2.rész

Sziasztok! Megjött a második rész! Már öt rendszeres olvasója van a blognak amiért nagyon hálás vagyok!

Íme itt a következő rész amibe lesz öröm és ismét egy kihívás...de egy nem várt személytől AZ ellenségtől...

A keddi napom azzal telt el hogy edzettem az edzőteremben a súlyzókkal.

Délután háromkor végeztem és az autómhoz tartottam amikor megcsörrent a telefonom..

-Hali-vettem fel a telefont.

-Van kedved ebbe a hőségben egy nagyot csobbanni a vízben-hallottam Stell túlságosan lelkesedő hangját

-Miért is ne-magyaráztam mosolyogva miközben beültem a kocsiba.

-Akkor ötre gyere a jachtunkra-jelentette ki...Ötre? Felvettem az egyik bikinimet arra egy rövid gatyát meg egy has pólót.Egy törölközött tettem a táskámba és beültem a kocsiba..
A napszemüvegemet a szememre tettem és úgy  ballagtam.Sok luxus kocsi állt még itt az enyémen kívül a parkolóban..Megfogtam a Nike strand táskát és befelé kezdtem menni a mólón.

Az egyik jachton eléggé sok férfi volt négy hajóval arrébb pedig ott állt Jessu és a többiek.

-Csak nem a híre sportoló-szólt be ismét Jessu

-Legalább egyszer legyél kedves év védője-kacsintottam majd felszálltam a hajóra..Később pedig Jessu is majd behajóztunk a tengerre eléggé messze a parttól.Láttunk még egy jachtot de az nem arra jött amerre mi..A nap továbbra is ezerrel sütött amely erősen égette a testem.

-Akkor jöjjön a pezsgő osztás-magyarázta Stell és a lányok felálltak.Nekem is adott egy pohárral..

-Az összes meccsünkre és a díjainkra...-mosolygott majd a csapat egyszerre koccintott..Később pedig a másik hajó felénk közeledett éppen amikor levettem a felsőmet és a gatyámat.Bikiniben álltam és pont én pillantottam meg a luxus jachtot.A napszemüveg mögül pásztáztam a partot meg a tenger felől érkezőket..Majd követtem Jessut aki beleugrott a vízbe. Beleugortam és egy hatalmasat csapódtam a mély vízbe.

-Egy úszóverseny?-kérdezte Jessu önelégült mosollyal

-Legyen-egyeztem bele...

