7.rész

Köszi a feliratkozásokat!
Köszönöm a kommenteket amiket írtok nekem örülök hogy tetszik az írásom.
Remélem tetszeni fog ez a rész is :D
Várom a kommenteket és a többi jelzéseket is!
Ne felejtsd Jelizz! Kövess!! Olvas!! Komizz!!

A csók mámorító volt és teljesen elbűvölt.Utána Neymar csak annyit súgott a fülembe."Az én tulajdonom vagy....mostantól"-és a nyakamba harapott ami egy kissé fájt is.Erre én csak nevetni tudtam na meg persze mosolyogni a szavaitól.Később Munir és Messi is csatlakozott és folytattunk egy értelmetlen témájú beszélgetést.
Reggel az emeleti nappaliban lévő hatalmas kanapén találtam magam.A ruháimat felvettem az éjszaka így nem bikiniben feküdtem.Az eszem kitisztult és hirtelen mindent tisztán láttam.Ez a buli hihetetlen jóra sikeredett döntöttem el magamban.Kinyitottam a szemem ekkor jöttem rá hogy Neymar mellett fekszem szorosan ő pedig a karjával maga felé tart.A jobb oldalamon a földön pedig Munir feküdt összegömbölyödve és hortyogva.Megvakartam a szemem és ekkor megcsapott a kávé illata amely a lépcsőn keresztül érte el az orromat.Kívántam inni akartam szürcsölni a koffein dús energia bombát amelytől felébredek és elmúlik az enyhe fejfájásom.A hatalmas helységben nem csak én voltam és a mellettem fekvő személyek hanem sokan mások is.Neymar mellettem mély levegőt vett miközben elengedte a testemet,a másik irányba fordult és valamit motyogott álmába.Akaratom ellenére is mosolyogni kezdtem.Felültem és felhúzva a cipőm lefelé indultam a lépcsőn.Lent pár ember volt ahogy észre vettem a sapkámat feltéve a fejemre.fejemre. Juliat pillantottam meg aki már nem is tudom kivel beszélgetett.
A kávégéphez mentem és dupla adagot főztem le magamnak vele egy bögrébe amihez most kivételesen nem öntöttem tejet.Ekkor megcsörrent a telefonom a zsebembe.Kifelé indultam a kert felé ahol leültem a kinti hintába. Silvat pillantottam meg miközben megnéztem ki hív."Apa" állt a név a kijelzőn.Kikapcsoltam a telefonom és zsebre vágtam semmi kedvem sincs a korai zargatásához.Bele kortyoltam a kávémba ekkor vettem észre hogy felém indul.
-Te nem csak a foci királya vagy hanem még a buliké is-ült le mellém
-Tényleg?-mosolyogtam ismét belekortyolva a kávémba
-Én téged olyan  mindent szabályt betartó csajnak néztelek ki-lökött meg.Lehúztam a maradék kávét és kitisztult a fejem ahogy azt elvártam.
-Együtt vagy vele-tört rá a lényegre üres tekintettel rám nézve-A csók csatátokból kivéve a medencében és a többi helyen szerintem igen-lökött meg mosolyogva
-Te utálod a barcásokat nem?-néztem rá a számba harapva
-Egy Realos miért ne szerethetné a katalánokat titokban?-kérdezte félmosollyal az  a válaszával meglepett és egyben megnyugtatott-Tudom hogy te is nekik szurkolsz..múltkor túlságosan átlátszó voltál a meccsről haza felé tartva-kacsintott és felállt-Amúgy hatalmas sikert arattunk a közösségi portálokon főleg a te képeiddel-nevetett a végén és lement a lépcsőn
-Szerinted kitisztult a vérem?-kérdeztem ránézve felállva a hintából a poharam a kezembe fogva
-Tutira...te nem ittál annyit mint én-mosolygott legyintve a levegőbe-Fele brigád még szunyál-folytatta a beszédjét.Valószínűleg ő még nem tisztult ki teljesen a járásából megítélve.Bementem az ajtón ismét a konyhába ahol letettem a poharam a kezemből a pultra.Bementem a fürdőbe és megmostam az arcomat hideg vízzel.Majd megtörölve az arcom beültem a nappaliba a többiek közé az egyik üres fotel szerűségbe.A telefonomat bekapcsoltam furdalt a kíváncsiság hogy apám miért hívott.Silva bement a konyhába és nekem intett hogy menjek oda hozzá.Bekapcsolta a konyhában található plazma Tv szerűséget ami az egyik polcra volt rögzítve és a friss hírekre tette.Ekkor hallottam hogy páran jönnek lefelé a lépcsőn.Ekkor jött a legfrissebb hír.Felültem a tévével szemben a púltra és erősen bámultam a képernyőt.
