16.rész-Érzelmek

Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! :/

A 16.rész késési oka az ihlet hiányom és a sűrű napi programom a sok tanulás és még sorolhatnám...

Bocsánat amiért hosszú két hónap szünet után hozom az új részt..Sorry!

Ebben a részben érzelmek kavarodása jelenik meg és a történet meglepő fordulatot vesz!

Még egyszer bocsánat...Remélem tetszeni fog az új rész! Jó olvasást hozzá!

Pihenésben sok tavaszi szünetet kívánok nektek és Kellemes Húsvéti Ünnepeket! :D

(U,I:a következő rész nem fog ilyen sokat késni)

Reggel arra keltem fel hogy a szobába hét-ágra süt be a nap.Mellettem egy békésen szuszogó focista pihen hason fekve pont úgy ahogy én csak annyi különbséggel hogy a keze szorosan simul a hátamhoz és erősen maga mellett tart úgy hogy a bőrünk érintkezzen.Számomra is megnyugvás érezni a kis érintésből hogy mellettem van.Egy pillanatban amikor kifelé fordult elengedett én pedig magamra húztam a köntösöm és kiindultam az erkélyre.Levegőre volt szükségem.Pár erkélyen ismerős arcok üldögéltek.Például Shakira és Piqè teázgatott ha jól néztem Rafinha és Alves pedig kártyáztak.A korláton támaszkodva figyeltem a fürdőző embereket és a boldogan nevetgélő gyerekeket és a tenger csillogását ahogy rásüt a nap.Elmélkedésbe estem és akkor kaptam magamhoz amikor Neymar arcon puszilt.
-Min gondolkodsz?-kérdezte átkarolva hátulról a derekam
-Miért?-kérdeztem ránézve de nem fordultam meg élveztem  tovább az érintését szeretem amikor hátulról ölelget és a nyakamat puszilgassa
-Ismerem ezt a nézést..-sóhajtva..-Sokszor én is ezt teszem..-folytatta elmélkedve
-Én mostanában túl sokszor..teszem ezt..-feleltem a kérdésére enyhe mosollyal..Megláttam a bohóckodó Rafinhat és Alvest...ahogy éppen Neymar alá adják a lovat biztosan megvannak róla bizonyosodva hogy én nem látom őket és valamiféle oszlop vagyok ami beleolvad a környezetbe.Dani kuncogva mutogatott Rafinha pedig tátogott valamit.
-Azt hiszik én nem látom őket?-kérdeztem mosolyogva
-Szerintem igen....Alvesnek szokása párkapcsolati tanácsokat adni ahogy Rafinhanak is ,de egyiknek sincs jelenleg csaja..-komolykodott. Ahogy észre vettem edzőcuccban üldögéltek a Brazilok.
-Ma edzésetek lesz?-kérdeztem megfordulva
-Elvileg igen..11-kor-felelte laza mosollyal a végén majd megcsókolt..hosszadalmasan és szenvedélyesen
-Letusolok..-mondta miközben befelé indult a fürdőszobába.Én visszafeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tévét.Elmerengtem egy filmen aminek a lényegét nem nagyon értem még így a vége fele sem.Furcsán érzem magam túlságosan lelkizős vagyok és puha gyenge de persze a jó értelemben. Ekkor Neymar kijött anyaszült meztelenül a fürdőből.Én pedig a fejemet a párnába temettem.
-Tegnap este még nem ez volt a reakciód amikor így láttál.-nevetett eléggé hangosan
-Az tegnap volt..-dobtam neki a párnát..Erre még hangosan kezdett nevetni.

-Ma már nem tetszik a látvány?-mosolygott felhúzva boxer alsóját.Szeretem nézni kidolgozott izmos testét sokáig és minden egyes porcikáját szeretem bámulni.A mozdulatait a reakcióit is egyszerűen mindent.De nem tudom hogy vajon ő is így van-e vele?..de nézése ahogy rám néz sokszor a gyönyörű szemeivel elvarázsol és rabul-ejt. Kezdek..Kezdek megörülni azt hiszem vagy csak egyszerűen nem merem bevallani magamnak hogy szerelmes vagyok belé és jelenleg ő tölti be nálam azt a személyt aki a világon legfontosabb.

-Hahó..-nézett velem szemben Neymar az ágyon térdelve rájöttem hogy sok ideig elkalandoztam és rajta már az edző cucca rikítós színe villogott.

-Hmm?-kérdeztem a szemébe nézve miközben ajkaimat beharaptam

-Sosem voltál ilyen sokáig csendben-puszilta meg a homlokom-Még mindig azon a dolgon gondolkozol amin az erkélyen?-kérdezte rám nézve. Megráztam a fejem tagadás képen és kérdőn nézett rám.

-Nem lényeges dolog..-csókoltam meg hogy eltereljem a figyelmét ami sikerült is vadul kezdett csókolni és olyan erővel hogy hátradőltem az ágyon ő pedig falta az ajkaim ahogy én az ővét.

-Szeretlek...-mondta ki a bizonyos bűvös szót

-De nem jobban mint én..-nyomtam meg az orrát erre mosolyogni kezdett.

-Délután jövök-fogta meg a kezem biztatás képen.-Este pedig lemegyünk a partra..-fogta meg a táskáját majd nyomott egy puszit az arcomra és az ajtót becsukva kiment az ajtón..Én pedig felöltözve fél órával később lefelé indultam kajálni mivel folyton a nutellás palacsinta jár az eszembe...

Neymar Jr. szemszöge

Hihetelen volt az éjszaka...és vele sokkal jobb együtt lenni mint bármely másik nővel.Valamiért kiegészítjük egymást és szükségem van a szavaira a nézésére a mosolyára.Ilyet még sosem éreztem az egyszer biztos..A gondolat menetemből Alves kérdése rántott ki miközben felé passzoltam a labdát.

-Mi van öcskös..túl sokat gondolkozol mostanság?-nevetett önelégülten

-Szerintem szerelmes..-szólalt meg Messi pár lépéssel arrébb..

-Áá-tagadtam hirtelen de tudtam hogy igaz az amit a barátom mond.Az edzés végeztével miközben lefelé ballagtunk az öltözőbe Messi csatlakozott hozzám.

-Nyugodtan kimondhatod..hogy szereted..-komolykodott..-Régebben Antonellával kezdetben mi is barátok voltunk de sokat változott a viszonyunk az évek alatt és most egy párt alkotunk és van egy gyerekünk is..-magyarázta..-Nem szégyen vagy titok ha van egy olyan ember az életedben aki boldoggá tesz a puszta jelenlétével..-mosolygott meglökve a könyökével..

-Nehéz kimondani ezt a szót..mert szerintem túl nyálas..de közben igaz is..-vontam vállat

-Nyugodtan mond ki-kacsintott amikor az öltözőbe beértünk

-Szeretem-mosolyogtam lehúzva a csukámat a lábamról

-Na végre-tapsolt Dani..

-Megjött a hódítások mestere..-röhögött Piqè a sarokban 

-Ahogy mondod-nevet hangosan Alves..Róla tudni illik hogy eddig két csaja volt de mindkettőtől van egy-egy gyerek egy fiú és egy lány.Ilyen téren mázlista hogy van neki gyereke de majd nekem is lesz időv.

Levetkőztem és normális civil ruhát húztam magamra.Siettem visszafele a szállodába ahol Maya már nagy valószínűséggel vár.

Beültem a kocsimba Alvessel és teljes gázzal a szálloda felé kezdtem hajtani.Felfelé a lépcsőn futólépésben haladtam csak azért hogy lássam őt.Túlságosan hiányzik nekem pedig délelőtt már láttam.Már nagy valószínűséggel az ágyban fekszik és tévét néz túlságosan sokáig tartott a taktikai megbeszélés és az edzés is.

-Ha nem tévedek téged ez a lány teljesen megváltoztatott...a jó irányba barátom-magyarázta 

-Nem mindegy-lazáskodtam nem akartam kimutatni azt hogy igaza van vagy esetleg máshogy reagálni

-Egy biztos jobb..-mosolygott de a mondatát nem fejezte be

-Mi az?-kérdeztem idegesen ránézve

-Az hogy mióta vele vagy együtt nem kel megjegyeznem az egynapos ribancaid nevét-röhögött hangosan

-Ez nem vicces-komolykodtam de tudtam hogy igaza van

-Nem hiányoznak a régi lányok..mindig egy lánnyal smárolni és lefeküdni?-kérdezte pontosan tudtam hogy mi ez a kérdezősködés..

-Mond el nagy kutya hányszor-mosolygott

-Nem számolom a testi együttléteinket-magyaráztam felhajtva az autópályára

-Olyan vagy mint egy lány...-komolykodott

-Akkor mikor lesz gyereked?-folytatta a szekálást amikor leállítottam a motort a parkolóba-Maya egy normális lány de szerintem a karrierjét építené nem pedig gyereket szülne-magyarázta hirtelen

-Ezt a dolgot a sorsra bírom..és ha isten tőle szán nekem gyereket legyen...-magyaráztam neki kivéve a slusszkulcsot az indítóból..

-Elmehetnél papnak is..amilyen bölcs vagy..-szállt ki a kocsiból.

Amint elváltam Alvestől a folyosón felfele sprinteltem egy emeletet majd beletúrva a hajamba nyitottam be a szobába.A tévé fénye világította be a szobát egy békésen szundikáló lány pedig nyugodtan aludt, haja az arcát eltakarta ezzel buktam a romantikus sétát vele a parton.Teste úgy mozgott ahogy levegőt vett Bementem a fürdőbe a leggyorsabb tempóban letusoltam majd befeküdtem mellé.Magamhoz húztam és a testemhez szorítottam az övét.Én csak egy alsó gatyában voltam míg rajta szokásosan egy atléta és egy bő gatya van.Nekem jobban bejönne ha csak úgy aludna mint én.A tévé bámulása elragadta a figyelmem később vettem észre hogy szemei nyitva vannak és a nyakamon lévő tetoválás körvonalát rajzolgatja.

-Felkeltettelek?-kérdeztem ránézve a haját kisimítva az arcából

-Nem..-felelte mély levegőt véve-Elaludtam a romantikusnak nevezett filmen-suttogta becsukva a szemét.A hátát simogattam a takaró alatt néha letévedt a kezem a segge tájékához is mélyebb levegőt vett sokszor ezekben a pillanatokban végül is férfi ösztöneimet nem tudom féken tartani.

-Azt mondták nekem a mai nap folyamán hogy megváltoztál..és hogy ez az én hibám..-mondta a szemembe nézve és ezzel a kijelentésével kissé megijesztett
-Mindenki azt mondja hogy megváltoztam..-vontam vállat.Ő pedig boci szemekkel bámult rám továbbra is amitől kezdtem megijedni mert soha nem nézett még így rám.
-De ez nem gond...épp hogy jó..-biztattam-Kérdezd meg Rafát és Alvest meg az összes csapat társam..örülnek hogy nem kell megjegyezniük a csajaim nevét.-mosolyogtam homlokon puszilva..Megnyugodott a kijelentésem hallatán és kivételesen ő kezdeményezte a csókolózást amin meglepődtem.

------------2 hónappal később-------------
***Maya Countinho szemszöge***

 Nem léphetek pályára ebben az állapotban..Egyedül maradtam hirtelen...pontosabban egyedül maradtunk.Magam sem tudom felfogni a dolgot de azt tudom ha isten ezt szánta nekem..akkor csak jó lehet.Apámmal tudattam és jobban fogadta a hírt mint gondoltam.Rögtön a segítségemre lett. Neymart elszidta párszor amiért  megalázott egy baráti összejövetelen,de ezt is túl fogom élni valahogyan ahogy a többi dolgot is ami eddig történt az életembe.Már nem leszek egyedül de egy szót még nehezemre esik kiejteni a számon.

- Spanyolországba ha rájönnek hogy az ideiglenes szerződésed felmondod a Realnal,fel fog falni a sajtó-kezdett bele a tervbe apám az asztalnál ülve mindketten a késői uzsonnánkat ettük gyümölcs salátát.

-Itt van ez a repülőjegy-tolta elém az asztalon félre tolva a kajáját is tudtam hogy a helyzet komolyra vált.-A nagyszüleid várnak Magyarországon...-mosolygott biztatás képen-Legalább egy hónapig legyél ott...amíg lecsillapodnak a kedélyek..-folytatta a beszédét továbbra 

-Rendben-bólintottam

-Karácsonyra pedig gyere haza és együtt ünnepelünk. Neymar ha kérdezi az edzésen hogy hol vagy  akkor majd kitalálok valami mesét...-legyintett a levegőbe ismét mosolyogva

-Rendben-sóhajtottam az asztal szélét kaparva az egyik pillanatban bőgnék a másikban pedig nevetnék hogy elmehetek innen.Túl nagyok a hangulat ingadozásaim.

-Nincs okod arra hogy szégyelld azt hogy állapotos lettél...és én sem haragszok rád  öreg papa vagyok és rám fér egy unoka-állapította meg felállva majd megölelve.

Másnap felszálltam a gépre és amikor leszálltam a gépről ideiglenes hazámba az egyik sportújság címlapján már az én fejem villogott aminek kevésbé örültem és ott helyben felgyújtottam volna a standot.

Egy fess úriember várt May felirattal amin csak mosolyogtam.Beültem a telepjáróba ami egx hullaszállítóhoz hasonlított és a sofőrrel beszélgettem akit értem küldött a nagymamám..hihetetlen hogy 15 év után láthatom édesanyám szüleit.Apám nem engedte sűrűn hogy lássam őket és miután betöltöttem a negyedik életévem valahogy nem hozott el hozzájuk..és-e hosszú idő alatt elfelejtettem őket kissé nem emlékszem rájuk az arcukra semmi emlékre ami hozzájuk köthet.

Meglepetés bulival vártak..ami teli volt muffin okkal csokissal amiből elég sokat megettem de emésztésre nem volt ideje a szervezetemben az adott ételeknek hiszen azok le fekvés előtt azonnal kijöttek belőlem.
Rengeteg képet láttam édesanyámról és meséltek nekem arról hogy milyen volt..milyen szép nő és mennyire kiváló sportoló.

-És az a fiú akitől várod a gyereket ha jól tudom Neymarnak hívják vele mi van drágám?-kérdezte mosolyogva a nagyim az ágyam szélén ülve

-A legelbűvölőbb férfi a világon-mosolyogtam-De eléggé megbántott nagyon csúnyán..pont amikor közölni akartam vele az állapotom-vontam vállat

-Még mindig szereted látszik a tekintetedből amikor kiejtettem a nevét megcsillant a szemed-állapította meg megcsípve az arcom

-A szívem egyik fele azt mondja hogy szeressem de a másik meg azt hogy maradjak távol tőle..-potyogott ki a könnyem

-Én a helyedben bevágtam volna neki egyet akkor amikor megalázott az ismerőseid előtt-nevetettet,  hirtelen a kezével felpofozott a levegőbe egy képzeletbeli Neymar arcot..Hangos röhögőgörcsbe kezdtem.A nagymamám a világon a legjobb arc..egyszerűen imádom imádok vele lenni.-De minél előbb elmondanám neki ezt a fontos hírt..-simította meg a kezem..erre én csak sóhajtottam.Tudom hogy el kell mondanom hiszen egy ilyen nagy dolgot nem lehet sokáig titkolni egy idő után látszódik is és ebben az örömben osztozni kell a másik féllel is.
Amikor a nagyszüleim  mosolyognak és veszekednek egy-egy tévéműsor alatt illetve amikor duruzsolnak mint a madarak annyira kimutatják hogy szeretik egymást.Annyira mások és furcsák számomra.Nem lett volna szabad elengednem őket. Az egy hónap Spanyolország és Brazília mentes szünet nagyon hamar eltelt é legszívesebben nem mennék vissza de apám muszáj-á tette.

Hazaérve a perzselő nap és Papitó kedves mosolya fogadott a terminál előtt.A hasam az egy hónap alatt csak egy kicsit gömbölyödött kevésbé látszódik az állapotom.A Brazília telefonom aktiválva a kocsiba millió üzenet érkezett főleg Raffaellától Alvestól és Neymar anyjától.