-A szikláig-kiabálta és úszni kezdett mint egy örült...Követtem hát én is..Előbb ért ugyan a célhoz mint én és már visszafele is indult..
-Oda vissza-mondta amikor elhaladt mellettem..Megfogtam a kővett ellöktem magam és extra sebességre váltottam a víz kellemesen langyos így könnyű benne úszni...
-Mi vagy te szupermen?-kérdezte Jessu amikor ideért a Jachthoz.
-Aha-nevettem-Adrenalin-jelentettem ki és belecsaptam a vízbe.Akkor vettem észre egy másik jachtot a látó távolságomban ami túlságosan közel jött a miénkhez.
-Ennyi elég a vízből-húzta fel magát.
-Köszi nagyon rendes vagy-magyaráztam mire vártam hogy engem is felhúzzon.
-Ja hogy te is fel akarsz jönni-fogta meg a kezem és el is engedte.
-Milyen szellemes vagy-magyaráztam.A hajón még mindig lányok tartózkodtak.Megborzoltam a hajam és a jobb vállamra dobtam hogy ott csöpögjön le róla a maradék víz.
-Te mikor kell ezt a csúfságot levenned a lábadról?-kérdezte Jessu bunkón és megérintette a lábával a gumit---
-Szombatig-magyaráztam a lábamra nézve..
-Még szerencse hogy meccsünk nem lesz-jelentette ki-Csak klub-magyarázta
-Neked...de nekem nem-magyaráztam mosolyogva
-Ja el is felejtettem-legyintett-Mi van a magyarral?-kérdezte mosolyogva mert tudta hogy ezzel felidegesít..
-Ha oda igazolok egy klubba nagy az esélye hogy az ottani válogatott tagja leszek-magyaráztam ránézve és a gúny mosoly egyből lemosta az arcáról ez a kijelentésem.
-Félvérnek lenni nem jó-jelentette ki kevésbé gúnyosan hiszen ő spanyol-brazil az anyja brazil azt hiszem.
-A brazil felem is jó meg a magyar is nem?-kérdeztem ránézve.
-A magyar feled a béna-nyújtotta ki a nyelvét.
-Akkor kezdődjön a buli-magyaráztam és bekapcsoltam a zenét.Pont Pitbull és Jennifer Lopez idei vb dala lett az.
-Csak brazilan-mosolyogtam Jessura ő pedig úgy tett mintha hányna.A zenét egyből áttették egy pörgős-sebre és felhangosították.Én is előadtam a magam fajta béna táncmozdulataimat.Az órára néztem és rájöttem hogy még csak nyolc óra van.Szóval ráérek.....
A lányok táncoltak én pedig nyugodtan elfeküdtem a bőr kanapé szerűségen.A másik járműt néztem mert kíváncsi voltam hogy kik ülnek rajta vagyis inkább beszélgetnek.Neymar,Oscar, és David Luiz lobogó haját pillantottam meg..
Fél tizenegykor döntöttem úgy hogy hazamegyek.A tenger közepéről hogyan jutok a parthoz?A jacht dzseszkiével..
-Stell kölcsön vehetem?-kérdeztem ránézve
-Persze..-magyarázta-Csak hagyd a parkolóban-mosolygott már túl sok volt benne az alkohol.Felvettem a mellényt és alátettem a táskámat meg a száraz ruháim..Lekötöttem a kampóról a kötelet és felültem rá.Elfordítottam a kulcsot és beindítottam a motort gázt adtam és a part felé indultam....
***
Másnap reggel korán keltem hiszen Neymarnak le kell törnöm a szarvát.Azt hiszi hogy velem szemben felveheti a játékot,nevettem el magam fogmosás közben hangosan és a tükör fogkrémes lett.
Bementem a stadionba és ő már ott volt kapura rugdalt.
-Késtél-jelentette ki a labdát megfogva
-Nagyon vicces vagy...tíz perccel előbb jöttem-magyaráztam a labdát elvéve a kezéből.
-Oh már tudom miért-magyarázta kissé komolyan.Magára gondolhatott de én egyből megszólaltam.
-Megölt a vágy...-kis szünetet hagytam csillogó szemekkel nézett rám-hogy megtörjem a híres Neymar önbizalmát-magyaráztam a labdát hozzá dobva
-Ja persze-legyintett....Túlságosan nagyképű állítottam meg ezt a tényt magamban.-Mutasd mit tudsz-dobta vissza a labdát egy kissé erősen..Amit meg sem éreztem..Dekáztam menetel közben egészen a kapuig..Majd eljátszottam ugyanazt a lepattintás amit a hétfői edzésen csak most ugrásból lőttem kapura.Érkezésnél nyugodtabban estem a fűre hiszen a lábamon csuka volt.A labda a háló bal oldalába csapódott.
-Kezdőhöz képest nem is rossz-legyintett de tudtam hogy ez nem várt dolog volt számára