-Tégy rá egy kis hangot-kértem meg ránézve hirtelen..
"A FIFA nagy csellel készült az idei VB-re amit Brazílába rendeznek...Már csak pár nap van és kezdetét veszi a küzdelem a világbajnoki címért...Ám minden férfi csapatban kell lennie egy női játékosnak akinek szerepelnie kell a keretben és játszania is kell minden meccsen ha nem történik baleset vagy sérülés vele így a válogatott kerete nem 11+1 fő hanem 12+1 főre nő a kapussal együtt."-bejátszottak még egy csomó videót ahogy tárgyal a FIFA és kezet fognak a döntésre-Az induló országok szövetségei már is megkezdték a tárgyalásokat-még magyarázott valamit de túlságosan lefagytam a hír hallatán.Később vettem észre és már körülöttem állnak páran az előbb alvó Neymar is itt áll a jobb felemen Messi pedig a bal oldalamon állt Munir pedig lefelé baktatott a lépcsőn előttem.
-Ez nem normális dolog-motyogtam magamban és leszálltam a pultról
-Csak szimplán nehezítés-mosolygott Neymar és magához húzott és ölelés közben egy puszit nyomott a homlokomra miközben szorosan ölelt.Nem tűnt annyira idegesnek mint ahogy gondoltam.Én alig kapva levegőt beszívtam a ruhája illatát az orromba.Hirtelen végig futott rajtam egy furcsa érzés amit eddig nem ismertem.
-Elég lesz-ütötte meg Munir Neymar hátát kissé..Mosolyogva néztem rá ekkor Neymar lazábbra fogta a tartást és gyorsan megcsókolt majd elengedett.Bekapcsoltam a telefonom mivel apám kíváncsivá tett hogy vajon miért hívott?10 nem fogadott hívás pár perc múlva ismét megcsörrent az.
-Tessék?-vettem fel a telefont
-Hol vagy?-kérdezte apám komoly hangon. Neymar leszállt a pultról és Munir váltotta a hangját
-Madridba még-feleltem erre a válaszára és visszaültem a pultra.
-Azonnal haza kell jönnöd Brazíliába-felelte erre hirtelen sürgetőn
-Miért?-kérdeztem
-A Sport Szövetség látni kíván holnap délben-magyarázta hirtelen
-Büntetni vagy csak simán látni?-kérdeztem keresztkérdéssel
-Csak simán...a legelső géppel utazz haza-jelentette ki és csapta le a telefont...Erről ennyit buktam, Marco szülinapját az egyszer biztos.
-Ki volt az?-kérdezte Munir rám nézve
-Apám...-legyintettem -Haza kell mennem mert a Sport Szövetség magához rendel-magyaráztam ránézve
-Akkor Marco szülinapjára nem jössz?-kérdezte suttogva
-Nem....de kívánj helyette te neki boldogot-kértem meg hirtelen.Nem tudtam eldönteni hogy miért kell a szövetség elé járulnom.Lehet hogy büntetést vagy kizárást kapok?
A legelső haza tartó gépre felültem.Délután,Neymartól elköszöntem mivel ő csak az esti géppel indul haza.Az elköszönés egy szoros ölelést és egy erőteljes csókot takart.A haza út elég hosszú így nyugodtan ki tudtam magam pihenni de az időeltolódás nagy..Így kisétálva a terminálból maradt negyed órám hogy a Szövetség székhelyéhez menjek és elfogadjam a büntetésem.Hogy miért gondolom azt hogy büntetést kapok? A válasz logikus a kézilabda társaim bepanaszoltak esetleg vagy itthon tiltsák a két sportágban szereplést és ezért fognak megszidni és pénzbírságot vagy tiltást kiszabni.Ami az én esetemben nem jönne jól hiszen mind két csapat számít rám.A bőröndöm a kocsimba hagytam és becsuktam az ajtót majd bezártam a járművet.Arra még volt időm a szállodába az indulás előtt hogy lefürödjek hajat mossak és átöltözzek..Szokásos sport szerelés egy pink atléta és egy rövid farmergatya Nike cipővel a lábamon meg a Ful Cap a fejemen.A napszemüveg a szememen.Beballagtam a nagy épületbe ahol a kinti meleghez képest hűs levegő fogadott és arcok mosolyogtak rám.
