos vagyok benne hogy meglepődött lehet..Bebújtam a takaróba egy bizonyos távolságot tartani akarva de sikeretlenül mert magához húzott szorosan.
-A pályán és az edzéseken nem ismerlek,...de ha nem vagyunk ott akkor ismerlek és nem viszonyulok hozzád hidegen-magyarázta hirtelen
-Érthetetlenek voltak a tegnapi gesztusaid-jelentettem ki az arcára nézve-De leesett-folytattam
-Gondoltam...-felelte erre...Annyira szorosan tartott hogy alig kaptam levegőt a bőrétől..
-Egy gond van-jelentettem ki nyugodtan ekkor lazított a tartáson
-A bőröd nem termel oxigént és én nem kapok levegőt ha szorítasz-jelentettem ki nyugodtan
-Pedig általában a lányok bírják a bőrömet-mondta kicsit nagyképűen és elnevette magát
-Én nem...-akadt meg a szavam hirtelen
-Ezt is megakarod magyarázni?-kérdezte miközben  fölém emelkedett testével
-Inkább nem-magyaráztam elnevetve magam..Erre megcsókolt túlságosan szenvedélyesen amitől elkapott a hév és a mámor...
Túlságosan gyorsan kellett másnap megjelenni az edzésen.Az edző ruhám felvéve baktattam kifelé a személyes öltözőmből.A délutáni meccsre edzünk egy órát ami főleg beszélgetésből fog állni.A kapucnit a fejemre húztam és úgy ballagtam kifelé a pályára.Mivel én voltam az első így a szomszéd oldalon játszókat néztem a kispadról amíg meg nem untam és felvettem a fülesem.Abban tombolt a zene a lehető leghangosabban.Már majdnem bealudtam ülő helyzetben..
Az edzés forma ma nehezebb volt mint eddig.De megszokott hiszen ismerem a hajtást és mindenféle fajtáját.Még mindig jobb mint a hét órás kemény sprint meg a többi.
Miután végeztem megebédeltem és bevágódtam a csapat buszába ami a nemzeti stadionba vitt minket hiszen két órakor kezdődik a megmérkőztetés.A buszon ülve zenét hallgattam és gondolkoztam gondolkoztam...egészen addig míg meg nem láttam a szurkoló népet a stadion felé vezető úton.Mindenhol tévések voltak és kamerák riporterek.Befelé ballagtam a táskámmal a hátamon komoly arcot vágva félmosollyal az arcomon. Mindenkinek a fülén füles volt még Neymarén is így nem nagyon tudtam vele kommunikálni.Bár a szabályokat be akarom tartani amiket hoztunk így inkább nem is szólok hozzájuk.A leggyorsabb módon felöltöztem a mezembe és a megkülönböztető trikót felvéve.Kimentem bemelegíteni.A szomszéd pályán ismerős arcokat láttam Silvaval összenéztünk és elmosolyodtunk.
-Imádlak-artikuláltam ő pedig vissza suttogott valami ilyesmit amitől már is jobb kedvem lett
Bemelegítés kezdődött majd a bevonulás a hivatalos keretnek.Leültem a helyemre a 22 számú székre.De fel is kellett állnom hiszen megszólalt a Brazil himnusz.Az egész stadion zengett a dallamtól és a soroktól.Majd következett a spanyol amikor már helyet foglalt az egész csere gárda.Már éppen elaludtam amikor egy öngól ért a kapunkba.A fő edző ideges volt de a gól csak véletlen volt.Ekkor valamit diskuráltak apámmal és engem irányítottak bemelegítésre.Végeztem a mozdulatokat amikkel a csapat bölcse ellátott.Az állás kettő nullára váltott.A következő játék megállításnál pedig engem irányítottak a zöld pázsitra.A nép tombolt és üvöltött Bernard és Countinho pedig helyett váltott.Neymar középen én pedig jobb oldalon vagyok támadó védő pozícióban.A szokásos rituálémat elvégeztem keresztet vetettem magam előtt és felfelé sprintelem a pályára. Silva önelégülten mosolygott és azt sugallta a tekintetével hogy felfallak.Beálltam és ahogy azt illik Countinho stílusban neki álltam játszani.A következő résznél is ők támadtak.A labdát követni nem lehetett olyan gyorsan tiki-takáztak a labdát alig tudtam követni a tekintetemmel.Csak akkor tértem magamhoz amikor gyomorszájon talált a labda amit Xavi izomból rúgott el.Hirtelen mintha megállt volna a játék csend lett mindenhol.A reakcióm várták hogy lefagyok vagy elfekszek fájdalmamban vagy bőgni kezdek mint valami kislány.A labda pattant egyet egy átemelős csel elvégzése után könnyen kezdtem sprintelni.Dani Alves a bal szélen futva érkezett Neymar kissé lemaradva de jött felfelé mögöttünk pedig spanyol védők.Nem akartam azt hogy egy passzal megálljon a játék...Feljebb vezettem a labdát és lepasszoltam Neymarnak az pedig vissza én pedig lefejeltem pattanóra ami gólt ért.Neymar jött és megölelt ahogy a többiek is.
-Imádlak-suttogta majd elengedett...Jöttek a többiek is...Ekkor lefújták a játékot vége lett az első félidőnek.
-Tudtam hogy kemény vagy de hogy ennyire férfias-lökött meg Silva lefelé menet
-Kemény mint a kő...mi?-suttogtam mosolyogva a fülébe-A lábaim igazolják-mutattam rájuk..A kezét a hátamra tette és egy kicsit megütött.