Nem maradhatok egyedül apám állítása szerint így vele kell egy házba laknom..Papitó lesz a felügyelő rám és Phil néha napján ha ráér.Az egész család üdvözölt apám házában.

Este jelenésem volt Stell szülinapi partiján ahol óvakodnom kell a piától egy kortyot is tilos meginnom..Nagy reményt nem táplálok abba hogy Neymar nem lesz ott..A leglazább ruhát vettem magamra rövid farmer gatya és egy nagyobb atléta felső szerűség Nike sapkával pluszba szemüveggel  megkörítve.Beültem az autóba az ajándékkal együtt és Stell házához hajtottam.A ház előtt rengeteg autó állt beleértve a hatalmas hangazavart.Az idő túlságosan jó a legtöbb fiatal fürdőruhában van én meg beállítok ilyen kemény szerelésben.Röhögtem magamon megfogva az ajándék táskám és befelé haladtam a kapun..Senki nem ismert meg kezdetben.De ahogy egyre inkább tovább haladtam feltűnt az egyik sarokban Rafinha természetesen kivel mással mint Neymarral és Alvessel körülvéve csajokkal. Stell sehol sem láttam hiába jártam körbe az egész kertet.A teraszon hintában ülve pillantottam meg Jessu barátommal.
-Elnézést hölgyeim...-tűrtem fel a szemüvegemet..
-Megjelent a nagyképű is..-röhögött Jessu Stell pedig ölelgetni kezdett abban a pillanatban amikor megszólaltam.
-Tudod hogy még mindig szeretlek ugye?-súgtam a fülébe oda adva az ajándékom.
-Persze..-mosolygott majd tovább haladt a többi vendéggel foglalkozni.Egyszerűen lerázott.
-Furcsa vagy..-állapította meg Jessu amikor leültem mellé és felvettem a napszemüvegem ismét
-Talán mióta megszülettem...-hitetlenkedtem
-Hallom abbahagytad a focit..-mosolygott.-Végre meg jött az eszed..-vágott hátba
-Tudom tudom..-kacsintottam.-A focit jobb nézni mint játszani maradok a lelátón...-kacsintottam hátradőlve
-Engem nem érdekel a foci..sokkal inkább az azt játszó férfiak..-ült le mellénk egy csaj
-Hibbant lunnya..-jelentette ki Jessu majd felállva befelé húzott.Ülj le és egyél fagyit.Tett elém egy doboz jégkrémet.
-Hibbant lunnya??-fakadtam ki..-Ezt meg honnan szetted?-röhögtem hangosan kanalazva a csoki fagyim
-Minden fajta szőke fejű nő irritál..-röhögött leülve mellém
-Oh ne Donhuant elszerették tőled?-kérdeztem ránézve erre elröhögte magát..Valaki bejött a kerti ajtón amikor ezt a szót kimondtam.
-Milyen jó színész lettél Madridba ezt is tanítsák?-röhögött leborítva a fejem ásványvízzel-Amúgy Donhuan egy mexikói sorozat szereplője nem?-röhögött elterelve a figyelmem és a hátam mögé pillantott.

-Kapd be Jessu-mutattam be neki letörölve az arcom

-Olyan vagy mint valami időzített bomba. -mosolygott önelégülten a fagyiba bele edve

-Ezt nem engedtem meg.-szorítottam magamhoz a fagyis dobozt.Ekkor bekapcsolódott a nappaliba a tévé és videojátékozni kezdett két srác.

-Amúgy most mit csinálsz magaddal?-suttogta

-Kezdek valamit..-mosolyogtam 

-De jössz vissza kézilabdázni nem?-hitetlenkedett kissé hangosan

-Persze..-bólogattam bőszen.-Meg focizni is egyszerre-feleltem..-Amint letettem az állampolgárságot 36.000 kilométerrel arrébb-mosolyogtam önelégülten

-Nélküled is nyerünk-állapította meg

-Mindenki nyer nélkülem..-mosolyogtam felállva és kidobva a dobozt

-Most megsértődtél?-fakadt ki ismét suttogva

-Nem..-erőltettem egy mosolyt-Mond meg Stellnek hogy hazamentem..-intettem a levegőbe kifelé indulva..Másnap Erika felajánlotta nekem hogy eljön velem és edzünk.Az edzőterembe alig voltak.A lábamra és a kezemre erősítek így az ünnepek előtt mivel a hasamra nem szabad 

-Szeretném ha elmondanád neki hogy állapotos vagy tőle-súgta felém miközben a labdával szórakoztam a lábammal a padlón ülve nem válaszoltam a kérésére.Végszóra pedig megjelent Neymar és a húga Raffaella

-Ha nem mondod el újévig nekem kell-erőltetett egy mosolyt elfojtva a szavait

-Karácsonyi ajándéknak megteszi nem?Örülj de utállak..-röhögtem felülve a padra elő vettem a telefonom a zsebemből és képet csináltam magunkról ahogy pofát vágunk Erikával.

-Amúgy követlek ezen az insta valamin de mostanában nem tettél fel magadról képet-mosolygott

-Négy Iphonet törtem össze az utóbbi hónapban..-jelentettem ki nyugodtan de egyre inkább zaklatott lett a hangulatom a közelembe lévő testvérektől Rafella túlságosan sokszor néz felénk.

-Meghívlak egy gyümölcs turmixra..gyere-hívott én pedig győzelmi táncot jártam utána menve

-Olyan vagy mint valami gyerek..-állapította meg felülve a bárszékre  kért két darab turmixot.
Valaki leült mellém de nem nagyon törődtem vele.
-Ma este üzleti vacsorán veszünk részt amin neked is meg kell jelenned..-magyarázta
-Szerintem elég lenne hogyha annak örülnétek hogy itthon vagyok karácsonykor..-fakadtam ki halk üzemmódba a kijelentésem után csendbe maradt.
-Visszamennél oda?-kérdezte pár perc csend után
-Nem...a családom a mindenem..-magyaráztam mosolyogva
-Ezt a választ vártam..-mondta lehúzva az italát
-Visszamegyek még egy körre..addig várj meg itt..-szólalt meg a futógépek felé indulva.Inni kezdtem az én turmixom is.
-Láttalak tegnap a bulin..-szólalt meg mellettem Neymar megijedtem
-Nem beszélek veled..-mondtam gyerekesen remegő hangon
-De még is megszólaltál..-komolykodott
-Mit akarsz?-kérdeztem kissé bunkón
-Esélyt..-fogta meg a pulton lévő kezem-Még mindig szeretlek..-komolykodott megsimogatva a kézfejem
-Oly annyira hogy felkerested a nagynéném hogy valahogy boronáljon veled össze..-magyaráztam a szemébe nézve-Nem is szeretsz..-komolykodtam kortyolva a turmixomba
-Nem engedted hogy elmagyarázzam a helyzetet...rögtön elmentél..-suttogta kissé érdes hangon
-Te sem engedted hogy elmondjam azt amit szerettem volna...-sóhajtottam-Egyszerűen leojtottál és ordibáltál velem..-rázott ki a hideg hirtelen vissza emlékezve arra az estére a szívroham keringet.
-Ezt szeretném veled megbeszélni..-mondta lágy hangon-Alkohol befolyása alatt álltam akkor-suttogta..-Mond el nekem amit szerettél volna..-mosolygott biztatóan-Gyere el velem..megvacsorázunk nálam..-kacsintott az arcán megjelent valami gyerekies játékos mosoly
-Szeretném..de nem tudok..a nagynéném..-néztem a futógépek felé és sehol sem találtam..Pár öreg néni szálkásított gyalogolva a futógépeken.
-Ő mondta hogy eltudsz jönni hiszen ráérsz..-komolykodott majd leszállt a bárszékről..Nyújtotta ugyan a kezét de nem akartam megfogni hogy segítsen leszállni gőgösen leszálltam a székről.
-Itt találkozunk negyed óra múlva..-mondta elindulva az öltöző felé..Túlságosan megbámultam hátulról ahogy elindult a férfi öltöző felé.A formás seggeit pontosabban, majd felébresztettem magam az ábrándozásból és bementem az öltözőbe átöltözni.Gondolkodtam rajta hogy el kellene szöknöm de ezen a dolgon így is úgy is át kell esni.Nyugodtan ballagtam kifelé ő már ott várt.Beülve az autójába furcsa érzés kapott el. Beugrott egy kép a világbajnokságról és a megvetéséről amit a pályán mutatott felém nem tudom mi okból.
-Minden rendben?-kérdezte mikor felhajtott az autópályára..-Nem szoktál ilyen csendben lenni..-vette fel a szemüvegét.
-Elgondolkoztam egy dolgon...-vontam vállat
-Szabad tudnom hogy min?-kérdezte kissé nyálasan.
-Miért pont én kellek neked?-hitetlenkedtem..-Ott az a modell a felhőkarcoló szélén ő sokkal jobban illik hozzád..-akadtam ki kissé az épület felé mutogatva
-De ide fele van még egy modellnek beállított női focista aki nekem bejön..-mosolygott
-Már többé nem focista. az a lány...-nyeltem egy nagyot fájó szívvel
-Miért?-kérdezte a szemöldökét ráncolva
-Annyira jóban még nem vagyunk hogy elmondjam..-nyújtottam ki a nyelvem rá
-Feladom..-mondta lányos hangon-Mennyire akarsz jóba lenni velem?-kérdezte a szemüvegét letolva az orrára és hódító szemekkel bámult.Zavarba jöttem ettől a nézéstől és inkább kibámultam az ablakon nem válaszolva a kérdésére.A kezeimet tördeltem furcsa idegesség tőrt rám megint.Nem akartam látni utálom akkor is ha szeretem és most még is itt ülök vele egy autóba és az ő házához tartunk.Megállva a háza előtt kiszálltam az autóból és befelé indultam utána .Beérve a házba ismerős illat csapott meg és étel illat.
-Éhes vagy?-kérdezte mosolyogva amikor beértünk.A lakás üres volt de a szakácsnője gondoskodott a finom ételekről..az étkező asztal végig volt rakva étellel és süteménnyel.
-Nagyon..-mondtam kissé túlságosan lelkesen leültünk egymással szemben.Boldogan bámulta kis idő elteltével ahogy már csak én eszem a desszertet egyedül ami túrótorta volt.
-Mióta eszel ennyit?-kérdezte szalvétát nyújtva felém
-A nagyszüleim megtanítottak enni az egy hónap alatt..-komolykodtam letörölve a számat.Felállt és pezsgőt hozott a konyhából.Majd átültünk a nappaliba.
-Igyunk arra hogy újra beszélgetünk egymással..-tette le az asztal szélére a pezsgőt.Kiöntötte azt és koccintás után megitta az övét gyorsan lehúzva.
-Megiszod az enyém is?-kérdeztem beharapva az ajkaim
-Pedig szeretted a pezsgőt-mondta sejtelmesen elvéve a poharam
-Fogadjunk hogy elmondta neked..-néztem vele farkasszemet remegő hangon beszélve
-Mit?-kérdezte a szemében ismét megjelent az a csillogás
-Nem mondhatom el neked..-takartam el az arcom a kezemmel a bőgés határán álltak az érzelmeim-Szemét voltál velem..-magyaráztam erőt véve magamon később és levettem az arcomról a kezem.Ekkor megfogta a kezeim és összefonta az ujjainkat.
-Mond el nyugodtan..-nyugtatott meg szemeimbe nézve..Ekkor jöttem rá hogy túlságosan szeretem ahhoz hogy ne mondjam el neki ezt a dolgot megérdemli..és így legalább magam sem kínzom mindenki ezt szeretné a családomban is..
-Ha nem mondanám el akkor én is szemét lennék veled..az én természetem pedig nem olyan elvileg..-gondolkoztam el
-Már kíváncsivá tettél úgy hogy mond el....-testtartása hirtelen merev lett amely a kíváncsiságát is tükrözte.Mély levegőt vettem és erőt magamon végül is csak két szót kell kiejtenem a számon..mély levegőt vettem.
-Terhes vagyok..-mondtam lassan artikulálva  remegő hangon a szemébe mondva.Féltem a reakciójától féltem attól hogy mit mond erre.
Arckifejezése kíváncsiból hirtelen boldoggá vált..

15.rész-Egyezkedés

Sziasztok itt a kövi rész

Bocsi a késésért :D

De sikerült megírnom a következő részt.

Jó olvasást!