-Egy gond van-magyaráztam miközben felé tartottam-Nem vagyok kezdő-mosolyogtam...
-Akkor játszunk félpályát-magyarázta majd a szemben lévő kapuhoz futott a labdával.Túlságosan nehéz ám de mégis könnyű volt megverni 8-10-re igaz ez két órát igénybe vett.A pálya szélén már gyülekeztek a focisták de a lányok még sehol sem voltak.
-Csak azért győztél mert másnapos vagyok-jelentette ki nyugodtan.Egyértelmű,hogy tegnap este nem csak beszélgetett a focis társaival a tengeren.
-Persze csak azért-magyaráztam megfogva a labdát..-Állj a tizenegyes vonalhoz-magyaráztam neki kissé parancsolva.Nem értette hogy mit akarok ebből az egészből kihozni.Én a kaputól eléggé messze álltam az alapvonalon kívül.Amikor látta hogy mit akarok ebből az egészből kihozni mer vette a lapot.Hármat lendületből és futásból lépve bedobtam neki a labdát az alapvonalon kívülről egészen a tizenegyesig..A labda csak repült és csak repült körülbelül 4 méter magason még a lábához nem csapódott.A kapura bombázta az egy hatalmasat csapódott a palánknak.Majd felém futott..
-Mi vagy te?-hunyorgott a szemével..-Ekkorát én sem tudok dobni-mutogatott az ujjával én csak nevettem.A csukám egy merő fű...
-Látlak még?-kérdezte amikor a másik térfélre indultam ám megálltam.
-Persze-magyaráztam erre a kérdésre nem igazán számítottam-A pénteki BL meccsen Barcelonában biztos-magyaráztam mosolyogva
-Kinek szurkolsz?-kérdezte ismét az arcomat fürkészve.Persze tudta a választ.
-Szerinted?-kérdeztem vissza-Biztos nem a Real Madridnak-magyaráztam
-Csak kérdeztem..-magyarázta a kezét felrakva mint aki megadja magát.
A lányokhoz futottam pár perccel később...
-Mit nevetgélsz a csillogóval?-kérdezte Jessu undorral teli pofával.
-Ha másnapos lennék akkor én is ezt mondanám-jelentettem ki.Hiszen rá nézve eléggé sokáig eltarthatott a buli.
Megjött az edző és tudtuk hogy az utolsó évadi edzés mindig szabad és nyugodt.
-....az évre befejeztük,mindenkinek jó nyarat és pihenést,köszönöm azoknak akik megjelentek az utolsó edzésen is-mondta záró mondat ként..
-Countinho maga marad-mondta Genf és elő vette a gyógyszeres táskáját.
-Meg vizsgálom még a lábát itt...ha nem gond-magyarázta erre én leültem..
-Persze hogy nem-magyaráztam.A lányok kivonultak de a focisták passzolgattak továbbra is a pálya másik felén.Sorba néztem mindenkin David Luiz meg Neymar engem figyelt,apám pedig a dirigáló szektorból. (én már csak így hívom a kispadot).A lábam és a vádlim kapott egy ellazító masszást.
-Fáj még?-kérdezte miközben leszedte róla a gumit ami túlságosan nehezen jött le a lábamról.
-Nem csak néha beszúr egy-egy izom összehúzódás-jelentettem ki nyugodtan ránézve..
-Még be kell adnom neked egy gyulladás csökkentő injekciót-mondta majd a táskájához nyúlt ahonnan elő vette az injekciót
-Rendben....nekem mindegy csak javuljon meg-néztem a stadion tetejére..Ekkor éreztem a szúrást a térdemnél.
-Még egy kis gyulladás van a lábán itt a térdnél -jelentette ki és egy kissé megnyomta a területet amitől egy kissé megrezzentem.Visszahelyezett egy új gumi erősítőt rá ami nem zöld hanem kék színű most.
-Szombaton leveheti-magyarázta összepakolva.
-Pedig annyira szeretem...már majdnem hozzám nőt-mosolyogtam és viccelődtem.Nyújtotta a kezét felhúzott.
-Tudja a sportolók átka a sok sérülés-mondta komolyan-Jó pihenést-intett és ment az edzőhöz.
-Magának is-magyaráztam és megigazítottam a gumit a lábamon ami már eléggé vágta a térdem.
Az alap vonalon kívül ballagtam mint egy sérült játékos.Úgy izzadok mint egy ló csöpög rólam az izzadság.A mezemen lévő címert megcsókoltam és felnéztem a tűző napra köszönetet mondva istennek.
***
A szerda délután és a csütörtök délelőttöt edzéssel töltöttem a délután pedig lazulással .Elpakoltam a bőröndömbe a szurkoló mezem és még pár ruhát.
-Mi van veled meg Neymarral?-kérdezte apám amikor leültünk a helyünkre a repülőn..