-Jó napot-köszöntem illedelmesen a recepción
-Maya Countinho?-kérdezte a hölgy aki kosztümöt viselt magán de a melleit túlságosan kirakta
-Igen-bólintottam mosolyogva miközben levettem a szemüvegem és a pólómra akasztottam.
-Jöjjön utánam felkísérem-indult meg előttem én pedig követni kezdtem a magassarkúba előttem alig tudott lépkedni amin én csak mosolyogtam főleg akkor amikor megbotlott a saját lábában.Bekopogott az ajtón majd bement és pár szót váltott az emberekkel..Pár percet vártam az ajtóba majd kijött és kitárta előttem az ajtót.
-Fáradjon beljebb-udvariaskodott majd visszaindult én beléptem és becsuktam magam után az ajtót.Körülnéztem három másodperc alatt de az izgalomtól nem láttam semmit.
-Jó napot..- bírtam szólásra magam mentem az elnök felé aki mellett a brazil elnök asszony állt
-Üdvözlöm-mosolygott túlságosan is amitől hirtelen megkönnyebbültem.A hölggyel is kezet fogtam.-Foglaljon helyet-folytatta a beszédjét
-Nyilván kíváncsi hogy miért rendeltük ide-kapcsolta be a sarokban lévő tévét amin a Real Vs Barca meccsen alakítót rúgásaim cseleim mentek összevágva-Hadd Gratuláljak ahhoz hogy a debütáló meccsén győzelemhez jutatta a Real Madrid csapatot-nézett a sarokban lévő tévére
-Köszönöm-mondtam szűkszavúan félmosollyal az arcomon ekkor az irányítót a kezébe fogta és megállította a felvétel.
-5 nap múlva kezdődik a világbajnokság-kezdett bele és ekkor már megnyugodtam mert tudtam hogy nem kapok büntetést azért amit el sem követtem.-Szeretnénk megkérni Önt hogy legyen a válogatottunk +1 női játékosa-folytatta egy kis csend után várt a válaszomra.
-5 nap alatt nehéz összeszokni egy csapattal-jelentettem ki nyugodtan
-Ők mondták hogy ne az U20 női csapatból válaszunk hanem legyen maga az a játékos akit ez a megtiszteltető meghívás ér-magyarázta nyugodtan majd a válaszomra várt.-A válogatott magával szeretne együtt dolgozni-biztatott ismét-Elvállalja?-kérdezték rám nézve egyszerre siettetve
-Megtisztelő meghívás-kezdtem bele normális hangvitelbe-Elvállalom,benne vagyok-mosolyogtam...
-Köszönöm-nyújtotta a kezét amit én megfogtam és kezet ráztunk egy fotós hölgy ezt lefotózta.Ekkor bejött egy férfi egy nagyobb fajta táskával amit letett mellém
-A foci edző cuccai a saját számával rajta-magyarázta rám nézve félmosollyal az arcán-És a meze-adta oda  a kezembe...Sárga színben pompázott mint a kézis mezem.De a szám nem szimpatizált velem "22 Countinho".
-Köszönöm-vettem el azt is lefotóztak ismét
-Rendben és egy megemlítés ezennel a focilabda világában fog dolgozni szerepelni és játszani...-tolta elém a papírt amit rögtön alá is firkantottam-A kézilabda mostantól szünetel a maga számára-tette el a lapokat és oda adta a sportolói igazolásokat amik kellenek a Vb-hez való részvételhez.
-Sok gólt hozzon az új ember-mondta befejezés képen..Párszor lekaptak engem is még a szobában a vaku fény csak úgy villogott.Megfogtam a táskát amit kihozott a férfi a mezt pedig a kezembe szorítottam.
-Még egyszer köszönjük-mondta végszónak -Pár vizsgálaton még átesik a holnapi nap folyamán-folytatta az információ adást
-Titokba tartani nem kell....-szólalt meg mellette az elnök asszony komolyan
-Számomra a megtiszteltetés-nyújtottam a kezem ismét búcsúzásként megrázta azt mindkét elnök.
-Viszontlátásra-köszöntem el és csuktam be magam mögött az ajtót.