Puszi nektek :D

A tévében a kedvenc filmem ment ő ragaszkodott hozzá hogy megnézzük.Letelepedtünk a kanapéra és megint egymásba bújva bámultuk a tévét.Sokszor a tekintetük találkozott nem a tévét hanem inkább egymást néztük.Ez az utolsó nap amikor vele lehetek itt két nap múlva kezdődnek neki az edzések és Spanyolországba utazik.A tévét bámultam és spekulálásba kezdtem éppen a két főhős majdnem megcsókolta egymást...de aztán visszatérnem a merengésbe.Neki az edzések szeptemberbe kezdődnek..nekem meg októberbe.Szóval nem veszett az úgy hiszen szeptember végéig még találkozhatok vele és elmehetek a mérkőzéseire. Úgy érzem kissé a megszállottja lettem neki ahogy ő is nekem.Valamiért mintha nem tudnák nélküle élni..ha külön vagyunk furcsa érzéseim vannak..mintha a szívem egyik fele ideiglenesen nem létezne.Azt hiszem hogy ez a szerelem...a szerelem melyet soha nem akartam érezni és most még is..olyan mintha meg lennék őrülve és csak ő létezne számomra.Mindig az illatát akarom érezni és azt hogy a kezével magához szorít az édes csókjait és nem is beszélve a hangjáról.Imádom amikor becéz pedig más esetben ezt utálnám.Az első komoly kapcsolatom és nem akarom hogy vége legyen.
-Szeretném ha eljönnél az első szezon meccsre..-szólalt meg amikor vége lett a filmnek...a gondolkozás menetem megszakította.
-Minden szándékom az volt...-feleltem a kijelentésére enyhén mosolyogva
-Ha gólt rúgok akkor  le ne ess nekem az ülésről-nevette el magát
-Vicces vagy...-bokszoltam a hasába enyhén..Az Xbox meccsre akart emlékeztetni amikor Barca Vs Barca meccset játszottunk egymás ellen.Én amikor gólt rúgtam az őt megszemélyesítő játékossal akkor annyira őrültem hogy kikap tőlem 2-1-re hogy leestem az ágyról.Be kell vallani jól játszik a konzollal is..(azt viszont meg kell említenem hogy előtte kikaptam tőle legalább hatszor és ezért volt ekkora az öröm)
-És utána természetesen maradhatnál velem....-folytatta a kérlelést-Ha jól tudom nektek...Októberbe lesz az első meccsetek és hát tudod...kellenél lelki támasznak...-mosolygott..-Na meg persze szeretőnek is-csókolt meg hirtelen hosszan és szenvedélyesen szokásához híven.Majd kérdőn nézett rám.
-Persze...amúgy is ez lett volna a szándékom..ha megkérdezed ha nem..-magyaráztam nyugodtan..
-A tudtom nélkül lennél az árnyékom?-mosolygott
-Valami olyasmi..-kacsintottam továbbra is hozzá bújva
-Szerintem aludni kéne...-ült föl hirtelen..
-Mehetünk...-álltam fel
-A-a-mutatta a kezével..-Ülj vissza-húzta le a kezem erre én leültem engedelmeskedve..
-Csimpaszkodj...a hátamra mint egy kis majom..és felviszlek..-nevetett..Nevetve de engedelmeskedtem és felvitt a lépcsőn a szobába úgy hogy én a hátán csimpaszkodtam....
Másnap reggel korán indult..felkeltem és kiindultunk a reptérre.Nekem haza kellett mennem Brazíliába Edan második születésnapjára.Szóval külön géppel utaztunk.A reptéren egy túlságosan hosszadalmas csókkal búcsúztunk ami szemet szúrt a körülöttünk lévő embereknek és a paparazzicnak és a vakuk csak úgy kattogtak.
-Szeretlek...-súgtam a fülébe másodszor mióta együtt vagyunk. Ezt is számolom tényleg megőrültem.
-Nem jobban mint én..-súgta vissza majd belecsókolt a nyakamba a fülem alatti résznél majd még egyszer hosszadalmasan megcsókolt.Kezeink elváltak ő a hármas terminálhoz én pedig az elsőhöz álltam be.A VIP részlegen foglaltam magamnak helyet.Helyet foglaltam az ülésembe és a fülhallgatót dugtam a fülembe és zenét kezdtem hallgatni a legnyugodtabb tempóban.Az Instagramon nézegettem Neymar posztjait...főleg amiken velem van például amikor lefotózott elöszőr az ágyban majd amikor a tengerparton Raffaella ragaszkodott ahhoz hogy megörökítsen minket ahogy a naplementében álltunk.A legfrissebb kép pedig az amit körülbelül 3 perce posztol ahogy csókolózunk.Nem tudom eldönteni hogy ő is úgy ragaszkodik hozzám mint én hozzá és hogy mennyire..nagy valószínűséggel ő is annyira szeret mint én őt.Mivel ma szerda van és a meccse vasárnap lesz, pénteken nagy valószínűséggel Spanyolországba kell utaznom végül is boldoggá tesz ez a dolog.Sokszor túlságosan is.16 óra utazás vár rám így a gondolataimat le kell kötnöm valamivel.Az unokahúgom születésnapja elhalaszthatatlan számomra. Raffaella pedig szeptembertől egyetemre fog járni. Neymar apja tovább folytassa a menedzseredést..anyja pedig ahogy beszélgettem vele kivettem a szavaiból  hogy őt legjobban a jótékonyság érdekli.
Este nyolc órakor landolt a gépem Brazíliába.A nagynéném várt az előcsarnok szerűségben Papitóval.
-Megérkezett a hős szerelemesünk..-ölelt meg Papitó
-Köszönöm a jelzőket..-kacsintottam és megöleltem a nagynéném.
-Edannak meglepetés lesz hogy hazaérsz..-komolykodott miközben beültünk az autóba..-És a mesélésről se feledkezz meg..-mosolygott meglökve. Papitó pedig "Uuuuu"-ni kezdett rámaian..
-Nem fogok...-komolykodtam.Jó itthon lenni..a háztömbön még mindig rajta van az önarcképem és a szép hasam amire még mindig imádok.
Beérve a házba megcsapott az ismerős levegő és az illat kavalkád.
-Megjött...-ugort a nyakamba Edan és puszilta meg az arcom
-Ennyire hiányoztam..-mosolyogtam
-Nanáá...-csapott háton Papitó röhögve
-Anya azt mondta hogy addig nem sütünk palacsintát amíg te nem érsz ide..-mosolygott
-Aha értem..-komolykodtam nevetve a hasára hajt mivel nagy valószínűséggel kajás..Leültem a kanapéra a kis csaj pedig az anyját kezdte nyaggatni.
-Segítsek?-mosolyogtam felállva
A vége pedig mocskolás lett minden tiszta liszt és tészta volt a konyhába.
-Akkor figyeljétek a profit..-magyaráztam a nagynénémnek aki videózott.Nagy valószínűséggel jobban ért az internethez mint én...Feldobtam a levegőbe és az vissza esett a serpenyőbe.
-Maya tud palacsintát sütni..-tapsolt Papitó röhögve..Majd átadtam a helyem a nagynénémnek.Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk mindenről.Az átigazolásokról a családban történtekről.
-Gondolom pénteken már utazol vissza..-mosolygott Erika miután letette Edant aludni
-Igen...-bólintottam és hirtelen eszembe jutott a személy és rögtön a hiány érzet is..Elbambultam és Erika meglökött.
-Hallod amit..mondok?-fakadt ki
-Tessék?-tértem vissza a jelenbe
-Nekünk is bemutathattad volna...hivatalosan..-komolykodott mosolyogva
-Jobban ismerem azt a gyereket mint a tenyerem..-nevetett Papitó
-Azt elhiszem..-felelte Erika
-A családja akart megismerni..és hát ez így jött össze..-vontam vállat
-Jaaa...-vitte le a hangját Erika
-Nekem mindegy...van egy jó hírünk..-terült el mellettem Papitó a kanapén-Apád szakított a ribanccal..-nevetett
-Miféle jelző ez?-fakadt ki Erika de ő is nevetett továbbra is
-Jut eszembe...a lányok este tízre várnak a stadionba-nézett az órára Papitó amely háromnegyed tizet mutatott

-Elviheted az audit-adta oda a kocsi kulcsot Erika..A fáradságom hirtelen eltűnt sietve indultam a kocsihoz beszálltam és elhajtottam.Bemenve az öltőzöbe a stadionba kikészítve várt a mezem és a felszerelésem.Magamra húztam és a telefonommal kifelé indultam.

-Ez az utolsó meccsünk együtt-ölelt meg Jessu és Stell...A stadion teli volt nézőkkel.Ez a meccs a búcsú, egy korszak lezárása.Két csapat volt a keretből.A csapat nevek pedig Santos Coubtinho és Santos Jessu a két csapatnév nagyban tükrözi hogy ki a kapitány.A nézők tomboltak.A végén pedig 45-38-ra nyertünk.-

Majd felemeltek a magasba.Közös képet készítettek velem.Egyet énis feltöltöttem az oldalamra.

"Meglepetés játék és egy korszak vége"-aláírással nehogy félre értsék egyesek..Éjfél van és még egyáltalán nem vagyok fáradt.Bementünk az öltözőbe.
-Ilyenkor mit szoktunk csinálni?-húzott fel Silva és táncolni kezdtünk természetesen ezt is videózták pluszba még ráénekeltünk..
-Tudom hogy hamis vagyok..-énekeltem egy oktávval feljebb.....Körülbelül hajnali négyre értem a nagynéném házába és a vendég szobában elfeküdtem az ágyon és délben arra keltem fel hogy Edan rá ugrik a hátamra.
Felkeltem és levánszorogtam a nappaliba majd leültem a tévéhez és a tévé képernyőt kezdtem bámulni.
"Maya Countinho tegnap visszatért Brazíliába...a csapattársai végleg elbúcsúztatták a sportágtól egy fergeteges meccs keretében melyet Maya csapata nyert meg...."-magyarázta a nő és a meccs képeit bejátszotta...-A foci több mértékben fontosabb lett számára...így a győztes Brazil akit a Világbajnokságon felemeltek Messi és Neymar szintjére..a focival folytatja..-magyarázta a nő továbbra is
-Nem lehetne kikapcsolni?-kortyoltam bele a kávémba
-Mi az nem szereted az önéletrajzokat nézegetni?-nevetett Papitó kikapcsolva a tévét..Erika elment a tortáért mi pedig ketten vigyázunk Mayára..nálunk a vigyázás az hogy Papitó az ügyelő én pedig a melékes.Edan rászedte hogy menjenek bele ketten a medencében.Én csak kívül állóként néztem őket az egyik labdával szórakozva.A kertben mászkáltam a pázsiton mezítláb és dekázgattam.A torta felbontására és az ajándékok felbontására este került szó. Edan el is fáradt és túlságosan korán le kellett feküdnie...

Felültem a repülőre és a Barca első szezoni meccsére utaztam.Az út hosszú lesz és a meccs előtt három órával fogok oda érni.A fejemen a füles volt.A sztyuárdesz keltett fel hogy egy és fél óra késéssel érkeztünk meg.Felkeltem és leszállva a gépről a szállodába mentem.Egy hosszú farmer gatyát egy Converse tornacipőt és egy Neymae Jr. feliratú mezt húztam magamra.Majd a stadionhoz mentem gyalog.Elfoglaltam a helyem a VIP szektorban Shak mellett aki öleléssel köszöntött mosolyogva.

-Ez tényleg igaz?-kérdezte hitetlenkedve-Hogy együtt vagytok..-helyesbített-A hírekben láttam meg a pletyka lapokban is...Gerard is mondta de a te szádból szeretném hallani-kezdett bele a fecsegésbe amit imádok benne

-Igen-bólintottam...

-A mezedre is az ő neve van írva dúl a l amur-énekelte nevetve

-Ragaszkodott hozzá hogy ebbe szurkoljak...és én is.-mosolyogtam

-Ez csak természetes..-mosolygott...Majd a meccs kezdetét vette.A győzelem nem kérdezhető meg az Elche ellen így augusztus végén az eredmény 6-0 lett.Shakiraval lementünk a várakozóba ahol ő várta Piquét én pedig Neymart...De itt van Munir is..ő jött ki előbb biccentett felém a fejével majd egy szőke hajú magas kevés izomzatú csajjal elment.Furcsa dolog hogy a nőkben az izomzatot nézem de inkább azt mint mást.Megjelent Neymar és felém igyekezett a sporttáskájával a hátán elmosolyodott majd a legtöbb csapattársa előtt megcsókolt majd megölelt.

-Gyerekek mi a francért húztátok egymást majdnem egy évig???...-fakadt ki Alves..Mindketten nevetésbe kezdtünk ezen a kijelentésén.Elköszöntünk tőlük és kifelé indultunk.

Kifelé menet a sötétben még mindig rengetek vaku villogott..Istenem hogy ezek a firkászok nem alszanak. Neymar nyugodtan megfogta a kezem és ki sétáltunk az autójához beültünk és a szálloda -felé hajtottunk.Lefürödtünk és elfeküdtünk az ágyon.
-Ma megmondtam neki hogy te az enyém vagy...-nevetett az arcomba
-Eddig is tudta..-feleltem mosolyogva..
-De így jobb..-tűrte ki a hajam az arcomból majd megcsókolt...
-A beszélgetésbe visszatérve...milyen volt a szülinapi party?-kérdezett rá

-Hangos-jelentettem ki egy szóval..-Edan egymaga kikészít de a többi 2-éves..-magyaráztam

-Piqè mondta hogy téged Milan is bír..-mosolygott

-Kifejezettem imádom a kis srác barna boci szemeit..-mosolyogtam

-Barna szem...érdekes..-mosolygott..Fejemre húztam a takarót a kijelentése hallatán aszt hiszem zavarba jöttem túlságosan is..

-Visszatérve Milanra..együtt megyünk a szülinapjára?-húzta le a takarót a fejemről

-Ühm..-feleltem-De az még három hónap múlva lesz..-hitetlenkedtem ránézve
-Ezt honnan tudod?-kérdezte felkapva a fejét
-Onnan hogy én is jelen voltam a kórházban csak én voltam a csendes társ...-kacsintottam erre ő kuncogni kezdett...
-Mindegy...csak lényeg hogy elgyere velem..-kacsintott
-Elmegyek veled nyugi.-nyugtattam meg az arcát megfogva a kezemmel...Utána a gyors mozdulatok és a vad csókolózás  jobban követte egymást és elvesztettem a fejem az érzelmeimre hagyatkoztam semmi másra,,csak szeretni akartam én a világon legjobban.

14.rész-Hirtelen jött nyaralás

Sziasztok! Bocsi a késésért! 

Megérkezett a következő rész.

Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését..

Jó olvasást! :D

A folytonos fekvés ellazított és ezzel arra jutottam hogy még is el kellene mennem valamiféle edzésre még ha Spanyolországban vagyok akkor is. Silvaval is jó lenne találkozni hiszen nem írta alá szerződést...a félt évet még kihúzza a téli szünetig a klubnál ami nekem hatalmas boldogság.Megkért hogy menjek át Ibizára hozzá és én el is fogadtam az ajánlatát.Nem nagyon akartam először hiszen Neymar is idejött a családjával és nem akarom hogy az legyen hogy követem őt meg a családját mint valami őrült rajongó de be kell vallanom jó egy szigeten tartózkodni vele még ha nem is tud róla hogy jelen vagyok.

-Na örülsz?-kérdezte mosolyogva...Amikor letettem a bőröndöm a ház ajtajában

-Persze...-ugortam a nyakába

-Segíthetsz megdönteni a rekordot..-kacsintott..-A Barca ellen megteszi nem?-ráncolt a homlokát egy üvöltés hallatán ami a strand felől jött.Jó volt újra érezni a nőies illatát a férfias külső mögött

-És a végén körbefutsz velem a pályán...így-ugrott a nyakamba-Gyiááá.-üvöltötte a kert felé mutatva beleugrottam vele a medencébe rögvest..a forróságban le kell magam hűteni.Nevettem vele együtt. Utána jöttem rá hogy a kerten átlátni a többi szomszédhoz és páran minket figyelnek de nem törődtem vele.Elengedtem magam és a víz felszínén lebegtem.

-Én is így vagyok vele..ezért hívtalak ide...itt csend és nyugalom honol az éjszakában és a nappalokban..-mondta csupa hasonlatokkal.Rögtön nevető krákogás tőrt ki belőlem rögvest.Éreztem hogy a kezével lenyom a víz alá.