-Semmi-jelentettem ki nyugodtan és az alvó párnám a nyakamra tettem.
-A viselkedése mióta vele voltál túlságosan megváltozott-mondta egy kissé furcsállón.Kis idő múlva abbahagyta a faggatást és felrakta a fülesét.Ahogyan én is.Egy évbe egyszer megyek el az FC Barcelona mérkőzésre..na jó talán kétszer de minden döntőn jelen vagyok ami a lényeg.
A gépünk péntek reggel szált le Barcelonában..A terminál teli volt szurkolókkal.A szállodába hamar beértünk szerencsére.
-Maya ?-szólalt meg mögöttem Shakira mikor beértünk a barcelona szállodába és megölelt túlságosan is szorosan.
-Egy ilyen meccset ki nem hagyna ki?-kérdeztem mosolyogva amikor elengedett a szorításból.Ekkor a kis Milant vette a kezébe aki nagyon megnőtt.
-Milan ekkora lett?-kérdeztem mosolyogva és a kisfiúra néztem...Hogy honnan ismerem ennyire Shakirat ?Amikor Spanyolországban éltünk és többször is találkoztam vele az anyámra emlékeztetett akit nem is ismertem.
Játszani kezdtem a kis sráccal aki hangosan nevetett.
-Ki a kedvenc játékosod?-kérdezte csillogó szeműen.
-Este a mezemre lesz írva-mosolyogtam és kacsintottam is egyben.A mezemre írt név egy kicsit furcsa de legalább őszinte.
Apa oda adta a szobám kulcsát és felfelé indultam a lifttel amikor megcsörrent a telefonom a zsebembe.
-Szia-vettem fel a telefont
-Szurkolunk a csapatodnak-magyarázta Stell
-Király-mosolyogtam magamban-Legfőképpen a tizenegyes mezesnek-hallottam a gúnyt a nevető hangjában
-Ne kezd te is-magyaráztam és kiszálltam a liftből egyenesen a szobám felé mentem..
-Amit leműveltél vele az edzésen azt több mint semmi-jelentette ki.
-Ne kombinálj-jelentettem ki-Csak sima fogadás volt és foci.....-mondtam és lehúztam a kártyát a bejárati ajtón.Fogadás? mi a nyereményem? végül is én nyertem jutott az eszembe.
-Majd egy hét múlva találkozunk-mondta Stell és letette a telefont..Túlságosan elkalandoztam ahhoz hogy halljam mit mond előtte.Kinyomtam a telefonom és elfeküdtem az ágyamon..A VIP páholyi jegyeim az éjjeli szekrényen voltak.A meccs este kilenckor kezdődik így még van majdnem 12 órám bármit csinálni.Kiültem a teraszra és bámultam a gyönyörű nap fel keltét pont kiláttam a tengerre amely gyönyörű látványt foglalt magába.A szálloda hatalmas volt és mivel én pont a közepén voltam ahonnan minden szobát belátni láttam egy pár focistát akik az erkélyen esznek isznak vagy épp csak meditálnak az esti meccsre.A szálloda U alakú így a résen pont kilátok,A rácsnak támaszkodtam és úgy bámészkodtam jobbra balra.Nem láttam semmi érdekest így bementem a szobába.
Lefeküdtem az ágyra és az álom a mélybe húzott...
Dörömbölt a telefonom arra keltem fel apám hívott akinek a hívására nem válaszoltam..Az óra pont este fél kilencet ütött.Felálltam és a leggyorsabb tempóban felvettem a "szurkoló" mezemet.Nem értem hogy miért alszok ennyit mostanában.Egy adidas fekete cipőt és egy farmer rövid gatyát vettem magamra.A hajam felkötöttem és megmostam a fogam.Felvettem a napszemüvegem és a jegyeimet a telefonomat megfogva elhagytam a szobát.A belépő kártyát a zsebembe tettem a telefonom mellé.A stadion két kilométerre van a szállodától így kényelmesen el tudok gyalogolni odáig...
A VIP szektorhoz mentem ahol rögtön beengedtek a stadionba.
A stadion teli van Barca és Real szurkolókkal..Leültem a 10 számú székemre micsoda véletlen pont a saját számomé.. Shakira ült a jobb felemen a kis Milannal.
A meccs kezdetét vette és megszólaltak a klub himnuszok.Én természetesen felálltam mintha akkora barcás lennék.A nap itt is eléggé erősen sütött de a szememet nem bántotta.A vádlimon és a térdemen még mindig ott villogott a kék gumi..Amint vége lett a himnusznak leültem..A meccs se izgalmas se nyugodalmas sem volt.Pár szektorban főleg az A-ban és a B-ben verekedtek a szurkolók a szabálytalanságoknál amelyet az éppen adott fél követett el.Félidőben a nagy szünetben a csapatok eléggé sokat beszélgettek az öltözőjükben hiszen az állás még mindig 0-0 és ez így nem lesz jó.