Muszáj volt elvállalnom ha nem tettem volna meg akkor most furdalna a lelkiismeret de így is úgy is furdal hiszen a kézilabda számomra szünetel.A mezeimen eddig a 10,11,22 szám szerepel.A 10-es és a 11-es eddig szerencsét hozott kíváncsi leszek a 22 szám milyen sorsot helyzeteket ad majd nekem.Felvettem a napszemüvegem miközben a lépcsőn lefelé haladtam.Túlságosan gyorsan aláírtam azt a szerződést.Tegnap reggel még nem gondoltam volna hogy a FIFA-nak köszönhetően válogatott lehetek a férfi csapatban.Arra számítottam hogy majd valamelyik lány csapatból kiválasztanak valakit.Nem értettem a helyzetet de esélyt kaptam hogy a nyári szünetben ismét focizhassak és ne tudjak pihenni ettől valamiért boldogabb lettem.Leérve a recepciónál a csaj ráámolyogott túlságosan is.A vállamra akasztottam a táskát és kifelé kullogtam a leglassabb tempóban ahogy egy sportoló mehet.Kiérve a főbejáraton egy csomó ember állt a kamerával előttem és vakuk villogtak.A földre nézve ballagtam ki a tömegből.
-Nyilatkozzon legyen szíves-magyarázta egy nő a mikrofont a számhoz téve..Túlságosan akaratos volt.

-Majd legközelebb-vágtam rá egyből és eltoltam a számtól a tárgyat..Egészen az autóig követtek alig tudtam beülni a kocsimba.Bezártam az ajtót és a mellettem lévő ülésre ledobtam a kapott táskát és  mezt is.Bekötöttem magam és beindítottam a motort.A visszapillantó tükörből láttam hogy az autó mögött újságírók és riporterek is állnak és nem nagyon akarnak arrébb menni.Betettem üresbe a BMW-ét és bőgetni kezdtem a motort a gáz pedál lenyomásával.Amitől a jármű felbőgött mint egy vad állat és a gumijai csikorogtak.Sikerült ezzel az akcióval arra bírni a fotósokat hogy távozzanak és engedjenek ki. Óvatosan kitolattam úgy hogy nehogy elüssek valakit majd gumicsikorgatás közben gázt adtam és  kifelé hajtottam a parkolóból.Bekapcsoltam a rádiót és ráhajtva az autópályára  egészen a saját házamig.Ahol szerencsére nyugodtan betudtam állni a garázsba mivel az utcában még nem volt annyi firkász.A kapu becsukódott mielőtt bejöhettek volna a három méteres kő kerítést meg nem hiszem hogy át tudják mászni.Kipakoltam a kocsiból a cuccaimat majd bementem a saját otthonomba végre.Az előbb kapott táskát letettem a nappaliba a bőröndöm pedig be a mosókonyhába.
Másnap reggel a nappaliban fekve ébredtem fel.Valószínű elaludtam a film közben amit este néztem.10 óra van és 11-re jelenésem van az orvosnál is.Felmentem a fürdőbe és lefürödtem fogat mostam megfésülködtem, felvettem a fehérneműket a zoknimat a sport cipőt és egy Nike has atlétát.Mivel tudom hogy milyen vizsgálatok lesznek nem kell olyan sok ruhának rajtam lennie.Egy sztreccses fekete gatyát húztam magamra és felvettem a nike sport cipőm.
Kinéztem az erkélyen és láttam hogy kint fotósok állnak az erdős részen kocsikban ülve.Kint igaz nincs annyira meleg de muszáj volt magamra húzni egy vékony kapucnis fehér pulcsit hogy ne tudjanak felismerni.A csukját feltettem a fejemre a hajamat pedig az arcomba lógattam napszemüveget vettem fel és beültem a garázsba a kocsiba.
A szövetségnek a központjának a parkolójába érve megnyugodtam hogy itt sokkal kevesebb firkász van. Leállítottam a motort szépen lassan kiszálltam a kapucnit és a szemüveget a fejemen hagyva sétáltam be.El voltak foglalva ha jól láttam Neymarral és Dani Alvessel így rám nem is firtattak..A leggyorsabb tempóban bementem a bejáraton.A recepciónál nem állt senki és természetesen tudtam hogy hol van az orvosi szoba.Köszöntem majd felfelé indultam a lépcsőn kissé futva.A folyósora érve megnyugvás tőrt rám hiszen üres volt.Bekopogtam az ajtón és a szemüveget meg a csukját levéve bementem.
-Üdv újra itt-mosolygott rám nézve a doktor úr
-Köszönöm-mondtam miközben leültem a székre
-Még két úr jön vizsgálatra...de magával kezdem-nézett rám félmosollyal-Először is mivel férfiak ellen fog leterheljük a végtagjait és az izmait úgy ahogy egy férfinek szokott lenni ha harcol a pályán-magyarázta a papírt írogatva lazán a szemüvege felől felnézve.