-Te őrült..-fakadtam ki ki ugorva a vízből és kevésbé dideregve elfeküdtem a nagy valószínűséggel a mű füvön eléggé szúrt mintha tüskék állnának ki belőle ezért rögtön felugortam állásba.
-Mennyi kell hogy meg legyen?-kérdeztem felé nézve aki éppen egy vízi játékban üldögélt..
-Három..-komolykodott felvéve a napszemüvegét és kajánul rám mosolygott afféle nagyképűen
-Amúgy jönnek érted hamarosan..-folytatta a sejtelmes beszédet én meg nem is foglalkoztam vele..Este olyan éjfél lehetett amikor a sok beszélgetés és nevetgélés után elindultunk a szobáinkba.Én a vendég szobába ami egy luxus szobát jelentett ő pedig még a konyhában matatott és kajált.Én elfáradtam a repülő út is elég hosszú volt és még pluszba az is hogy minden reptéren a sajtón kellett átverekednem magam.Az álom mélyen magával húzott a hasamon fekve a párnába süllyesztve az arcom lettem figyelmes később arra hogy valami vagy valaki szórakozik a hátamnál és a gerincemnél a vonalat húzza föl le..a pólómat le föl csúsztatva és huzigálva.Felemeltem a fejem és  az ajtó felé fordultam a testemmel együtt.Egy ideig abba maradt a már simogatásra hasonlító érintés és kezdtem megijedni.
-Ha nem hagyod abba akkor nem fogok passzolni-motyogtam arra számítottam hogy Silva az így merészen hozzányúltam a kezéhez le akartam lökni a hátamról de az megragadott és magára húzott.A szemeim ijedtemben kinyitottam és ekkor megpillantottam egy túlságosan ismerős arcot...és egy nevető fogsort.
-Minek akarsz te nekem passzolni?-vont kérdőre selymes hangját rögtön felismertem és tudtam hogy álmodok de éltem a helyzettel gondolkozás nélkül megcsókoltam szenvedélyesen ahogyan illik azt tenni.Fölém kerekedett ismét..alulra kerültem és bőszen csókolta az arcom majd a nyakam minden egyes pontját.Tudtam hogy álmodom és ez egy elég piszkos álom állapítottam meg magamban.Később amikor feleszméltem már a fejem a felső testén pihent és gondosan betakart a kezével pedig a hátamat simogatta továbbra is a takaró alatt.Nem akartam elaludni az arcát akartam nézni de akaratom ellenér is sikerült álomba szenderülnöm.Reggelre pedig arra keltem fel hogy egyedül vagyok az ágyban szétterülve.Felkászálódni nem volt erőm a nap besütött a szobába..a szobában lévő fürdőszobából pedig azt hallottam hogy folyamatosan folyik a víz a tusolóban.Lehet hogy nem is álmodtam? mosolyogtam a párnámba.Annyira lusta vagyok hogy a fejem sincs kedvem felemelni.A takaróval betakartam gondosan a lábaim a maradék részt pedig a fejemre húztam.Belebugyoláltam magam és mint egy múmia úgy feküdtem az ágyban a fejem továbbra is a párnában maradt levegőt kaptam.De valamiért nem akartam kiszállni az ágyból nem volt bennem erő...elgyengültem furcsa módon.Csak azt nem tudtam eldönteni hogy ki húzta ki a sötétítő függönyöket? amikor azokat én este behúztam.Ekkor kinyílt a fürdő ajtó és valaki kijött rajta úgy éreztem hogy a takaró megvéd mindentől és mindenkitől jelen pillanatban.Ekkor a takarót valaki kezdte rólam lehámozni.
-Este vadul megcsókolsz..most meg bujkálsz előlem?-hallottam meg ismét az ismerős hangot Neymar az állapítottam meg
-Azt csak álmodtam..-magyaráztam kifordulva a paplanból elkapta mindkét kezem és a fejem fölé nyomta majd kifeszítette a csuklóba szorított kezem és összefonta az ujjainkat.Az arcomat fürkészte ahogy én is az övét.
-Akkor passzolj nekem..pár csókot..-smárolt le elengedve a szorításból a kezével a pólóm alatt simogatta a hátam majd a fejünkre húzta a takarót.A passzot nagy valószínűséggel nem értette hogy miért mondtam este neki arra számítottam hogy Silva szívat előfordult már amikor egy szállodában aludtunk és csak úgy lelökött a három személyes ágyról amikor megkérdeztem miért csak annyit válaszolt szintén hogy csak úgy.Egymás arcát figyeltük később a takaróval betakarózva és nézésemből rögtön levette hogy kérdőn nézek rá.De érthetetlen ez a helyzet a családjával akart lenni én pedig nem akartam azt hogy ne legyen velük.
-Ha én hívlak nem jössz..mert betartod az etikett szabályait..-komolykodott a plafont nézve-Megtaláltam a megfelelő embert..és ő természetesen bele is ment..-mosolygott rám nézve-Leadta a drótot hogy lefeküdtél én pedig a szállodából átjöttem ide....érted..-magyarázta kis szünet után felém fordulva.Pár percig nem is nagyon elemeztem ki hogy mit mondott.A tusolóból jött ki és nagy valószínűséggel az én tusfürdőmmel fürdött le a bőrének az illata pár percig elvarázsolt.Lehet hogy végig beszélt de nem nagyon törődtem vele elvarázsolt az illata.Akkor tértem magamhoz amikor megpöckölte az orromat az ujjaival.
-Benne vagy?-kérdezte mosolyogva és az arcom fürkészte zöldes barna szemei csak úgy csillogtak és a válaszomat várta
-Mibe is pontosan?-kérdeztem zavartan visszatérve a jelenbe hiszen semmire sem emlékszem amit mondott
-Abba hogy velem legyél az elkövetkező egy hétben...nem csak én szeretném hanem a családom is Raf és anya is szeretne megismerni apámról nem is beszélve...-kérlelt és biztatott egyszerre.-Csak tévéből ismernek..meg annyit tudnak rólad amit én meséltem meg Dani Alves..-emelte égnek a szemét
-Benne vagyok...-egyeztem bele
-Még egy info..-kezdett bele én rögtön felemeltem a fejem és megtámasztottam a kezemmel.
-Azt is tudnod kell...hogy ez egy olyas fajta családi és baráti vacsora lesz vegyesen..mivel apám ragaszkodott ahhoz hogy a barátaink is eljöjjenek..Munir,Alves,Messi..-komolykodott hirtelen nem nagyon vettem ki belőle hogy mire gondol vagy éppen mire céloz most nem tudtam leilvasni a gesztusait az arcáról a kijelentés
-Anyu és Raf már most imád-kacsintott biztatás képpen valószínűleg észre vette hogy feszengek az előbbi kijelentésemen mosollyal válaszoltam de továbbra is agyaltam

-Éhes vagyok-állapítottam meg-Te?-kérdeztem ránézve

-Most hogy mondod-simogatta a meztelen hasát elégedetten mosolyogva

Neymar Jr. szemszöge

Maya haverja az eddigi legjobb arc.Sikeresen rávette őt hogy utazzon ide,Ha én kértem volna jól tudom hogy nem jött volna csak úgy el mert szereti tiszteletben tartani a döntéseimet többek közt ezt is szeretem benne.De most kivételesen én is beintettem a döntéseimnek a családom is megakarja ismerni és ezért én is izgulok kissé a volt barátnőimet nem kellet így ilyesfajta családi vacsorákra hoznom.A kocsimba amikor beültünk és becsuktuk az ajtót mindketten furcsa érzés tőrt rám.A napszemüvegét felvette haja gyönyörűen hullott a vállaira.A  nap eléggé jól süt amit szeretek is.Felé pillantok és legtöbbször a lábaira.Egy farmer rövid gatya van rajta mely feszül formás és izmos combjain melyek eléggé jól látszódnak.A vezetésre kell figyelnem szorítottam meg a kormányt miközben a főúton haladunk.A kocsit páran megbámulják de még mindig a mellettem ülő lánynak a teste foglalkoztat.'Ő nem egy utca sarki'-sugallta egy belső hang.A  kezem feltettem az ülésem karfájára és ott pihentettem.Egy kézzel kormányoztam továbbra is bejártam a luxus villa garázsai elé.elé. Leállítottam a motort és befelé indultunk.Megfogtam a kezét a biztonság kedvéért.A családom ebéddel várt minket a kinti asztalnál. Maya mindenkit udvariasan üdvözölt majd helyet foglalt mellettem.A bátyám tekintetében láttam azt a fajta 'Hú te mázlista" nézést. Húgom Raffaella pedig hozta a maga buzgós formáját és kérdezősködni kezdett ő jobban izgult mint én talán.Az ebéd az én sajátos kedvenc ételem..a mellettem ülő lánynak is tetszik mert jóízűen falatozik.
-Ugye nem felejtetted el hogy ma kiruccanunk a skacokkal?-nézett felém Jotace
-Persze hogy nem...-feleltem válaszul.Anyám Maya és a testvérem valamiről beszélgettek, én pedig kezdtem gondolkozni az esti bulin.Amikor a desszert süteményt kitették elénk apa ismét egy kérdéssel fordult Maya felé ami az én figyelmem is felkeltette sütievés közben kezdtem fülelni.
-Apáddal régen együtt játszottunk a válogatottba-dicsekedett mosolyogva-Remélem már nem parancsolgat annyit-kacsintott

-Ahogy öregszik egyre rosszabb lesz-legyintett a mellettem ülő lány apám pedig s válaszán kuncogott ahogy én is.Az ebéd után el kellett válnom tőle Jotace lebeszélte már előre hogy a pasis buli a tengerparton kezdődik és a jachton végződik. Munir vállalta hogy józan marad és haza fuvaroz mindenkit.Egy hosszú csókot adtam neki és felvéve a szemüvegem behuppantam a testvérem mellé.Legszívesebben vele maradtam volna mert tudom hogy Raffa felfogja falni.Öltöztetni fogja tanácsokat adni neki és azt nem nagyon szeretném mivel én így szeretem ahogy van...Inkább ezen nem stresszezek laza fogok lenni és a lehető legkevesebbet inni ami úgyse fog sikerülni....

Maya Countinho szemszöge

Neymar családja szerintem a világ legjobbja.Tudtam hogy jó fejek de ennyire.Amikor Neymar öccse bejelentette hogy ma este pasi bulira mennek meglepett De Raffaella erre a kijelentésre rám nézett elmosolyodott majd kacsintott.Amint Neymar kitette a lábát egyből letámadott.

-Mit szólnál ha kimennénk a tengerpartra?-kérdezte a kanapén feküdve felém pillantva miközben a telefonját nyomkodta 

-Benne vagyok-feleltem a kérdésére

-Oké-felelte-Akkor 20 perc múlva találkozzunk itt-futott fel a lépcsőn a szobájába. Én.Én is követtem de lassabb tempóban.Egyenesen Neymar szobájába ahová letette a csomagjaimat.A szoba itt világossal de az ágynemű húzat még mindig fekete színű.

Magamra vettem a bikinim és egy átlátszó vékony mintás szoknyát felkötöttem a hajam egy copfba és egy strandpapucs húztam a lábamra.A napszemüveget feltettem a szememre és egy törölközőt akasztva a nyakamba indultam le. Raf már várt.Kifelé menet Neymarról mesélt furcsa hogy neki is annyi tetoválás van a testén lány létére nekem is van de ő neki 10-szer több.A parton főleg csak napoztunk és megkaptam tőle is a varázs mondatot a testem láttára 'Egyél többet túl kockás a hasad'

Majd olyan kilenc fele indultunk haza.Jó vele beszélgetni az idő gyorsan el megy és miközben vele voltam egyszer sem gondoltam Neymarra.

-Egy jó tanács..-szólalt meg mielőtt bement volna a szobába

-Amikor a bátyám piás jobb ha nem szólsz hozzá mert a válaszai olyankor túlságosan kemények-fújta ki a levegőt-Csak aludj el addig amíg hazaér-komolykodott és ezzel kissé megijesztett

-Rendben-feleltem nyugodtan leplezve az ijedtséget.A szülők vacsorára a helyi barátaikhoz mentek de mire mi hazaérünk már a lenti szobájukból kihallatszott a horkolás.Bement a szobába nyugodtan levetkőztem és letusoltam a fürdőkádba egy Nike atlétát és egy hozzá illő rövid gatyát vetten fel alá pedig bugyit.Kiengedtem a hajam fogat mostam és elfeküdtem a helyemen az ágyban a telefonomban nézegettem a kommenteket és a híreket és a képeket Instagramon éjfél tájékán pedig belefáradtam a kijelző bámulásába a telefonom letéve hasra fordultam,és az arcom a párnába temettem melynek enyhe Neymar illata van amely elvarázsol és sikeresen álomba merített.Később talán 3 órával  arra keltem fel hogy Neymar benyit az ajtón és botorkálva a sötétben a fürdőszoba felé halad.Bemenve felojtódik a villany és az ajtó alatt fény szűrődött ki majd víz csobogása hallatszott.Majdnem sikerült vissza aludnom amikor befeküdt mellém.Nem akartam tudatára adni hogy ébren vagyok  így próbáltam visszaaludni.Amikor elfeküdt az ágyon éreztem a nyakamon a lélegzetvételét.A szívem gyorsabban kezdett verni de a szemem ki nem nyitottam.A hajam eltűrte a nyakamtól és bebújt a takaró alá a lábát az enyémhez érintette a kezével pedig az oldalamat fogta meg és magához húzott miközben  megpuszilta a nyakam..Szeretem amikor magához húz.De én viszont szégyenlem hogy én nem közeledek annyira hozzá.Sosem voltam a bújós típus de most kivételt tehetek és éreztethetem vele hogy ő is fontos nekem rájöttem hogy nekem is ki kell mutatnom még jobban az érzéseim mint ahogy eddig.Így úgy tettem mintha aludnék továbbra is...csak befelé fordultam mély lélegzetvétel közben.Belebújtam a testébe szó szerint.Ő pedig a kezével a hátamat simogatta amivel álomba ringatott.Reggel arra keltem fel hogy a nap hé tágra süt be a szobába az ablakokon keresztül.

Neymar nyitott szemmel elmélkedve nézte a plafont miközben én nyújtózkodtam.Majd csókkal köszöntem neki jó reggelt.Amikor a fekvő pozíciómba tértem vissza ő fordult felém és kezdett bele a csókcsatába miközben ránk húzta a takarót.Az ágyban szó szerint hemperegtünk össze vissza a végén pedig nagy huppanás és leestünk az ágyról a földre, majd hangos nevetésbe kezdtünk....

13.rész-Sz..mint

Sziasztok! Bocsi hogy ilyen későn hoztam a következő részt igyekeztem vele sietni! :D

Mindenkinek Boldog Új évet kívánok illetve utólag is Boldog Karácsonyt! :D

Ebben a részben felpezsdülnek az izgalmak minden téren!

A következő részt igyekszem suli előtt közzé tenni!

Jó olvasást és egyben jó pihenést! 

Hülyeségnek bizonyult ez a kilenc óra parton fekvés így felálltunk és megbeszéltük hogy majd máskor bepótoljuk.Bementem a többiekhez és csatlakoztak hozzánk a spanyol argentin brazil barátok is.Piált mindenki kivételesen még egy hónap pihenés jön és addig kiürül a szervezet.A kertben a medencében a nappaliban a konyhában mindenhol emberek voltak és örömmel üdvözöltek ha a közelükbe mentem mosolyogtak rám mintha én lennék a világ közepe furcsállom is a nézéseket.Reggel arra keltem fel hogy apám felrázz hogy öltözzek mert valamiféle sajtótájékoztatót kell adnia az egész csapatnak.A kanapéján feküdtem és mindenki eltűnt.A brazil melegítőfelsőm amit kötelező felvenni ilyenkor a stadionban lévő öltözőben húztam magamra a hajam lazán felkötöttem és befelé indultam a terembe.Otthon fogat mostam és arcot de valahogy a fáradt szemeim nem néznek ki jobban.Így a szemüvegnek imitált divat szemüveget tettem a szememre.Leültem a helyemre és vártam.Az összes pletykás jelen van.A jobb oldalamon Neymar a balon pedig Oscar üldögélt.Rajtuk is a melegítő felső vagy ép egy brazil melegítőpóló.Köszöntöttek mindenkit a vakuk pedig kattogni kezdtek. Neymarral  a kapussal és Marcelot kérdezték legtöbbször.Mi a fenéért kellet nekem bejönni? hitetlenkedtem magamban az előttem lévő névtáblát bámulva.
-Countinho...-szólalt meg egy férfi annyi idős lehet mint Papitó...-Do you speak English?-mosolygott kérdezve angolul hirtelen meglepődtem..
-Nem nem én csak spanyolul tudok..-feleltem angolul erre elnevette magát az úri ember
-Végre valaki tudja a nyelvem..-mosolygott..Tényleg igaz hogy a csapattársaim nem tudnak angolul na jó esetleg azok akik angol klubban játszanak mint például Oscar és Wiliam.
-Szeretek nyelvet tanulni...-kacsintottam
-Tudom...két anyanyelved van..-felelte-A kérdésem nem más lenne mint hogy.....-drámai szünetet tartott..-Milyen érzés férfiakkal játszani a pályán...úgy mint egy nő?-kérdezte
-Én is férfivá válok abban a 90 percben úgy gondolkozok mint ők...ennyi-vontam vállat
-Laza...-felelte nem tudom hogy a társaim értették-e de Oscar mellettem mosolygott
-Mit szerettél ebben az elmúlt hónapban?-szólalt fel a másik Spanyolul
-A nyüzsgést és a pörgést folyton megtelítődtem adrenalinnal amit kitudtam magamból adni .-néztem a hölgyre
-Melyik női játékos volt unszimpatikus?-kérdezték ismét angolul
-Talán a Horvát csaj aki a passz adása után...nekem jött és a fejembe röhögött mint egy örült.-imitáltam egy kis képet belőle hogy ne legyen akkora feszültség.
-Most hogy egymás mellett ülsz Neymarral....-szólalt fel ismét az angol jó pofizó újságíró ismét angolul-Mesélj a ti kapcsolatotokról..-mosolygott önelégülten
-Csapattársak voltunk a világbajnokság alatt és jó barátom...-tagadtam hirtelen szemrebbenés nélkül lazán
-Annál több?-kérdezte spekulálva
-Akkor biztos engedtek volna minket egy válogatottban játszani nem?-hitetlenkedtem és ezzel befogta a száját...nem is kérdeztek tovább.
-Abból mi igaz hogy a spanyol meg a német belőled merít energiát?-kérdezte az egyik brazil nő utolsó kérdésként

-A férfi kinézetű páva hajjal rendelkező focista társam akit mellesleg imádok-túrtam bele a hajamba-Ő furcsa módon hallgat rám pedig tudja hogy 50-50% az esély hogy bejön amit mondok..-komolykodtam-A német akiről azt hittem hogy szikla...ő az akit egyszer kellett megölelnem és rögtön elolvadt...és kedves lett...először amikor találkoztam vele bemutatott.-mosolyogtam és mindenki nevetett a terembe..Tovább kérdezték a tőlem három emberrel arrébb ülő Dani Alvest.Öt perccel később véget ért a sajtótájékoztató.