-Ahogy mondja-nevetett hirtelen...Befelé indultam a kulacsom megfogva ahogy a hideg víz a nyelőcsövemen lecsurgott libabőrös lettem a kellemes érzéstől..Majd fejen öntöttem magam.Izzadok mint a ló hiszen tűző napon játszunk és magas páratartalomban.Az edző hebegett habogott magyarázta a taktikát és elvárta azt hogy legalább 4-2 főlénnyel nyerjünk.Visszafele ballagtam a helyemre fel a pályára még a térfél csere sem zavarta meg a gondolkodásom.A támadást ők indították de Alves elkuszálta a labdát így rögtön ellen támadásba kezdtünk.Amikor Neymar letette nekem jobbra én rögtön egy vissza passzal reagáltam hiszen a nyomomban ott volt a védő és be is csúszott én pedig egy hatalmasat ugortam neki csapódva a reklám táblának inkább essek mint sérüljek elvet használva amitől én a hirdetőtáblákon felkenődve feküdtem el.Elnevettem magam  amikor hirtelen felzengett az egész stadion. Neymar valahogy berúgta a labdát a kapuba ahogy láttam a nagy kivetítőn ami gólt ért.Felültem megráztam a fejem és feltápászkodtam.A leggyorsabb tempóban visszafele indultam elfoglalni a helyemet.Gratulálni nem volt időm mert mire elfoglaltam a helyem a lehető leggyorsabb tempóban érkezett az ellen támadás. Piqué került valahogy elém akitől a labdát sikeresen elcsentem.Felfelé indultam ismét támadást indítva. Alvesnek egy pontos kereszt labdát adtam aki sikeresen levette a 16-os előtt nagyjából három méterrel.Felsprinteltem pár védő visszaért így Neymar nekem passzolta le a labdát én kettőn sikeresen átmentem egy passzt adva ami rögtön gólt is ért.A gólöröm túlságosan sokáig tartott és egy gyors támadással kezdődött. Silva indult meg Cesar felé a kapust sikeresen elfektette de én mint mezőny játékos vettem a lapot és rögtön beálltam a kapuba védeni egy ollózó mozdulattal a labdát a félpályára visszaküldtem.Hatalmasat estem a hátamra de nem számított mert az eset nem ért gólt. Cesar felhúzott és köszönet képen megölelt.Felfelé indultam és egyből labdát kaptam Alvestől amit gondolkozás nélkül rá vágtam a kapura.Ami a hálóban csattant Casilast átverve.Már nem is érdekelt hogy mennyi az állás csak az hogy gólt rúgjak védjek és hogy nyerjünk.A taktika az volt hogy néha helyet cserél a támadó sor Neymar kerül be szélre én pedig középre helyet változtatunk folyamatban.Elnevettem magam Silva arckifejezésén amikor az utolsó öt percben a kivetítőre pillantott az állás 5-2-ő és minden megvalósíthatóvá vált amit elvárt az edző gárda még talán több is.Nem nagyképű nevetés volt ez hanem inkább sajnáltam Silvat nem tudom hogy miért csak furcsa érzés tőrt rám.Talán mert az eredmény nem közös?
Ekkor hirtelen a bíró fújta a sípot és lefújta a meccset.Levegőért kapkodtam a tüdőm majdnem kiköpve. Silva fele indultam meg és a homlokára puszit nyomtam.
-Kijelentem...csak duóba vagyunk jók-mosolygott rám nézve
-Én is-kacsintottam mosolyogva majd lefelé indulta a saját csapatomhoz..Leültem a kispadra és a lehető legnyugodtabb módon ittam a vizet amely ismét annyira jó esett...Majd elindultam letusolni és átöltözni..A csarnok előterében ismerős arcok fogadtak...Hazafele indultam a saját házamba a legfáradtabb módon.
A házam előtt túlságosan sok autó állt de abban bent nem volt világos.....

2014. szeptember 12., péntek

8.rész


Sziasztok! Bocsi hogy ilyen későn jött a kövi rész!
De sajnos megkezdődött a suli sok a  tanulni valóm :/
De igyekszem megírni a történetet minél hamarabb :D
Általában péntek és vasárnap között mindig meg fog jelenni egy egy következő rész!
Jó olvasást! :D





Be is értem túlságosan előbb mint ahogy azt gondoltam volna.De a kép nem állt össze egyáltalán mit keresek én itt?
Reggel egy elgondolkodtató emailt kaptam az egyik firkásztól.Amihez egy kép is volt csatolva.Nem értettem a lényegét és nem is nagyon érdekelt.Olyan érzések gyötörtek belülről mintha depressziós lennék.Hirtelen váltam azzá egy nap alatt.A kispadhoz közel ülve nyújtottam és hallgattam apám kioktatását.
-Mivel a szabályokat ki tudjuk cselezni így nem kell mindig játszanod-jelentette ki-Például a kezdő csapatban nem leszel benn csak a cserében-jegyezte meg-Keményebb edzésben részesülsz mint a férfi csapattársaid és nem kapsz megkülönböztetést-jelentette ki nyugodtan felhúzva a szemöldökét
-Engem nem érdekel-jelentettem ki nyugodtan
-A csillogást felejtsd el...csak Neymar a lényeg..ha látod úgy kell gondolkoznod mint ő és vele kell összhangban lenni csak neki passzolj-mondta ki kissé idegesen..Furcsa érzés hogy most nem az én dolgaimat tartja előtérben hanem a koncentrációja Neymaron van...Végül is ő a csapat agya...
-A múltkor még azt mondtad hogy kerüljem el most meg legyek vele összhangban?-kérdeztem ránézve félmosollyal.
-Ne szemtelenkedj-mutatott rám és belefújt a sípjába
-Feladom-tettem fel a kezem megadásként...Leültem kényelmesen a kispadra és vártam ekkor megjelent David Luiz aki leült mellém.
-Örülök hogy te vagy az a játékos-jelentette ki nyugodtan
-Köszönöm hogy rám gondoltatok-néztem rá
-A Real meccseden szó szerint felőrölted a Barca csapatát-mosolygott
-Debütáló meccshez képest nem is rossz ugye?-kérdeztem rá nézve
-Nem...sőt túlságosan is jó-mosolygott-De miért nem mondtad hogy sportágat váltasz?-kérdezte rám nézve az arcomat fürkészve
-Nem régibben döntöttem el...-feleltem a kérdésére-A foci az amit szeretnék csinálni...a Real pedig nem játszhatta volna a BL döntő meccset ha engem nem igazolnak le hiszen ember hátrányban voltak...szóval csak mázli az egész...-vontam vállat a szemébe nézve többen  is érkeztek közben és a mi beszélgetésünket figyelték
-Mennyire vagy strapabíró?-kérdezte gondolkodva-Mármint úgy értem hogy a sérüléseket és a nagyobb ütközéseket kibírod nem?-bontotta ki jobban a kérdést
-Persze-feleltem komolyan
-És te tudsz egy hím ellen szabálytalankodni?-nevetett
-Sima ügy...akkor úgy is az adrenalin túltengésem miatt elszáll az agyam és képes vagyok bármire-magyaráztam félmosollyal az arcomon
-És a másik sport?-kérdezte Alves hirtelen mellettem ülve
-Ideiglenesen eltiltott a szövetség-jelentettem ki nyugodtan...David Luiz valakinek magyarázott mögöttem valószínű Neymarnak a hangokból kivéve.
Az edzés elkezdődött túlságosan izzadtam de az edzés nem volt annyira nehéz.Míg a többiek izzadtak mint a lovak.Az edzés röpke két órás volt.A végét egy meccsel zártuk és a végén a mi csapatunk nyert majd lekezdtünk ballagni a pályáról. Shakira szőke haját pillantottam meg Milan pedig felém futott valószínűleg felismert vagy nem is tudom.Kitártam a kezem és a kis srác a karomba ugrott.Jó volt velük találkozni és beszélgetni is imádom Shakirat és a fiát is túlságosan is.
A spanyolok edzése következik ezért vannak ők is jelen.
-Bírom azt a kis kölyköt-magyarázta apám amikor beértem őt a folyóson
-Én pedig szerelmes vagyok a boci barna szemeibe-komolykodtam
-A Barna szemeibe?-kérdezte apám félmosollyal..Ekkor egy ismerős arc jött velem szemben a folyosón.Megöleltem a férfias nő alakot aki nem más mint Silva.