Messi sincs ma olyan jó formában.
Apám természetesen a csapat mellett tartózkodott..
Amikor visszajöttek és elkezdődött a második félidő a játék stílus szintén nem változott. Messi és a többiek fogták a fejüket amikor majdnem a labda a kaput találta el.Amikor hirtelen támadni tudtak az utolsó percben a hosszabbításban.
Neymar Dani Alves passzának köszönhetően kapura talált a 88 percben melynek köszönhetően a barca győzött.
A gól öröm a két triónak egy  majdnem egyforma tánc lett amin csak nevettem.Kiosztották a díjakat meg a kupát.Megvártam amíg a stadion teljesen kiürül.A focisták interjúkat adtak és fotózták őket az sajtósok a díjjal. Shakira  is maradt és megvárta még kiürül a stadion..
-Kérjük a focistákat és a stadionba maradt vendégeket hogy maradjanak továbbra is bent mivel kint lázongás tőrt ki-jelentette ki a bemondó.
-Had nézzem meg mi van a hátára írva a pólódnak-mondta Shakira mosolyogva.A stadionba már nem volt akkora hangzavar de kint annál nagyobb.
-Oké-álltam fel mosolyogva
-Nulla...Countinho?-kérdezte nevetve Shakira...
-Saját gyártmány-kacsintottam.Ekkor valaki megkocogtatta a vállam..
-Maya Countinho?-kérdezte egy gyerek hang.Megfordultam és egy kis srác állt mögöttem az édesapja fent várta.
-Igen?-néztem rá mosolyogva
-Kaphatok egy aláírást és egy közös képet?-kérdezte édes mosollyal..Olyan hét éves lehet.
-Hát persze-álltam fel és át ugortam a székeket.székeket. Le fótozkodtam vele és aláírtam a füzetét..Majd nyomtam egy puszit a homlokára.Mosolyogva futott felfelé a lépcsőn...
-Itt is vannak rajongóid?-kérdezte rám nézve Shak..Milan már belebújva aludt az ölébe.
-Ezek szerint-feleltem miközben feltoltam a szemüvegem a fejemre-Legtöbbször otthon kérnek,ezen én is meglepődtem-mosolyogtam a telefonomra néztem,este tizenegy óra van.Ekkor több focista is oda rohant a szerelméhez beleértve Piqét is.Annyira boldog volt hogy Shakirát erőteljesen megcsókolta és felébresztette a kis Milant..
-Én megyek-magyaráztam miközben felálltam,
Shakira talán meg sem hallotta hogy mit mondtam.Természetesen tudom mi az illem így inkább nyugodtan hagytam a családot örvendezni a győzelemnek.Habár ha a kis Milan-ra nézek ő az se tudhatja hogy hol van az arca és a feje teljesen szét van aludva.
-Győzelem pacsi?-kérdezte apám és felemelte a kezét amikor lefelé mentem a lépcsőn.Papír munkát végzett a társaival.
-Gratulálok-csaptam bele a tenyerébe.
A pályára néztem ismét amin már csak a kertészek tartózkodtak aztán meg a füvet kezdték locsolni.locsolni. Neymar még visszament és megcsókolta a szájával a vizes talajt.Amikor visszafordult az ő tekintete megtalálta az enyémet hirtelen.Egy mosolyt lövellt felém ahogy én is felé.Majd a kispadhoz ment.A szállodához kerülve gyalogoltam hiszen most azon az utcán vér is folyhat ahol a Real-Barca szurkolók verekednek.Saccra körülbelül öt kilométert kell gyalogolnom.A szállodából zene hallatszott elég hangosan.
Shakira reakciója a mezemre megnyugtató én is nevetnék rajta ha civil szemmel látnám.
Bementem a fő bejáraton és egy pincér egyből egy pohár pezsgőt nyomot a kezembe.
-Köszönöm-mondtam meglepetten.A nagy teremből hangos kiabálások hallatszottak.Két nő ült a halban lévő kanapén.
Lehúztam a pezsgőm és letettem az egyik kis asztalra.Majd felfelé indultam a lépcsőn a tizedik emeletre lassan.A folyósokon zavaró hangok hallatszódnak.A focisták ünnepelnek a barátnőjükkel.Ekkor egy hatalmasat nevettem az üres folyóson a gondolataim elkalandoztak..Pár perc múlva felértem  a kilencedik emeletre.A folyóson egyetlen egy személyzeti személy jött velem szembe.Nagy csend volt.Lehúztam a kártyát és beléptem az ajtón utána becsuktam.Levettem a farmer gatyám miközben lerúgtam a cipőmet.A mini hűtőhöz mentem amiből kivettem egy üveg alkoholmentes áfonyás SOMERSBY-t.Elfeküdtem a nyugágyon az erkélyen miközben felbontottam az üveget.