-Jössz?-fogta meg a vállam Neymar...éppen a telefonom csúsztattam a zsebembe

-Hihetetlenül jól kezeled a kínos helyzeteket..-mondta Oscar amikor kiértünk az aula szerűségbe-És jól kamuzol...-kacsintott-Még az kellett volna hogy leojtod a csávót..-borzolta meg a hajam...
Hazaérve a saját házamba elfeküdtem a kanapén a cipőm lerúgva a lábamról.Valamiért jól érint hogy apámnál volt a buli hiszen legalább..nálam nincs rumli.A kert felől hogy a házat átjárja a levegő kinyitottam az ajtót. Bekapcsoltam a tévét és én jelentem meg benne ahogy magyarázok..
-Hú de jól nézek ki...a másnapos fejemmel...-magyaráztam magamban felültem a konyhaszekrényre és nyugodtan iszogattam a kávém.
Lehúztam a kávét és összeszedtem a cipőim.Aztán elfeküdtem és vártam a telefonom nyomkodtam és a képeket nézegettem amiket a srácok tettek fel Instragamra egyértelműen Neymar és Alves tarol a képeivel az én álláspontom szerint és nekiálltam magam fotózni mintha sztár lennék..Nyugodtan feküdtem a kanapén továbbra is.Eldöntöttem hogy a következő napokban csak feküdni fogok.Ekkor megrezzent mellettem a telefon Neymartól érkezett egy sms hogy ma este menjek át hozzá és bepótoljuk azt amit tegnap abbahagytuk.Este átmentem hozzá ahogy kérte és a lehető legtöbb dolgot megbeszéltük kifaggatott az életemről szó szerint.

-Munir mit szokott neked mondani?-kezdett bele a kínos témába hirtelen amikor lefeküdtünk az ágyba

-Főként hülyéskedni szoktam vele...de újabban megakar csókolni és folyton szerelmet vall múltkor ha nem jön Marco akkor megcsókol-magyaráztam ránézve az arca hirtelen komor lett..Fölém hajolt és az arcomba mosolygott.

-Egy kérdés megvolt maradt egymillió-komolykodott komor arccal amivel kissé megijesztett.

-Nálam biztos nem csókol jobban-villantotta meg hirtelen a fogsorát majd hirtelen csókolni kezdett falni a szám ahogy én is az övét.Átfordított a testéee folytatva a csókolózást és felült az ágyon engem is arra késztetve.Majd letépte rólam a pólóm és simogatni kezdte a hátam.A csók csatában szünetet tartott a szemembe nézett és a reakcióm várta de én folytatásra bírtam.A hátamon felfelé csúsztatta a karját és kikapcsolta a melltartóm kapcsolóját.Levette magáról az összes ruháját a leggyorsabb tempóban és visszafektetett az ágyra.A csókolózást abba nem hagyta folyamatosan falta a szám és zihált a levegőért velem együtt.Testemet szorosan az övéhez érintette karjaink összefonódtak egymáséival és a levegőért kapkodást mindketten folytattuk továbbra is.Amikor elfáradtunk betakarózva feküdtünk az ágyba.A szobában meleg van az egyszer biztos de a meztelen testünk fázik.A vállán feküdtem szorosan a testéhez közel.A hold fénye a szobába kissé bevilágított és a testén lévő tetoválásokat vizsgáltam az ujjammal a köríveit rajzoltam át az ujjammal a hasától a felső testéig.Amikor a nyakán lévő tetováláshoz értem hirtelen megfordította a fejét és megharapta az ujjam.Majd kuncogni kezdett rajta miközben karjaival még közelebb húzott magához.

-A tieid szebbek-súgta a fülembe majd szájon csókolt röviden.Szorosan közel tartott magához és úgy aludtam el nagy valószínűséggel,mivel másra nem emlékszek az estéből.Csak a boldogság pillanatára hogy végre vele lehetek.Reggel arra keltem fel hogy a sötétítőn néhány helyen a fény beszökik a szobába és a szemembe világít.Na meg persze arra is hogy annyira szorosan ölel magához Neymar és arra eszméltem hogy lassan nem kapok levegőt és ez neki tetszett hiszen elkezdett kuncogni.A kezemmel megpróbáltam a testét arrébb nyomni de nem sikerült.

-Mi az túl szoros?-kérdezte kissé reszelős hangon

-Nem kapok levegőt-sziszegtem ekkor éreztem hogy enged a szorításon

-Jó reggelt-csókolt meg rögtön szóhoz sem engedve

-Neked is-feleltem egy kaján mosollyal

-Három hónapja vártam rád..-nézett a szemembe ismét felém fordulva-Arra hogy veled ébredjek fekve reggel és azt mondhassam....-hajolt a fülemhez-Szeretlek-súgta hirtelen meglepve engem is majd az arcomra nézett és várta a reakcióm én is a szemébe mondtam hogy szeretem.Ismét csókolózni kezdtünk de most több nem történt mint este.

-Alves végig engem cikizett hogy nem tudlak magamnak megszerezni-magyarázta miután befejeztük a csókolózást...Nem szóltam hanem elgondolkoztam ezen a kijelentésén.
-Állapodjunk meg valamibe..-nézett a szemembe ahogy én is az övébe-Most azonnal közöljük a világgal hogy együtt vagyunk..mert én nem fogom kibírni ha közterületen vagy a barátaim környezetébe nem ölelhetlek vagy csókolhatlak meg, nem szeretek szinészkedni..-nyomta meg az orrom majd a végén elejtett egy mosolyt.A telefonját vette elő és tudtam hogy mit fog csinálni hiszen ez az ő szokása..nagy valószínűséggel azt is megörökítené hogy a wc-ben végzi a dolgát.Tudtam hogy ki tőr a forradalom délutánra emiatt a kép miatt főleg apám és a nagynéném között de nem érdekelt..Csak a fejünk látszódott ki a takaró alól.
Felkeltünk kaptam kölcsön ruhát amiért széttépte az enyémet és haza fele indultam.Mindkettőnknek családi ebédre kell mennie ugyanabban az időpontban.Otthon levettem magamról a kölcsön kapott gatyát és pólót miközben gondosan összehajtogattam.Átöltöztem és elindultam apám házába.A kertben ebédeltünk de mire a desszerthez értünk volna a az unokasógornőmnek beindult a szülése...Phil azon nyomban bevitte.Én pedig Zendayaval maradtam az asztaltál.Beszélgettem vele de be kell vallanom hogy még mindig nem bírom a csajt.Sms-t kaptam Silvatól hogy edzek vele még egyszer egy utolsót az edzőpályán duóban így a nyáron.Több sem kellett inkább ő mint az előttem üllő pénzsóvár nőszemély.Felvettem magamra egy rövid gatyát és egy Nike trikót egy csukával.
-Ez fájt...-jelentettem ki ránézve
-Mi az vége a kajának?-kérdezte Silva...de hogy ez honnan tudhassa..
-Az egyik rokonom a szülészeten bajlódik...a másik pedig a pénzt számolja napi szinten..én pedig bolond létemre itt vagyok veled...és még mindig focizok..-komolykodtam kihúzva a röplabdázáshoz használt hálót.
-Láb röpi?-nevetett-Benne vagyok...-rúgta fel a labdát a magasba én rögtön belefejeltem ahogy átért az én felemre...Már sötétedett amikor egy hatalmasat rúgott bele a labdába és felszállt a magasba..
-Nemár bakker..-üvöltöttem hangosan a labdára összpontosítva..A drótkerítésen felkapaszkodtam belerúgtam lábbal és leugortam majd utána futottam.A labdát továbbra is visszarúgta és engem szívatott hogy összevissza.
-Tetszik mi?-fakadtam ki
-Tetszik hogy szenvedsz..-komolykodott szokásához híven.Én ekkor izomból megtalpaltam a labdát és elfeküdtem a műfüvön majd tovább folytattam a lábammal a rugdalást merev egyenes lábbal.Láttam ahogy leül és engem figyel..
-10..pont..-tette fel a kezét kiáltva..-Na jó 100..-folytatta amikor a hátamra esett a labda majd vissza a lábamra majd kosárra rúgtam azt.
-Tudod hogy szeretlek..-öleltem meg
-Akkor ülj le és hallgass meg...-mondta komor arccal..hirtelen az én boldogságom is elszállt
-Azért megyek haza mert alá kell írnom a szerződést...az újat...a barcelonánál..-jelentette ki..Hirtelen nem kaptam levegőt.
-Gratulálok..-öleltem meg és színleltem egy kevés mosolyt..Majd a leggyorsabb tempóban elmenekültem.Tudta hogy rosszul érintett ez a dolog de el kell fogadnom.Hazamentem magamra húztam egy pulcsit és a kórház felé vettem az irányt a kislány már nagy valószínűséggel megszületett.
-Mondjátok hogy megszületett..-könyörögtem hirtelen..már beesteledett és a kórház bejárata így is globálisan tele van firkásokkal.A napszemüvegem és a fejemen lévő Nike sapka takar mindent és nagy valószínűséggel fel sem ismernek.
-Át jutottál rajtuk?-mosolygott Papitó
-Észre sem vettek...-vettem le a szemüvegem és a sapkát a fejemről letettem az asztalra és nyugodtan hátradőlve vártam hogy legalább egy kis gyerek sírást halljak.Talán éjfél volt amikor kijöttek a szülő szobából.Megfogtam a kislányt és üdvözöltem a családba.Majd Papitóval fáradtan indultunk hazafele.
-Te aztán hol voltál egész délután?-kérdezte a kórház folyosóján..-Én végig itt unatkoztam-folytatta...Amikor kiértünk az ajtón vakuk kezdtek villogni.
-Mindenki nyugodjon meg...-kezdtem bele a mondókába
-Megszületett az új Countinho...ho ho-mondta drámaian Papitó
-Lány és egészséges..-folytattam mosolyogva
-Olyan szép mint az összes Countinho...-kiáltotta Papitó és pacsiztunk nevetve
-A műsor véget ért..-kiáltottam majd átsprinteltünk a népen bepattanva az autómba.A leggyorsabb tempóban a nagynéném házához hajtottunk ahol Papitó kiszállt.Én pedig hazaérve elfeküdtem a kanapén és gondolkoztam gondolkoztam és csak gondolkoztam míg el nem aludtam.Egyszerűen hihetetlen hogy Silva barátom pont most igazol el amikor együtt tölthetnénk az elkövetkező szezonokat és éveket.
Reggel egy erős kávéval kezdtem a napom és nyugodtan feküdtem a kanapén a csatornákat kapcsolgatva,tudtam hogy ki fog törni a forradalom körülöttem és Neymar körül de ez már túlzás.A firkászok összevágtak mindenféle hülyeséget rólam és róla betették a tegnap reggel készített képet.A friss hírekben még az is benne szerepelt ahogy kiabálunk a kórház bejárata előtt az újságíróknak Papitóval együtt.Aztán a sporthírekben az hogy Silva barátom átigazol a Barcelonához.Majd megint feltűnt az én nevem hogy velem vajon mi lesz klub szinten? Eladnak vagy maradok?..Engem nem nagyon érdekel jelen pillanatban a klub foci mivel tudom hogy ha a klub szezon is elkezdődik akkor alig fogok találkozni Neymarral és eléggé hiányozni fog a jelenléte.Mint például most is...

Figyelmetekbe ajánlom ezt a videót és érteni fogjátok hogy mi az a Tchu tcha tcha! :)