-Imádlak-suttogta a fülembe erre én csak mosolyogtam
-Ahogy én is-mosolyogtam és még szorosabban öleltem de nem volt idő beszélni hiszen sietnie kellett ahogy nekem is fogalmam sincsen hová.Ráérősen ballagtam az egyik szárnyból a másikba míg el nem értem az egy személyes öltözőm.A leglassabb tempóban öltöztem fel és indultam ki.Bedugtam a fülem és a zenére összpontosítottam.A napszemüveg megakadályozta azt hogy a nap belesüssön a szemembe.A fülemben továbbra is üvöltött a zene.A vállamon az edzőtáskám lógót.Az épületből kiérve csak az autómra összpontosítottam na meg persze arra hogy nehogy elüssenek az autókkal amik hajtanak kifelé a parkolóból,ezt feloldotta a látvány ami elém tárulkozott és hirtelen megkönnyebbültem.Talán páran voltak a parkolóban ismerősök, előttem viszont megpillantottam a nagynéném és a kislányát a kezében.
-Te hogy hogy itt vagy?-kérdeztem ránézve miközben megöleltem
-Jöttem az unokahúgom debütálását megnézni...ha már az elsőről lemaradtam-magyarázta egy kissé leszidva
-Bocsánat-néztem rá boci szemekkel
-A szemeidnek nem tudok ellen állni-jelentette ki-Megbocsájtok ha vigyázol Evanra-nézett a kislányra
-Persze-vettem át a kezembe végül is egy kétévessel nem lehet komoly gondom
-Köszönöm-nyugodt meg-Majd délután elmegyek érte-vett egy mély levegőt és nyomott egy puszit a kislány arcára majd befelé indult.Valószínűleg kellett már neki a szabad tevékenység a lánya nélkül hiszen nap mint nap vele van.Most valószínűleg azért megy be hogy leszidja apám vagy hogy beszéljen a szövetséggel a visszatéréséről ő is brazil sportoló a tenisz szektorban játszik.
-Hova megy?-nézett rám a kislány a tenger kék szemeivel
-Hamarosan jön-mosolyogtam ránézve és letettem a lábára majd megfogtam a kezét és úgy sétáltunk
-Tudod apa engem nagyon szeret-magyarázta a kis csaj felnézve rám
-Tényleg?-kérdeztem kedvesen-Az én apukám is szeret engem-kacsintottam ő erre csak megpróbált kacsintani.Annyira szeretem a gyönyörű barna fürtjeit és a kék szemét hogy legszívesebben a sajátomnak nyilvánítanám a törpét.
-Mi leszel ha nagy leszel?-kérdeztem felvéve a kezeimbe
-Olyan mint te...-mondta kissé pöszén a fülembe súgva majd megölelte a nyakam
-Imádlak-pusziltam arcon-De anyának ne említsd meg ezt-mosolyogtam erre elnevette magát túlságosan is édesen.A vállamra dőlt és majdnem elaludt akkor kelt fel amikor betettem az ülésre.
A csomagtartóba bedobtam a táskám és a saját házamhoz indultam.Hazaérve az edző cuccomat bent hagytam a kocsiba és úgy ballagtam be a házba.Letettem a földre és ő felfelé kezdett futni a lépcsőn én pedig felmentem utána.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem ránézve miután levettem a cipőm és a nappaliban lévő kislányra néztem
-De-csak ennyit mondott-Hallgassunk zenét-mutogatott a tévére..A legelső zene csatornára tettem ahol éppen a VB dala ment.A kis csaj felállt a kanapéra és ott táncolt ami eléggé viccesen állt neki.Én is bolondoztam vele egy kicsit.Amin nevetett és elesett miközben hátradőlt és a plafont nézte.
-Ennyi vége a bulinak?-kérdeztem tőle miközben belefújtam a nyakába
-Vége-jelentette ki sóhajtva..Felvettem és a konyhába vittem.
-Mit szeretnél enni?-kérdeztem ránézve
-Darát...tejjel-jelentette ki nyugodtan....Levettem belőle hogy tejbe papit akar baba nyelven beszélve.
-De azt nem vacsorára szokás enni?-kérdeztem ránézve
-Nem...-rázta a fejét..Felültettem a pultra és tejet búzadarát tettem az edénybe majd kevergetni kezdtem.Ő szórakoztatott a beszédével.Majd egy mini tányérba kiöntöttem azt és kakaót szórtam a tetejére egy műanyag rózsaszín kanalat adtam a kezébe.Felvettem a kezembe és a kanapéhoz vittem ahol leültettem  velem szembe a pólójára egy törlőkendőt erősítettem.Amit furcsállt is.Majd a kanaállon megfújva a falatokat a szájába adtam.
-Finom?-kérdeztem ránézve miután már pár kanállal megevett
-Aha-mosolygott és hirtelen megfogva a tányért a fejébe húzta egy huncut mosolyt csatolt a cselekvéséhez..A göndör fürtjei totálisan darás és kakaósak lettek amit még szét is tranccsolt és az én arcomba törölt.
-Ez most komoly? Kikapunk Erikatól-néztem rá ő pedig boldogan tapsolt a mini kezeivel
-Kikapunk..kikapunk-ismételgette....A haja ragadt ahogy az én arcom is...Elővettem a telefont és lefotóztam a jelenetet amelyet a közösségi oldalamon meg is osztottam "Egy jól sikerült ebéd a drága Evannal".Látszódik rajta az én arcom és az ő haja is ami torzon borzként égnek áll és mosolyog a kék szemeivel..Muszáj volt lefürdetnem.De még mindig nem fáradt el...A lépcsőn levittem és letettem a földre mezítláb futkározott a fűtött padlón pakolt mindenhol és rámolt .Letakarítottam a kajás kanapét ami szerencsére könnyen lejött hiszen a bőr anyagról könnyen letöröltem a tejes darabokat..
-Egy kissé rossz vagy-dőltem le a fotelba...Már egy edény volt a fején és a Nike csukám az egyik lábán úgy baktatott a folyosón.Egyszer csak valaki csengetett..
-Ki az?-kérdezte felnézve rám a földről
-A monitor mutatja-böktem a képernyőre az ujjammal apa és a nagynéném jöttek befelé...
-Van labdád?-kérdezte rám nézve
-Persze-mosolyogtam..Letettem és ő tovább baktatott a 20-szor nagyobb cipőben..Bementem a lenti gardróbba és kihoztam az egyik kézilabdát. Rugdalni kezdte azt a folyosón.Ekkor benyitottak az ajtón.
-Itt meg mi történt?-kérdezte rám nézve a nagynéném
-Bomba robbant-jelentettem ki nyugodtan és befelé sétáltam.A mosogatógép mosta az edényeket úgyhogy a konyha tiszta volt a nappali is csak egy fél pár cipő volt a földön.Szóval a helyzet nem annyira elviselhetetlen.Sót boldog vagyok hogy vigyázhattam az unokahúgomra aki egy évben kétszer látok..
Apámék délután mentek haza kis fejmosást kaptam tőlük.Kivettem a kocsiból az edző táskám és bedobáltam a ruhákat a mosógépbe.Nagy valószínűséggel reggelre megszáradnak.