-A győzelemre-mondtam és ittam belőle egy kortyot.Az íze túlságosan finom volt amiből az következett hogy egyből meg kellett innom az egészet.
A telefonomon az óra reggeli három órát ütött.Kint feküdtem még mindig és a csillagokat meg a holdat figyeltem.Míg el nem aludtam.
Reggel arra keltem fel hogy a szomszéd erkélyen ami kettővel arrébb van kicsit hangosan beszélnek és nevetgélnek.A nyálam rászáradt az arcomra.Megvakartam a szemem és ekkor jöttem rá hogy már nem is reggel van hanem dél.Felültem és kinyújtózkodtam megvakartam a szemem és kiroppantottam a lábam.Bementem lefürödni a saját szurkoló mezem magamon hagytam és felvettem egy másik rövid gatyát meg az adidas strandpapucsom.Lefelé mentem apám éppen akkor hívott telefonon amikor beléptem az étterembe leültem pont elé az elfoglalt asztalhoz.Körülöttünk focisták reggeliztek.
-Hogy hogy nem jöttél le este?-kérdezte rám nézve..
-Ez a meccs nem az én fő örömöm-jelentettem ki nyugodtan neki látva a salátámnak amit apám rendelt mielőtt lejöttem volna.
-Miért is?-tette le a villát.
-Nem érted?-kérdeztem mosolyogva-Nem lett volna arcom lejönni egy olyan ünnepségre amire nem is hívtak meg..-jelentettem ki-Ez nem olyan mint amikor a saját csapatommal megnyertük a VB-t vagy az Olimpiát.-magyaráztam nyugodtan és bekaptam egy paradicsomot.
-Ha te mondod...nekem olyan mindegy-jelentette ki nem tetszett neki a válaszom.Az étterem szélében be volt kapcsolva egy plazma tévé amin a hírek mentek.Szokásosan engem is bele tettek hogy jelen voltam a meccsen.
"A brazil női kézilabda válogatott sztárjátékosa is jelen volt a meccsen....."-magyarázta
Ekkor bejött az ajtón Neymar és még egy férfi vele együtt.Szerencsére ő nem vett észre a sok ember között ami jobb is.
-Tegnap hogyan jutottál ide a stadiontól?-kérdezte apám miközben megitta a mentás vizét.
-Kerülővel...csak nem rohanok az örült rajongók közé-magyaráztam mosolyogva...-Talán vér is folyt-magyaráztam komolyan..
-Én végeztem-magyarázta majd felállt megigazította a szokásos öltönyét.
-Majd találkozunk-magyarázta-Van még pár papír munkám és egyebek-folytatta-Majd valamikor találkozunk-mondta amikor elindult túlságosan furcsán viselkedett.Amikor megfordultam szemben találtam magam azzal a játékossal aki kétszeresen sérülté tett.
-Mi az már nem félsz kis bogár?-kérdezte mint valami ragadózó a zsákmánytól.
-Mi a frászt keresel te itt?-kérdeztem ránézve.-Micsoda szerencsétlenség hogy pont veled futok össze-magyaráztam majdnem vicsorogva
-Miért nem egy brazil klubnak szurkolsz?-kérdezte szúró szemmel
-Neked nem mindegy?-kérdeztem ránézve az adrenalin szintem kezdett emelkedni.A csaj szeme a lábamra tévedt.
-Fáj még?-kérdezte...-Annyira sajnálom-mondta gúnyosan.
-Nem...neked nem mindegy?-kérdeztem ránézve
-Nem..téged bármikor bárhol legyűrlek-jelentette ki mintha kihívna egy párbajra.A keze fele akorra mint az enyém és le van eléggé eresztve neki.
-Figyelj..-álltam hozzá közelebb amitől egy kissé megrezzent-Ne hergeljél ha kérhetlek..nem tudom mennyien vannak az étterembe de ha kell itt helyben okozok neked olyan fájdalmat mint te nekem-magyaráztam suttogva a reszelős hangom hallatán túlságosan nagyot nyelt..
-Rendezzük le eszt csapatok nélkül jelentette ki..csak te meg én és a nagy stadion és hogy nehezítsünk neked nem kézizni fogunk hanem focizni-mosolygott túlságosan ami nekem nem tetszett...-Apámmal le van beszélve este ötkor várlak a stadionba-mosolygott majd elballagott mint egy díva..
-Hülye ribanc..-motyogtam magamban.Jobb ha meghagyom abba a hitbe hogy rossz vagyok fociba legalább letöröm a vigyort a képéről és sírásra cserélem azt a szép kis pofikáján...........