-Rendben...benne vagyok-mosolyogtam elég furcsa pózban ült az íróasztala mögött.Levettem a pulcsim és a székre tettem.El kellett feküdnöm egy asztalon és rám kötötte a zsinórokat.Az egyik egy kissé megcsípett amikor rátette azt az orvos a hasamra.
-Elnézést-húzta a száját.
-Semmiség...már hozzá szoktam..-vontam vállat.Ekkor kopogtak az ajtón és ott hagyott addig az asszisztense állítgatta a gépet és mérte a testemnek a reakcióit.
-Egy fél óra...várjanak legyen itt kint -magyarázta az orvos majd visszajött
-Az eredmények?-kérdezte a nőre nézve
-Túlságosan jók...-dadogta hirtelen a gépre pillantva
-Akkor nem lesz itt gond-legyintett a doki a levegőbe a papírt nézve.Majd szépen lehúzkodták rólam a zsinórokat ismét amik szorosan tapadtak a bőrömhöz és a hasamon lévő kockákhoz.
-Következő állomás..a futópad-mutatott a nő a sarokban lévő futópadhoz.Felálltam és oda baktattam.
-Szédelgés nincs-mondta a papírra írva.
-Miért lenne?-kérdeztem ránézve
-Általában a profiknál is megesik-mondta a nő majd megérintette a hideg kezével a hátam hirtelen libabőrös lettem.Elindította először kevésbé kellett futnom de a végén már a legmagasabb fokozaton volt és sprinteltem kapkodtam a lábaim.A szívemnél volt rajtam egy zsinór ami mérte a pulzusomat.
-Rendben-magyarázta majd leállította negyed óra után.A levegőt szabályosan vettem ahogy amúgy is szoktam így nyugodt maradtam miután leállította.
-Üljön le...-magyarázta az orvos ekkor a szemeimet vizsgálta a vércukrom illetve a vérnyomásom mérte meg
-Izom felmérést csináljunk?-kérdezte az asszisztens hölgy
-Látszik hogy van izma...és ne kínozzuk feleslegesen-nézett az orvos lazán a nőre
-Köszönöm...-néztem rá mosolyogva-A múlthéten kínoztak azzal a teszttel-fejeztem be a mondatom
-Semmiség...-lazáskodott a doki ismét-Tetoválás van a testén?-kérdezte a papírra nézve
-Van a jobb alkaromon-mutattam ránézve
-Végre egy normális felirat-komolykodott erre én elnevettem magam
-Köszönöm-fejeztem be nagy nehezen a nevetést.Ekkor jött pár foci kérdés mindkettő felől.
-Már megvettem a mezt magamnak-kacsintott a hölgy- 22-es állt a hátán-kacsintott a papírt letéve az asztalra
-Mennyiben fog változni a játéka hogy ebben a csapatban fog játszani?-kérdezte az orvos
-Erőszakosabb leszek...furfangosabb és a legjobb saját cseleimet használom majd-mondtam félmosollyal az arcomon
-Készen áll-kacsintott az orvos és oda adta a papírokat-Sok sikert-mondta komoly hangon
-Az elnökségen adja le a lapokat-szólalt meg az asszisztens.
Nagy nehezen sikerült kimennem ez a két orvos túlságosan sokat beszél.A folyosón kellett felvennem a pulcsit és lefelé indultam a lépcsőn.Ekkor megcsörrent a telefonom pont mikor elindultam.Kivettem azt a zsebemből és tovább ballagtam.
-Szia-vettem fel a telefont kedves hangon
-Felfüggesztés?-kérdezte Stell ideges hangon
-Helyesbítek ideiglenes felfüggesztés...-javítottam ki a hangjából lehetett hallani hogy feszült
-Akkor rendben...-hallottam egy kis megnyugvást a hangjában.de én tudtam hogy nem valószínű hogy kézilabdázni fogok mostanában.
-Szurkolunk neked-hallottam egy kis élénk vidámságot a kijelentésben-Csak úgy mint a Real meccsen 11-es tette le a telefont mosolyogva..Én a zsebembe csúsztattam azt és felfelé indultam az elnökségre ismét a lépcsőn.
-Jó napot-köszöntem udvariasan
-Üdvözlöm-mondta a ősz hajú férfi mosolyogva
-Meghoztam a papírokat-tettem le az asztalra..