A mai edzés délután lesz.Arra még van időm hogy elmenjek a Nike fotózásra amire meghívtak.Mit értek a fotózás szó alatt? A képemmel lesz kitapétázva az egész város.Csak azért mert én vagyok az egy brazil aki nőként a férfi válogatott tagja.
A fotós elmagyarázott mindent azt hogy mit csináljak és hogyan nézzek.A kedvenc képeimhez azok tartoznak amin például megcsókolóm a mezemen lévő brazil címert vagy éppen az amikor a hátamat fotózták de a legfőbb kedvenc az az amin felhúzom a pólóm és hódító szerű nézéssel nézek a hasamra.Ezzel el is ment az egész délelőttöm.
Kint szakadt az eső amikor kiértem és a nap ezerrel sütött.Szivárvány jelent meg az égen.Az esőcseppek melyek a bőrömön landoltak langyosak voltak.
Mivel az edzés háromkor kezdődik benézek az elkészült stadionba ahol valószínűleg hatalmas edzés folyamatok zajlanak az olimpiai visszavágóra.Lehet hogy nagyképűség vagy nem tudom hogy rossz néven veszik-e vagy sem de a szívem szakadna meg ha nem ezt tenném.
Belépvén az ajtón ismerős arc fogadott bólintva köszöntem majd befelé haladtam az edzőterem felé.
-Lám-lám-mondta Jessu kissé rosszallóan a pályáról rám nézve.A túlsó pálya szélen az ülőhelyeken ha jól elnéztem férfiak ültek.
-Kuss-lökte meg Stell kissé erősen és engem megölelt...Jóféle hát pacsikat kaptam megnyugodtam mert ebből levettem hogy nem haragszanak rám.Az edző mosolygott és megölelt túlságosan erősen is.
-Te meg mit keresel itt Countinho?-kérdezte Genf mosolyogva
-Jöttem nézni az edzést-néztem rá félmosollyal
-Csak nézni?-kacsintott az edző erre a válaszom egy bólintás volt
-Nemár......legalább játssz egy meccset velünk-lökött meg Jessu kivételesen erőből
-Először fejezzétek be a feladottakat...addig átöltözik-magyarázta rájuk nézve és visszatessékelte a csapatot a pályára.Elfoglalták a helyüket.
-Ezzel erőt adtál nekik a holnapi meccsre-jelentette ki nyugodtan az edző-Köszönöm-mosolygott
-Véletlenszerű döntés volt ez-jelentettem ki nyugodtan...
-Megengedem hogy játsszál ezzel segíted őket-jelentette ki nyugodtan a hátamat kissé megütve...Leültem a kispadra és néztem ahogy az edző gyakorlatokat végzik.Még a kilátást nem zavarta meg Genf kis termetű teste.
-A mezed és többi-adta a kezembe a cipőt a 10 mezem a rövid gatyát és a többit.
-Egy gond van-jelentettem ki nyugodtan
-Mi az?-kérdezte az edző rám nézve
-Az hogy nekem a szövetség azt parancsolta felejtsem el ezt a sportágat-magyaráztam az edzőre nézve
-Amit nem tudnak nem fáj nekik nem?-kérdezte rám nézve
-Mondjuk jah-vakartam a nyakam
-Azokkal meg ne foglalkozz folyton beülnek hogy a szemükkel pásztázzák a lányok seggét-magyarázta kuncogva az öreg zsémbes..Erre röhögőgörcsöt kaptam eléggé.Átöltöztem a leggyorsabb tempóban mire kiértem az öltözőből már az embereket válogatták.
Stell és Jessu válogatott az emberek közül.
-Countinho-bökött a hátamra...
-Vesztesek vagyunk-mondta Joel erre a kijelentésre a másik csapatban....
-Innentől átadom neked az irányítást-súgta a fülembe Stell a kezdésnél.
-A-a-böktem a vállára-A te csapatod...neked kell irányítanod-mondtam kissé drámaian...Beálltam a szokásos középső védő kontra támadó helyemre.A játékomat lelassítottam és kissé letompultan játszottam.Most voltam úgy hogy féltem a testi épségem hiszen makk egészségesnek kell lennem ha játszani akarok a pénteki VB nyitányon.Bár még az is kérdéses hogy be-e tesznek a kezdőbe..
De amikor már öt góllal vezettek az adrenalin szintem hirtelen felszökött a magasba.
-Nemár-néztem a kapusra
-Hozd fel-kacsintott rám
-De az csúnya lesz-magyarázta rám nézve
-Akkor legyen az-lökött meg July...Erre gonosz mosoly jelent meg az arcomon.....
Könnyű eladott labdákból nyertünk 40-30-ra....
-Mehet?-kérdezte Stell Jessura na meg persze rám nézve
-Oké-mondtam és a kispad felé fordultunk és a győzelmi táncunkat elráztuk.
(a tánc kinézete)



Az eredmény tapsolás lett és egy utolsó csapat ölelés.A végén rájöttem hogy a játékot néző  ülő férfiak a kézilabda csapat tagjai.Az ő kíváncsi tekintetük nem is érdekel annyira.
Rendbe hoztam a kinézetem nagyjából valami olyasmire amiből nem látszódott hogy az előbb halálra futottam magam.Közös fotókat készítettek velem amit a közösségi oldalakon pár percen bévül megosztottak a csapattársaim.Fél órám van arra hogy a leglassabb tempóban átballagjak a szomszéd hatalmas stadionba.A neten böngészve nézegettem a képeket amelyeket megosztottak az interneten.
A legjobb kép amit eddig én feltöltöttem az a tegnapi kakaós búza darás kép.Bár néhány komment moderálásra szorult volna...


***Neymar szemszöge***
 Az edzések eléggé jól mennek a VB-re még így is hogy egy nő játszik a válogatottunkba.Nehéz megállni azt hogy oda menjek hozzá és megöleljem vagy épp megcsókoljam.De ilyenkor tudom hogy nem lehet vagy is lehetne de nem szabad.Mindenki rá szállna kettőnkre és szabályoznának vagy szét szednének a címlapokon.Jobb ha edzéseken és a meccseken távol tartom magma tőle, és tisztes távolságból figyelem ahogy bűvöli a labdát mint a férfiak.Nehézségek vannak azoknak a dolgoknak az elviselésével is mint például amikor a csapattársaim megölelik őt.Furcsa érzés tőr rám amit még nem ismertem eddig.

Ma reggel szokásosan fekszem az ágyamban.A lány akit este hazahoztam már rég elment így ismét csak a szobámnak a plafonját bámulom.Elmélkedni kezdtem azokon a dolgokon hogy mi számít megcsalásnak és csalásnak.Végül is nem vagyok még együtt vele se így se úgy csak csókolóztunk ennyi az egész.De valahogy igényt tartok arra is hogy többet adjon nekem a kelleténél.Rosszkor jött az hogy őt is beválasztották, meglepődni nem lepődtem meg hiszen ő lett volna az első ember akit én is mondok a játék szempontjából.