***
Csukába a brazil saját mez pólómba indultam gyalog a stadionhoz.Ahova egyből beengedtek amint kimondtam Ludmilla Montenegro nevét.Még a neve is ocsmány mint a lány játéka amit képvisel.A szőke haja a szája a szeme a teste mind számomra visszataszító egyértelműen..míg a másik neműeken bejön amit nem is irigyelek.Bementem a stadionba ahol már várt dekázott és melegített.
-El mertél jönni?-kérdezte rám nézve ám a lába továbbra is mozgott.
-Ha kérhetném mellőzd a hergelést-magyaráztam ránézve..
-Nem úgy volt hogy csak én meg te?-néztem a kispadra amin pár emberke ült.
-Közönség előtt sokkal jobb...-magyarázta komolyan-Főleg ha az a saját klubja a stadionnak-mosolygott túlságosan erősen.
-Apuci kislányának mindent szabad...-magyaráztam neki..Az apja a klub alelnöke nem a főgóré de meg van a hatalma.
-Melyik a te térfeled?-kérdeztem tőle ránézve..
-Az mutatott az övére a kezével-a lába még mindig mozgott.Mindaddíg míg levettem a mozgó lábáról a labdát és ettől meglepődött.
-Ezt meg hogyan...?-tátotta el a száját és a nálam lévő labdára nézett amit laza kocogás közben vezettem a középkezdésre.Elegem van ezekből a hülye egypályás játékokból.
-Te kezdesz..-magyarázta és még utána dünnyögött valamit.-Mint egy rendes meccs 90 perc-jelentette ki..Király akkor egyszerre lehetek csatár védő kapus középpályás és támadó.A kispadra néztem vagyis a luxus kényelmes székekre ahol a játékosok ültek Neymar ott ült a sajátján és Ludmilát bámulta.
Köptem egyet  megcsókoltam a címerem mintha akkora focista lennék és megrúgtam a labdát.Az idő mutató egyből elindult.Úgy tettem mint aki passzolna a társának és támadást is indítottam.Túlságosan egyszerű volt a támadás így megálltam és nyugodtan kezdtem trükközni a labdával míg.Körülbelül tíz percbe telt amíg kapcsolt és kijött rám támadni.Én éltem a helyzettel és egyből egy megkerülős cselt alkalmaztam lesprinteltem és csak lazán berúgtam a kapuba.
-És az üres stadion őrjöng.-mosolyogtam a csajra aki kirúgta a labdát mint valami kapus.Én a felező vonal mellett megvártam amíg elvezeti a labdát el is rúgta de az a kaputól harminc méterre megállt..
-Kéne bele egy kis erő-magyaráztam mosolyogva és támadást indítottam.Sprintelni kezdtem a labdával és ő a nyomomban futott..Tudtam hogy most jött el az a pillanat hogy veszélyezteti a fizikai épségemet és hosszabban megrúgtam a labdát és egy hatalmasat ugortam.Ahogy gondoltam a szőke mögöttem alám akart csúszni és megszerezni a labdát.
Fetrengett a füvön és én gyönyörűen berúgtam újra a labdát a kapujába.
-Egyszer már sikerült majdnem eltörted a lábam..azt hiszed annyira hülye vagyok hogy majd engedem hogy még egyszer megcsináld-mentem neki miközben ballagtam vissza a saját terembe..
-Figyelmeztethettél volna hogy profi szinten focizol-lihegett..
-Egy brazil paraszt tudod nem ér fel egy spanyol szintjére hogy a te szavaiddal éljek-feleltem a lihegésére.....