12.rész-Forgalmas napok

Sikeres bejutottunk a csapattal a döntőbe mindenki egészséges és én is túléltem a hajszát.Az ellenfelünk Németország.Nem könnyű ellenfél de az biztos hogy nyernünk kell.Talán bízok abba is hogy megkaphatom a világ legnagyobb születésnapi ajándékát ami a világon lehet.Mivel a két női játékosnak a részvételét kötelezővé tették így be kerültem a kezdőbe. Neymar jobb szélére ismét.Folyamatosan próbálok a záró műsorra az ellenfél női játékosával.Mi főszereplők leszünk a ceremónián.Trón szerűségen visznek be minket a stadion egy-egy széléről és a végén majd két hasonmásunk illusztrál egy táncot a közönségnek.
A brazil mezem rajtam teljes felszerelésben ülök a trónszerűségű nem tudom min.A műsort ezerszer elpróbáltuk és minden kitűnően megy.De nekem túlságosan nagy ez a felhajtás.Mély levegőt vettem és az árnyékból kiértünk az üvöltöző néphez akik túlságosan hangosak voltak.Úgy éreztem magam ezen amin vittek mint egy egyiptomi királynő...De az éjszaka amitől annyira féltem elérkezett.A brazil himnuszt üvöltve énekeltem a társakkal.A nézőközönségnél pedig a VIP szektorba az én arcom tükröződött vissza egy lepedőről amire csak annyi volt írva "Veled vagyunk" vártam hogy vége legyen pluszba pedig azt hogy a társaimnak az arany érem a nyakába legyen.Az én nyakamba nem lehet hiszen csak az alap játékosok kaphatnak.De egy gól is megfelel nekem pontosan megfelelő ajándék ha én rúghatom a győztes gólt....A második félidőben majdnem gólt kaptunk Neymar fent volt védekezni csak én maradtam egyedül fent és Campbell ügyelt rám.Julio Cesar védett és a labda hatalmas ívben felém pattant.Egyből ellepte a testem az adrenalin levéve a labdát a mellemmel sprintbe indultam.Mivel az összes német fent volt a 16-oson belül a társaimmal együtt így csak én maradtam meg a védőm.Izomból futottam és fújtattam.Egyedül kell megoldanom most nem kell és nem is tudok passzolni itt az esély.2 méter előnyöm volt és azt boldogan kihasználva sprinteltem mint egy állat örülten mintha meghaladtam volna a hang sebességét.Talán három védő is volt a nyomomba pár férfi is beért de nem nagyon törődtem velük.A kapus meglepett amikor a kapun kívülre érkezett és beállt elém.Egy Mayas kivitelű csel amit csak egyetlen egy személynek mutattam meg életembe bejött éles helyzetbe is.Úgy tettem mintha átakarnám emelni és felugrott majd elrúgtam mellette és bevezettem a kapuba.A kapus valószínűleg szétszidta magát.A cserepad fölé pillantottam ahol a VIP szektorban ott ült Silva is a Spanyolokkal az Argentinokkal akik közül Messit is észre vettem.De itt a lényeg Silvan van.Összenéztünk én pedig egy képzeletbeli nyíllal lelőttem és úgy tett mintha eltalálta volna majd szétnevette magát emlékszik valószínre arra amikor mutattam neki ezt a kivitelű cselezést.Megérkeztek a csapattársak és ölelgetni kezdtek egyszerre és a magasba emelve dobáltak már előre ünnepeltek......A bíró lefújta a meccset és hivatalosan is mi lettünk  a világbajnokság győztesei.A gól után védekezésbe verődtünk vissza és hiába a próbálkozások mi szépen védekeztünk,én mint a kézilabdában csak lábbal.Felrohantak civil nők és a nyertes brazil játékosokkal kezdtek csókolózni.Minket pedig Cameronnal rögtön levezettek a pályáról.Én leültem szépen a székembe és vártam hogy a csapatot szólítsák fel hogy felvonuljanak.Először a németek kapták meg az ezüst érmet majd a brazilok.A stadionba üvölteni kezdett a zene és a nép hangja.Én lehúztam egyhuzamban 3 üveg vizet.A negyediket is felbontottam és azt kortyolgattam.A csapatok be és le vonultak a pályára a mi férfi játékosaink öröm táncot játszottak a többiek pedig befelé indultak.A legjobb kapus...játékos...védő díjakat osztották.Éppen kortyoltam továbbra is a bőr székemben üldögélve a csapatom örömét nézve a pálya szélén amikor a nagy őrjöngés közepette meghallottam még egy díjazott nevet."A legjobb női játékosunk az idei rendhagyó világbajnokságon pedig nem más mint  Maya Countinho-üvöltötte a mikrofonba egy úri ember..Egyáltalán nem számítottam ilyen fajta díjazásra a számban lévő vizet lenyeltem és felálltam.Ezt én egyáltalán nem érdemeltem meg...szerintem legalábbis...csak szimplán mázlista vagyok állapítottam meg magamba felfelé indulva a nézőközönség között a lépcsőn a hátamat fogdosták a civil emberek a biztonsági emberek pedig szépen két oszlopba állva nem engedték hogy fenntartóztassanak. Majd megkaptam a díjat ami egy arany csuka volt melybe bele volt vésve a nevem és a díjazásért kapott szöveg angolul.Tovább smároltak a csapattársaim és boldogan mosolyogtak.Ekkor megjelentek az én családtagjaim. Papitó örömében felemelt.
-Gyerekek ma beiszunk...-ütött háton..Phil is ezerrel ölelgetett.Majd apám ez az ölelés tényleg őszinte volt tőle kivételesen.Majd láttam ahogy Silva felfelé jön..egy sárga mezben.Amint ideért hozzánk rögtön a hátára ugortam.
-Most kivételesen megengedem...-nevetett.De leszálltam a hátáról tudtam hogy túl nehéz vagyok neki.
-A győztes parti ma este nálam...-kiáltotta apám Papitó majdnem megörült a kijelentéstől.Letusoltam felöltöztem és a leggyorsabb tempóban apámhoz hajtottam akinek a házában már nagyban zajlott a buli.Papitó és Silva a tengerparton ültek a homokba.
-Meg is jött..-szólalt meg Papitó
-És nőnek öltözött...-komolykodott Silva és igazat is mondott kivételesen de csak lazán nőiesen néztem ki
-Köszönjük ezt a szép napot neked...-ölelt meg hátulról Phil
-Sikerült teljesítenem amit szerettem volna-öleltem meg felé fordulva
-Elég az érzelmeskedésből...-dobálta Papitó a söröket
-Erre vágytam...-komolykodott Silva felnyitva a dobozt....Én felálltam és elkezdtem keringőzni a dobozzal...
-Ha nincs a labda akkor van nekem egy jól kiérdemelt doboz alkoholom...-táncoltam tovább a homokba...
-Megkergültél?-szólalt fel Phil egy ismerős hang de én nem hagytam abba
-Szerintem neked azt nem kell meginnod mert már így is hót matta vagy...-kérte Papitó a dobozt
-Nem....ő nem fog engem elhagyni...-huppantam le a homokba közéjük..Neymar Messi....és a többiek is úgy döntöttek hogy apám bulijához csatlakoznak...csak tőlünk messzebb voltak hiszen ők a kerti székben beszélgetve buliztak.Megbontottam a dobozomat és belekortyoltam.
-Jó akkor most mutasd a győzelmi táncot...-komolykodott Silva felhúzva
-Most pihenni akarok-komolykodtam még egy kortyot ívva de azért csatlakoztam a hülyeséghez
-Folyamatosan kihagyod a lényeget...-állt fel és a csípőjét az enyémnek lökte
-Már tudtam mi hiányzott..nekem-nevettem és elkezdtem a tchu tcha tchat.
-Ezt én is tudom..-állt fel Papitó és csinálta a lépéseket majd követte Phil is
-Annyira bírom hogy ennyire hülyék vagytok...-vette fel a telefonjával a táncot Silva szét nevetve magát
-Profi táncosok vagyunk ..-nevettem ezzel eltört a mécses és mindenki szét nevette magát..Majd kezdtük a Waka wakát.
-Mire táncoltok?-kérdezte Marco hirtelen
-Lemaradtak a gól utáni táncok és azt pótolja.-komolykodott Silva
-Vagyis csak hülyét csinálnak belőlem...-folytattam a waka wakát
-Csatlakozom a hülyéhez.-utánozta a lépéseim majd szintén szét nevette magát
-Gyerekek ebben a buliba csak két személy táncol?-csatlakozott Dani Alves lehuppanva Papitó mellé
-Kezdenek egyszerre mozogni.-lökte meg.Phil Alvest aki ezen a kijelentésen nevetett..Alvest kivételesen imádom a hülye beszólásai miatt.De Neymar jelenléte idegesít....Folyton érzem magamon a tekintetét lehet hogy hallucinálok de ez így van.Tovább folytattuk a hülyéskedést majd lehuppantam Papitó mellé a homokba.
-Nem kéne bemenni?-kérdezte Phil rám nézve.
-Miért ne....-egyeztem bele felállva..A ház nappalijában sötét volt és nem is nagyon törődtem azzal hogy van-e ott valaki.
-Hogy van ez?? Nem kapsz érmet amiért nyelsz és boldogan táncolgatsz?-kérdezte lehúzva a piát
-Erre egyszerű és könnyű a válasz...-kezdtem bele a válasz adásba-Nem nagyon érdekelnek az érmek...sem ad díjak...a lényeg hogy azt csinálom amit kell...és marhára nem érdekel hogy kapok-e érmet vagy sem maga a tudat hogy a gólt én rúgtam elég lesz-kacsintottam
-Hogy értette a fiú barátod...azt hogy még akkor is kockáztattál?-faggatott tovább
-Azt a cselt amivel beetettem a kapust még nem 100%-an dolgoztam ki de azt használtam így 50-50% volt az esély hogy kaput ér-e a labda vagy sem..-komolykodtam véve a mogyoróból.
-Ez is afféle speciális csel amit te fejlesztesz ki az örült gondolataiddal..-jelentette ki és lehúzott még egy pohárral
-Amúgy az a srác milyen modellel akar téged összehozni?-kérdezte a szemöldökét rebegtetve
-Csak hülyéskedtem vele...amúgy is elég majom vagyok én nem kell még egy plazma tévés arcú mellém-komolykodtam felállva
-Te tényleg megörültél...-komolykodott és a telefonját nyomkodta..Ekkor meghallottam hogy a sötétített nappaliban valaki megmozdul a kanapén..szerencsére bőrből van és van egy jellegzetes hangja amikor valaki fiszkalódik rajta főleg ha több ember.Akkor nem értem miért jó hogy kihallgatnak minket.
-Ne beszéljünk most semmilyen fociról meg sportról meg senki másról sem mert...most kivételesen nem érdekelnek...-komolykodtam
-Rendben...akkor hogyan állsz a szüléssel?-kérdezte erre
-Uram atyám...-tettem a kezem a fejemhez
-Fordulj nőgyógyászhoz helyettem is...-nevettem-Hányszor voltál már ultrahangon a feleségeddel?-kérdeztem ránézve
-Kétszer.-mutatta a kezével
-Az jó..-feleltem erre komolyan
-Múltkor miért rohantál el annyira a szülinapról?-kérdezte kíváncsian
-Nem rohantam hanem menekültem...-vettem mély levegőt
-Ki elől?-húzta fel a szemöldökét
-Inkább ki nem mondom a nevét...-komolykodtam-Még az volt a szerencse hogy megjelent Marco a hülye dumájával és nem volt ideje lekapni nekem meg nem kellett a medencébe löknöm..-kacsintottam
-Szóval ha kell eljátszod a dráma királynőt mer le akarnak kapni?-nevetett
-Olyan ne kapjon le aki a haverom..-emeltem égnek a fejem
-Már tiszta minden..-világosult meg hirtelen és jött rá arra hogy ki az akiről beszélek..Inkább kimentem semmi kedvem sem volt ahhoz hogy Philel beszéljek.Visszaültem a többiek közé.
-Ez egy buli skacok?-akadt ki Silva
-Még nincs itt a tömeg.-nevettem a telefonom elő véve a zsebemből.Megpillantottam a táncos videómat instragamon amit Silva töltött fel és megjelölt rajta azért be kell vallani nagyon jól táncolok.A tűz tovább lobogott ekkor megérkezett apám a többi focistával a németekkel és még ki tudja kik kezdtek el táncolni a többiek felálltak de én továbbra is csak a tüzet bámultam az ásványvíz társaságában.Elgondolkoztam hogy milyen gyorsan eltelt ez a nyár...Alig egy hónap és mehet vissza edzeni megint...de addig szét pihenem a fejem.Szalmaszálak voltak helyenként a homokba és én bőszen dobáltam be azokat a tűzbe..Egyet anyáért és megköszöntem magamban hogy segített hogy sikerüljön ez az egész majd keresztet vetettem és csókot küldtem az égnek.
-Hihetetlen volt ez a mai nap-huppant le mellém Neymar-Azt hittem hogy kiesünk a nyolcaddöntőben-komolykodott
-Túlzol...te is tudod hogy te vagy Brazília szeme fénye..-komolykodtam enyhe mosollyal
-Már nem...-biggyesztette le a száját-Elhappolták tőlem ezt a kitüntetést..-vonta fel a szemöldökét mosolyogva
-Engem egy hé alatt el is felejtenek...-jelentettem ki-De téged nem..-harcoltam tovább vele..Valahogy szeretek vele kommunikálni túlságosan megbabonáz a nevetése.Amin elgondolkoztam hogy fogalmam sincs hogy milyen kapcsolatban vagyok vele.
-Egy dolog az biztos..-váltott át a komoly arcára-Amikor én gól rúgtam te soha nem jöttél oda a csapat ölelésre..-jelentette ki
-Tényleg még neked nem adtam magyarázatot..-jelentettem ki nyugodtan
-Nem kell magyarázat felérek most egy öleléssel..-nevetett és kitárta a karjait belementem..Ezek szerint a választ kitűnően tudta csak kifogást kereset hogy megöleljem.
-Amúgy összesen 9 gólpasszt adtál..szóval kilenc öleléssel jössz.-komolykodott-Két választás van reggelig ölelsz itt ülve és beszélgetsz velem vagy a mai este folyamán legalább kilencszer megölelsz..-kezdett zsarolni.
-Az elsőt választom-komolykodtam ránézve erre elnevette magát.Majd jobban átkarolta a hátam és átfordított a homokba hirtelen alulra kerültem és a szemeivel engem nézett az arcomat fürkészte.
-A világbajnokság vége van...ugye tudod?-súgta a fülembe-Ez pedig azt jelenti hogy nem kell titkolózni és nyíltan felvállalhassuk-folytatta tovább.Hirtelen libabőrös lettem.-És amúgy sem engedem meg Munirnak hogy elhappoljon tőlem...-folytatta a szemembe nézve miközben lassan közeledett és megcsókolt...

11.rész

Tíz órát ütött az óra amikor felkeltem reggel.Megmostam az arcom és lefelé indultam a lépcsőn egy erős kávét főztem magamnak majd leültem a tévé elé pizsamában és a szemeim a képernyőre tapasztottam.Egészen addig míg dél nem lett.Mivel két órakor kezdődik a meccsünk Mexikó ellen Salvadorban így időben ott kell lennem a buszon ami oda visz minket az ottani stadionba.Háromnegyedes Brazil sportmelegítő gatya és egy edzőpóló a címerrel.Beültem a kocsimba és elhajtottam a stadionhoz.Ott felültem a buszra és kényelembe helyeztem magam a fél óra utazásra.Bedugtam a fülembe a mini fülesem és egy képet küldtem magamról Silvanak ahogy utazok.A válasza erre egy eléggé jól sikerült kép amin egy székbe ül egy brazil mezben.Az egyik fülembe nem tettem be a hecet egyik részét hogy halljam a kinti beszélgetéseket és egy szót pont el kaptam a mögöttem ülőktől.Mellém nem ült senki így nyugodtan utazhatok.

-Be tették a kezdőbe de úgy is lehozzák a félidő után...-jelentette ki Wilian mögöttem..Akinek a haja úgy áll mindig mintha egy villámhárítóba sétált volna.Ekkor megcsörrent a telefonom és a kínai edzőm neve állt a kijelzőn.

-Tessék?-vettem fel a telefont

-Szia Countinho itt a kínai-magyarázta kissé pöszén

-A hang ismerős...de régen láttam magát..-jelentettem ki nyugodtan

-Azért ilyenkor hívlak hogy szeretnélek emlékeztetni hogy két héttel a szezon megkezdése előtt lesz Madridba.. egy fotózás amin az egész férfi csapatnak és három női játékosnak kell részt vennie..-jelentette ki kissé hadarva-Farmer ruházatról van...szó...ezekben kell ugrálni meg különböző pózokban állni tudod-magyarázta