Az edzés előtt egy órával méltattam felkelni az ágyamból.Miután a közösségi oldalamra posztoltam egy pár képet ahogy az ágyban fekszek.Felhúztam magamra egy háromnegyedes farmert és egy fekete Nike atlétát egy fulcappel meg egy tornacipőt.Napszemüveget felvéve beültem a kocsiba elhajtottam a stadion felé. Rendet raknom nem kell hiszen a bejáró takarító nő összepakol..
Amikor megálltam a parkolóban, ő ballagott át azon furcsa irányból.Kiszálltam és a lehető legnyugodtabb tempóban ballagtam befelé.
Oscar és Dani Alves csatlakozott hozzám ahogy befelé kullogtam.Egy spanyol színekben pompázó melegítőben jött ki egy lány vagy talán férfi az ajtón.
-Véged van-mutatott Countinhora akinek az arckifejezésén látszott hogy nem érti a dolgot
-Tessék?-kérdezte ránézve
-Minden taktikád ismerem és holnap véged-magyarázta mosollyal az arcán...
-A taktikáimat ismered na de a saját trükkjeim?-kérdezte ránézve.Ez volt az utolsó mondat amit hallottam.Utána mellettem lévő beszélgetésbe becsatlakoztam.A család és a gyerekek voltak a legfőbb beszélgetési témák amíg be nem értünk az öltözőbe.
Szokásos módon átöltöztem és viccelődtem a társakkal.Majd felmentünk a stadion hatalmas  zöld pályájára....




















2014. augusztus 27., szerda

7.rész

Köszi a feliratkozásokat!
Köszönöm a kommenteket amiket írtok nekem örülök hogy tetszik az írásom.
Remélem tetszeni fog ez a rész is :D
Várom a kommenteket és a többi jelzéseket is!
Ne felejtsd Jelizz! Kövess!! Olvas!! Komizz!!

A csók mámorító volt és teljesen elbűvölt.Utána Neymar csak annyit súgott a fülembe."Az én tulajdonom vagy....mostantól"-és a nyakamba harapott ami egy kissé fájt is.Erre én csak nevetni tudtam na meg persze mosolyogni a szavaitól.Később Munir és Messi is csatlakozott és folytattunk egy értelmetlen témájú beszélgetést.
Reggel az emeleti nappaliban lévő hatalmas kanapén találtam magam.A ruháimat felvettem az éjszaka így nem bikiniben feküdtem.Az eszem kitisztult és hirtelen mindent tisztán láttam.Ez a buli hihetetlen jóra sikeredett döntöttem el magamban.Kinyitottam a szemem ekkor jöttem rá hogy Neymar mellett fekszem szorosan ő pedig a karjával maga felé tart.A jobb oldalamon a földön pedig Munir feküdt összegömbölyödve és hortyogva.Megvakartam a szemem és ekkor megcsapott a kávé illata amely a lépcsőn keresztül érte el az orromat.Kívántam inni akartam szürcsölni a koffein dús energia bombát amelytől felébredek és elmúlik az enyhe fejfájásom.A hatalmas helységben nem csak én voltam és a mellettem fekvő személyek hanem sokan mások is.Neymar mellettem mély levegőt vett miközben elengedte a testemet,a másik irányba fordult és valamit motyogott álmába.Akaratom ellenére is mosolyogni kezdtem.Felültem és felhúzva a cipőm lefelé indultam a lépcsőn.Lent pár ember volt ahogy észre vettem a sapkámat feltéve a fejemre.fejemre. Juliat pillantottam meg aki már nem is tudom kivel beszélgetett.
A kávégéphez mentem és dupla adagot főztem le magamnak vele egy bögrébe amihez most kivételesen nem öntöttem tejet.Ekkor megcsörrent a telefonom a zsebembe.Kifelé indultam a kert felé ahol leültem a kinti hintába. Silvat pillantottam meg miközben megnéztem ki hív."Apa" állt a név a kijelzőn.Kikapcsoltam a telefonom és zsebre vágtam semmi kedvem sincs a korai zargatásához.Bele kortyoltam a kávémba ekkor vettem észre hogy felém indul.
-Te nem csak a foci királya vagy hanem még a buliké is-ült le mellém
-Tényleg?-mosolyogtam ismét belekortyolva a kávémba
-Én téged olyan  mindent szabályt betartó csajnak néztelek ki-lökött meg.Lehúztam a maradék kávét és kitisztult a fejem ahogy azt elvártam.
-Együtt vagy vele-tört rá a lényegre üres tekintettel rám nézve-A csók csatátokból kivéve a medencében és a többi helyen szerintem igen-lökött meg mosolyogva
-Te utálod a barcásokat nem?-néztem rá a számba harapva
-Egy Realos miért ne szerethetné a katalánokat titokban?-kérdezte félmosollyal az  a válaszával meglepett és egyben megnyugtatott-Tudom hogy te is nekik szurkolsz..múltkor túlságosan átlátszó voltál a meccsről haza felé tartva-kacsintott és felállt-Amúgy hatalmas sikert arattunk a közösségi portálokon főleg a te képeiddel-nevetett a végén és lement a lépcsőn
-Szerinted kitisztult a vérem?-kérdeztem ránézve felállva a hintából a poharam a kezembe fogva
-Tutira...te nem ittál annyit mint én-mosolygott legyintve a levegőbe-Fele brigád még szunyál-folytatta a beszédjét.Valószínűleg ő még nem tisztult ki teljesen a járásából megítélve.Bementem az ajtón ismét a konyhába ahol letettem a poharam a kezemből a pultra.Bementem a fürdőbe és megmostam az arcomat hideg vízzel.Majd megtörölve az arcom beültem a nappaliba a többiek közé az egyik üres fotel szerűségbe.A telefonomat bekapcsoltam furdalt a kíváncsiság hogy apám miért hívott.Silva bement a konyhába és nekem intett hogy menjek oda hozzá.Bekapcsolta a konyhában található plazma Tv szerűséget ami az egyik polcra volt rögzítve és a friss hírekre tette.Ekkor hallottam hogy páran jönnek lefelé a lépcsőn.Ekkor jött a legfrissebb hír.Felültem a tévével szemben a púltra és erősen bámultam a képernyőt.
-Tégy rá egy kis hangot-kértem meg ránézve hirtelen..
"A FIFA nagy csellel készült az idei VB-re amit Brazílába rendeznek...Már csak pár nap van és kezdetét veszi a küzdelem a világbajnoki címért...Ám minden férfi csapatban kell lennie egy női játékosnak akinek szerepelnie kell a keretben és játszania is kell minden meccsen ha nem történik baleset vagy sérülés vele így a válogatott kerete nem 11+1 fő hanem 12+1 főre nő a kapussal együtt."-bejátszottak még egy csomó videót ahogy tárgyal a FIFA és kezet fognak a döntésre-Az induló országok szövetségei már is megkezdték a tárgyalásokat-még magyarázott valamit de túlságosan lefagytam a hír hallatán.Később vettem észre és már körülöttem állnak páran az előbb alvó Neymar is itt áll a jobb felemen Messi pedig a bal oldalamon állt Munir pedig lefelé baktatott a lépcsőn előttem.