-Csodás...akkor mihamarabb kezdje meg a felkészülést-fogta meg a vizsgálat eredményeit.Előtte pedig jöjjön velem sajtótájékoztatót adni-kért meg és kiindult az ajtón én pedig követtem természetesen.Egy hatalmas terembe vezetett ahol az utolsó sorban a játékosok ülnek.
-Csak lazán és nyugodtan-suttogta az igazgató miközben mellém állt hogy lencsevégre kapjanak..Ő biztosra veszem hogy ideges volt hiszen ez a furcsa új szabály megnehezíti azt hogy az országunk győztes legyen.A vaku folyamatosan villogott..Túlságosan erősen is a sapkámat nem vettem le a fejemről.Leültem a székre ahova a nevem volt írva és egy mez volt  a karfáján.Rá egy mez volt terítve.Ekkor vettem észre hogy volt egy üveges rész volt előttem mint a mozikba a vetítő szoba valami olyasmi félle.Ott játékosok ültek ahogy elnéztem pár másodperc alatt kapcsoltam és elvettem onnan a tekintetem hallgatják hogy milyen válaszokat mondok? nem értem.Mellettem az elnök megszólalt miután helyett foglalt.Én hallgattam a beszédjét ami fél óra hosszasan tartott.
-Átadom a szót Countinho-nak-szólított a vezetéknevemen és felém nézett.Kamerák vettek és hirtelen megijedtem..Miért kell átadni nekem a szót?
-Megtiszteltetés számomra hogy...megkaphattam ezt az esélyt a válogatottól és az elnökségtől...-kezdtem el beszélni és 10 percig beszéltem...majd kezdődtek a kérdések.
-Maya...-szólalt meg az egyik női firkász-Ha jól tudom te a kézilabda válogatott tagja vagy? Akkor hogyan lettél a labdarúgó válogatott tagja?-kérdezte elég gúnyosan
-A kézilabda karrierem jelenleg fel van függesztve-jelentettem ki erre nagy meglepettség hallatszott a terembe-4 éve kézilabdázok 14-éves korom óta...mindenki úgy ismert meg hogy "Countinho a  10 mezes" de azt nem tudják sokan hogy én mit csináltam a debütálásom előtt...Például hogy előtte 6 évig fociztam...és csak azért lettem a kézilabda válogatott tagja mert apám akaratának akartam ellent mondani puszta kamaszkori fellázadás volt a rendszer ellen, és inkább a másik sportágat választottam-magyaráztam elég hosszadalmasan
-A Real Madridban milyen játszani mint focista mennyiben más?-kérdezte az egyik férfi
-Semmiben...esetleg abban hogy ha eladott labdát kapok nem vehetem fel és sprintelhetek bedobni a kapuba-ezzel a mondatommal megnevetettem őket.
-Mennyiben befolyásolja majd a játékod az hogy te leszel az egyetlen női tagja a csapatnak?-kérdezte rám nézve
-Nem fogja befolyásolni...-vontam vállat grimaszolva
-Miért?-vágta rá egyből a kérdését
-Mert a pályán nem számít hogy ki vagy...elönti az adrenalin a tested és csak a játékra figyelsz meg arra hogy  a labda a kapuba érjen és gól legyen a rúgásodból.Olyankor az ember kizárja a közönséget és nem számít semmi csak a labda és a csapat akivel fent vagy a pályán..-mondtam megköszörülve a torkom
-Hányas mezben játszol?-kérdezte rám nézve..
-Huszonkettes szám-feleltem a kérdésére...Két és fél órát csak beszéltem és beszéltem délután 5 óra volt amikor kiballagtam a teremből mivel a sajtótájékoztató véget ért hivatalosan is...De még akkor is lett volna kérdés.Az elnök magamra hagyott a tévésekkel a riporterekkel és még ki tudja kikkel..Leszívták az összes gondolatomat amit csak tudtak.
A tetováló szalon felé tartottam eldöntöttem hogy a bőrömbe rajzoltatok egy kisebb méretű keresztet..Hogy Isten is velem legyen a meccseken és az életemben.A tetoválás elkészült amikor odaértem egyből fogadtak és a legprofibb ember rárajzolta a minta alapján.Hogy hova?A bal alkaromra természetesen.Majd lefertőtlenítette és letapasztotta.
Este kilenc órát ütött az óra a házamban amikor beléptem az ajtón.Csak elfeküdni volt kedvem az ágyon  és rögtön el is aludtam hiszen másnap reggel edzésre kell mennem."Hogy összeszokjak a csapattal" az elnök szavait idézve..