-Persze..már valami rémlik...ezt az előtt mondta hogy le buritottak jeges vízzel az utolsó kínnapon?-viccelődtem
-Persze..-egyezett bele
-Emlékeztesd a haverod..és sok sikert-tette hozzá
-Köszönet...és meglesz-tettem le a telefont...Hihetetlen egy fazon és hiába beszélek úgy róla mintha utálnám még is szeretem mint edzőt.Visszadugtam a fülem és becsuktam a szemem összpontosítottam a zenére és ellazultam.A táskám felvéve átlagosan ballagtam le a buszról és indultam a magán öltözőmbe.Gondosan összekötöttem a hajam és a fejemre tettem a Nike fejpántom a sípcsontvédőt felhelyeztem a lábamra és ráhúztam a zoknit majd következett a gatya a sportmelltartó alá a fehér atléta és a mezem amin egy számomra nem tetszetős szám villog még mindig.Gondosan megigazítottam magamon mindent amit csak lehetett.Kifelé menet találkoztam az ellenfél női játékosával is..aki egyáltalán nem úgy nézett ki mint egy nő inkább mint egy férfi még Silvanal és durvábban férfias a menése a kinézete meg minden.Bólintottam neki köszönés képen.Valahogy most hiányzik az hogy a csapattársaim biztassanak és biztos pontokkal tudjak beszélgetni.
-Jobb szélső támadó vagy-magyarázta Neymar miközben befelé haladtunk bemelegíteni
-Azt hittem kispados leszek...-jelentettem ki nyugodtan
-Jó vicc...-karolta át a vállam amikor kiértünk lazán
-A lényeg hogy dolgozzunk össze...-kacsintott majd levette a kezét
-Szokásom összedolgozni a társakkal...-komolykodtam majd felfelé kocogtam és elkezdtem a bemelegítő mozdulatokat végezni...Amikor ezekkel végeztünk visszakellet mennünk felsorakozva a bejárathoz.Mellettünk egy-egy gyermek állt és fogta a kezünket.A játékosok kissé ijesztőek számomra bár eléggé törpék döntöttem el magamban.Elkezdtünk bevonulni.A mexikói himnusszal kezdődött az élő játék és a közvetítés majd következett a brazil.Mindenkit üvöltött torka szakadtából a stadionba jó volt nézni hogy az emberek ennyire összetartanak ilyenkor és ennyire drukkolnak a válogatottnak.Kezet fogtunk a játékosokkal majd mindenki a helyére ballagott.A Nike jóvoltából a csukámon villogott a Countinho név és a 22 szám a csuka különböző színekben pompázik így egyedi.A meccset az ellenfél kezdte.Szépen nyugodtan figyeltem a játékukat természetesen hidegvérrel nyugodtan.A női játékosuk is fent játszott a pályán a jobb szélső védő poszton.Amikor labdát kaptam kétszer felrúgott eléggé erősen ami nem ért szabadrúgást.A harmadik labdát amit kaptam erősebben és határozottan rúgtam és cseleztem...Sikerült eléggé jól leégetnem hiszen megfelelő szögben és ívben ívelte át a felfutó Alves és gyönyörű szépen egy átemelős cselt végbe tudtam vinni majd a labdával a 16 felé sprintelni teljes erővel gőzzel.Felnéztem és bepasszoltam két védő között Neymarnak aki tette a dolgát és a labdát behelyezte a kapuba szépen.A többiek örültek a gólnak de én a mérges védővel találtam magam szembe pontosabban a fültágítós tetkós csajjal az alapvonalhoz közel álltam és ahhoz eléggé közel voltak a nézők is így ők is láttak mindent.Amikor felfelé futott kissé erőből nekem jött és fellökött.A kispadon is látták az esetet és a nézőtéren fütyültek is örömükben a csapatársaim nem tudták hogy mi a gondja a brazil szurkoló tábornak..
-Kapd be...-motyogtam magamban felállva és felfelé kocogva..Bezzeg ezt sem veszik észre.Arra megy ki a játéka hogy lesérüljek vagy mi?..Visszahelyezkedtem a kapuskirúgásnál a helyemre.A kaput elég jól megközelítették most és amikor lepasszolták a csajnak a labdát én gyönyörű szépen szereltem és megindultam a labdával felfelé sprintbe.Lepasszoltam Neymarnak majd ő vissza nekem a 16-nál közel vissza is passzoltam azt de ekkor megint egy hatalmasat löktek rajtam és a reklámtáblán csapódtam.A lendület a sebesség túl nagy a beadás jó volt csak a megoldás nem..De szabadrúgást sikerült kiharcolni.Amit Hulk el is végzett a fejes pedig a kapu fölé ment.A támadásuk még csak a félpályáig el sem ment..Neymar szerelt passzolt én pedig kicselezve a drágalátos védőm ismét beíveltem a labdát..Alves pedig robogott és fejelt..és ünnepeltette magát.A bal lábammal kitűnően ívelek a jobbossal pedig kitűnően rúgok kapura.
-Imádlak teeeee-ölelt meg Alves és veregette meg a hátam én csak nevettem és kacsintottam..Fel húztuk a védelmet apám magyarázatára és valahogy sikerült akkorát ugranom hogy megállítsam ollózó rúgással a labdát abban hogy a kapunkat el találja.A labda a másik térfélen pattogott és az egyik piros mezes az előttem álló férfi játékosnak szerette volna lepasszolni de lefüleltem a labdáját és rögtönözve határozottan rögtön sprintbe kezdtem egy védőt lehagyva és egy előttem.Megkerülős csel és még egy kapus beugratás is belefért ami után az üres kapura rúgtam rá a labdát.Szeretem lefülelni a labdákat és gyorsan reagálni az eseményekre.Lehet hogy túl gyors voltam vagy nem tudom utána következett a csapatölelkezés.Majd a félidő.Vizet vedeltem a leggyorsabb tempóban és arra figyeltem hogy apám mit magyaráz ahogy a többiek is.
-A lényeg hogy lassan építsétek fel a támadást..-magyarázta mindenki bőszen bólogatott erre majd végzett a mondanivalójával .A tekintettem a  nézőközönség felé fordult a tömegben pont ki szúrtam a legfontosabb személyeket. Munir Silva Jessu és a nagynéném mindenki aki számít egy sorban üldögéltek és bőszen beszélgettek ahogy levettem.Majd visszafele indultunk a pályára..Nagy valószínűséggel arra számítok hogy lecserélnek.A kezdő rúgást Alves és Neymar végezte el.A csajt lecseréltél így nagy eséllyel nem fogok lesérülni a helyén egy másik védő van.Labdát kapva könnyen átvertem a cseleimmel melyeket alkalmaztam majd bepasszoltam Neymarnak aki a kapu fölé rúgta azt.Végül is az állás 3-0 és ráérőssek vagyunk az egyszer biztos.A 4 perc hosszabitásba kerültem helyzetbe.A védő folyton ráncigált az egyensúlyomból ki akart ejteni de nem nagyon sikerült neki így jött egy másik aki becsúszással próbálkozott én pedig a szokásos megoldással.Lepasszoltam Neymarnak majd ugortam egy hatalmasat a védő pedig a saját társát szerelte le talán még le is sérült bár inkább én mint ő. Neymar sikeresen berúgta a labdát és az állás már is négy nulla volt.Elég csúnyán lesérült az egymást elszerelő két játékos.
-Azt ugye tudod ha nem gondolkozol most te fetrengenél játékos helyébe...-magyarázta Thiago Silva
-Persze...-kacsintottam erre kacsintott egyet majd legyintett egyet....
-Mit csinált?-jött hirtelen a bíró felém és angol nyelven kezdett velem társalogni
-Én semmit-magyarázta ránézve a nyelvét beszélve
-Egymást sérítették le helyettem...-vontam vállat
-Tudom...csak a látszatot fent kell tartani hogy elbeszélgetek veled....-magyarázta miközben az egyik súlyosabbik sérültet levitték a pályáról.
-Persze...értem-bólogattam
-Most igaza az állítás hogy a nők túljárnak a férfiak eszén...ellentétes helyzetben pedig úgy gondolkoznak mint a férfiak-magyarázta miközben valamit bejegyzett a füzetébe és egyeztetni kezdett a fülesén keresztül.Megigazítottam a térdvédőt és a sípcsont védőt és megálltam a helyemen és megvártam hogy a kapus kirúgja a labdát.Még mindig van 10 perc és még jön a ráadás.Hátul kezdtek el adogatni a játékosok én meg teljes nyugodtságban szereltem le majd helyezkedtem úgy hogy mindenkinek jó legyen.Majd lepasszoltam Neymarnak túl gyors tempót diktáltunk és a védők nem értek nagyon vissza természetesen ezt is berúgta.A gól után pedig még lehúztunk 12 perces játékot és végül is 5-0-ra zártuk az eredményt.Lefelé a pályáról viszont már kullogva mentem a nap kiszívta az energiámat.Megfogtam egy kulacsot és a cuccaimat.Majd befelé indultam fel a lépcsőn és be a személyes öltözőmbe.A telefonomon az emlékeztető megszólalt és eléggé jól rájöttem hogy megfeledkeztem egy szülinapi vacsoráról melyre este kötelező a megjelenésem.Péntek van és még csak két óra kell vennem egy szépséges ajándékot valamiféle ékszerre gondoltam ami csillog és mindig rá fogja emlékeztetni ha rá néz.Letusoltam felöltöztem és kifelé indultam a VIP bejáraton.A portás leadta az infót hogy a kocsimmal járjanak a bejárathoz így bedobáltam a táskákat a csomag tartóba és a leggyorsabb tempóban elhajtottam.A többi csapattársam már nagy valószínűséggel már rég elhagyták a stadion területét.Felbőgött az audi ismerős hangja ahogy ráhajtottam az autópályára.Amikor előzni készültem a belső sávba észre vettem a visszapillantó tükörben hogy mögöttem egy autó jön amit Neymar vezet kivételesen Munir ül mellette ahogy kivettem.Puszta véletlen állapítottam meg magamban a légkondit feltekerve a sötétített üvegen keresztül észre sem vehetnek állapítottam meg magamban felvéve a napszemüvegem a rádióban tombolt a zene és mivel a belső sávban a megengedett sebesség 130km/h így eléggé meghaladva ezt a számot repesztettem be a városba.Az egyik panel szélén a bevezető szakaszon az én fejem hasam és a mezem villogott be kell vallanom hogy eléggé bejönnek ezek a plakátok rólam saját magamnak.Az is eszembe jutott hogy be kell mennem a Nike Storeba az elmaradt Real-Madrid 11 számú tervezetű cipőmért.Lekanyarodtam és fel a zárt parkolóba.Ahol a napszemüvegemet a fejemen hagyva ballagva siettem befelé.Egy olyan ékszer készletet választottam ami a nagynéném stílusához illik magamnak pedig egy arany órát vettem.Kicsit csicsás de ilyen a gyűjteményemben még nincs.
A mozgólépcsőn felfele haladtam egyenesen be a Nike üzletbe.
-Sziasztok-köszöntem a pénztárnál.
-Végre itt is láthatunk-jelentette ki a férfi pénztáros Henk mellette pedig egy csaj Paulina állt aki csak mosolygott
-Csak nem a másik legújabb tervezésű csukáért jöttél?-kérdezte rám nézve a csaj
-Ez nem kérdés..-kezelte le hirtelen a srác artikulálva a szájával elég erősen és bement valami raktár szerűségbe
-Eszméletlen voltál a meccsen-jelentette ki rám nézve a csaj
-Itt is van-jött ki a pasas egy táskát rögtön letette a pultra és kivette belőle a dobozt melynek tetején ez állt "limited".
-Tökéletes kinézet...-emelte fel a fehér fekete kék kombinációjú csukát...amin a 11 szám a címer egy pipa jel és a nevem volt olvasható.
-Ez is jár hozzá-hozta ki a csaj a másik táskát-Nike termékek a modellünknek-kacsintott rám nézve..A srác visszatette a dobozba a csukákat és megkért hogy készítsek velük külön külön és egybe is képet amit szívesen tettem meg.
-Legközelebb a szezon előtt találkozunk a farmer kollekció fotózásnál-mondta elköszönés képpen. Két hatalmas Nike reklámtáskával és két miniatűr papír táskával ballagtam kifelé.Ekkor hívott fel Kaká.
-Tessék?-vettem fel..
-Merre vagy?-kérdezte kissé aggódó hangon
-Bevásárlóközpontba-jelentette ki
-Zendaya leejtette a nagynénéd tortáját...és kéne szerezni egy ujjat..-magyarázta és kért meg egyben
-Intézem...nagy és szép lesz-tettem le a telefont..Bepakoltam a szatyrokat a kocsiba és ismét visszamentem a legelső cukrászda felé vettem az irányt és a pultokban lévő tortákat figyeltem amik már készen vártak arra hogy elvigyem őket.
-Segíthetek?-kérdezte a kis csaj előttem
-Persze-magyaráztam ránézve..-Ezt a kétemeletes fehér tortát szeretném..és egy olyan csokit a tetejére amire az van írva hogy "Boldog Születésnapot"-vette a lapot és elkészítette a tortát és hazavihető állapotba belehelyezte egy dobozba majd kifizettem...A napszemüveg elég furán mutathattam ki hiszen itt nem nagyon van napsütés de inkább jobb az álca..A tortát a kezembe fogtam és úgy ballagtam kifelé. Először a nagynénémék házához hajtottam aminek az elején két ismerős kocsi állt.Egyik apámé a másik pedig az ami jött utánam az autópályán..Kiszálltam az autóból megfogtam a tortát és befelé indultam a nyitott kapun.Egy ismeretlen fekete furgon állt még a túloldalon de nem nagyon törődtem vele.
-Sziasztok-köszöntem beérve
-Hát te hogy hogy itt vagy szívem azt hittem elfáradtál?-szólalt meg Zendaya azt hittem egyből a fejének dobom a tortát de tudtam hogy nem szabad hiszen
-Én soha nem fáradok el...ha Erikaról van szó-magyaráztam erre a kijelentésemre majdnem kiestek a poharak a kezéből..Befelé indultam fel a lépcsőn be a hátsó ajtón a teraszról.
-Hali-köszöntem beérve és azt hittem helyben lepetézek...Ezek az emberek mindig mindenhol ott vannak egyszerűen hihetetlenek de a vacsora elvileg családi lesz ahova ők nincsenek meghívva.
-A nap megmentője...-jelentette ki Kaká miközben letettem a tortát nem kíváncsiskodott betette azt a hűtőbe mindenhol pincérek futkároztak.
-Nem úgy volt hogy csak a családdal ünnepelünk ma?-kérdeztem kissé tisztességtelenül miközben ásványvizet öntöttem magamnak.
-Kezdetben...de aztán apád javasolta ezt az ötletet és nekem is jobban tetszett..hiszen 30 éves lesz-jelentette ki..
-Nekem mindegy...csak azért kérdeztem hogy hogyan öltözzek-magyaráztam rá nézve
-Miért ha családi est lenne akkor melegítőbe jönnél?-kérdezte erre Neymar megszólalva félmosollyal
-Persze...ha nekem az a kényelmes-vontam vállat
-Mindig melegítőbe láttalak-szólalt meg Munir hirtelen..

-Az szívás srácok én már láttam kiöltözve éppen engem kísért a haverom esküvőjére- jött le Marco az emeletről kuncogva erre csak rányújtottam a nyelvem..Neymarral is voltam kiöltözve úgy hogy ez semleges dolog számomra.Hazafele indultam átöltözni és úgy döntöttem hogy tényleg kiöltözök...ha ennyien lesznek nem lehetek melegítőbe.Elegánsan befonva a hajam egy fekete ruhát vettem magamra mely a hátrészénél csipkékkel van díszítve és egy kicsit kivágott a combomig ér így a lábam eléggé játszódik benne.Még fülbevalót is tettem a fülembe.Enyhe parfümmel meghintettem a nyakam kifestettem a szemem és enyhe ajakrúzst tettem a számra.Egy kabátot fogtam a kezembe a telefonom a ruhámhoz illő kézben fogható táskába helyeztem az ajándékul szánt ékszeres dobozzal együtt.Beültem a kocsiba bekötöttem az övet és a legnyugodtabb tempóban a házhoz hajtottam a szemüveget hülyeségből feltettem a szememre és kíváncsian vártam hogy fel-e ismernek ilyen hacukába.Tisztára úgy érzem magam mint valami hercegnő és be kell vallanom ez nem jó érzés annyira...de mások kedvére ezzel az öltözettel úgy gondolom hogy sokat teszek.A kapuban kamerások és fotósok álltak.Megálltam egy pillanatra és villantottam két mosolyt mint két oldalamra.Majd tovább haladtam befelé amerre a pincérek vezettek.Kis táskámmal a kezemben totálisan úgy éreztem magam mint egy nem is tudom mi.Belépve a füves részre eléggé sokan felém figyeltek.Sőt túlságosan sokan is.Ha most magassarkút vettem volna totálisan elestem volna de így nyugodtan sétálhatok a fűbe.Erika Zendaya valakivel boldogan beszélgetett és nem akartam őket megzavarni.A mellettünk lévő asztalnál Neymar Munir Alves Messi és Shakira üldögélt Piqével.

-Kit keres hölgyem?-szólalt fel Papító hirtelen

-Magukat uram...-vettem le a szemüveget és tettem fel az ő szemére.

-Besírok...te tudsz ilyen döglesztően nőies is lenni?-nevetett

-Persze....-ültem le az asztalnál középre

-Egész este vigyázok rád...-magyarázta Papitó feltolva a napszemüveget a fejére-Még a végén valamelyik hím magának akar..-jelentette ki nevetve.A táncparkett megvilágítódott és kezdetét vette a lassú zene először a szülinapos és a férje kezdett táncolni majd követte őket a nép a rokonság és még nem is tudom hogy kik.Majd következett a vacsora és a torta..Én  5 személyes asztalnál ültem két személlyel nyugodtan.

-Gyerekek egy biztos az étel jó de a tánc nem....-mosolygott Papitó a szalvétájába böffentve..Mindegyikőjükön öltöny díszelgett mintha esküvőn lennének.

-A feleséged miért nincs itt?-kérdeztem ránézve

-Gyengélkedett és inkább lepihent..-vont vállat én megértően bólintottam.

-Akarsz táncolni?-kérdeztem félmosollyal az arcomon

-Maya Countinho megkér engem hogy táncoljunk?...visszautasíthatatlan ajánlat...-nevetett hirtelen felállva majd a kezét nyújtva

-Csak mint kiskorotokba-magyarázta Papitó a whiskys pohárba bele kortyolva.

Felmásztunk az emelkedőn lévő nem is tudom mihez és felvettük a tempót az idősebb korosztállyal.Azt nagyon nem is figyeltem hogy kik táncolnak mivel Philel eléggé el hülyéskedtünk-De amikor viszont úgy adta ki a lépés hogy kifordított és másik partnerhez kerültem a lélegzetem megállt amikor belenéztem a barna szempárral velem szemben.Az arcomon éreztem a leheletét és hirtelen gyorsabban kezdett dobogni a szívem furcsa érzést váltott ki belőlem az hogy rögtön megragadta a derekam és megfogta a kezem majd szabályosan kezdett táncolni.A fejem a vállához helyeztem és kinéztem a háta mögött.