-Ez nem normális dolog-motyogtam magamban és leszálltam a pultról
-Csak szimplán nehezítés-mosolygott Neymar és magához húzott és ölelés közben egy puszit nyomott a homlokomra miközben szorosan ölelt.Nem tűnt annyira idegesnek mint ahogy gondoltam.Én alig kapva levegőt beszívtam a ruhája illatát az orromba.Hirtelen végig futott rajtam egy furcsa érzés amit eddig nem ismertem.
-Elég lesz-ütötte meg Munir Neymar hátát kissé..Mosolyogva néztem rá ekkor Neymar lazábbra fogta a tartást és gyorsan megcsókolt majd elengedett.Bekapcsoltam a telefonom mivel apám kíváncsivá tett hogy vajon miért hívott?10 nem fogadott hívás pár perc múlva ismét megcsörrent az.
-Tessék?-vettem fel a telefont
-Hol vagy?-kérdezte apám komoly hangon. Neymar leszállt a pultról és Munir váltotta a hangját
-Madridba még-feleltem erre a válaszára és visszaültem a pultra.
-Azonnal haza kell jönnöd Brazíliába-felelte erre hirtelen sürgetőn
-Miért?-kérdeztem
-A Sport Szövetség látni kíván holnap délben-magyarázta hirtelen
-Büntetni vagy csak simán látni?-kérdeztem keresztkérdéssel
-Csak simán...a legelső géppel utazz haza-jelentette ki és csapta le a telefont...Erről ennyit buktam, Marco szülinapját az egyszer biztos.
-Ki volt az?-kérdezte Munir rám nézve
-Apám...-legyintettem -Haza kell mennem mert a Sport Szövetség magához rendel-magyaráztam ránézve
-Akkor Marco szülinapjára nem jössz?-kérdezte suttogva
-Nem....de kívánj helyette te neki boldogot-kértem meg hirtelen.Nem tudtam eldönteni hogy miért kell a szövetség elé járulnom.Lehet hogy büntetést vagy kizárást kapok?
A legelső haza tartó gépre felültem.Délután,Neymartól elköszöntem mivel ő csak az esti géppel indul haza.Az elköszönés egy szoros ölelést és egy erőteljes csókot takart.A haza út elég hosszú így nyugodtan ki tudtam magam pihenni de az időeltolódás nagy..Így kisétálva a terminálból maradt negyed órám hogy a Szövetség székhelyéhez menjek és elfogadjam a büntetésem.Hogy miért gondolom azt hogy büntetést kapok? A válasz logikus a kézilabda társaim bepanaszoltak esetleg vagy itthon tiltsák a két sportágban szereplést és ezért fognak megszidni és pénzbírságot vagy tiltást kiszabni.Ami az én esetemben nem jönne jól hiszen mind két csapat számít rám.A bőröndöm a kocsimba hagytam és becsuktam az ajtót majd bezártam a járművet.Arra még volt időm a szállodába az indulás előtt hogy lefürödjek hajat mossak és átöltözzek..Szokásos sport szerelés egy pink atléta és egy rövid farmergatya Nike cipővel a lábamon meg a Ful Cap a fejemen.A napszemüveg a szememen.Beballagtam a nagy épületbe ahol a kinti meleghez képest hűs levegő fogadott és arcok mosolyogtak rám.
-Jó napot-köszöntem illedelmesen a recepción
-Maya Countinho?-kérdezte a hölgy aki kosztümöt viselt magán de a melleit túlságosan kirakta
-Igen-bólintottam mosolyogva miközben levettem a szemüvegem és a pólómra akasztottam.
-Jöjjön utánam felkísérem-indult meg előttem én pedig követni kezdtem a magassarkúba előttem alig tudott lépkedni amin én csak mosolyogtam főleg akkor amikor megbotlott a saját lábában.Bekopogott az ajtón majd bement és pár szót váltott az emberekkel..Pár percet vártam az ajtóba majd kijött és kitárta előttem az ajtót.
-Fáradjon beljebb-udvariaskodott majd visszaindult én beléptem és becsuktam magam után az ajtót.Körülnéztem három másodperc alatt de az izgalomtól nem láttam semmit.
-Jó napot..- bírtam szólásra magam mentem az elnök felé aki mellett a brazil elnök asszony állt
-Üdvözlöm-mosolygott túlságosan is amitől hirtelen megkönnyebbültem.A hölggyel is kezet fogtam.-Foglaljon helyet-folytatta a beszédjét
-Nyilván kíváncsi hogy miért rendeltük ide-kapcsolta be a sarokban lévő tévét amin a Real Vs Barca meccsen alakítót rúgásaim cseleim mentek összevágva-Hadd Gratuláljak ahhoz hogy a debütáló meccsén győzelemhez jutatta a Real Madrid csapatot-nézett a sarokban lévő tévére
-Köszönöm-mondtam szűkszavúan félmosollyal az arcomon ekkor az irányítót a kezébe fogta és megállította a felvétel.
-5 nap múlva kezdődik a világbajnokság-kezdett bele és ekkor már megnyugodtam mert tudtam hogy nem kapok büntetést azért amit el sem követtem.-Szeretnénk megkérni Önt hogy legyen a válogatottunk +1 női játékosa-folytatta egy kis csend után várt a válaszomra.
-5 nap alatt nehéz összeszokni egy csapattal-jelentettem ki nyugodtan
-Ők mondták hogy ne az U20 női csapatból válaszunk hanem legyen maga az a játékos akit ez a megtiszteltető meghívás ér-magyarázta nyugodtan majd a válaszomra várt.-A válogatott magával szeretne együtt dolgozni-biztatott ismét-Elvállalja?-kérdezték rám nézve egyszerre siettetve
-Megtisztelő meghívás-kezdtem bele normális hangvitelbe-Elvállalom,benne vagyok-mosolyogtam...
-Köszönöm-nyújtotta a kezét amit én megfogtam és kezet ráztunk egy fotós hölgy ezt lefotózta.Ekkor bejött egy férfi egy nagyobb fajta táskával amit letett mellém
-A foci edző cuccai a saját számával rajta-magyarázta rám nézve félmosollyal az arcán-És a meze-adta oda  a kezembe...Sárga színben pompázott mint a kézis mezem.De a szám nem szimpatizált velem "22 Countinho".
-Köszönöm-vettem el azt is lefotóztak ismét
-Rendben és egy megemlítés ezennel a focilabda világában fog dolgozni szerepelni és játszani...-tolta elém a papírt amit rögtön alá is firkantottam-A kézilabda mostantól szünetel a maga számára-tette el a lapokat és oda adta a sportolói igazolásokat amik kellenek a Vb-hez való részvételhez.
-Sok gólt hozzon az új ember-mondta befejezés képen..Párszor lekaptak engem is még a szobában a vaku fény csak úgy villogott.Megfogtam a táskát amit kihozott a férfi a mezt pedig a kezembe szorítottam.
-Még egyszer köszönjük-mondta végszónak -Pár vizsgálaton még átesik a holnapi nap folyamán-folytatta az információ adást
-Titokba tartani nem kell....-szólalt meg mellette az elnök asszony komolyan
-Számomra a megtiszteltetés-nyújtottam a kezem ismét búcsúzásként megrázta azt mindkét elnök.
-Viszontlátásra-köszöntem el és csuktam be magam mögött az ajtót.
Muszáj volt elvállalnom ha nem tettem volna meg akkor most furdalna a lelkiismeret de így is úgy is furdal hiszen a kézilabda számomra szünetel.A mezeimen eddig a 10,11,22 szám szerepel.A 10-es és a 11-es eddig szerencsét hozott kíváncsi leszek a 22 szám milyen sorsot helyzeteket ad majd nekem.Felvettem a napszemüvegem miközben a lépcsőn lefelé haladtam.Túlságosan gyorsan aláírtam azt a szerződést.Tegnap reggel még nem gondoltam volna hogy a FIFA-nak köszönhetően válogatott lehetek a férfi csapatban.Arra számítottam hogy majd valamelyik lány csapatból kiválasztanak valakit.Nem értettem a helyzetet de esélyt kaptam hogy a nyári szünetben ismét focizhassak és ne tudjak pihenni ettől valamiért boldogabb lettem.Leérve a recepciónál a csaj ráámolyogott túlságosan is.A vállamra akasztottam a táskát és kifelé kullogtam a leglassabb tempóban ahogy egy sportoló mehet.Kiérve a főbejáraton egy csomó ember állt a kamerával előttem és vakuk villogtak.A földre nézve ballagtam ki a tömegből.
-Nyilatkozzon legyen szíves-magyarázta egy nő a mikrofont a számhoz téve..Túlságosan akaratos volt.
-Majd legközelebb-vágtam rá egyből és eltoltam a számtól a tárgyat..Egészen az autóig követtek alig tudtam beülni a kocsimba.Bezártam az ajtót és a mellettem lévő ülésre ledobtam a kapott táskát és  mezt is.Bekötöttem magam és beindítottam a motort.A visszapillantó tükörből láttam hogy az autó mögött újságírók és riporterek is állnak és nem nagyon akarnak arrébb menni.Betettem üresbe a BMW-ét és bőgetni kezdtem a motort a gáz pedál lenyomásával.Amitől a jármű felbőgött mint egy vad állat és a gumijai csikorogtak.Sikerült ezzel az akcióval arra bírni a fotósokat hogy távozzanak és engedjenek ki. Óvatosan kitolattam úgy hogy nehogy elüssek valakit majd gumicsikorgatás közben gázt adtam és  kifelé hajtottam a parkolóból.Bekapcsoltam a rádiót és ráhajtva az autópályára  egészen a saját házamig.Ahol szerencsére nyugodtan betudtam állni a garázsba mivel az utcában még nem volt annyi firkász.A kapu becsukódott mielőtt bejöhettek volna a három méteres kő kerítést meg nem hiszem hogy át tudják mászni.Kipakoltam a kocsiból a cuccaimat majd bementem a saját otthonomba végre.Az előbb kapott táskát letettem a nappaliba a bőröndöm pedig be a mosókonyhába.
Másnap reggel a nappaliban fekve ébredtem fel.Valószínű elaludtam a film közben amit este néztem.10 óra van és 11-re jelenésem van az orvosnál is.Felmentem a fürdőbe és lefürödtem fogat mostam megfésülködtem, felvettem a fehérneműket a zoknimat a sport cipőt és egy Nike has atlétát.Mivel tudom hogy milyen vizsgálatok lesznek nem kell olyan sok ruhának rajtam lennie.Egy sztreccses fekete gatyát húztam magamra és felvettem a nike sport cipőm.
Kinéztem az erkélyen és láttam hogy kint fotósok állnak az erdős részen kocsikban ülve.Kint igaz nincs annyira meleg de muszáj volt magamra húzni egy vékony kapucnis fehér pulcsit hogy ne tudjanak felismerni.A csukját feltettem a fejemre a hajamat pedig az arcomba lógattam napszemüveget vettem fel és beültem a garázsba a kocsiba.
A szövetségnek a központjának a parkolójába érve megnyugodtam hogy itt sokkal kevesebb firkász van. Leállítottam a motort szépen lassan kiszálltam a kapucnit és a szemüveget a fejemen hagyva sétáltam be.El voltak foglalva ha jól láttam Neymarral és Dani Alvessel így rám nem is firtattak..A leggyorsabb tempóban bementem a bejáraton.A recepciónál nem állt senki és természetesen tudtam hogy hol van az orvosi szoba.Köszöntem majd felfelé indultam a lépcsőn kissé futva.A folyósora érve megnyugvás tőrt rám hiszen üres volt.Bekopogtam az ajtón és a szemüveget meg a csukját levéve bementem.
-Üdv újra itt-mosolygott rám nézve a doktor úr
-Köszönöm-mondtam miközben leültem a székre
-Még két úr jön vizsgálatra...de magával kezdem-nézett rám félmosollyal-Először is mivel férfiak ellen fog leterheljük a végtagjait és az izmait úgy ahogy egy férfinek szokott lenni ha harcol a pályán-magyarázta a papírt írogatva lazán a szemüvege felől felnézve.
-Rendben...benne vagyok-mosolyogtam elég furcsa pózban ült az íróasztala mögött.Levettem a pulcsim és a székre tettem.El kellett feküdnöm egy asztalon és rám kötötte a zsinórokat.Az egyik egy kissé megcsípett amikor rátette azt az orvos a hasamra.
-Elnézést-húzta a száját.
-Semmiség...már hozzá szoktam..-vontam vállat.Ekkor kopogtak az ajtón és ott hagyott addig az asszisztense állítgatta a gépet és mérte a testemnek a reakcióit.
-Egy fél óra...várjanak legyen itt kint -magyarázta az orvos majd visszajött
-Az eredmények?-kérdezte a nőre nézve
-Túlságosan jók...-dadogta hirtelen a gépre pillantva
-Akkor nem lesz itt gond-legyintett a doki a levegőbe a papírt nézve.Majd szépen lehúzkodták rólam a zsinórokat ismét amik szorosan tapadtak a bőrömhöz és a hasamon lévő kockákhoz.
-Következő állomás..a futópad-mutatott a nő a sarokban lévő futópadhoz.Felálltam és oda baktattam.
-Szédelgés nincs-mondta a papírra írva.
-Miért lenne?-kérdeztem ránézve
-Általában a profiknál is megesik-mondta a nő majd megérintette a hideg kezével a hátam hirtelen libabőrös lettem.Elindította először kevésbé kellett futnom de a végén már a legmagasabb fokozaton volt és sprinteltem kapkodtam a lábaim.A szívemnél volt rajtam egy zsinór ami mérte a pulzusomat.
-Rendben-magyarázta majd leállította negyed óra után.A levegőt szabályosan vettem ahogy amúgy is szoktam így nyugodt maradtam miután leállította.