-Nem is tudtam hogy itt vagy-súgta a fülembe hirtelen a leheletétől libabőrös lettem és rám tőrt a menekülési ösztön

-Furcsa az öltözékem?-kérdeztem a fejem az arca felé fordítva és egy kicsit kihívóan mosolyogtam

-Nekem túlságosan is bejön...-jelentette ki és végig nézett a testemen hirtelenbe.

-Nekem is tetszik a szmokingod.-bírtam magam megszólalásra.Ekkor közelebb hajolt a fülemhez.
-Ugye tudod hogy még mindig az enyém vagy...-jelentette ki kissé erőteljesen a lépést tovább folytattuk-Még nem teljesen de az enyém..-folytatta a biztatást
-Most vagy meg akarsz ijeszteni....-néztem re felvont szemöldökkel-Vagy tudatni akarod hogy érzel irántam valamit...-súgtam a fülébe
-Mindkettő-mosolygott....majd az arcomra egy puszit nyomott és meghajolt illedelmesen a szám végén majd lefelé vezetett.Visszafele menet megfogta a kezem majd elengedte amikor leültünk.Mintha direkt az asztalhoz szeretett volna kísérni és ügyelni arra hogy azt-e csinálom amit ő szeretne.Nem értem a gondolkodás módját egyik pillanatba ezt mondja hogy nem lehetünk együtt mert a hírneve fontosabb és titkoljuk a másikban meg a közönség előtt majdnem megcsókol és eléggé úgy viselkedik velem mintha lenne köztünk valami sőt van is valami de Neymar nagyon furcsa valószínű nem tudja eldönteni hogy mit szeretne.
-Nem tetszett a tánc?-kérdezte rám nézve Phil
-Imádtam...-komolykodtam
-De legközelebb el nem mész mellőlem az a gyerek túlságosan beleélte magát a táncba mi lett volna ha tapogatni kezd?-nevetett
-De muszáj lesz mivel át kell adnom az ajándékot-jelentettem ki a kis retikülöm megfogva hiszen láttam hogy a nagynéném befelé tart követtem hát de utol nem értem így az ajándékát és a mellé szánt levelet a hálószobájában a saját éjjeli szekrényére helyeztem.Mikorra leértem Shakira hangolt a zenekarral halkan.
-Én marhára nem bírom ezt a szukát-köpött majdnem egyet Papitó Zendayara nézve
-Vedd úgy hogy apámra úgy gondol mint egy pénztárcára..-kacsintottam
-Te mindkettőt utálod nem?-kérdezte Phil
-Apámat nem annyira végülis születésemtől kezdve a Dadus nevelt..ő erről nem tehet hogy fontosabb volt neki a foci akkoriba mikor még nem volt vén csont-kezdtem a magyarázatot
-Vén csont?-nevetett Phil
-Öreg fiú de fiatalos...-javítottam ki magam
-Akár csak én-legyintett mosolyogva
-Én szerintem lépek.....-kutattam a táskába a telefonom után
-Még csak 10 óra van-jelentette ki Papitó
-Csak nem vár otthon valaki?-lökött meg Phil
-Persze-komolykodtam és tettem őt kíváncsivá-Az ágyam..-mosolyogtam
-Aludj itt..-jelentette ki-...ebben a házba mindenki elfér-magyarázta Phil
-Tudod ilyen ünnepségek sosem múlnak verekedés vagy családi összeszólalkozás nélkül..-nevettet Papitó
-Ezért nem szoktam olyan sokra eljönni-kortyoltam bele az ásványvizembe
-A te szülinapod Ibizán rendezzük-jelentette ki Phil nyugodtan
-Ott sok nő van-mosolygott kajául Papitó
-Nem azért...mert amikor a szülinapja lesz már nagyba Spanyolországba kínozzák-lökött meg
-Remélem hogy a Realnal maradsz végig az alapján amiben megállapodtatok-jelentette ki félmosollyal Papitó
-A nagy Real Madrid drukker támadásba lép...mint Bale meg Ronaldo amikor fűznek minket a hülyeséggel-néztem rá
-Nem gondoltam volna hogy találkozol velük...-mosolygott
-De sajnos igen..-fintorogtam
-Még zaklatnak azóta is?-kérdezte Phil belekortyolva a poharába
-Egy ideje nem...de úgysem adják fel-komolykodtam
-Csak akkor fogad el az ajánlatot szerintem ha itt le akarod zárni az életed-jelentette ki komolykodva
-Még egyelőre nem akarom-komolykodtam
-Tehát szándékozod-kacsintott
-Meg zavartál-mondtam erre pökhendin
-Túl könnyen belekavarodsz a gondolataidba-nevetett
-Szerintem világháború törne ki a piacon...-szólalt fel Papitó
-Hagyjuk is ezt..-tereltem el hirtelen a szót..-Edan merre van?-kérdeztem mosolyogva
-Szerintem a dadájával-jelentette ki Papitó-Engem már a mai napon egyszer kikészített...-törölte meg a homlokát mintha leverte volna a víz
-Ismerős az érzés...de én szeretek utána pakolni-nevetettem
-És mi lesz akkor ha ez a retkes FIFA a BL meccsekbe és a bajnokságokba is bele akar szólni?-fakadt ki Phil
-Nem rossz elmélet..testvérem végül is ez nehezítés lenne mindenkinek és felfordulna az egyensúly ha nőstények is lennének a csapatokba-nevetett
-Ez csak egy elmélet...-kortyoltam bele a poharamba továbbra is hirtelen kiszáradt a szám egy kicsit felhúztak ezek a kijelentések A telefonom éppen megcsörrent.
-Tessék?-vettem fel a telefont
-Merre vagy?-szólalt meg Silva hirtelen a hangja zavarodott volt
-Szülinapon....mert?-kérdeztem hirtelen
-Azt hittem benne lennél egy xbox partiba-mosolygott
-Abba bármikor...de ma el kell játszanom a szépséges okos művelt lányt...aki nőnek öltözik-magyaráztam a telefonba
-Az alpári oldalad jobban tetszik-nevetett majd letette a telefont
-Lehetnél mindig ilyen amúgy-jelentette ki Phil
-Egy évbe talán 5-ször vagyok ilyen ruhába..és annyi is elég-komolykodtam ekkor megpillantottam Edant aki felénk futott apró talpaival.Kis tütü volt a göndör hajú kislányon..Amikor hozzám ért felmászott az ölembe és kényelmesen elfeküdt a kezembe.
-Engem nem szeret a kis csaj-jelentette ki Papitó...A kék szemű szépség nem hallotta hiszen bealudt rögtön amint kényelembe helyezte magát.
-Csak én unatkozok?-kérdezte Phil hirtelen halkan beszélve.A mögöttünk ülők nagy valószínűséggel figyeltek minket én nem nagyon tudhatom hiszen háttal ülök nekik de Phil tekintete túlságosan sokszor arra fordul és a fél le buzgó csillogás van benne.
-Én teljes mértékben jól érzem magam fiam-jelentette ki Papitó...Ekkor jött a dada és elvitte Edant.
-Semmi ismerős mi?-kérdeztem Philre mosolyogva
-Épp ez hogy túl sok és nem tudok felszabadulni-nevettet hirtelen és nyomkodta  a telefonját..Én is követtem a példáját de az nem kötött le annyira mint ahogy gondoltam.Felálltam és egy ismerős arc felé közeledtem aki a medencénél üldögélt egyedül.
-Elnézést hölgyem...maga?-nevettem hirtelen
-Doktor férfias szexiláb tudtam hogy itt vagy...de nem tudtam hogy hol..-nevetett-Anyám barátja a nagynénédnek és én élek ezzel a lehetőséggel tudod...szeretek partikba járni..-kacsintott
-Jah...értem..-bólintottam bőszen és megöleltem..
-Mi a fene van rajtad?-kérdezte nevetve-Csak pár napja ismerlek de mégis annyira nem hozzád illik ez a stílus..-komolykodott.
-Miért Countinho nem lehet díva?-nevettem hátrálva majd eljátszottam a nagyképűt..A medence egy mélyebb medence részben van és 3 métert le kell hozzá gyalogolni így nem nagyon látnak minket csak éppen az aki akar.
-Ez igaz-komolykodott felém mutatva és elő vette a telefonját..-Egy kép sorozatot szeretnék csinálni a Vb sztárommal-nevetett felemelve a telefonját a magasba.Kivillantottam a fogsorom mellé álltam és boldogan pózolgattam majd nyomtam egy puszit az arcára.Rögtön megosztotta a képet a közösségi oldalán amin megjelölt engem is.
-Mennyire hiányoztam?-nevettem
-Hiányzik a kínai zaklatása már nekem is-veregetett vállon és elnevette magát.
-Nekem a szóló tánc..-táncoltam hirtelen a szokásos mozgásokat amiket gólnál szoktunk csinálni..July hozzám képes egy cölöp hiszen legalább 180 cm magas.
-A szezont nem kezdem veletek...-húzta a száját hirtelen-Kölcsön adtak a Barcelonához kapusnak..-jelentette ki a szemében boldogságot láttam.
-Akkor mennyi gól fogsz te kapni a visszavágón?-nevettem
-Egyet sem..-lökött meg enyhén miközben leültünk a kerti székekre.
-Ugye tudod hogy ha megszül az a csaj akit te helyettesítesz mint csatár...akkor a te feladatod lesz az hogy felvidd a pályára a gyereket és bemutasd a népnek..-mosolygott...Ekkor hangos nevetésre lettem figyelmes és láttam hogy jönnek le megint ők..
-De az nem az enyém...akkor miért én?-kérdeztem a szemébe nézve elterelve a figyelmem
-Nem tudom ez nálunk szokás...hiszen te vagy most az istennő mindenki szemébe...-komolykodott
-Megengedi hogy a saját húsát vérét én vigyem fel a pályára?..Ez hülyeség-akadtam ki
-A férje modell így ő nem viheti fel a pályára-nevetett
-A kifutón cipelheti nem?-vontam vállat lazán
-Te nem vagy normális..-nevetett...Szerencsére a le jövő emberek leültek a medence másik felébe és csak figyeltek.
-Silvaval találkoztál?-kérdezte folytatva a beszélgetést.
-Én vele össze vagyok nőve....általában-feleltem a kérdésére kissé halkan beszélve
-Tudod ő úgy gondolkozik mint egy férfi...így a pályán nincs vele gond...ha más neműekkel játszik...-jelentette ki
-Nekem még arra sincs időm hogy gólnál örüljek mert rögtön fellök a védőm vagy az épp érkező ember...és eldőlök mint egy fa...-mondtam kissé fájó hanggal
-Lökd föl te is...nem vagy te ropi...ha az lennél akkor nem lennél ott ahol most-komolykodott és ezzel erőt lehelt belém
-Erős vagyok..-feszítettem be a karom és csókoltam meg az izmom
-Szét ne durranjon-nyomta meg
-Erre tudod mi a válaszom-feleltem
-We are the champions-énekelte felvéve azt a telefonjával felvéve és csatlakoztam én is..Angolul pedig elkezdtem magyarázni hogy ő a legjobb kapus és imádom.
-July...-jött oda egy helyes srác hirtelen
-Igen drágám?-mosolygott July...Hirtelen nem kaptam szikrát.Ez a srác is tuti modell.
-Te vagy a híres Maya Countinho?-kérdezte miközben felálltam és kezet fogtam vele de ő puszival üdvözölt mindkét arcomra...
-July-a barátja vagyok-mosolygott korrigálva a helyzetet..
-Kitalálom te is modell vagy ugye?-kérdeztem ránézve
-Ennyire látszik?-kérdezte mosolyogva...A fogsora ép és gyönyörű a fényben még meg is csillant.
-Naná...-állt fel July megcsókolva
-Engem nem akartok bemutatni egy modellnek?-kérdeztem komolykodva
-Ha kedved van hozzá miért ne-nevetett a srác de rögtön átláttam rajta és hátráltam a mosolytól és a nézéstől..Julyval pont összeillettek nem kellek én a képbe.-Nekünk távoznunk kell mond meg Erikanak hogy még egyszer isten éltesse...-magyarázta miközben magával ráncigálta July kissé erőszakosan.
-Ezt komolyan gondoltad?-jött elő mögülem Munir
-Nézd a menését...a viselkedését..a nagyképűségét szerinted rászorulok az ilyen nagyképű állatokra..-nevettem majd ő is.
-A focisták is állatok még is ők jönnek be neked...-hunyorgatott felém közeledve
-Honnan veszed?-kérdeztem felhúzva a szemöldököm
-Onnan hogy láttam ahogy a táncközben rá néztél..-mosolygott...-De mivel megvárja  a szülinapod..-nézett a hátam mögé..-Megragadom az alkalmat hogy inkább..-alig akarta kibökni a szót
-Magamhoz....hódítsalak...-közeledett hirtelen egy lépéssel
-Csak haverok vagyunk nem?-kérdeztem a kezem nyújtva
-De lehetnénk többek is..-vette elő hirtelen a vad nézését...hirtelen antilopnak éreztem magam és futni akartam a vadászó gepárd elől.Ismét közelebb lépet.
-Hát itt vagytok skacok...mindenhol kerestelek titeket...-tárta ki a kezét Marco én pedig örültem a jelenlétének hiszen esélyt kaptam a kínos menekülésre jött az oroszlán megvédeni.
-Milyen elegáns valaki...-öleltem meg elhaladva Munir mellett
-Most túlságosan elegáns vagy...-jelentette ki
-Lehetnél kurvásabb-bökte ki a szép szót a végén
-Nem is te lennél..-tettem keresztbe a kezem hirtelen és elnevette magát..Majd tovább beszélgetett Munirral és ahogy láttam felfelé menet az ember tömegbe Neymar már nem is volt ott.Miért foglalkoztat ez a kérdés annyira hogy  hol van kérdeztem magamtól.De mire visszaértem a fél vendégsereg eltűnt ahogy én is dizájnosan leléptem a kocsim felé sietve.A fotósok elleptek meg a tévések is így könnyebb volt visszafordulnom és visszamenni a nép közé elvegyülni.Nem bírom ezt a sok sajtóst.Már nem volt a láthatáron ismerős arc a nagynéném diskurált a DJ-vel valamit.Még a teraszon nevetgéltek páran.A DJ távozott és mivel a keverő pult a nagynénémé és a rendezvény szervezőé nyugodtan helyet foglaltam.
-Mit csinálsz?-kérdezte nevetve mellém állva..-Emlékszel erre a zenére?-tettem be miután a böngészés után megtaláltam
-Lúkeró dzsú lekeró csá..-nevettem miközben felálltam levéve a cipőmet és elkezdtem rá táncolni és követte a mozdulataimat. https://www.youtube.com/watch?v=K8PADSQIKso
Majd betettem a Danza Kudurót amire rögtön tudta a mozgást.
-Muszáj volt egyet táncolnom...nincs nézőközönség és veled lehetnek..-nevettem felállva a székre
-A mai napban ez a legjobb dolog...-feleltette és tovább táncoltunk a lukeróra...szét nevetve magunkat.
-Van itt még valaki?-kérdeztem ránézve
-Kihívásnak vegyem most ezt?-komolykodott szét nevetve magát
-Benne vagyok-nevettem folytatva a lépéseket..Talán fél órát is párbajoztunk még le nem feküdt a táncparkettre..
-Az én patáim még bírják.-nevettem folytatva a lépést egy újabb zenére majd amikor nyújtotta a kezét felhúztam.
-Imádlak te-öleltem meg ahogy ő is engem majd felcsimpaszkodott a hátamra és arra kért hogy vigyem be az ágyába.
-Imádlak Maya...-súgta a fülembe
-Ki ne imádna ekkora cukiságot?-nagyképűsködtem belépve a házba
-Akkora az arcod mint a plazma tévének..-nevetett
-Azért vagyok benne a mindennapi újságokban mert az arcom túl nagy a nyomtatási pixelhez..-haladtam felfelé..Letettem az ágyára.
Hazaérve pedig elfeküdtem az ágyamon lehúzva magamról a ruhát és a cipőt.