-Üljön le...-magyarázta az orvos ekkor a szemeimet vizsgálta a vércukrom illetve a vérnyomásom mérte meg
-Izom felmérést csináljunk?-kérdezte az asszisztens hölgy
-Látszik hogy van izma...és ne kínozzuk feleslegesen-nézett az orvos lazán a nőre
-Köszönöm...-néztem rá mosolyogva-A múlthéten kínoztak azzal a teszttel-fejeztem be a mondatom
-Semmiség...-lazáskodott a doki ismét-Tetoválás van a testén?-kérdezte a papírra nézve
-Van a jobb alkaromon-mutattam ránézve
-Végre egy normális felirat-komolykodott erre én elnevettem magam
-Köszönöm-fejeztem be nagy nehezen a nevetést.Ekkor jött pár foci kérdés mindkettő felől.
-Már megvettem a mezt magamnak-kacsintott a hölgy- 22-es állt a hátán-kacsintott a papírt letéve az asztalra
-Mennyiben fog változni a játéka hogy ebben a csapatban fog játszani?-kérdezte az orvos
-Erőszakosabb leszek...furfangosabb és a legjobb saját cseleimet használom majd-mondtam félmosollyal az arcomon
-Készen áll-kacsintott az orvos és oda adta a papírokat-Sok sikert-mondta komoly hangon
-Az elnökségen adja le a lapokat-szólalt meg az asszisztens.
Nagy nehezen sikerült kimennem ez a két orvos túlságosan sokat beszél.A folyosón kellett felvennem a pulcsit és lefelé indultam a lépcsőn.Ekkor megcsörrent a telefonom pont mikor elindultam.Kivettem azt a zsebemből és tovább ballagtam.
-Szia-vettem fel a telefont kedves hangon
-Felfüggesztés?-kérdezte Stell ideges hangon
-Helyesbítek ideiglenes felfüggesztés...-javítottam ki a hangjából lehetett hallani hogy feszült
-Akkor rendben...-hallottam egy kis megnyugvást a hangjában.de én tudtam hogy nem valószínű hogy kézilabdázni fogok mostanában.
-Szurkolunk neked-hallottam egy kis élénk vidámságot a kijelentésben-Csak úgy mint a Real meccsen 11-es tette le a telefont mosolyogva..Én a zsebembe csúsztattam azt és felfelé indultam az elnökségre ismét a lépcsőn.
-Jó napot-köszöntem udvariasan
-Üdvözlöm-mondta a ősz hajú férfi mosolyogva
-Meghoztam a papírokat-tettem le az asztalra..
-Csodás...akkor mihamarabb kezdje meg a felkészülést-fogta meg a vizsgálat eredményeit.Előtte pedig jöjjön velem sajtótájékoztatót adni-kért meg és kiindult az ajtón én pedig követtem természetesen.Egy hatalmas terembe vezetett ahol az utolsó sorban a játékosok ülnek.
-Csak lazán és nyugodtan-suttogta az igazgató miközben mellém állt hogy lencsevégre kapjanak..Ő biztosra veszem hogy ideges volt hiszen ez a furcsa új szabály megnehezíti azt hogy az országunk győztes legyen.A vaku folyamatosan villogott..Túlságosan erősen is a sapkámat nem vettem le a fejemről.Leültem a székre ahova a nevem volt írva és egy mez volt  a karfáján.Rá egy mez volt terítve.Ekkor vettem észre hogy volt egy üveges rész volt előttem mint a mozikba a vetítő szoba valami olyasmi félle.Ott játékosok ültek ahogy elnéztem pár másodperc alatt kapcsoltam és elvettem onnan a tekintetem hallgatják hogy milyen válaszokat mondok? nem értem.Mellettem az elnök megszólalt miután helyett foglalt.Én hallgattam a beszédjét ami fél óra hosszasan tartott.
-Átadom a szót Countinho-nak-szólított a vezetéknevemen és felém nézett.Kamerák vettek és hirtelen megijedtem..Miért kell átadni nekem a szót?
-Megtiszteltetés számomra hogy...megkaphattam ezt az esélyt a válogatottól és az elnökségtől...-kezdtem el beszélni és 10 percig beszéltem...majd kezdődtek a kérdések.
-Maya...-szólalt meg az egyik női firkász-Ha jól tudom te a kézilabda válogatott tagja vagy? Akkor hogyan lettél a labdarúgó válogatott tagja?-kérdezte elég gúnyosan
-A kézilabda karrierem jelenleg fel van függesztve-jelentettem ki erre nagy meglepettség hallatszott a terembe-4 éve kézilabdázok 14-éves korom óta...mindenki úgy ismert meg hogy "Countinho a  10 mezes" de azt nem tudják sokan hogy én mit csináltam a debütálásom előtt...Például hogy előtte 6 évig fociztam...és csak azért lettem a kézilabda válogatott tagja mert apám akaratának akartam ellent mondani puszta kamaszkori fellázadás volt a rendszer ellen, és inkább a másik sportágat választottam-magyaráztam elég hosszadalmasan
-A Real Madridban milyen játszani mint focista mennyiben más?-kérdezte az egyik férfi
-Semmiben...esetleg abban hogy ha eladott labdát kapok nem vehetem fel és sprintelhetek bedobni a kapuba-ezzel a mondatommal megnevetettem őket.
-Mennyiben befolyásolja majd a játékod az hogy te leszel az egyetlen női tagja a csapatnak?-kérdezte rám nézve
-Nem fogja befolyásolni...-vontam vállat grimaszolva
-Miért?-vágta rá egyből a kérdését
-Mert a pályán nem számít hogy ki vagy...elönti az adrenalin a tested és csak a játékra figyelsz meg arra hogy  a labda a kapuba érjen és gól legyen a rúgásodból.Olyankor az ember kizárja a közönséget és nem számít semmi csak a labda és a csapat akivel fent vagy a pályán..-mondtam megköszörülve a torkom
-Hányas mezben játszol?-kérdezte rám nézve..
-Huszonkettes szám-feleltem a kérdésére...Két és fél órát csak beszéltem és beszéltem délután 5 óra volt amikor kiballagtam a teremből mivel a sajtótájékoztató véget ért hivatalosan is...De még akkor is lett volna kérdés.Az elnök magamra hagyott a tévésekkel a riporterekkel és még ki tudja kikkel..Leszívták az összes gondolatomat amit csak tudtak.
A tetováló szalon felé tartottam eldöntöttem hogy a bőrömbe rajzoltatok egy kisebb méretű keresztet..Hogy Isten is velem legyen a meccseken és az életemben.A tetoválás elkészült amikor odaértem egyből fogadtak és a legprofibb ember rárajzolta a minta alapján.Hogy hova?A bal alkaromra természetesen.Majd lefertőtlenítette és letapasztotta.
Este kilenc órát ütött az óra a házamban amikor beléptem az ajtón.Csak elfeküdni volt kedvem az ágyon  és rögtön el is aludtam hiszen másnap reggel edzésre kell mennem."Hogy összeszokjak a csapattal" az elnök szavait idézve..